Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-03 / 259. szám
1986. november 3., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A fogyasztó a sor végén kullog... Vízerőmű épül a Dunán Szolgálatra, szolgáltatásra szerződtünk... Bonyolult világban A közös mogyar-csehszlo- vők beruházásként megvalósuló bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerben készöl az erőmű, o hajózsilip. A bösi vízlépcső a Du- nakiHtinét épülő víztárolóból kiinduló 25 kilométeres csatornában létesül. A munkálatok alkalmával 13 millió köbméter főidet mozgatnak meg, 1,3 millió köbméter betont illőivé vasbetont építenek be, a technológiai berendezések tömege pedig 33 ezer tonna. Az Összesen 720 megawatt teljesítményű vízi erőmű első egysége 1VW* ben kezdi meg az áramszolgáltatási. Teljes elkészülte után egy átlagos vízhozamé évben 2600 gigawattóra energiát termel majd. A képen: munkában a vasbetonszerelők. v Ma Magyarországon a kitört ablaküveget pótoltatni, az elromlott televíziót, hűtő-, vagy mosógépet, illetve autót megjavíttatni nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé. E gondokról, a problémák megoldásának lehetőségeiről, valamint a „hogyan tovább?” kérdésköréről, és az ezekből fakadó további teendőkről a közelmúltban tanácskoztak a szakemberek Egerben a III. fogyasztási szolgáltatási konferencián. Szilas' Pált, az. Országos Tervhivatal főtanácsosát, a Központi Szolgáltatásfejlesztési Bizottság titkárát — aki maga is részt vett az egri fórum munkájában — kértük, mondja el, miként látja a hazai fogyasztási szolgáltatások jelenlegi helyzetét. — Kezdjük a tényekkel. A fogyasztási szolgáltatások — mely kategóriába bele■' tartozik a cipőjavítás és a gépkocsi szervizelése éppen úgy, mint a vízvezeték-szerelés vagy a hajvágás és ruhatisztítás — értéke tavaly megközelítőleg 50 milliárd forintot tett ki. Ennek kétharmada a lakosság részére nyújtott szolgáltatás volt. A szolgáltatások meny- nyisége — összehasonlító áron számolva — az elmúlt fél évtizedben, azaz 1985-re 20 százalékkal emelkedett az V. ötéves tervben elért szín- vonalhaz képest. Az áremelkedés mértéke pedig mintegy 40—45 százalék volt. Mindez azt jelenti, hogy a már említeti 50 milliárd forint 75 százalékkal haladta meg — az elmúlt évben — az V. ötéves terv hasonló mutatószámát. — A különféle szolgáltatásokat jelenleg 3400 vállalat és szövetkezet — ez a szocialista szektorban hozzávetőlegesen 18 ezer egységet jelent —, valamint körülbelül 100 ezer kisiparos végzi. Tehát pillanatnyilag a szolgáltatásban dolgozók száma 200 ezer. Harminckilenc százalékuk építőipari, harmincnégy százalékuk más ipari tevékenységet folytat, míg huszonhárom százalék a közlekedésben vállalt munkát. — Az elmúlt öt évben, vagyis a lezárult tervidőszakban milyen változások mentek végbe a szolgáltató „ágazatban”? — Egy közhellyel kell kezdenem. A szolgáltatás a világon mindenhol neuralgikus terület. Ez a munka nem szériatermelés, hanem mindig egyedi. Ezért folyamatosan egyre drágább is ... Nálunk a szocialista építés első éveiben az volt az elképzelés, hogy a szolgáltatásoknak olcsóknak kell lenniük, hogy mindenki számára elérhetők , legyenek. Ezért az ilyen jellegű munkát államilag sokféleképpen támogattuk, főként költség- vetési eszközökkel, azaz pénzt injekcióztunk az ágazatba. Azután a 70-es években megtörtént az országos szolgáltatóhálózat átfogó fejHűszaki Tovább folytatják a Borsodi Vegyi Kombinátban azt a műszaki fejlesztési programot, amely tovább módosítja és a mai igényeknek megfelelően alakítja a termékszerkezetet. Ennek során világbanki kölcsönnel hozzáfogtak a poliuretán- gyártás feltételeinek a megteremtéséhez, azzal a nem titkolt céllal, hogy a BVK lesztése, sok milliárd forintos állami támogatással. A fogyasztók ellátása mégis háttérbe skorult, mert a nagymértékű állami támogatás következtében a