Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1986. október 11., szombat ; t I Munkácsy Mihály a miskolci Schabinszky László műtermében a múlt század végén kiállításról Szeptember 26-tól ok- 0 tóber 26-ig látható a Miskolci Galéria' termeiben a Miskolci Fotográfia 1945 előtt című történeti kiállítás. A tárlat érdekességeiről a nyitás idején már számot adtunk — természetesen a teljesség igénye nélkül. Nem is , lehet valójában írott szóval bemutatni egy ilyenfajta tárlatot, hiszen az ott látható dokumentumok, régi fotográfiai felszerelések, egyéb anyagok és főleg az azok láncolatából kialakuló fotográfiatörténeti kép nem lehet teljes, csak figyelemfelhívó értékű. Most néhány fotóval szeretnénk a korábbi tájékoztatást kiegészíteni, teljesebbé tenni, bemutatni egy pár érdekességet a kiállításon látható sokból, s változatlanul azt ajánljuk: tessék elmenni a Déryné utca 5-be. (bcnedck) (Fotó: laczó) Egy mai néző a régi, tekerhető sztereó dianézővel Görgey Artúr fényképe, hátlapján 1896. kelt dedikációval Lévay József számára. október 15-én Műtermi fényképezőgép a harmincas évekből (jobb oldali kép). Egy velocipéd a kor hangulatának érzékeltetéséhez. A falon népéleti fotográfiák a századforduló idejéből (bal oldali kép). A harmincas évek gépeiből Sztereo-fényképezőgép 1910-ből A kórusmuzsika Köztudomású, hogy Liszt Ferenc világjáró útjához partnert keresve kérlelte Erkelt. hogy tartson vele. Erkel Ferenc hazafias tartásától, emberi belső érzelemvilágától áthatva azt felelte: személyére nézve megtisztelő a meghívás, de nem érzi magát méltónak a nagy művészhez, — különben is itthon a hazában vannak dolgai, melyeket el kell végeznie. El is végezte amit akart: megírta Himnuszunkat, megalkotta a Bánk bánt, Hunyadi Lászlót, s még arra is volt ideje, hogy a munkásdalárdákat meglátogassa, műveivel támogassa hangzó értékeiket, amiért az Országos Daláregyesület 1868-ban elnökévé választotta. Kodály Zoltán alkotásai jelentékeny részében kórusmuzsikát hagyott hátra az utókornak, — gyermekeknek és felnőtteknek, s a ma is élő Bárdos Lajos Kossuth-díjas érdemes művész egész életét kórusművek komponálására fordította, generációk nőttek fel szerzeményeinek ápolásában. A kortárs zeneszerzők rangos tábora önti szét az énekkari partitúrákat, s ha hozzávesszük a szocialista barátaink rendelkezésünkre álló kórusmű-készletét, a madrigálok, klasszikus művek sokaságát, — úgy vélem változatos, színvonalas műsor állítható össze, mely gyönyörködteti a hallgatóságot. Van tehát anyag bőven, énekkaraink karvezetői élnek is ezzel, a kórusok pódiumra lépnek, az a kérdés: milyen környezetben, s milyen hallgatóság előtt? A hideg, csípős éjszakák után hajnalban ködfátyol és pára takarja az eget. De amikor a nap utat tör magának a Bodrog fölött, egyszerre fényességben, melegben für- denek a domboldalakon a furmint- és hárslevelű-venyigék. Ekkorára mindenütt benépesednek a szőlőföldek az újhelyi Sátor-hegytől az aba- újszántói Sátor-hegyig. Befejezéshez közeledik a szüret ezekben a napokban egész Tokaj-Hegyalján. Vidám, hangulatos „betakarítási” munka a szőlőszedés évszázadok óta ezen a nagy múltú történelmi borvidéken. Különösen, ha olyan jó termés ígérkezik, mint az idei őszön. A család apraja-nagy- ja — a rokonokkal, szomszédokkal, barátokkal együtt — künn szorgoskodik a fürtökkel gazdagon rakott tőkék között. A kis parcellákon igyekeznek egy nap alatt végezni a munkával, a szőlőszedéstől kezdve a ragadós must csurranásáig. A nagyüzemi táblákon természetesen több napra, a borkombinátnak például két hétre is szüksége van a szüreti munkák lebonyolításához. Még úgy is, hogy saját dolgozóikkal és a besegítő diákokkal, katonákkal együtt naponta 4000—5000 szüretelő szedi, szállítja, sajtolja a mézédes fürtöket. Régen szinte ünnepszámba ment a szüret Tokaj-Hegyalján. A pataki diákok például — még a felszabadulás előtti évtizedekben is —• szüreti vakáció címén egyhetes szünetet kaptak, hogy segítsenek odahaza a szőlőszedésben szüleiknek, rokonaiknak. De magának a kollégiumnak is voltak szölőföldjei, s. azok termését is a diákok takarították be. Ezeket a szőlőket a Rákócziak és Lo- rántffy Zsuzsanna adományozták az iskolának, hogy jövedelmükből mennél több szegény gyermek tanulhasson a kollégiumban. A pataki határban, a Király-hegy oldalán ma is gazdagon teAz emberi hang, a vox hu- mána megbecsülést érdemel, úgy gondolom egyértelmű tény: a kórusokat meghívó szerv, ez esetben a Sátoraljaújhelyi Városi Művelődési Központ feladata volt, hogy a kórushangversenynek megfelelő környezetet biztosítson. A Leninvárosi Városi Művelődési Központ vegyes kórusa. az Encsi Abaúji Pedagógus Vegyeskar' és a Szerencsi Állami Gazdaság ME- DOSZ Városi Pedagógus Vegyeskar nyújtott magas színvonalú műsort a művelődési központ előtti téren. Nagy tisztelettel köszönjük az érdeklődő sátoraljaújhelyi dolgozók megjelenését, de a kórushangverseny sajnos sikertelen volt az átélt körülmények miatt. A rendező és felügyelet nélküli gyermekek zsivaja oly méreteket öltött, hogy a szólamok távolabb eső énekesei nem hallották a kórusvezető hangmegadását. Az énekkarok félórákig tartó, egyébként rendkívül színvonalas népi táncosok ide a térre való produkcióit követték, s a pódium-poros levegője után nagyon megerőltető volt a leheletfinomsá- gú Kodály: Esti dalt énekelni az encsi kórusnak. A szabadtéri előadás tartozéka, hogy erősítő berendezést szereljen fel a rendező szerv, — sajnos az első szereplő kórus ezt nélkülözte, csak a másik kettő részesült benne, miután a kórusvezetők kierőszakolták. Az encsi rém a Lorántffy Zsuzzsanna hagyatékából származó, természetesen ma már kordo- nos művelési módra átalakított tábla. A tetején messziről látható az a borház is — új gazdája, a borkombinát szépen felújította —, amelyben 350 esztendővel ezelőtt késő őszi, hideg szüretek idején maga a fejedelemasszony íűtőzött a habán mesterek készítette cserépkályha melegénél. Sok szép versben, bordalban örökítette meg a hegyaljai szüretek, pincézések hangulatát — pataki diákkorában — nagy lírikusunk, Csokonai Vitéz Mihály. A mustszagú, vidám szüreteken maga is részt vett, s ahogy barátja, pataki jogásztársa, a Gesztelyben lakó Puky István írta róla visszaemlékezéseiben, „mindezek oly tüzet és kedvet adtak poétái képzelődésének, hogy ez időben készült versei voltak előtte a legkedvesebbek.” Ezek közé tartozik a hangulatos hegyaljai szüret leírása az Október c. versében, amelynek első sorai így hangzanak: Már hát elérkezett a víg október is, Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is, Itt van a víg szüret, s mustos kádja körül A szüretelőknek víg tábora örül. Érdekes sátoraljaújhelyi tudósítást olvashatunk a hegyaljai szüretről az első kórus vezetőjétől tudom, hogy amikor a rendező szerv a városi tanácsokon keresztül meghívta megyénk három rangos minősítésű kórusát, zárt termi hangversenyről volt szó. Furcsa rendezési hiba, hogy a bemutató lesüly- lyedt „vidámvásári szintre”, s mi minden fegyelmezésünk ellenére sem tudtuk csendre bírni a zajongó kamaszokat. A kiállítási tárgyak, a rideg anyag kényelmes előadótermekben terpeszkedik országszerte, a szellemi javaknak, a művészet élő értékeinek nem jut egy meghitt fedél? ... Nem árt ha tudjuk: Encs és Szerencs vonzáskörzetének pedagógusai együttesen harminckét községből utaznak be hetente a kóruspróbákra. Az új tanterv beállításának kezdő hónapjában a legkritikusabb időszakban szabadidejükben szereplést vállalnak, éjszakai órákban kerülnek haza övéikhez. Szívesen . tesszük ezután is, bárhová elvisszük a kórusmuzsikát, de valami szerény megbecsülést kérünk az előadott művek szerzőinek rangjához képest. Kondor Katalinnak, a „Hét” műsorvezetőjének szavait idézem egy analóg eset kapcsáé: „Csajkovszkij Hegedűversenyét nem lehet előadni egy korcsmái környezetben”. A zenemű illő tiszteletet és környezetet érdemel. Bakonyi Bcla magyar nyelvű újságban, a Magyar Hírmondó 1780. évi egyik októberi számában. Korábban, még júniusban arról tudósított a lap, hogy május ^21-én nagy hó esett Zemplénben, s „nemtsak a hegyeken fejéredett meg, de még a sík mezőt is megtarkásí- totta”. Ezt követően éjjel pedig fagy pusztított, s nagy kárt tett a gyümölcsösökben, szőlőkben. Október elején ennek ellenére is örömmel írta a lap, hogy a szeptember elején „esett esők után mindeneknek tsudálkozásokra történt, hogy a szőlőszemek egyszeribe öregbedni kezdettek, úgy- annyira, hogy a Hegyaljaiaknak egyébkor szokások felett a múlt esztendőkbéli hordókat is széltibe veddegelik, hogy légyen a borokat mibe tölteni, ha áz új hordók nem találnának elégségesnek lenni”. Még egy „különleges” szüretet idézünk fel, éspedig Zemplén nagy szülöttének, Kossuth Lajosnak életrajzi írása alapján. Mint tudjuk, Kossuth gyermekkorát és ifjúságát Hegyalja híres bortermő vidékén: Monokon, Olaszliszkán, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen töltötte. Az itteni vidám szüreti napokra még élete alkonyán, turini remeteségében is melengető érzéssel gondolt vissza. Különösen emlékezetes volt számára az 1811. évi hegyaljai szüret, amikor *a hosszúra nyúlt, napsütéses ősz végén is négy fokkal melegebb volt, mint más években az ősz kezdetén. „Ezen az őszön — írta Kossuth — az aszúszőlőket válogató szüretelők kénytelenek voltak napjában többször is megmosni kezüket, hogy dolgozhassanak, annyira összetapadtak ujjaik a szőlő cukrosságától. Ezt magam is láttam, saját ujjai- mon tapasztaltam ...” Hegyi József
