Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-06 / 262. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. november 6., csütörtök Népszerű bérlet Blaskó Péter (Martin) és Tímár Éva (Elin) a dráma egyik jelenet ében '■ V'v-'' 1 a nappal anyja Bemutató a miskolci Játékszínben Csiszár Imre stúdiószín­padi rendezései ablakot nyitnak nekünk a kortárs skandináv drámára. A két korábbi Enquist-dráma után most hars Norén svéd köl­tő és drámaíró Az éjszaka a nappal anyja című drá­máját állította színre. A szerző viszonylag fiatal, negyven év körüli; á dráma utóbbi éveinek terméséből való lehet, hiszen 1980-as utalás is van benne, s egyébként is a Világirodal­mi Lexikon még csak köl­tőként említi, drámai mun­kásságáról nem esik szó. Mi viszont már megismerhettük drámáját, és egyben rop­pant szuggesztív társada­lom-ábrázoló erejét. Nem érdektelen a bemutatás kap­csán megjegyezni, hogy Csiszár ezt a darabot már korábban megrendezte ugyanezzel az együttessel, és a Dunaújvárosi Bemuta­tó Színpadon, a fővárosban és más helyeken igen nagy sikerrel mutatta be, anya­színházához viszont csak most érkezett el a darab. Mi most láthattuk. S egy­ben az ideérkező sikerhír visszaigazolását is kaptuk. Érdekes dráma igen jó előadását láttuk, ám élveze­tünk nem lehet teljesen fel­hőtlen, mert nemcsak az ábrázolt társadalmi valóság gondolkoztat el, nemcsak a svéd szétesett család élete biztat hazai analógiák kere­sésére, hanem az igen jó rendezés és színészi játék mérlegre tételekor azt sem ' tudjuk figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar színpad a magyar nyelv ápolója is kell hogy legyen, itt pedig ebben a naturalis­ta drámában olyan nyelve­zet él, amely a színpad e hivatásának nagyon is el­lentmond. Norén drámája egy szét­eső, teljesen leromlott csa­ládot mutat be. Egy család életének néhány időközeli mozzanatát látjuk, majd a darab végén felgyorsul az idő múlása és közel egyne­gyed század elteltével te­kinthetünk vissza, mi is lett (vagy lehetett?) belő­lük. Rettenetes család. Va­lahol Svédország déli ré­szén tartanak fenn egy rosszul menő út menti pan­ziót, ahol alighanem a leg­nagyobb italfogyasztó a csa­ládfő. Martinnak hívják ezt a szerencsétlen flótást, akit se a felesége, se a két fia már nem vesz komolyan, egyre ellenségesebben te­kintenek rá, mert alkoho­lizmusával mindent tönkre­tett maga körül. A feleség .— Elin — csendes, akarat- talan, de környezetétől mér­gezett lelkű teremtés, aki­ben viaskodik az anyai és feleségi ösztön, a megbocsá­tó anya, és a józanul mér­legelő asszony. A nagyobbik fiú, Georg végig szemben áll mindenkivel, ö valami más, jobb világba kívánko­zik, de maga is nyers, dur­va, faragatlan, s kegyetlen a végtelenségig. A kisebbik fiú, Dávid, mindössze tizen­hat éves, labilis idegzetű, bizonyos szexuális zavarok­kal is küzd, se dolgozni, se tanulni nincs kedve, áb­rándjait nem tudja megva­lósítani, és éppen ő lesz az, aki egy álomképszerű jele­netben előre megsejteti, mi lesz ennek a szétesett csa­ládnak a vége. Amíg azonban idáig elju­tunk, két és fél órán át roppant feszes dráma pereg előttünk, amely azonban de­rűs villanásokban sem szű­kölködik. Elborzadunk időn­ként, hogy a következő pil­lanatban önkéntelenül felne­vessünk, elsősorban Martin cselekvésein. Ahogyan pél­dául újabb és újabb rejtek­helyekről veszi elő az eldu­gott pálinkásüvegeket. (Pél­dául a porszívóból. Vagy a sütésre előkészített kacsák­ból.) S nem tudjuk derű nélkül figyelni rettenetes szó- és gondolatfűzéseit, aho­gyan ugrál egyik témáról a másikra. S mindeközben roppant markáns, komor vo­násokkal rajzolódik fel előttünk egy olyan család élete, amelynek már nincs kiútja, és talán az idősebb fiú, aki az elutazását han­goztatja, sem tud már sza­kítani ezzel a környezettel, noha ő áll leginkább szem­ben a többiekkel, ő az, aki' kezdeményezi apjának több­szöri megveretését, s rop­pant kegyetlen, szadista mó­don üti, veri, rúgja azt. En­nek a családnak, amely tel­jesen eladósodott, amelyben már nincs tettvágy, akarat­erő, s amelynek feje már teljesen menthetetlen, a jö­vője csak tragikus lehet. Nézem a drámát, s gondol­kodom, vajon ennyire szél­sőséges példa mennyire lehet jellemző a skandináv élet­re, illetve az ottani alko­holistákra, iszákos emberek­re. Ezt nem tudom megítél­ni, de nem mernék teljes analógiát keresni. Lehet, hogy a nálunk élő lumpen­elemek, lerobbant családok körében megtalálhatók Mar­tin és családja figuráinak hasonmásai, de szeretném hinni, nem olyan nagy számban, hogy az jelentős lenne, s hogy ez a dráma nálunk is behelyettesíthető képletet jelenthetne. Ezért inkább mint külhoni érde­kességet nézerri, s lehet, hogy bátortalan vagyok, de nem keresem az azonosí­tást. A rendezés roppant feszes. Csiszár a darab naturaliz­musán alig-alig változtatott valamit. A Norén megírta nyers valóságot jelenítette meg, idegfeszítő érzékletes- séggel. Az egyetlen játék­térbe, — illetve egy-két bú tordarab megmozdításával más helyszínt jelző térbe — ő tervezett olyan célszerű berendezést, amely a maga szűkszavúságában is sokféle keretet asszociál, az U-alak- ban körbefogott dobogón meg tud jeleníteni igen sok mindent, és a koszos abla­kon szinte beáramoltatja a nem kevésbé nyomasztó környezetet. Csiszárnál a színészvezetést dicsérni már közhelynek számít. Martin szerepét Blaskó Péterre bíz­ta, aki ezt a figurát bor­zongató hitellel állítja elénk. 'Félelmetes, amikor kétség- beesésből torz tréfálkozás­ba vált át, amikor egyik pillanatban nyüszítő féreg, a másikban szállodaigazga­tót játszó félbolond. Ember- ábrázoló erejének igen szé­les eszköztárát vonultatja fel, és szinte végig a színen van, végig játékban van, mindvégig lenyűgözi a né­zőt. Tímár Éva hasonlóan. A megfáradt, beteg, minden­be beletörődött, sokfelé kö­tődni akaró, de már telje­sen gyökér télén anya nagy­szerű megjelenítése az ő Elinje. Bregyán Péter robba­nékony, nyers, érzéketlenül durva Georgja szintén re­mek emberformálás. Mihá­lyi Győző, a legkisebb fiú nagyon összetett alakjában nyújt az előzőekhez hason­ló, elismerésre méltó alakí­tást, amelyben jelen van szinte a hermafrodita