szol- - gállatóknál elveszett az önálló gazdasági érdekeltség, hiszen az e területen működő vállalatok a fejlesztésekhez költségvetési támogatást kaptak, az adókat nem kellett megfizetniük, a különféle preferenciák érvényesültek. Ennek hatására eltompultak a fogyasztói igényekkel szemben, mert nem az volt a középpontban, hogy az embereket jól ki kell szolgálni, hanem az, hogy meglegyen bizonyos számú szervizrekonstrukció és új szerviz. Mindehhez még jött az is, hogy az indokoltnál lényegesen nagyobb szolgáltató szervezetek jöttek létre, melyek vállalati stílusban gazdálkodtak, és emiatt elbürokrati- zálódtak. E mamutszervezetek nem bizonyultak életképesnek, nem voltak1 képesek az egyedi megrendeléseket megfelelő színvonalon teljesíteni. Jó példa erre a Gelka, vagy az Afit, ahol már-már hatóságosdit játszottak a megrendelőkkel. — A nyolcvanas években már változott a helyzet.. . — Igen, a szolgáltatásban is új „időszámítás” kezdődött. Az volt a cél, hogy egy piacérzékeny, a kereslet-kínálat törvényeit figyelembe vevő, sok kis egységből álló szolgáltatóhálózat alakuljon ki, s álljon a fogyasztók rendelkezésére. Ezt a folyamatot indítottuk el a szolgáltatás szervezetének korszerűsítésével 1980—82- ben, amikor a nagy vállalatokból kisebb önállóan gazdálkodó egységeket hoztunk létre. Ezzel megteremtettük a valóságos piac egyik alapfeltételét, a konkurenciát. — A másik feltétel a reális árak kialakítása. Bármennyire is nem tetszik nekem, mint fogyasztónak, hogy magasak a szolgáltatások árai, mint közgazdász azt kell mondanom, hogy ezek az árak alacsonyak, mert az általános árviszonyoktól elmaradtak: magas az üzletbér, sokba kerül az energia, a szállítás és más olyan költségek is folyamatosan emelkednek, amelyek befolyásolják ezeknek az egységeknek a gazdaságos működését. És ezenkívül még valamit figyelembe kell venni, nevezetesen, hogy a fogyasztói árakhoz képest is olcsók a hazai szolgáltatások. így a szolgáltatást végzők jövedelemteremtő képessége kicsi, ezt támasztják alá a mérlegadatok is. — Mi a kibontakozás útja? — Illúzióink nem voltak, láttuk, hogy a szolgáltatási szektor új pályára állítása csak hosszabb folyamat eredménye lehet. Ehhez pedig meg kell teremteni a feltételeket, mindenekelőtt az esélyek egyenlőségét. Enfejlesztés a váljon a poliuretángyártás hazai bázisává. A jövőben itt készül majd a már széleskörűen ismert és használt keményhab egyik alapanyaga. Ehhez a már említett kölcsönből építik meg az úgynevezett MDI-üzemet. Ugyancsak fontos a másik fejlesztés is, amely -a gyár régebbi termékéhez, aPVC- hez biztosít több alapanyanek érdekében folyamatosan — az elmúlt öt évben háromszor — változtattuk meg a szabályozókat, amelyek azután megkönnyítették a szolgáltatók gazdálkodását. Az esélyek egyenlősége hozta magával a szervezetek differenciálódását, a konkurenciaharcot is. Van olyan gazdálkodó egység, amely adott feltételek között prosperál, míg a másik segítségért kiált. — Kialakulóban van tehát a versenyszellem az állami szektoron belül. Léte- zik-e ugyanez az állami vállalat és a kisiparosok között? — Gazdasági szempontból nem szeretem ezt a megkülönböztetést,, nem vagyok híve annak, hogy éles határvonalat húzzunk a magán-, a szövetkezeti, az állami szektor közé. Itt egy megközelítés lehetséges, mégpedig az, hogy milyenek a szolgáltató szervezetek. vizsgálva a dolgot, kiderült, hogy a kisebb szervezetek — ide értem a kisiparosokat is — gyorsabban, rugalmasabban alkalmazkodnak a piaci, a fogyasztói igényekhez. Ezt bizonyították az utóbbi évek, amikor ezek az egységek nyertek teret a szolgáltatási ágazaton belül a nagyobb szervezetek rovására. Mert senki sem azért megy a kisiparoshoz, mert az maszek, hanem mert gyorsabban és jól dolgozik, s ha egy szövete kezet csinálja ugyanezt, akkor az ugyancsak tisztességesen megél. — Mit tart neuralgikus pontnak? — Mindenekelőtt tovább kell folytatni a szolgáltatási szférában a szervezeti korszerűsítést. Még több szolgáltató egységet kell létrehozni, vagyis növelni kell a kínálatot. Részben úgy, hogy az állami és szövetkezeti vállalatokról újabb kisebb egységek válnak le, újabb gmk-k alakulnak, részben úgy, hogy a kisipar fejlődik. A belső működési rendszere pedig kedvezzen a vállalkozói szellemnek. Ne várja senki ölbe tett kézzel, míg a fogyasztó megkeresi, hanem igyekezzenek elébe menni. Végül, de nem utolsósorban az anyag- és alkatrészellátási gondokon való enyhítést tartom fontosnak, ami csak részben függ maguktól a szervezetektől, részben külső körülmények befolyásolják. Ha az említett tényezőkön sikerül valahol változtatni, már kevesebb lesz a neuralgikus pont. Ezenkívül azt szintéit igen nagy előrelépésnek tartanám, ha sikerülne a gyártókat és a szolgáltatókat közelebb hozni egymáshoz, és közös érdekeltséget megteremteni közöttük. Ez nagyon nehéz feladatnak tűnik. Mert ma még az érdekeltsége más a gyártónak, az alkatrészellátó vállalatnak és más a szerviznek, a sor végén pedig sajnos a fogyasztó kullog... BVK-ban got. Folytatják a műanyagfeldolgozás fejlesztési programiját. Ez év első felében új PVC-lemezgyártó gépsort helyeztek üzembe, és rnár befejezéséhez közeledik a berendezések próbaüzeme. A gépsoron kemény, lágy és habosított lemezeket gyártanak majd, hogy egy igen fontos termékkel bővítsék a vegyi kombinát árukínálatát. Egy közkeletű bölcsesség szerint: valamely rendszer, mechanizmus. organizmus szabályai és szabályozói nem lehetnek kevésbé bonyolultak, mint amilyen bonyolult a rendszer, mechanizmus és organizmus. Mindezt annak kapcsán bocsátjuk előre, hogy jogi kérdésekről lesz szó, de ez az írás nemcsak, és nem elsősorban fiskálisoknak készült. A hír röviden és sommásan ennyi: október elsején megalakult Miskolcon a Szakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsának jogi és jogsegélyszolgálati irodája. Vezetője Hajdú László politikai főmunkatárs, aki tanulmányai befejeztével ez év decemberében államvizsgázik, reménykedve a jogászdoktori címben. Vele beszélgettünk. — Mi indokolta az iroda létrehozását, tudva azt, hogy úttörő vállalkozásról van szó? — A megyék közül elsőként Borsodban alakult meg az iroda. Az okok részint egyetemesek, részint pedig a helyi sajátosságokban gyökereznek. Társadalmi feladat a törvényesség fokozottabb érvényesülésének segítése, a dolgozók hatékonyabb érdekvédelme, a testületi munkában a jogalkalmazás támogatása és propagálása. Nem titok, hogy a bonyolult világban a laikus nehezen igazodik el a nem kevésbé bonyolult jogszabályok között. Segíteni szeretnénk minden leendő ügyfelünknek. Én a megbízásomat szolgálatnak, praktikus szolgáltatásnak tekintem. Az SZMT vezetősége abból a felismerésből indult ki. hogy jó lenne egy kézbe tenni a dolgokat: együtt és egy helyen intéződjenek a szervezett dolgozók ügyei. Illetve az is a célunk, hogy minden ügyből ne legyen „ügy”, azaz a viták — ha az nem szükségszerű — ne kerüljenek a bíróság, vagy munkaügyi döntőbizottság elé. A felvilágositással, tanácsadással azt szeretnénk elérni, hogy megelőzzük a bajt, s a törvénytevő szervek mentesüljenek a „fülemüle-perektől”, partnereink pedig a felesleges utánjárástól. — ön korábban a gazdasági vonalon dolgozott. Korábbi tapasztalatai szerepet játszottak-e kinevezésében? — A jogi iroda létrehozása nem előzmény nélküli, hiszen a közgazdasági osztály, ahol dolgoztam, felügyelte a tíz éve működő jogsegélyszolgálatot. Az országban 2313 jogsegélyszolgálati szerv működik, Borsodban ebből 158 van. Itt nem is elsősorban a számok lényegesek, hanem az a tény. hogy emberközelbe került az ügyintézés, a tanácsadás, a felvilágosítás. Az idő megérett arra, hogy egy ilyen iroda létrejöjjön. A legfrissebb kimutatások szerint ma Magyarországon 5336 jogszabály van érvényben, de számuk, azaz az újak és a megszűntek egyenlegéből adódóan, évente két-három- százzal nő. Még a jogvégzettől sem várható el, hogy mindig és mindent nyomon kövessen. Specializált szervezetekre és szakemberekre van szükség, hogy ebben a paragrafuserdőben az állampolgár eligazodjék. — Milyen ma Magyarországon a lakosság jogkultúrája? — Ne tűnjön kitérőnek az általánosan megfogalmazott válasz. A jogérzékenység, a szabályok ismerete nőtt ugyan, bár ennek ellentmondani látszik a jogsértések számának növekedése. Konkrétabban: jogkultúránkat szeretnénk magasabb színvonalra emelni. Az irodának éppen az az egyik célja, hogy partner, segítő legyen, s a törvényességet érvényesítse makro- és mikroszinten egyaránt. A témához, illetve célkitűzéseinkhez még az is hozzátartozik, hogy szeretnénk korrekt munkakapcsolatot kialakitani mindazokkal a szervekkel (pártbizottság. tanács és azok szak- igazgatási szervei), amelyek vitás ügyekben érdekeket képviselnek. Feladatunk továbbá a megyében működő jogsegélysz.olgálatok munkájának koordinálása, az ott dolgozó szakemberek továbbképzése, a megyei tapasztalatok átadása. — Olyan időket élünk, amikor várhatóan megnő majd a munkaügyi problémák száma. Okkal szerepelhet a továbbképzési programban másodikként az átszervezés vagy felszámolás alatt álló vállalatok dolgozóinak munkaviszonyával kapcsolatos kérdések megvitatása ... — Üj és komplex jogszabályról van szó, igazodva és alkalmazkodva a változó gazdálkodási körülményekhez. Szoknunk, tanulnunk, emberségesen alkalmaznunk kell az új szabályokat, egyszerűen azért, hogy a társadalmi termelés hatékonysága mindezek felhasználásával is nőjön. Várhatóan nem lesz konfliktusmentes ez a korántsem átmenetinek, években behatárolhaélünk tónak tetsző időszak. Kimondtuk azt, hogy a jókat jobban kell támogatni, illetve á haszonnal termelő cégeket és dolgozóikat nem szabad megfosztani attól a többlet-nyereségtől, amely eddig a rosszul dolgozókat dotálta. Senki sem örül annak, ha fejére olvassák, hogy haszontalan munkát végez, hogy be kell csukni a boltot, hogy új munkahelyet kell keresnie, vagy új szakmát kell tanulni. De a tények makacs dolgok. Magunk érdekében, önvédelemből, megharcolt eredményeink megtartása érdekében nem tehetünk mást... Egy ilyen strukturális, szemléletbeli változásnak természetesen rengeteg vitája, felhangja. jogi következménye lesz. Mi azt szeretnénk, ha a változás minél kevesebb érdeket, önérdeket sértene, s megelőzhetnénk a felesleges munkaügyi vitákat. — Ügy tudom, hogy a megyében működő jogsegély- szolgálat eddig is sok ügyesbajos dolgot intézett... — -Tavaly az „ügyek” száma Borsodban meghaladta a 14 ezret. Ennek csaknem egyharmada a polgári jogi ügyek kategóriájába tartozik, több mint egyötöde családjogi vita volt, a munkajogi felszólamlások aránya viszont a húsz százalékot sem érte el. (Minden szóbeli felvilágosításról természetesen nem készült jegyzőkönyv, így a jogsegélyszolgálat ügyfélforgalma a jelzett számnál magasabb.) Figyelemre méltó viszont, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottsági ügyek száma megyénkben az 1980- as 5100-ról az elmúlt évre 3750-re csökkent. Állitha- tom, hogy nem a gazdasági és jogi szituáció lett egyszerűbb, vagy könnyebben áttekinthető. Azt sem tételezhetem föl, hogy az egyének és a termelő kollektívák kevesebb sebbel kerültek ki az elmúlt nehéz évek csatározásaiból... Ügy vélem, hogy a lakosság egyre inkább felnő vállalt feladatához. s csak akkor nyúl a jog fegyveréhez, ha méltánytalan sérelem éri, s nem kockáztatja idejét, pénzét, hírét „kirakatperekben”. Hangsúlyozom még egyszer, hogy mi szolgálatra, szolgáltatásra szerveződtünk és szerződtünk. Az érdekek összhangjának megteremtésében szeretnénk segíteni, a jog adta esélyt éppúgy megadni Kovács Jánosnak, mint a Magyar N épköztársaságnak. Brackó István Cs. S.
