Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-07 / 236. szám

1986. október 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 „Az atomerömüvi villa- mosenergio-termelés a tervidőszak végére az 1985. évinek közel két­szeresére növekedjen." Egy mondat a tervtörvénybő! Tovább épül a Paksi Atomerőmű Már jócskán benne jár­tunk 1977 elején az első energiaválságban, a villamos ipar egyik jeles vezető kép­viselője mégis, még akkor is határozottan nyilatkozta: az ország villamosenergia-igé- n.ye a következő tíz eszten­dőben is változatlan — azaz évente 7—8 százalékos — se­bességgel fog növekedni. Az ésszerűbb energiagaz­dálkodás jóvoltából ez sze­rencsére nem következett be, ám így is meglepőnek tűnhet: 1975-ben a népgaz­daság összes felhasználása 20,8 milliárd kilowattóra volt, tavaly pedig mór en­nek több mint másfélszere­sét fogyasztottuk. Nélkülözhetetlen Valóban, ez nem kevés. Mégis érthető a növekedés, hiszen messze vagyunk még — ahogyan a szakemberek mondják — a telítődéstől. Különösen igaz ez a háztar­tásokra, mert amíg nálunk ma egy átlagos család éven­te mintegy 19Ö0 kilowattórá­nyi „villanyt” fogyaszt, ad­dig ez a szóm a legfejlet­tebb nyugati országokban eléri a 7000-et. Ami azt is jelzi: még jó darabig szá­mítani kell a villamosener- gia-igény dinamikus növeke­désére. A VII. ötéves terv számol is ezzel, a lakossági és kom­munális fogyasztás például a tervidőszakban évente 4,6 százalékkal emelkedhet. A növekvő igényeket, a ko­rábbi terveknek megfelelő­en, a Paksi Atomerőmű újabb blokkjainak belépése fedezi. Az atomerőmű üzemszerű­en működő két — egyenként 440 megawattos — blokkja tavaly 6,48 milliárd kilo­wattóra villamos energiát szolgáltatott. (Ez az 1975. évi fogyasztásnak majdnem egy- harmadát fedezhette volna.) • A szakemberek igen elé­gedettek az atomerőmű tel­jesítményével, hiszen a két blokk tavaly majdnem 800 millió kilowattal adott töb­bet a tervezettnél. (Ez bi­zony — nem éppen problé­mamentes energetikai vi­szonyaink közepette — na­gyon jól is jött.) 30 százalékkal Az erőmű harmadik blokk­ját éppen napjainkban indí­tották, az első, úgynevezett párhuzamos kapcsolásra most szeptemberben került sor. így már ez a blokk is villamos energiát szolgáltat az országnak, noha hat hó­napig még nem teljes kapa­citással — ez a próbaüzem időszaka. Jövőre azonban már ez a blokk is %—3 mil­liárd kilowattórát termel. A negyedik 440 megawat­tos blokk párhuzamos kap­csolása a tervek szerint a jövő év végére várható. így — a hat hónapos próbaüze­met követően — 1988 köze­pétől már teljes kapacitás­sal termel villamos energi­át az első, 1760 megawattos Paksi Atomerőmű. Ami azt jelenti, hogy évente legalább 12 milliárd kilowattóra energiát az atomerőműtől kap az or­szág, de a szakemberek sze­rint esetleg az évi 13 milli­árd is elérhető. Ha 12,5 milliárddal számo­lunk, akkor csaknem 30 szá­zalékát fedezhetjük az 1990- re számított fogyasztásnak. Nem lényegtelen hányad ez, hiszen — ha már fel­épült az atomerőmű — az energiának ez a legolcsóbb fajtája. E szempont is amellett szól, hogy az ország későbbi energiaigény-növek­ményét is zömében atom­erőmű fedezze. Egy újabb atomerőmű, amely a tervekben Paks II. névre hallgat. E második építési ütemben további, mintegy 2000 megawattal bő­vül a kapacitás. A második atomerőmű azért kerül szintén Paksra, mert a jelenlegi telephely legalább 4000 megawatt tel­jesítőképességű atomerőmű telepítésére megfelelő min­den szempontból. Ugyanak­kor előny és a beruházás költségeit csökkentő ténye­ző, hogy itt az erőművi és a járulékos infrastruktúra zöme már rendelkezésre áll, nem szükséges kiépíteni. Paks II. blokkjai 1000 megawattosak lesznek, ezek telepítése ugyanis fajlagosan olcsóbb — az egy-egy kilo­wattóra megtermelésére ju­tó beruházási összeg kisebb. Ugyanakkor ez az új „ezres” atomerőművi blokk a ma legkorszerűbb szovjet konst­rukció, megfelel a nemzet­közi előírásoknak. Paks II. a kilencvenes évek során épül fel. Teljes kapacitással várhatóan az ezredfordulótól termel majd. így ekkor már — az addig természetesen jócskán meg­növekvő — villamosenergia­igényünknek 45—50 százalé­kát leszünk képesek atom­energiából fedezni. T. B. Az Angyal Nagybátyámnak — mint a mesében — volt három ma­laca. Vásárra készült vinni őket, amikor beállított hoz­zá az angyali lelkű falusi kondás, akinek a neve is Angyal volt, hogy hót ő meg­venné az egyiket, mennyiért adja gazduram? Gazduram nyolcszáz forintra tartotta a jószágot, egy fillérrel se ke­vesebbre. Angyal bácsinak tetszettek a malacok, de azért alkudozni szeretett vol­na, hiszen ilyenkor úgy szo­kás. — Nem adná gazduram kilencért? — kérdezte kissé rostéikedve' az öreg, aki a számolással\bizony hadilábon állt. Nagybátyám előbb meg­hökkent, de'aztán fontosko­dó arcot vágva, némi töp­rengés után azt mondta: — Jól van, no, nem bánom, odaadom annyiért, ha mór annyira akarja. Angyal bá­csi elővette a bukszáját, s komótosan számolni kezdte a pénzt. ...hatszáz, hétszáz, nyolcszáz. Itt elakadt. Vala mi nem stimmelt. Újra szá­molt. A homloka gyöngyö zött, a pipája kialudt. Nagy­bátyám nem bírta tovább, kibuggyant belőle a nevetés. — No, áll még az alku, vi­szi .kilencért? Angyal bácsi egy gyermek ártatlanságával lehajtotta a fejét. Mint aki rossz fát tett a tűzre, mond­ta: — így jár az, aki vén korára se tanul meg számol­ni! De azért elvihette a ma­lacot, sódaronként kétszáz forintért. Füléért, farkáért nem kellett külön fizetni. S fölhajtottak egy-egy pohár­ral áldomásként nagybátyám savanyú borából. Fecske Csaba Szüret ’86 Az LKM Ifjúsági Klubjá­ban 1986. október 10-én 19 órától Szüret ’86 címmel bált rendeznek, ahol tombola, szépségverseny és vacsora is várja az érdeklődőket. Je­gyek az LKM KlSZ-bizott- ságán és az Ifjúsági Klub­ban pénteken délig váltha­tók. A sebészet egyik kórterme. Várják a jelentkezőket! Kórbáztörténeti gyűjtemény a Semmelweisben Megszokott dolog, hogy az ember kidobja a limlomnak ítélt holmikat. Elöregedett, haszontalanná vált tárgya­ink idővel a fejünkre nő­nek, s már csak a helyszű­ke miatti kényszerből is se­lejtezünk. így aztán egymást követő generációk semmisí­tik meg az előzőek felgyü­lemlett tárgyi emlékeit — hacsak azok valamilyen ok­ból nem válnak számunk­ra fontossá, például ha a múltat őrizni szeretnénk! Nos, ez utóbbi mondat le­hetne a mottója egy elhatá­rozásnak, amelyet a miskol­ci Semmelweis Kórház igaz­gatósága kezdeményezett. A közember csak azt lát­ja, építgetik, újítgatják a városi kórházat, évek óta szemlélheti a túrás-fúrósok nyomait, tanúja lehet a bel­területen új épületek emel­kedésének és a régiek meg­újulásának. A szakember mindezt úgy fogalmazza meg: „egyre előrehaladot­tabb állapotba kerül a kór­ház rekonstrukciója.” Hova­tovább a tíz-húsz évvel ez­előtt nyugdíjba ment gárda már eltévedne ebben a „megbolygatott régi rend­ben”. Többek között a rekonst­rukció is adta az ötletet: egy kórháztörténeti gyűjtemény létrehozását. Hiszen az 1900-as évek elején épült intézménynek szinte semmi tárgyi doku­mentációja nincs, ami a kö­zelmúltról tudósítana a mostani generációnak. Ezért is fordul a kórház vezető­sége mindenkihez a megyé­ben, hogy bármiféle — ott­hon esetleg csak fölösleges Az egykori sebészeti pavilon. kacatként lapuló — tárgyi emléket a kórházról szíve­sen fogad. Legyen az régi, ma már használhatatlan műszer, vagy éppen oklevél, bizo­nyítvány, fénykép, életrajz azokról, akik itt dolgoztak, ismereteiben elavult szak­könyv ... vagyis minden olyan relikvia, írásos vagy tárgyi dokumentum, amely az egykori kórház létével, működésével valamilyen módon kapcsolatos. Felsorolni is lehetetlenség hát, a leendő gyűjtemény szervezőinek mi minden kincset rejthetnek a hozzá­tartozók (özvegyek, gyerme­kek, unokák ...) fiókjai, szekrényei. Annál is inkább, mivel a még tíz-húsz évvel ezelőtt nyugdíjba ment dol­gozókról se igen maradt semmiféle tárgyi emlék. Természetes az is, hogy ezektől az emlékektől a hozzátartozók sem szívesen válnának meg véglegesen. Reprodukció: Laczó József Ezért a kórház az írásos do­kumentációkról — ha ez szükséges — fénymásolatot is készíttet, s az eredetit visszaadja a tulajdonosának. Az érdeklődőknek-érintet- teknek annyit már elmond­hatunk — a kórháztörténeti gyűjtemény „alapkőletétele” a közelmúltban már meg is történt. Méghozzá egy fény­képalbum formájában, ame­lyet 1928-ban készített a mis­kolci Rosenblatt Műterem egyik fényképésze, meg­örökítvén a sebészet egykori épületét. A jellegzetesen barna fotográfiákon nem­csak a külső épületet, hanem a kórtermeket, műtőt, steri­lezőt stb. is láthatjuk. ízelítőnek talán elég eny- nyi. Mindenesetre azoknak, akik szeretnének hozzájá­rulni valamivel a kórházi múlt megőrzéséhez, az intéz­mény orvosi könyvtárában várják a jelentkezését! Keresztény Gabriella Módosítani fogják. El­avult. Még szerencse, hogy a család mint intézmény nem avult el. mert akkor azon is változtatni kellene. A család azonban stabil in­tézmény, tudom az országos vitákból, óhajtják az embe­rek, írta többször a Nők Lapja is. A törvénnyel azonban baj lehet. Itt van mindjárt a „legfőbb érték, a gyermek- tartás”. Valaki fizet az első házasságából származó egy gyermek után 20 százalékot. Rendjén van. A második há­zasságában négy gyermeket nevel. Ha ezekre a gyerme­kekre is 20—20 százalékot költ a papa, akkor ő és a mama éhen halnak, mert ötször húsz százalék az a papa fizuja, anya meg gyesen van a negyedikkel. Ha másodszor is elválik, ak­kor csak a fele fizetését tilt­hatják le, azaz mind az öt kis lurkó egyformán 10—10 százalékot kap. Valami itt nem stimmel, mert a válás sem jó (mondták a Hírhát­térben). Még szerencse, hogy a házasságkötések száma csökken, így néhány év múl­va nem lesz aki elváljon. Valóban módosításra szo­rul a törvény, mert ha va­laki falból elválik és egy les, nyilvános becsületsér­tésért. Ebbe a műfajba tarto­zik a fizikai fenyítés (ve­rés) is. A feleségét rendsze­resen verő házastárs által okozott 8 napon túl gyó­gy érméké van, akkor anya kapja a családi pótlékot egész addig, amíg a gyermek munkába áll. Ez az összeg egyetemet végzett gyermek­nél elérheti a 160—170 ezer forintot. A „fal válás” (az, hogy átíratják a személyi igazolványukat) 2000 forint­ból kijön. Ennyiért lassan­ként egy Trabantot se lehet átíratni. Azért is jó ha módosítják a törvényt, mert egy férj a feleségét nyilvánosan is le „lazaerkölcsűz”-heti, míg ha egy valóban „lazaerkölcsűt” „lazaerkölcsűz” le nyilváno­san, akkor fizet, mint a kö­gyuló, egész más elbírálás, alá esik, mintha a barátnőt pofozza meg (eléggé el nem ítélhető módon) a férfi. Na­gyon érdekes, de ez így van az egyenlítő környékén az őserdőben is. Egy Bimby ne­vű egyetemi hallgató mesél­te, hogy neki 17 felesége volt, mikor legutóbb otthon járt és azokkal azt csinálha­tott, amit akart. Ha viszont a szomszéd sátorból való lánynak adott egy fülest, büntetésből három napig akkor se alhatott a fán, ha esett az eső! 'Az új törvény nehezíteni fogja a válást. Csak helye­selni lehet a koncepciót. Vé- vül is honnan tudja az a házaspár, hogy ők válni akarnak vagy sem?! Ez jog­gal feltételezhető, ugyanis ha eszük lett volna, össze sem házasodnak. Az elvált nők sanyarú helyzeténél, csak az elvált férfiak hely­zete sanyarúbb. Nincs aki megkérdezze, hol voltál? Ho­vá mész? Mire költötted a pénzt?! Nincs aki fölfedezze a hosszú vöröses szőke haj­szálat az atlétatrikón. Nincs kinek elmondani a legújabb munkasikereket, filmélményt. Nincsenek kö­zös célok, közös séták a mú­zeumba, könyvtárba. (Ezeket a szépségeket egy haladó al­bán filmben láttam. Hiába, van akinek sikerül az élet!) Ha én lennék a jogalkotó, már a házasságkötésre is csak bíróság előtt kerülhet­ne sor és csak akkor, ha ta­núkkal igazolná a pár, hogy már régen harmonikusan együtt élnek, gyermekeik, unokáik vannak. Legyen ki­tüntetés férjhek vagy fele­ségnek lenni! A korhatárt is föl kellene emelni. 60 éven alul senki nem köthetne házasságot. Garantálom, alig lenne vá­lás. Megnyugtat az is, hogy kibővítik a családsegítő, családfigyelő hálózatot. A családfigyelő nem azonos a kukkolóval, hanem a park­őrhöz hasonló nemes céllal járja a családokat. Nagy hegyes botjára fölszúrja a hulladékot, majd ürít a ku­kába. Szinte látom lelki szemeimmel, amikor a férj kezében megáll a hokedli, amit asszonyára emelt, mert ] agyába villant: mi lesz ha jön a családsegítő? Hogy fogja megmagyarázni azt az újabb kis 8 centis horzso­lást a nej fején? Várom az új családjogi törvényt! Bízom abban, hogy az új módosított törvény életbelépése után, kis ha­zánkban sok-sok jó család fog élni, dolgozni, szaporod­ni. És ha ez így történik, akkor a KRESZ-t is módo­sítani kell, hátha attól meg sok-sok jó kocsi lesz. Bérezés József

Next

/
Oldalképek
Tartalom