beü­tésű, visszafojtott vágyak­kal terhes suhanchM a szü­lői tisztelet és a szebb élet vágyása között vívódó, majd a legvégsőbb borzalmakra is elszánt fiatalig minden. Igen jó ez a szereplő-négyes. S most nézzük, mi az, ami nem enged felhőtlenül szórakozni. A svéd szerző bizonyára a svéd köznapi nyelvet használja, a nyelv vaskosságával, a folyamato­san jelen lévő trivialitással is jellemezve szereplőit, azok szellemi, erkölcsi szín­vonalát. Osztovics Cecília fordításában a magyar drá­maszöveg is tele van nyer­sességgel, vaskossággal, olyan kifejezésekkel, a nemi élet vonatkozásainak olyan megnevezéseivel, amit nem túlzás ocsmányságnak tar­tani. E kifejezések, még ha a játékba, az adott szituá­ciókba bele is simulnak, borzolják annak a nézőnek az idegeit, érzelmeit, aki a színházba, mint a művészet templomába megy, és ha ott az élet valóságának tük- röztetését is kívánja látni, nem feltétlenül igényli a legvaskosabb, legtriviálisabb kifejezéseket, azok folyama­tos jelenlétét. Fordítói és dramaturgiai leleménnyel talán csökkenteni lehetett volna ezt, itt pedig megle­hetősen felerősítve jelent­kezik. A magyar színpado­kon elburjánzó beszédron­tás ellen újabban elég sok és jelentős fórumon esett és esik szó, s ezt itt is meg kell jegyeznem. Ez teszi fel­hőssé az egyébként nagy­szerű előadást. Benedek Miklós Nevezetes bemutatóra ke­rült sor 1874 májusában a milánói San Marco temp­lomban. Giuseppe Verdi Re­quiem című műve szólalt meg „autentikus” előadás­ban, a szerző vezényletével. A bemutató nagy feltűnést keltett Európa-szerte. Hans von Bülow, a XIX. század egyik legnagyobb interpretá- tor egyénisége szerint „meg­született Verdi legújabb ope­rája, egyházi köntösben.” Nem ütközhetünk meg Bülow megállapításán, hi­szen tudjuk, hogy a németek a legutóbbi időkig lenézték az olasz opera- és orató­riumszerzők alkotásait. Rá­adásul Bülow igen közel áll az igazsághoz. Verdinek eb­ben a remekművében való­ban túlsúlyba jut az operai elem. A mű óriási méretű, szétfeszíti a liturgia kerete­it. Latin egyházi textusok­hoz nyúl, ugyanakkor tünte­tő dallamosság jellemzi az egész művet. Verdi a partitúra összeál­lításakor igen részletes uta­sításokat ad az előadóknak. Az összhatásra összpontosító-^ ni csupán a figyelmet felüle- ~ tes előadói elképzelés még a romantikában is. A mélyebb részletmunkák hiánya több alkalommal szembetűnő volt az egyébként tisztán éneklő énekkarnál, de a szólisták esetében is. Nem fordítottak kellő figyelmet a latin szó­hangsúlyok kiemelésére és a zene szófestő tulajdonságai­ra. A partitúrába beírt dal­lamjegyek figyelmen kívül hagyása helyenként egysí­kúságot eredményezett. Élve­zetes volt viszont a kórus ritmikus éneklése, a megidé­zett „Utolsó ítélet” víziója. Verdi a mű két tételében, a ütem Sanctusban és a Libera me- szakaszokban nehéz karfú­gákat helyezett el. Ezeket az énekkar kiválóan megtanul­ta és virtuózán adta elő. Ezen a koncerten két ve­zető kórusunk, a Debreceni Kodály Kórus és a KISZ Központi Művészegyüttes ve­gyeskara együttesen vállal­kozott erre az igen kompli­kált feladatra. A főleg fiatal hangokból álló együttes át­lagon felüli teljesítményt nyújtott. Nehéz, de hálás szerep ju­tott a hangverseny szólistái­nak, Temesi Máriának, Ta­kács Tamarának, Molnár Andrásnak és Kováts Kolos­nak. A Kyrie-tételben igen hatásosan mutatkoztak be. Csak sajnálhatjuk, hogy a Lacrymosa-tételben intoná­ciós zavaraik voltak. A szü­net után viszont hajlékony, muzikális éneklésükkel fe­ledtették előbbi kisiklásukat. Kováts Kolos mélyzengésű hang birtokosa, magas szin­tű énekkultúra jellemzi. Szólamában helyenként na­gyobb ritmikai „kilengése­ket” engedélyezett magának a szükségesnél. Molnár And­rás hangja minden regisz­terben fényesen szólt, csak helyenként zavart hangjának enyhe lebegése, főleg piano- helyeken. Temesi Mária fel­adata volt a legnehezebb. Ö nem drámai szoprán, ezért több ízben erőltetnie kellett a hangját, ami intonációs hiányosságokban jelentkezett. Viszont ragyogóan bánik ve­le, ezt a záró Libera-tétel- ben bizonyította leginkább. Takács Tamara produkcióját maradéktalanul dicsérhetjük. Hangja kitöltött, meleg és bársonyos zengésű, pianók- ban is messzire visz. A Miskolci Szimfonikus Zenekar teljesítménye sem maradt el a többi szereplőé mögött. A mozgalmas zene­kari szólamok mindvégig he­lyükön voltak. Ki kell emel­nünk a Dies irae-tételből a rézkórus tisztán csillogó hang­zását és a „fák” virtuozitá­sát. Kevésnek tűnt ellenben a vonósbasszus és nemcsak a tutti-szakaszokban. A tető­pontok felé vivő nagy felfu­tások helyén, valamint a forma, „kisülések” alkalmá­val — lassú és gyors téte­lekben egyaránt — hiányol­tuk az intenzívebb hegedű­hangzást. A brácsaszólam szép tónusával hívta föl ma­gára a figyelmet. A hangverseny karmestere Koncz Tamás volt. Rutinos karmester benyomását kel­tette. A műről kialakult, ha­tározott elképzelése volt, bár szándékának megvalósításá­ban időnként hátráltatták szögletes mozdulatai. A haj­lékony és „gyönyörűen ará­nyos” dallamok formálásakor nem bizonyult igazán felsza­badultnak, a nehéz kontra- punktikus tételekben viszont biztos kézzel irányította a zenekarát. Gergely P. rádió KOSSUTH: 4.30: Jó reggelt! Zenés műsor. — 8.05: Műsor- ismertetés. — 8.15: Mai kulturá­lis programok. — 8.20: Miről ír a Társadalmi Szemle ÚJ száma? — 8.30: Dohnányi: A tenor. Vlg­opera. — 9.40: Magyar képes­könyv. — 10.05: Diákfélóra. — 10.35: Labirintus. — 10.50: Fú­vósátiratok. — 11.00: évszázadok mesterművei. — 11.35: Kun Bé­la. Szemelvények Kun Béláné visszaemlékezéseiből. — 11.54: Reklám. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.40: Reklám. — 12.45: PAF­műsor. — 13.00: Kórusainknak ajánljuk. — 13.30: Könyvszemle. — 13.40: Kapcsoljuk a nyíregy­házi stúdiót. — 14.05: Műsoris­mertetés. — 14.09: A magyar széppróza századai. — 14.25: Ze­nei tükör. — 15.00: A lengyel írók és költők antológiáját be­mutatja Laczkó András. —15.30: Nóták. — 16.05: Révkalauz. — 17.00: Sárga rózsa. Jókai Mór regénye rádióra alkalmazva. — 17.47: Kincses Veronika és Mol­nár András operettfelvételeiből. — 18.25: Könyvújdonságok. — 18.28: Műsorismertetés. — 19.15: Ünnepi köszöntő. Elmondja: Szabó István, az MSZMP PB tagja. — 19.30: Emlékezés. — 20.55: Népzene a stúdióban. — _ 21.40: Kicsoda ön? Szabó Árpád akadémikus. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Hangsze­rek, hangszínek. — 23.12: Orosz zeneszerzők kamarazenéjéből. — 0.10: Himnusz. — 0.15: Éjfél után. Zenés műsor hajnalig. PETŐFI: 4.30: Reggeli zenés műsor. — 8.05: Tárogató muzsi­ka. — 8.20: A Szabó család. — 8.50: Tíz perc külpolitika. — 9.05: Napközben. Zenés délelőtt. — Közben: 10.45: Láttuk, hallot­tuk. — 11.25: Világújság. — 12.00: Hírek németül, oroszul.— 12.10: Filmzene. — 12.25: Néhány szó zene közben. — 12.30: Me­zők, falvak 'éneke. — 12.58: M*- sorismertetés. — 13.05: Nosztai- glahullám. — 14.00: Zenés be­szélgetés. — 15.00: Néhány perc tudomány. — 15.10: Operasláge­rek. — 15.45: Törvénykönyv. — 16.00: Egy férfi és egy nő. Könnyűzenében. — 16.58: Mű­sorismertetés. — 17.08: A prágai Classic Jazza Collegium felvé­teleiből. — 17.30: Tanakodó. — 18.30: Slágerlista. — 19.05: Ope­rettkedvelőknek. — 20.00: Rek­lámparádé. — 20.03: A Popta­risznya dalaiból. — 21.05: Rek­lám. — 21.08: Ez volt... Sas József műsora. — 22.00: Sláger­filmek — filmslágerek. — 22.40: Népdalok. — 23.20: őszi meló­diák. — 24.00: Virágénekek. — 0.15: Éjfél után. Zenés műsor hajnalig. MISKOLCI STÜDIÖ (a 268,8 m-es közép-, a 66,8, a 72,11, valamint a 72,77 UBR-on) 17.00: Műsorismertetés. Hirek. Időjárás. — 17.05: A Tiszától a Dunáig. Észak-magyarországi képeslap. Szerkesztő: Csonka László. (A tartalomból: Csuhá­ból játékok — Megszűnőben a CB-láz? — Üttörők között — Neubrandenburgi vendég. — Szó-szólóban. Mérő Miklós jegy­zete.) — 18.00: Észak-magyaror­Műsorok szági krónika (Ünnepségek Borsod, Heves és Nógrád me­gyében november 7. tiszteletére). — 18.25—18.30: Lap- és műsor- előzetes. televízió 1. MŰSOR: 8.55: Tévétorna. — 9.00: Iskolatévé. — 9.20: Hang­verseny a Pesti Vigadóban. — 10.45: Utazások a világ legna­gyobb kisvasútjain. Angol rö­vidfilmsorozat. — 11.25: Képúj­ság. — 15.45: Iskolatévé. Elő múzeum. — 16.05: Korok művé­szete. — 16.40: Hírek. — 16.45: Betűreklám. — 16.50: Amor rab­jai. Angol tévéfiltnsorozat. — 17.15: Képújság. — 17.21: Rek- itám. — 17.25: Az 1992. évi olim­piák városai. — 17.45: ÜJ Ref­lektor Magazin. — 18.45: Rek­lám. — 18.55: Tévétorna. — 19.00: Esti mese. — 19.15: Ünne­pi köszöntő. Elmondja: Szabó István, az MSZMP PB tagja, a TOT elnöke. — 19.30: Híradó 1. — 20.00: Reklám. — 20.05: Le- ningrádi kaleidoszkóp. — 21.01: Betűreklám. — 21.05: A hét mű­tárgya. — 21.10: A férfi, aRi szerette a nőket. Francia film. (18 éven felülieknek!) — 23.05: Híradó 3. — 23.15: Himnusz. 2. MŰSOR: 17.30: Történetek a kiskertekről. NDK tévéfilm­sorozat. — 18.25: Kuckó. —18.55: Képújság. — 19.00: Rossini: Sze- miramis-nyitány. NSZK fiDm. — 19.15: Henry Moore grafikái. An­gol film. — 20.05: Moliétje. Fran­cia tévéfilmsorozat. — 21.05: Reklám. — 21.10: Híradó 2. — 21.30: Telesport. — 22.30: Kép­újság. mozi BÉKE: Ellenőrzés az utakon. Mb. szovjet film. Kezdés ~ f3 órakor. — Agyúgolyófutam. Mb. színes amerikai film. in. hely­ár! Kezdés: f5 órakor. — a smaragd románca. Mb. színes amerikai kalandfilm. 