Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1986. november 5., szerda Az ünnepi tanácsülés résztvevőinek egy csoportja Szolnokon Kitüntetések 8 megyei tanácson Dr. Herczeg László átveszi a kitüntetést. (Folytatás az 1. oldalról) —• társadalmi tartalmát, po­litikai céljait tekintve, el­lenforradalmi jellegű volt. Alapvető célja volt a mun­káshatalom megdöntése, a társadalmi tulajdonviszo­nyok megváltoztatása és a Magyar Népköztársaság ki­szakítása a szocialista szö­vetségi rendszerből. E ter­vek valóra váltása állandó konfliktusforrássá, hideghá­borús góccá változtatta vol­na Magyarországot Európa közepén. Az ellenforradalom nem­zetünk tragédiája is. Sok család fiai haltak meg, hős­ként, a néphatalom védel­mében, vagy értelmetlenül, egy rossz ügy félrevezetett képviselőjeként. Magyarok tízezrei szóródtak szét a vi­lágban, hazát veszítve, kö­zöttük számosán olyanok, akik jobb sorsot érdemeltek volna. Eltakarítanivaló ro­mokat és nehezen helyre­hozható gazdasági vissza­esést hagyott maga után 1956 októbere. S legtragikusabb vonása, hogy szükségtelen volt. A megújulást nem az ellenforradalom hozta magá­val, hanem a tévedések ko­rábban megkezdődött felis­merése. Nem az ellenforra­dalmárok követelései való­sultak meg az 1957-tel kez­dődött szakaszban, hanem a dolgozó nép igazi érdekei­nek megfelelő politika. S tragikus az is, hogy jó szán­dékú törekvések nyithattak utat, teremthettek mozgás­teret minden ízükben visz- szahúzó, szocializmusellenes szándékoknak. Az ellenforradalom nem a tömegek műve volt. A nagy tömegek az országban, s itt Szolnok megyében is, döb­benten háttérbe húzódtak, tették a dolgukat, például elvégezték az őszi munkákat. Ünnepélyes keretek között emlékeztek meg tegnap a Borsod Megyei Rendőr-fő­kapitányságon a nagy októ­beri szocialista forradalom 69. évfordulójáról és az 1956- os ellenforradalom leverése­kor hősi halált halt rend­őrökről. Az ünnepségen je­len voltak a társ fegyveres erők és testületek, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonai alakulat és a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövet­sége képviselői. A rendez­vény résztvevőit Korpás La­jos rendőr őrnagy köszön­tötte, majd Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság tit­kára mondott ünnepi beszé­det. Ezt követően a párt-, a KISZ- és a szakszervezet, a fegyveres erők és testületek, a Magyar Ellenállók, Anti­fasiszták Szövetsége nevében a főkapitányság aulájában koszorúkat helyeztek el az ellenforradalom mártírjainak emléktáblájánál. A koszorúzás után került sor az ünnepi parancs is­mertetésére. A belügyminisz­ter a szocializmus megvédé­sének 30. évfordulója alkal­mából, az ellenforradalom leverésében tanúsított hősies helytállásukért a Közbizton­sági Érem arany fokozatú­mért tudták, hogy a nem­zetnek élnie kell. A társadalmi mozgásban részt vevők egy részét tar­tósan megtévesztették, fél­revezették a revizionista csoport jelszavai. Ezeknek az embereknek a jó szándé­kában nem kételkedünk, azonban nem, vagy nehezen ismerték fel az árulást, s némelyek még november 4-e után is szembenálltak a forradalmi erőkkel. Maga­tartásukkal eszmei zavaro­kat és politikai károkat okoztak. Nagy szükség van tehát arra — mint ahogy már 1.956. november 4-től ezt megtette a Magyar Szoci­alista Munkáspárt —, hogy mindig különbséget tegyünk az ellenforradalomban tuda­tosan részt vett, az árulóvá vált erők — valamint azok között, akiket kihasználtak, megtévesztettek, félrevezet­lek. Abban a helyzetben — alig egy évtizeddel a fel- szabadulás után — termé­szetes, hogy a megdöntött uralkodó osztályok itthoni maradványai is alkalmasnak látták az időt a színrelépés­re. Előbb burkoltan, majd egyre nyíltabban a szocia­lizmus megdöntésére uszí­tottak. A nemzetközi impe­rializmus fegyverekkel, po­litikai ígérettel, biztatással is támogatta őket. Ennek is része volt abban, hogy a fővárosban és vidéken is sok helyütt elszabadult a fehérterror. A háziőrizetből kiszabadított Mindszenty- Jó­zsef emlékezetes rádióbeszé­de pedig nem hagyott kétsé­get az ellenforradalom való­di célja iránt, ő már te­mette „a bukott rendszert” és követelte a korábbi tu­lajdonviszonyok visszaállí­tását. A fegyveres ellenforrada­val tüntette ki Hajas Zoltán, dr. Kiss József, Németh Já­nos, Tóth Tibor nyugállomá­nyú rendőr ezredeseket; dr. Arany László, Barna Sándor, Cseh Lajos, Daruka János, Dojcsák László, Fehér Tibor, Hevér István, Kovács Ist­ván, Kovács Tibor, Körösi Zoltán, dr. Nagy István, dr. Petrovits Tivadar, Székely Miklós, Sztrikinácz Mátyás, Szűcs László, Takács Lajos, Vasas Sándor, Vig András nyugállományú rendőr alez­redeseket; Kelemen Sándor, Laczkószki József, Lóránt István, Lajos József, Makai András, Mikola Sándor, Nagy György Pál, Petrik Já­nos nyugállományú őrna­gyokat; Bátki János, Fodor János, Gál László, Meczó János nyugállományú szá­zadosokat; Maczek Pál lom térnyerésében az ját­szotta a döntő szerepét, hogy a párt vezetésében el­uralkodott hatalmi harc miatt megbénult, szétesett a politikai vezetés; dezorgani- zálódott a párt, sőt az ál­lam és annak fegyveres erői is. A Rákosi—Gerő klikk politikailag és morálisan is végképp megbukott. Az ál­lam élére került Nagy Im- re-csoport pedig — mint ez kiderült — lépésről lépésre meghátrált az ellenforrada­lom előtt, majd szövetkezett vele, s ezzel a nyílt árulás útjára lépett. Éz ma is tör­ténelmi igazság, megbocsát­hatatlan bűn. A szocialista ellentámadás létszükséggé vált. A magyar nemzet sorsa szempontjából azonban nem volt közömbös, hogy a pártot, a szocializ­must addig képviselők kö­zül milyen erők állnak az ellentámadás élére. Kibon­takozhatott volna egy dog­matikus offenzíva is, amely megnehezítette volna a kon­szolidációt. Hazánk és szo­cializmust építő nemzetünk számára sorsdöntő volt az a tény, hogy — Kádár János elvtárssa] az élén — létez­tek olyan valóban forradal­mi erők, amelyek vállalták a szakítást az előző évek hi­báival, bűneivel, a revizio­nista árulással, és egyúttal a folyamatosságot, megúju­lást a szocializmusban. A szakítás november 1-jén tör­tént meg és a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kormány 1956. november 4-i itteni zászlóbontásában öltött testet. Kádár János és harcostársai — a politi­kát ekkor már meghatározó forradalmi központ tagjai­nak egy része — Szolnokon tartózkodtak és részben a megyeházáról, részben pe­dig a Vörös Hadsereg úti laktanyából irányították az nyugállományú rendőr had­nagyot; Bató Lajos, Faragó József, Diószegi József, Ko­vács József, Molnár László, Vágó László nyugállományú rendőr zászlósokat. A nagy októberi szocialis­ta forradalom 69. évfordulója alkalmából a rendőri szolgá­lat terén végzett példamuta­tó tevékenységük elismerésé­ül a belügyminiszter Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel tüntette ki Tóth István és Molnár László rendőr őrna­gyokat. A Haza Szolgálatá­ért Érdemérem arany foko­zatával dr. Forgács Alajos rendőr alezredest, a Közbiz­tonsági Érem arany fokoza­tával Begyik Jánost, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetőjét, Fónagy József, Lász­ló Ferenc, Mura Ferenc rendőr őrnagyokat, Engel ellenforradalmi fegyveres fel­kelés leverését célzó politi­kai-katonai akciókat. No­vember 4-én délután talál­kozott Kádár elvtárs a szol- no.ki kommunisták vezetői­vel, ezzel a nyilvánosság előtt is megmutatva a forra­dalmi erők jelenlétét, fellé­pését. Az új forradalmi központ létrejöttének történelmi je­lentősége «mindenekelőtt ab­ban áll, hogy világos vá­lasztóvonalat húzott a forra­dalom és az ellenforradalom között. Segítette a helyes út megtalálását, mindazok el­igazodását. akik egyéni szán­dékuk és meggyőződésük sze­rint — a szocializmus ered­ményeit féltették, értékeit védték, a hibák és törvény­telenségek ellen léptek fel. A forradalmi erők történel­mi felelősséget vállaltak, nemzeti és internacionalista feladatot teljesítettek, ami­kor nyíltan és félreérthetet­lenül kinyilvánították: gyö­keresen szakítanak az MDP politikájának hibáival, ugyanakkor határozottan szembefordultak az egymás­sal szövetkezett revizionista és ellenforradalmi erőkkel. Történelmi tanulság, hogy a szocializmust felépíteni csak nemzeti összefogással lehet. A nemzeti összefogás társadalmi céljaink elfogadá­sával, az e célokhoz veze­tő utak közös keresésével, a nézeteltérések folyamatos tisztázásával, közös munká­val valósult meg és erősö­dik. Erre az egységre vi­gyázunk a legjobban fejlő­désünk minden időszakában. Kádár János elvtárs 1980 őszén, az Országgyűlésben e kérdésről mondta a követke­zőket: „Magyarországon a nagy osztályharcok időszaka befejeződött... a harcot ak­kor éleztük, amikor minket erre rákényszerítettek. Most erre semmiféle jelentős tár­sadalmi tényező sem késztet bennünket, politikánkat sem kell «•keményítenünk«. A pártnak nincs is ilyen szán­déka ..., így tehát nekünk semmiféle politikai okunk és szándékunk sincs a dolgok élezésére, és bízunk abban, hogy erre nem is kerül sor. De azt is meg szeretném mondani, hogy aki az alap­vető vívmányainkat támadja, annak csak egy régi magyar mondás szerint válaszolha­tunk: «-amilyen az adjonis- ten, olyan lesz a fogadjis- ten!«. Mi tehát nem keres­sük az összeütközést, de szükség esetén nem is térünk ki előle, mert vívmányain­kat, amelyekért az egész nép megszenvedett és meg­dolgozott, senkinek a vilá­gon nem engedjük bántani”. György, Szilvái Antal rend­őr századosokat, Meczkó Jó­zsef rendőr hadnagyot és Kujbus István rendőr zász­lóst. A főkapitányságon tartott ünnepi megemlékezésen töb­beknek Kiváló Rendőr jel­vényt, a Haza Szolgálatáért Érdemérem, a Közbiztonsági Érem különböző fokozatait, illetve Kiváló Munkáért ki­tüntető jelvényt adományoz­tak. A kitüntetéseket és a ju­talmakat dr. Túrós András rendőr ezredes, megyei fő­kapitány adta át. * Ugyancsak koszorúzási ün­nepségen rótták le kegyele­tüket tegnap délután Mis­kolcon a Mártírok emlék­művénél a megyei és a vá­rosi pártbizottság, a tömeg­szervezetek és a fegyveres testületek képviselői. Ezen megemlékeztek az ellenfor­radalomban elesett mártírok­ról, a párt újjáalakulásáról. Hasonló megemlékezésre ke­rült sor a megye több vá­rosában és településén. (Folytatás az 1. oldalról) dási Vállalat igazgatóhelyet­tese, Nagy József, az Arnóti Általános Iskolá igazgatója, Nemkin Béla, a kesznyéteni Szabadság Tsz elnöke, Soós Roland, a megyei tanács pártbizottságának titkára, Szabó János, a mezőkövesdi I. László Gimnázium és Köz- gazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese, Szőke Zoltán, Miskolc Város Ta­nácsa osztályvezető-helyette­se. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben része­sült Andráskó Dénes, a Sa- jószögedi Körzeti Általános Iskola tanítója, Azari László- né, a Megyei Kórház-Ren­delőintézet Gyermekegész­ségügyi Központ vezető vé­dőnője, Béres Béla, a Mis­kolci Közterület-fenntartó Vállalat gépkocsivezetője, Cziáki Ferenc, Vizsoly Köz­ségi Közös Tanács társadal­mi elnökhelyettese, Diczházi János, a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság ősz-« tályvezetője, Hegedűs Gyula, a Miskolci Szimfonikus Ze­nekar tagja, Hédi Ernő, Le- ninváros Városi Tanácsának osztályvezetője, Kovács An­tal, a Bekecsi Általános Is­kola igazgatója, Laczkó Já­nos, a Megyei Kórház-Ren­delőintézet osztályvezetője, Macsuga Györgyné, a felső- zsolcai I. Sz. Napköziottho­nos Óvoda vezető óvónője, Madár Pál, az ózdi, Vörös Hadsereg Utcai Általános Is­kola igazgatója, Molnár Béla, a Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat osztályvezetője, Nagy Árpádné, a szerencsi Lenin Tsz kapusa, Örkényi Károlyné, a Szerencsi Édes­ipari Vállalat főművezetője, Piszkor László, a megyei Gabonaforgalmai és Malom­ipari Vállalat csoportvezető­je, Regős Géza, a Tokaji Középiskolai Kollégium igaz­gatója, Szatmári Gyula, Tak- taharkúny Községi Tanács elnöke, Szegő József, a bükk­ábrányi Béke Tsz gépkocsi- vezetője, Szentgyörgyi Zol­tán, a Nagy miskolci Állami Gazdaság igazgatóhelyettese, Varga József, a Borsodi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ság igazgatóhelyettese. Az íinnepségen a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Ta­nács által alapított Lévay József-díjat kapta Rónay Ferenc, a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központ igazgatója. A me­gyei tanács nívódíját szá­mos kiemelkedő kül- és bel­földi szakmai sikereik elis­meréséül, legutóbb az 1986- os luxemburgi világbajnok­ságon elért első helyezésü­kért Kopcsik Lajos, a Bükk­vidéki Vendéglátó Vállalat mestercukrásza, világbajnok, valamint Mátyás Rudolf, a Hungária Szálloda és Étte­rem Vállalat Júnó Szálloda mesterszakácsa, világbajnok kapta meg. Az ünnepségen ezután a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala elnöke, a megyei ta­nács elnöke, valamint a kü­lönböző miniszterek áltál adományozott kitüntetéseket nyújtották át. A mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszter által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetés­ben részesült lapunk munka­társa, Kármán István. □OMUS A BORSOD DOMUS LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZBAN, Miskolc, Nagyváthy u. 2. sz. Minden 20 000 Ft feletti vásárlásnál, november 1.-december 13. között sorsjegyet adunk MELY KETTŐS HÚZÁSON VESZ RÉSZT Fődíj: 2 személyes, 2 hetes kubai utazás II. dij: képmagnó, III. díj: színes televízió. BORSOD DOMUS NYEREMÉNYEI: I. dij: márkás étkészlet, II. dij: kristály dísztárgyak és pohárkészletek, III. dij: ötvös dísztárgyak. Koszorúzás a Mártírok emlékművénél

Next

/
Oldalképek
Tartalom