Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

1986. november 29., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 Rejtvény Tevemama az újszülöttjéről szomorúan mondja: Új könyvekről — röviden A folytatást megtalálod a vízszintes 1. és a függőleges 9. sz. sorokban! 4 2 M 3 4 T 5 e 7 & 8 io © M © U © <4 IS © te 1 ír I« 49 © 20 © 2i K © 22 © © 23 z+ 25 Ü 2» 27 18 © 10­© 30 VÍZSZINTES: 1. A bekül­dendő szöveg első része. 10. ...a város... 11. Fordított kétjegyű mássalhangzó. 12. Azonos magánhangzók. 13. Pályaudvar rövidítve. 14. ... gyereknek anya sem érti a szavát. 16. Azonos mással­hangzók. 17. Vizet ad. 19. Toll. 20. Határozott névelő. 21. Csüdje egynemű betűi. 22. Petőfi Sándor: Anyám .... 23. Az abc eleje. 24. Pe­tya vége. 26. Helyhatározó- szó. 29. Ritka férfinév. 30. A rendíthetetlen ... katona — Andersen meséje. FÜGGŐLEGES: 1. Anyó­kát. 2. Rágcsáló állat. 3. Idős nő, gúnyosan. 4. Sze­mélyes névmás tárgvas alak­ja. 5. Halotti is van, disz­nó is van ... 6. Enyhén ösz­Csorbo Piroska: PETI NAPLÓJÁBÓL szeütközö. 7. Szamárhang fele. 8. Csökken. 9. A víz­szintes 1. sz. szöveg folyta­tása. 15. Csomag népiesen. 16. Teszel. 18. Sára Sándor. 25. Személyes névmás; 27. Harun ... Rasid. 28. Fordí­tott orosz személyes névmás. Beküldendő: a vízszintes 1. és a függőleges 9. sz. alat­ti meghatározás. Beküldési határidő: decem­ber 3. A korábban közölt rejt­vény helyes megfejtése: Sze­ged. Könyvutalványt nyer­tek: Juhász Csilla, Szerencs; Kovács Krisztián, Leninvá- ros: ifj. Novák Ferenc, Ka­zincbarcika; Ozsváth Pál, Taktaharkány. A könyvutal­ványokat postán küldjük el. Talán nincs olyan gyerek, akinek ne lenne egy vagy több barátja. Azt is elmond­hatja bárki, hogyan alakult ki barátságuk: egyszerűen, szinte észrevétlenül, vagy éppen kisebb-nagyobb zök­kenőkkel. Ez mindig attól függ, hogy ki, kivel kerül baráti közelségbe. Thury Zsuzsa Mostoha­testvérek című regényének két főhőse családi okok mi­att egy lakásba kerül. A tizenhárom éves, elkényez­tetett Lillának és a hasonló korú Terinek — aki egysze­rű szülők gyermeke, és élet­vidám természetű — az új házasság miatt együtt kell élniük. A szülők a nagyma­mára bízták a két lányt, akinek főtt a feje miattuk és rengeteget kellett velük baj­lódnia. A regény legizgalma­sabb, legérdekesebb része: hogyan nyerte meg a nagy­mama és nyíltszívű unokája a csatát a kényes Lillával szemben, s hogyan kezdett kialakulni a két lány bará­ti kapcsolata. A könyvet el­sősorban a tizenkét éven fe­lüli leányolvasóknak ajánl­juk. (Móra Kiadó) Szeretitek a történelmet? Akkor feltétlenül olvassátok el Varga Domokos Ös nap­kelet című könyvét, amely az írott történelem kezdeté­nek a korába vezet el ben­neteket. Az első nagy folyampar­ti (Tigris és Eufrátesz) kul­túra a sumérok nevéhez fű­ződik. Emléküket nemcsak régészeti leletek, hanem mí­toszok, mondák is megőriz­ték. Ezekből következtethe­tünk a történelmi események valóságára. Többek között az egyiptomi birodalmak vi­lágára is. Ugyanakkor a sze­keres-lovas népek — közöt­tük a hurrik, a hettiták, az asszírok, a perzsák és • a szkíták — életének, harcai­nak, hódításainak a küzdel­meibe is bepillanthattok. Az utolsó fejezet a kínai állam kezdetét, az Indus völgyé­nek ősi kultúráját, Nagy Sándor birodalmát és a fö­níciaiak szerepét ismerteti. Minden felső tagozatos ta­nulónak ajánljuk. (Móra Kiadó) Budapest utcáin 1895-ben gördült végig az első. belső égésű motorral hajtott auto­mobil, amelyet Hatschek Béla készített és vezetett. Ezt a technikatörténeti ada­tot Bálint Sándor Autózá­sunk hőskora című könyvé­ből vettük. A könyvet elsősorban azoknak a hetedikes, nyol­cadikos fiúknak ajánljuk, akiket érdekel az autózás, a technika. (Gondolat Kiadó) Teve ... ennek az állat­nak a nevében csak egyfé­le magánhangzó szerepel, az e. Tudod-e, hogy a mi nyel­vünkben ez a magánhangzó fordul elő a leggyakrabban? A külföldiek azt mondják, hogy beszédünk úgy hang­zik a fülüknek, mintha me- kegnénk. Nemcsak a köz­nyelvi beszéd van tele e betűvel, de bőven idézhe­tünk rá irodalmi példát is, például Petőfi ismert versé­nek néhány sorát: „ó ter­mészet, ó dicső természet / Reggel < > ! \V mely nyelv merne verse­nyezni véled?” Karinthy Frigyes író anyanyelvűnknek ebből a fel­tűnő, játékos sajátosságából egy külön nyelvet teremtett. Jk ’ 1 > \ Nevet is adott neki: eszpe­; v Reggel összeharagudtunk anyával, mert kirakta nekem a vastag nadrágot, és én a rövidet akartam felvenni, amin a piros egér van. Persze nem lehetett, anya mérgeskedett, hogy tél van, csak nyáron vehetek rövidet Én akkor még jobban akartam az egerest. Anya kiabált, aztán sírt: — Nem értelek Petikém! Miért a rövidet, hiszen oly hideg tél van!? Anya olyan okos, mért nem tudja mégse — én pontosan azért akartam a rövid nadrágot, hogy ma nyár legyen! Berta néniéknél Nem szeretek Berta nénihez járni, biztosan lecsöpögi valami a ruhámat és azt is mindig megkérdezi, hogy hány éves vagyok. Én nem tehetek róla, ha még mindig csak annyi mint tegnap meg tegnapelőtt. Berta néni nem tud semmi érdekeset, például hogy mitől nőtt ki a teve púpja, és hány szeplő van az Eszter orrán, vagy hogy miért nincs szárnyam és tnart nőm nőnek lék a torta nénit csak a* Aráétli. hogy mit tanultcen az csodában. rente nyelv. S neki is lá­tott, hogy eszperente szó­tárba foglalja a világot, az­az minden dolgot csupa e betűvel határozott meg. így hangzik Karinthy szótárá­ban a rádió: „Szerkezet, melyben ked­ves zene, szellemes csevelv kellene legyen, de nem ez megy, mert recseg, serceg, hereg s nyekereg .. Orosz mesénkben szerepelt egy teve s egy gyerek. Eze­ket le sem kell fordítani, eszperente szavak. Hát a kesztyű és az olló? , Kesztyű — Tenyeredet, ke­zedet ebbe teszed, s meleg lesz, egy cseppet sem der­med meg... Olló = Szerkezet, mellyel rengeteget szelhetsz, nyes­hetsz ... Ugye, nem is olyan nehéz? Próbáld meghatározni esz- perentéül a következő sza­vakat: iskola, diák, család, televízió... Egyedül is, barátaiddal is játszhatod — s kellő gya­korlat után beszélhetsz is eszperente nyelven! Jó szórakozást kíván eh­hez a Gyermekoldal (= Sze­med kedves eledele, benne mese s lelhetsz benne ver­set.; nevethesz, kellemes per­ceket szerezhetsz s fejthetsz! Ezzel benevezhetsz — s nyerhetsz! Tedd meg: sze­meddel edd meg. fejtsd meg. Teljen kedved benne!) szerkesztője Tudod-e, hogy... ... a kesztyű eredetileg összetett szó volt, valami­kor azt jelentette kézre tevő — csak mára ez az ösz- szetétel már elhomályosult, s egyszerű szavaink között tartjuk számon a kesztyű-t. ... mivel melegítették a kezüket régen a szegény gyerekek, akiknek nem tellett kesztyűre? A zsebükbe friss, forró sült burgonyát tettek iskolába indulás előtt, s ha a hidegben elgémberedett a kezük, azzal melengették. ... a teve eredetére és történetére vonatkozó isme­reteink még mindig hiányosak. A kétpúpú tevét va­lahol Belső-Ázsiában háziasították, a legrégibb adatok erről az i. e. 3—2. évezredből származnak. ... a kétpúpú teve a hideggel szemben érzéketlen, nagyon jól alkalmazkodott a zord vidékek éghajlatá­hoz. Vedlés idején a kifésült szőréből takarókat, sző­nyegeket készítenek. Egy teve évente 5—20 kg teve­szőrt ad. ... az egypúpú teve — másik nevén a dromedár — elsősorban a forró éghajlatú, száraz vidékek éghajla­tához alkalmazkodott és a kétpúpúnál is hosszabb ideig bírja a szomjazást, alkalomadtán a sivatagi mo­csarak sós vizével is beéri. A teveszőr kesztyű Egyszer az édesanyám fi­nom, meleg gyapjúkesztyűt kötött nekem. Az egyik már teljesen elkészült, a másik még csak félig, ami­kor elfogyott a gyapjúfo­nál. Kinn az utcán hideg volt, az udvarunkat belepte a hó. Kesztyű nélkül nem engedtek ki a szüleim, fél­tettek a megfázástól. Nap­hosszat csak üldögéltem és néztem az ablakon át, ho­gyan ugrálnak és vesze­kednek a cinkék egy nyír­faágon — biztosan nem tudtak megosztozni egy bo­gárkán. Édesanyám látta rajtam, hogy kifelé vágya­kozom, és így vigasztalt: — Várj holnapig kisfi­am! Reggel elmegyek Dása nénihez, kérek tőle még gyapjúfonalat! — Hm — gondoltam ma­gamban — könnyű neki azt mondani, hogy várjak hol­napig ... csakhogy én még ma szeretnék kimenni! Az udvaron Fegya bácsi, az őr közeledett a házunk felé. Neki persze nem volt kesztyű a kezén — csak engem nem engednek ki kesztyű nélkül! Fegya bácsi közben be­lépett, leveregette magáról a havat egy seprűvel és így szólt: — Marija Ivanovna! Meghozták a fát, kinn van a tevéken. Akar-e venni! Jó nyírfa! Édesanyám felöltözött és kiment Fegya bácsival meg­nézni a fát. Én az ablakon kukucskáltam kifelé, sze­rettem volna látni a tevé­ket. Az egyik szekérről már lerakták a fát, a tevét pe­dig kivezették és odakötöt­ték a kerítéshez. Nagy, lon- csos szőrű állat volt, a púpjai úgy magasodtak ki a testéből, mint zsombékok a mocsárból. Az orra egé­szen zúzmarás volt, s úgy tűnt, mintha a szája egész idő alatt mozogna, talán rágcsált valamit. Én csak bámultam rá. Egyszer csak a fejembe ötlött egy gon­dolat : — Ha édesanyámnak nincs elég gyapjúfonala, hogy megkösse a másik kesztyűmet is teljesen, meg­nyírom én ezt a tevét! Persze, csak egy kicsit, ne­hogy megfázzon! Gyorsan magamra öltöt­tem a kabátomat és a csiz­mámat. Az ollót a komó­don találtam egy doboz te­tején, ahol mindenféle tűk 5s gombok is hevertek. Ki­mentem az udvarra. Oda­óvakodtam a tevéhez és megsimogattam az oldalát. A teve meg se mozdult, gyanakodva rám-rám san­dított és egyre rágcsált. Én meg felmásztam a kocsi- rúdra, onnan meg a két púpja közé. A teve ekkor megfordult, hogy megnézze, ki nyüzsög a tetején. — Szörnyűség! Most le­vet a hátáról a földre! — ijedeztem. — No hiszen, lesz nekem nemulass! — De azért csön­desen megmarkoltam az ol­lót, és kezdtem nyirbálni az első púpját. Nem az egészet, csak a legtetejét, ahol a legvastagabb volt a gyapjú. Már egész zsebre- valót vágtam, s nekikezd- tem a másik púpot is megnyírni, hogy egyformák legyenek. Ekkor azonban a teve odafordult hozzám és szagolgatni kezdte a csiz­mámat. Megrémültem, hogy most aztán megharapja a lábamat! De csak megnyal­ta és rágcsált tovább. Megnyírtam a másik pú­pot is, lemásztam a földre és gyorsan befutottam a házba. Levágtam egy sze­let kenyeret, megsóztam és odavittem a tevének köszö­netképpen, amiért gyapjút adott nekem. A teve elő­ször csak a sót nyalta le, aztán megette a kenyeret is. Édesanyám is visszajött a hátsó udvarból. A fát már leszedték és a másik tevét is kivezették. Az enyémet eloldozták és el­indultak. Édesanyám megdorgált: — Mit csinálsz fiam? Megfázol sapka nélkül! Igaza volt, a sapkát bi­zony elfelejtettem felvenni. Ekkor előhúztam a zsebem­ből a lenyírt gyapjút és megmutattam édesanyám­nak. Egész halom gyapjú volt, teljesen olyan, mint amiből a kesztyűm készült — csak éppen a színe volt vörös. Édesanyám csodálkozott, amikor elmeséltem, hogyan „kaptam” a gyapjút a te­vétől. Fonalat is sodort be­lőle gyorsan — egész gom­bolyaggal lett. A kesztyűt befejezni a fele is bőven elég lett volna, még ma­radt is belőle! Most már az új kesz­tyűmben járok ki. A bal­kezes olyan, mint bármely más kesztyű — de a jobb­kezes a teveszőrből való! A feléig vörös színű és amikor ránézek, mindig az a teve jut az eszembe ró­la. Oroszból fordította: rríkélt Csilla _! i

Next

/
Oldalképek
Tartalom