14 év! Kiemelt és III. helyár! Kezdés: f7 és f9 órakor. — KOSSUTH: (A Vasas Műv. Központban.) az első lovas hadsereg I—II. szí­nes szovjet történelmi film. Dupla helyár! Kezdés: f4 órakor. — Zorro. (Felújítás.) Színes francia—olasz kalandfilm. III. helyár! Kezdés: 18 órakor. — TÁNCSICS: A flotta kedvence. Mb. színes szovjet ifjúsági film. Kezdés: f4 órakor. — Nincs ket­tő, négy nélkül. Mb. színes olasz kalandfilm. Kiemelt és III. helyár! Kezdés: Í6 és f8 órakor. — TÁNCSICS KAMA­RAMOZI: Piedone Afrikában. Színes olasz kalandfilm. III. helyár! Kezdés: f5 órakor. — Piedone Egyiptomban. Mb. szí­nes olasz kalandfilm. III. hely­ár! Kezdés: f7 órakor. — TÁN­CSICS VIDEOMOZI: A Nagy fő­nök. Színes, feliratos, hongkon­gi, kung-fu film. Kezdés: 9, 11, f3, Í5 és f7 órakor. — SZIKRA: Elvarázsolt dollár. Színes ma­gyar bűnügyi vigjáték. III. hely- ár! Kezdés: f5 órakor. — A tenger zamata. Mb. színes olasz kalandfilm. 14 év! II. helyár! Kezdés: f7 órakor. — FAKLYA: A fehér törzsfőnök. Mb. szines amerikai kalandfilm. II. hely­ár! Kezdés: 4 és 6 órakor. — Szerelem és galambok. Mb. szí­nes szovjet vígjáték. Kezdés: 8 órakor. — FAKLYA KAMARA: Akit Bulldózernak hívtak. Mb. szines olasz film. III. helyár! Kezdés: f5 órakor. — FAKLYA VIDEOMOZI: öldöklés San Franciscóban. Színes feliratos hongkongi bűnügyi film. Kez­dés: f3 és f7 órakor. — PETŐ­FI: Minőségi csere. Mb. színes kubai vígjáték. Kezdés: f5 óra­kor. — A Profi. Mb. színes francia film. 16 év! III. hely­ár! Kezdés: Í7 órakor. — ADY MŰVELŐDÉSI HÁZ: Lenni, vagy nem lenni. Mb. színes amerikai film. III. helyár! Kezdés: 5 órakor. — Jöjj, és lásd! I—II. Színes szovjet film. 16 év! Dup­la helyár! Kezdés: 7 órakor. — SZMT OKTATÁSI KÖZPONT, VIDEOMOZI: A megszegett es­kü. Színes feliratos hongkongi kung-fu kalandfilm. Kezdés: 7 órakor. — TOKAJ DISCO: Vad banda. Mb. színes amerikai wes- ternfilm. 18 év! Kezdés: 16 órakor. — MISKOLC-HAMOR: Falfúró. Színes magyar film. 16 év! Kezdés: f6 órakor. — MIS- KOLC-PERECES: Első kétszáz évem. Színes magyar film. 14 év! Kezdés: 6 ónakor. színház JÁTÉKSZÍN 6., .csütörtök Az éjszaka a nappal anyja Este 7 órakor SZÍNHÁZI KÖZLEMÉNY A Miskolci Nemzeti Színház igazgatósága közli, hogy a MA­RIA FŐHADNAGY 1986. novem­ber 7-i bemutatója és novem­ber 8-i előadása betegség miatt elmarad. A bemutató előadás új idő­pontja november 10., hétfő este 7 óra. A Bemutató bérlet, valamint a november 7-re váltott jegyek a darab november 10-i előadá­sára, a Csiky bérlet, valamint a november 8-ra váltott jegyek a' darab december 6-1 előadására érvényesek. A Szigligeti bérlet előadásának Időpontja változatlanul novem­ber 9. Ugyancsak elmarad a MESÉLŐ KERT című gyermekdnrab no-, vember 13 és 14-1 előadása. A november 13-ra váltott je­gyek december 18-ra, a novem­ber 14-re váltott jegyek decem­ber 19-re átcserélhetők, vagy visszaválthatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom