Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

1986. november 29., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Az agrárágazat Szerkesztőségi beszélgetés A megye mezőgazdaságában a VI. ötéves terv során tapasz­talt ellentmondások a tervidőszak végére egyértelmű gazdasági és pénzügyi eredményromláshoz vezettek. A helyzet további romlását megakadályozandó, a megyei párt­ós állami vezetés az elmúlt év első felében 60 gazdálkodó egy­ség — ezen belül 58 termelőszövetkezet — egyedi felülvizsgálatát lendelte el. A gyakorlatilag megyénk egész területét behálózó vizsgálat­nak kiragadva egy területegységét, mi a Bódva-völgyet, az otl folyó mezőgazdasági termelést tettük górcső alá. Szerkesztőségi beszélgetésünk - amelyben részt vett Meskó László, az Edelé- nyi Városi Pártbizottság munkatársa, Széli Gábor, a TESZÖV osztályvezetője, Kollárcsik Lászlóné, a Szendrői Szabad Föld Tsz elnöke, Bíró Sándor, a Perkupái Dózsa Tsz elnöke, Némedi Ist­ván, a Szalonnái Tókörnyéke Tsz elnöke, valamint lapunk kép­viseletében Hajdú Imre mezőgazdasági rovatvezető mindenek­előtt azt kutatta, milyen általános és sajátos adottságok jellem­zik az érintett térség agrártermelését. Eszak-Magyarország: Az elmúlt év első felében el­rendelt egyedi vizsgálatok tapasztalatait a megyei párt- vb 1985 decemberében ösz- szegezte. Elöljáróban tájé­koztassuk olvasóinkat arról, hogy ez az átfogó vizsgálat milyen általános helyzetké­pet tárt fel. Széli Gábor: A vizsgálat mindenekelőtt megállapítot­ta, hogy az üzemekben a ter­mőföld ésszerű kihasználása nem biztosított. Az érintett üzemek közel 10 ezer hektár olyan területet használnak a szántó művelési ágban, ahol a ráfordítások nem térülnek meg a hozamokban. Ugyan­akkor a vizsgálat azt is megállapította, hogy a teljes körű és racionális földhasz­nálatot a tőkeszegénység és a hasznosító ágazatok jöve­delmezőségének hiánya nem teszi lehetővé. Megállapítást nyert az is, hogy a növénytermesztésre a sok növényből álló vetés- szerkezet.a jellemző, aminek az egyedüli oka a közgazda- sági viszonyok gyakori vál­tozása. Az alaptevékenységen be­lül a fő veszteségforrás nap­jainkban az állattenyésztés. E főágazat jövedelmezősé­gének jelenlegi színvonala szakmai mulasztásokra és mostoha munkahelyi viszo­nyokra is utal, ám ebben szerepet játszik döntően a főágazat évek óta kedvezőt­len közgazdasági pozíciója. Ami még meghatározza a megye, így Edelény város- környék mezőgazdasági hely­zetét, az az erdőgazdálkodás. E téren ma még korszerű erdőművelésről nem beszél­hetünk. Gátolja ezt minde­nekelőtt a tőkehiány, de a szemlélet is, hisz’ a tsz-ekre nemigen jellemző az együtt­működési készség. A szövetkezetek az alapte­vékenységi veszteséget kir küszöbölendő, megpróbálkoz­tak a kiegészítő tevékeny­séggel, ami 1983-ig dinami­kusan fejlődött, pénzügyi eredményt is produkált. At­tól kezdve viszont részben a vállalatok fizetőképtelensége, részben a kialakult konku­rencia miatt e tevékenység jövedelmezősége alaposan csökkent, több üzemet épp a melléküzemág rántott ká­tyúba. Summa summárum: a vizsgált üzemi kör pénz­ügyi helyzete súlyos. Eszak-Magyarország: Ezek a feltárt általános és jellem­ző tények nyilván Edelény városkörnyék 5 vizsgált szö­vetkezetére, az ott folyó gaz­dálkodásra is érvényesek. Mindezek mellett melyek azok az egyedi sajátosságok, problémák, amelyek végül is csak e térség — illetve még jobban szűkítve a kört — a szendrői, a perkupái, a sza­lonnái szövetkezet gondja? Kollárcsik Lászlóné: — A vizsgált szövetkezetek köré­be azért kerültünk be, mert egyrészt kedvezőtlen az adottságunk, másrészt, mert a munkaerőhelyzetünk kriti­kussá vált. Az utóbbit nem­csak a bányászkörnyezet te­szi, hanem az is, hogy ma­gában Szendröben is több gazdálkodó egység van: az alumíniumgyár kihelyezett gyáregysége, a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinát szend­rői gazdasága, és az erdő- gazdálkodás. Ezek elszívó ha­tása olyan, amit mi nemigen tudunk ellensúlyozni. Mi olyan hatékony érdekeltségi rendszert a mai napig nem tudtunk kidolgozni, ami ná­lunk tudja tartani az embe­reket. Annak idején ezt mi a hozzáadott érték szerinti jövedelemszabályozási for­mában véltük meglelni, ám rövid idő múlva újra besza­bályoztak bennünket, azóta megint csak 8 százalékos bérszínvonal-növekedés le­hetséges, márpedig ez erő­sen gátat szab a hatékony munkaerő-gazdálkodásnak. A szabályozórendszer a te­kintetben is kedvezőtlenül módosul, hogy míg 1984-ben a nyereség 17 százalékát kel­lett befizetni csak község­fejlesztési adó címén, 1986- ban az adókötelesség már 67 százalék. Ez azt jelenti, hogy ha tervünk sikerül, s 1,2 millió nyereséget el tu­dunk érni, érdekeltségi alap­ra mindössze 360 ezer forint marad. Ebből kellene a gé­peket is finanszírozni, hisz’ ezenkívül csak az amorti­zációs alap áll rendelkezé­sünkre. Ostoroz bennünket minden szerv, hogy drágán terme­lünk. Kétségtelen. Lehet, hogy egy kevésbé kötött te­rületen lényegesen kevesebb normálhektár-ráfórdítással is megoldhatók a feladatok. De ha mi is azt akarjuk, jó magágyba kerüljön a mag, hogy mi is nyugodtan alud­hassunk, mondván, legalább emberileg megtettük azt, ami a nagykönyvben írva va­gyon, akkor ezt mi három­szoros-négyszeres erőfeszítés­sel tudjuk elérni. Némedi István: — A sza­lonnái Tókörnyéke Tsz 1981- től 1985 májusáig sorban állt a banknál. Ez a rossz pénz­ügyi helyzet az egész szövet­kezet gazdálkodására rá­nyomta bélyegét. 1985-ben például közel egymillió fo­rint büntetőkamatot kellett kifizetnünk. A rossz pénz­ügyi helyzetnek az okát én elsősorban a területi adott­ságokban látom. A földjeink átlag aranykorona-értéke 5. A tsz-ünk a növénytermesz­tés és állattenyésztés árbevé­tele alapján 22 százalékos állami támogatásban része­sül, de ez a támogatás na­gyon kevés az időközben je­lentős mértékben — rajtúnk kívülálló okok miatt — meg­növekedett költségek ellen- súlyozásához. Az alaptevé­kenység gondjait fokozzák a műszaki gondok. Erőgépeink 60 százaléka 6 évnél öre­gebb. Nagy gondunk a szak- emberhiány is. Növényvédős szakemberünk jelen pillanat­ban sincs, akárcsak erdész szakemberünk, pedig több irányba, több alkalommal tettünk lépéseket. Bíró Sándor: — Én úgy érzem, 1984 végére annyi fe­szültség, annyi gond, teher halmozódott fel a mezőgaz­dasági üzemek nagy hánya­dánál, hogy szinte kikény­Szerkesztőségi beszélgetésünk résztvevői (jobbról balra): Széli Gábor, Meskó László, Bíró Sándor, Kollárcsik Lászlóné, Némedi István és Hajdú Imre Fotó: Fojtán László szerítette annak felismeré­sét: erre a felmérésre szük­ség van, a megoldás nem tűr halasztást. Az elvonások Borsod megyében csúcsosod­tak ki, hiszen nem véletlen az, hogy az országos 1,2 milliárdos mérleghiány kö­zel fele a borsodi tsz-eknél jelentkezett. A mi szövetkezetünkben mindez olyan formában je­lentkezett, hogy bár az elő­ző öt évhez képest két .és félszeresére növekedett a termelési érték, a bruttó jö­vedelem, mégis a nyereség két és fél, hárommillió fo­rintos szinten mozgott. Vagy­is hiába dupláztuk meg a termelést, ez nem párosult a nyereségtömeg növekedé­sével. Eszak-Magyarország: — Itt, Edelény város körzeté­ben a városi pártbizottság hogyan értékelte a vizsgálat összegzett tapasztalatait? Meskó László: — Az emlí­tett egyedi vizsgálat öt ter­melőszövetkezetre — az ede- lényi, a bódvaszilasi, a per­kupái, a szalonnái és a szendrői szövetkezetre — terjedt ki térségünkben. Mindenekelőtt én azt a jó hozzáállást emelném ki, ami tapasztalható volt a vizsgált tsz-ek vezetői részéről. Nem egy szokványos ellenőrzés­nek tekintették az üzemek. Köztudott, hogy egyfajta vá­rakozás van a termelőszö­vetkezeti mozgalomban, s az ilyen térségekben, mint a miénk, még inkább, hisz’ ne­hézségeink köztudottak, is­mertek. Ezek közül én, a teljesség igénye nélkül, a következőket hangsúlyoznám: 1. Az eladósodás tovább nőtt, nagy összegű az éven­te fizetendő hitelkamat, egyes üzemeknél az egysze­rű újratermelés feltétele sem biztosított, fejlesztési lehető­ségeik minimálisak, csak­nem az amortizációra szorít­koznak. 2. A forgóeszköz­állomány az optimális szint alatt van jóval, a folyama­tos ellátás, üzemelés zava­rokat szenved. 3. A talajerő- gazdálkodás, a takarmány- gazdálkodás alacsony színvo­nalú. 4. Az állattenyésztés vesztesége évről évre nő, a juhállomány selejtezése — pénzügyi okok miatt — nem rendszeres. Az épületállo­mány elavult, korszerűtlen. 5. Az üzemek munkaerő- helyzete nem kielégítő. Szóval nem kevés a gond, a tennivaló. Mi e felmérés, illetve a megyei párt-vb. ja­vaslatterve alapján felmér­tük: itt, Edelény térségében a politika mit tud tenni, mit tud segíteni. Azt előre kizártuk, hogy szakmai kér­désekben mi adjunk taná­csot, viszont kértük azok szakmai segítségét, akik a vizsgálatban részt vettek. Komplex program megvaló­sításában gondolkodtunk, ami ez év áprilisára össze is állt. E program — sok egyéb mellett — tartalmazza a konkrét üzemi terveket, s be­leépítettük a pártbizottság, a közbeeső pártszervek, alap­szervezetek feladatait is. Mi az apró lépések taktikájának nevezzük e programot, ami­ből az is kiderül, hogy — üzemeink tapasztalva az or­szág nehéz gazdasági hely­zetét — nem várnak csodá­kat, nem felülről remélnek csak segítséget. Megértve a helyzetet, keresik azokat a lehetőségeket, amelyeket ön­erőből megvalósíthatnak, ja­vítva ezzel helyzetüket. Ter­mészetesen tudjuk, a tervek óriásiak, ezek megvalósításá­hoz egy országos „injekció” nagyon jól jönne. Eszak-Magyarország: — A megyei párt-vb az üze­mek „diagnózisának” elké­szültével, kiértékelésével egyidejűleg javaslattervet fogadott el, benne üzemi, megyei, országos szinten megoldható elképzelésekkel. Azóta eltelt majdneni egy év. Itt, Edelény városkör­nyék mezőgazdasági üzemei­ben megvalósult-e már eb­ből valami? Egyáltalán ho­gyan látják, miben kell vál­toztatni, lépni országos, me­gyei, üzemi szinten? Széli Gábor: — Vélemé­nyem szerint a vizsgált üze­mekben, de a megye egészé­ben is az alaptevékenység prioritását vissza kellene ál­lítani. Ehhez a tsz-ek tegye­nek meg minden tőlük - tel­hetőt — termelési szerkezet racionalizálása, jövedelem­költségarányok javítása te­rén —, ugyanakkor az is szükséges, hogy az állami támogatás az alaptevékeny­ség fejlesztését elősegítse. Az alaptevékenység elsőd­legessége mellett kedvező feltételeket kell teremteni az üzemi és helyi egyéb le­hetőségek kihasználásához. Például itt, Edelény térségé­ben rengeteg a jó minősé­gű kő, kavics, homok, ezek hasznosításában támogatni kellene az üzemeket. Csak olyan kiegészítő tevékeny­ség fejlesztése indokolt, amely hosszú távon nyeresé­get biztosít. Kiselejtezett, korszerűtlen gépekkel kiegé­szítő tevékenységet kezdeni nem szabad. Csak a minő­ség, a piacképesség lehet a mérce. Valamennyi üzem­ben, üzemágban meg kell teremteni a lehetőségét az anyagi érdekeltség fokozá­sának. Amelyik tsz anyagi helyzete megengedi, hogy 8 százalék helyett 12 százalé­kot, vagy többet tud bér- fejlesztésre fizetni, fizethes­sen, ha ez együtt jár az eredményesség javulásával. Kollárcsik Lászlóné: — Nem várjuk el, hogy min­den központi erőforrásból oldódjon meg. Mi célul tűz­tük — és ezen az úton el­indultunk —, hogy sok kér­désben megváltozzon a dol­gozóink szemlélete. Minde­nekelőtt, hogy megszűnjön a hibákért egymásra mutogatás az egyes ágazatok között. Lényegesnek tartjuk a mun­kafegyelem erősítését is sa­ját berkeken belül.' A szakmai munkát illető­en a juhállománycsere már megindult. Pályázat útján szeretnénk elnyerni a sza­lonnái tsz-szel együtt egy agrokémiai centrum építé­sének lehetőségét is. Ezzel az egész térség talajerő- visszapótlását, növényvédel­mét megnyugtatóan tudnánk megoldani, stabilizálni tud­nánk a növénytermesztés eredményeit. Mi nagyon reméljük, hogy a jövőben a szövetkezeti jel­leg újra erősödik. Napjaink­ban ugyanis a túlzott sza­bályozás csorbítja a szövet­kezeti jelleget, a szövetke­zet érdekeit. Legfelsőbb szer­vünk, a közgyűlés, ma már csupán az alapszabály és a tisztségviselők megválasztá­sa kérdésében dönt. A mi véleményünk is az, jobb len­ne, ha nem határolnák be, hogy egy ember csak há­romezer órát dolgozhat, s nem nőhet a bére csak 8 százalékkal, mert ezzel ese­tenként szabálytalankodásra „kényszerítik” a vezetőket, akik szeretnék elkerülni a nagyobb összegű munkadíj- adó megfizetését. Igazságta­lannak tartom, hogy nálunk, ahol 50 ezer forint körüli az egy főre eső kereset, ott is 8 százalékos a fejlesztési le­hetőség, akárcsak ott, ahol mondjuk 120 ezer forint. Némedi István: — A fel­tárt hiányosságokat szövet­kezetünk vezetősége átgon­dolta. Egyértelműen olyan határozatot hozott, hogy az alaptevékenység veszteségét fel kell számolni. Az állat- tenyésztésben a mennyiségi szintentartás párosulva a minőségi szelekcióval, az egyik lépés gondjaink enyhí­tése terén. A szarvasmarha- és juhállomány selejtezése, állománycseréje, elsősorban saját erőből már megkezdő­dött. Mi egyértelműen a kő­bányák fejlesztését tűztük fő feladatul. Keresett termék a kő, hosszú távon biztos pi­ac ígérkezik. Idén a terme­lési adó terhére ötmillió fo­rint hitelt vettünk fel és in­vesztáltunk a bányászatba. Ezenkívül tervezzük — er­re pályázatot adtunk be — egy 55 millió forintos be­ruházás megvalósítását, konkrétan egy mészkőőrlő- mű megépítését. Ez kooperá­cióban készülne a kótaji tsz-szel és Szabolcs; Borsod mezőgazdasági üzemeit lát­ná el talajjavító mészkőpor­ral. Lehetőségünk van egy 40—50 fő női munkaerő fog­lalkoztatására is, ehhez mun­kaerő, épület rendelkezésre áll, csupán partner kellene, aki vállalná, hogy részleget telepít hozzánk betanított munkára. Ami a várakozá­sainkat illeti, mi nagyon sze­retnénk, ha az alaptevé­kenység fejlesztését szolgáló melioráció állami támogatá­sát. újra visszaállítanák a korábbi 70 százalékra. S az aranykorona függvényében élvezett állami támogatást is alacsonynak tartom, an­nak duplájára történő eme­lése is indokolt volna. S vé­gezetül, de nem utolsósor­ban említeném, hogy vala­mennyi mezőgazdasági üzem­ben dolgozó vezető óhaja az árarányromlás megállítása. Bíró Sándor: — A felada­tok végrehajtása — itt van­nak megyei, üzemi, orszá­gos feladatok — úgy érzem, üzemi szinten beindult. A végrehajtásában a megyei szervek is teljes intenzitás­sal tevékenykednek. Hatá­sosnak tartom a politikai munkát is, amely a felada­tok, a határozatok megvaló­sítását állandóan figyelem­mel kíséri. Véleményem sze­rint a nyereséges gazdálko­dásnak kell prioritást kap­ni. Hogy ezt milyen tevé­kenységből képes a mező- gazdasági üzem elérni, azt bízzuk őrá. Persze szeret­nénk a tevékenységek közül elsősorban azzal foglalkoz­ni, amire a mezőgazdasági üzemeket annak idején lét­rehozták. Vagyis: alaptevé­kenységgel. Hogy mi hol tartunk a párthatározat vég­rehajtásában? Én is említ­hetem az apró lénések tak­tikáját. Üzemi szinten első­sorban erre van lehetőség. Például kivontunk a termelés­ből ICO hektár gazdaságtala­nul művelhető szántót, eb­ből 70 hektárt gyepesítet­tünk. Ugyanakkor mintegy 50 hektár dombon levő gye­pet törtünk fel és vontunk be a termelésbe. Növényter­mesztésen belül az őszi kalá­szosok területét 15 százalék­kal növeltük. Ez évben több mint egymillió forinttal több műtrágyát használunk fel, mint az előző évben. Az állattenyésztés területén egy 20 százalékos selejtezést haj­tottunk végre a juhászat és szarvasmarha-ágazatban. A kiselejtezett állományt pótol­tuk, sőt számbelileg is nö­vekedett az összlétszám. Ne­kem az a véleményem, hogy a tsz-ek helyzetén ez az egyedi elbírálás, felmérés akkor változtat, ha párosul egyedi támogatással. Azokat a termékeket, amelyek ex­portra kellenek, s a népgaz­daságnak nélkülözhetetlenek, azokat ismerjük el ezeknél a tsz-eknél nagyobb árkiegé­szítéssel. Volt már erre jó példa három évvel ezelőtt, amikor a búza 44 százalé­kos támogatást kapott. Mi tudjuk, hogy egy sor belső tartalékunk is van még. amelyeket nekünk is fel kell tárnunk, fel kell sorakoztat­nunk, kezdve a szabályozók­hoz való alkalmazkodástól, az üzemi lehetőségeink ma­ximális kihasználásáig. Ha összehangoltan tudunk ten­ni üzemi, megyei, országos szinten, akkor biztos lesz az eredmény! Meskó László: — Ennek a programnak a megvalósítá­sához hosszabb idő szüksé­geltetik. De szeretnénk, ha már a VII. ötéves tervben jelentkeznének pozitív eredf ményei. A határozatot mini den szinten megismerték ci elfogadták. Most már az kell, hogy minden szinten a test­re szabott feladatokat vég­rehajtsuk, ellenőrizzük, szá­mon kérjük. A meglevő ter­melőkapacitások gazdaságos üzemeltetése, ez a fő cél. Tudva, hogy a mezőgazdaság körzetünkben különösen meghatározó ágazat, igyek­szünk más területeken is se­gíteni az üzemi tervekben vázolt elképzelések megvaló­sítását. Gondolok itt körze­tünk személy- és áruszállí­tásának javítására, a villa- mosenergia-hálózat korsze­rűsítésére. legálissá akarjuk tenni a kishatárforgalmat. s az. eddiginél jobban szőri galmazzuk a termelői együtj^ működéseket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom