Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-07 / 236. szám

r2 O' É SZAK-MAGYARORSZÁG 2 1986. október 7., kedd ] ]■ i j s 1 i i i i i i i t ] i i i1 j 3 [ l I I I I ( i I t i [ í I 1 t [ I t I ] 1 8. A decemberi határozat — ezek kisebb-nagyobb mértékben a népi hatalom Az ellenforradalom alap­jaiban rázta meg a pártot is. 1956. december 1-én az MSZMP-nek 1980 szerveze­te és 37 812 tagja volt. Ja­nuár közepén a párttag­ság létszáma már megha­ladta a 125 000 főt, majd a belépések és átigazolások után a június végén tartott országos értekezletig be­fejeződött az MSZMP új­jászervezése. Ekkor a párt­tagság száma 345 733, ami a volt MDP-tagság mint­egy 40 százalékát tette ki, s 12 985 pártalapszervezet működött. A többség, az MSZMP tagjainak 85 szá­zaléka tagja volt az MDP- nek is, de nem lebecsül­hető számban — több, mint 50 ezren! — az el­lenforradalom hatására, a párt megtisztulása, eszmei megújulása láttán, a legne­hezebb időkben, mondhat­nánk szinte demonstrálva a szocializmus aktív támo­gatását döntöttek úgy, hogy a kommunisták soraiba lépnek. Egyébként az MSZMP vezetése már a kezdet kezdetén nyomaté­kosan figyelmeztette tagja­it: „Megértő, baráti, elv­társi kapcsolatot kell fenn­tartani azokkal a volt MDP-tagokkal, akik még az elmúlt időszak megrázó eseményeinek hatása alatt állanak, és egyelőre nem kívánnak a párt tagjai lenni." A párt újjászületésének alapvető feltétele volt, hogy felszámolják az eszmei zűrzavart. Ebben történel­mi jelentőségű tett volt a Központi Bizottság 1956. december 2-i, 3-i, 5-i ülé­se, és az ott elfogadott ha­tározat. Ez a marxista—le­ninista elemzés szabatosan kifejtette az ellenforrada­lom kiváltó okait, a fő mozgató erőket, és a jel­lemző sajátosságokat; olyan tisztánlátást sugárzott, olyan előrelátással fogal­mazta meg a tanulságokat, hogy fő vonásaiban mind­máig érvényes meghatáro­zója az MSZMP tevékeny­ségének. Az ellenforradalomnak — mert amint a határozat leszögezi, az volt, nem pe­dig „forradalom” vagy „nemzeti forradalom”, még ha demokratikus tömeg- mozgalomból nőtt is ki, amelyben jobbító szándék­kal vettek részt a háttér­ben meghúzódok, ellenfor­radalmi céljait nem isme­rő, becsületes dolgozók és a jó hazafiak — négy alapvető oka volt. Az első helyen a Ráko­si—Gerő-klikk tevékenysé­gének züllesztő, bénító ha­tását foglalja össze tömö­ren a határozat. És amit a régi vezetőség súlyos hi­báiról, sőt bűneiről meg­semmisítő ítéletként mond, az ellenkezőjére fordítva program, ténykedési mód és stílus a megújuló párt ség elvének, megsértésével, kompromittálták a paraszt­ság szemében. Gépiesen másolták a szovjet példát, helytelenül értelmezve a magyar—szovjet barátságot, a nemzeti érdekeket hát­térbe szorították, a haladó hagyományokat és a nem­zeti értékeket lebecsülték, és ezzel a nemzeti és haza­fias érzéseket sértették. A kommunista párttól idegen módszerek szakadáshoz ve­zettek a párt és a dolgozó tömegek között. Mindezt tetézte, hogy e vezető klikk még az SZKP XX. kongresszusának tapaszta­latai alapján sem ismerte be súlyos hibáit, bűneit, mivel hatalmi állásaihoz görcsösen ragaszkodott. Mi­kor pedig már úgyszólván az egész párttagság szem- befordult velük, a kritikát frakciózásnak minősítet­ték, és továbbra is akadá­lyozták a hibák pártszerű és demokratikus kijavítá­sát. A második helyen Nagy Imre és csoportjának a jogos kritikai pozícióból, különösen 1956 tavaszától revizionista elhajlásba tor­kolló, majd a reakciós ele­mek rendszerellenes törek­véseinek is utat nyitó te­vékenységét jelölte meg okként a decemberi hatá­rozat. Megjegyzendő, hogy a Nagy Imre-csoport tény­kedését a későbbiek folya­mán. nyilvánvalóan új is­meretek birtokában, ennél szigorúbban ítélte meg a párt- és államvezetés; nem csupán a pártellenzék jobbszárnyának, hanem a néphatalom elárulóinak minősítették, és ennek megfelelően bíróilag is fe­lelősségre vonták őket; Nagy Imrét és még három társát 1958 júniusában ha­lálos ítélettel sújtották. A harmadik tényező: a horthysta, kapitalista—föl­desúri elemek, akik itthon illegálisan szervezkedve a Nyugatra menekült elvba­rátaiktól támogatva a tö­megek elkeseredését, a szo­cializmus híveinek bénult­ságát kihasználva, hatal­muk restaurálására, az 1945. előtti állapotokhoz való visszatérésre töreked­tek, bármilyen áron. Végül döntő szerepe volt a magyarországi esemé­nyekben a nemzetközi im­perializmusnak, amely min­den lehető módon igyeke­zett beavatkozni, uszított és szervezkedett a népi rend ellen, nagymértékben a nyugati rádiók és adó­állomások útján. Céljuk az volt, hogy a tömegeket a népi demokratikus rend­szer, a Népköztársaság el­len fordítsák, és az ellen- forradalom nyeregbe segí­tésével hajlottak még arra is, hogy új háborús tűz­fészket nyissanak Európa szívében. számára. Az MDP régi ve­zetősége 1948. végétől, te­hát a fordulat éve után letért a marxizmus—leni- nizmus elvi alapjairól, szektás, dogmatikus politi­kát folytatott, parancsol­gató módszereket honosí­tott meg. Akadályozta a , demokratizmust, súlyosan megsértette a törvényessé­get. A gazdasági élet irá­nyításában a legnagyobb hiba az volt, hogy az or­szág adottságait — például az iparágazatok feszített, gyors ütemű fejlesztésekor — figyelmen kívül hagyta, a termelőszövetkezeti moz­galmad főleg az önkéntes­Már a decemberi hatá­rozat nyilvánosságra hozá­sa után, de azóta is, visz- szatérően, egyesek azt fe­szegetik, hogy nincs-e va­lamiféle „fontossági rang­sorolás” a négy ok között. Hangsúlyozni kell, hogy az ellenforradalmat előidéző négy tényező együtt, egy­mással összefonódva ha­tott, így az egvik sem tö­rölhető ki az összképből. De persze az tagadhatat­lan, hogy sem a külső, sem a belső ellenség, sőt még az úgynevezett revizi­onista ellenzéki tevékeny­ség sem vezethetett volna ellenforradalmi lázadáshoz egy évtizedes fennállása alatt mindig működtek — ha nem lett volna meg a táptalaj a felkeléshez, ame­lyet a Rákosi—G§rő-klikk antimarxista politikája, a torzulások és a bűnök te­remtették meg. Ebbe ágya­zódtak be, nőttek ki az el­lenzékiek, és ezen a helyen indult rohamra az ellenség. Az 1956. decemberi ha­tározatban a párt tevé­kenységének elméleti és politikai alapjairól, és a szervezeti és vezetési mód­szereiről szóló passzusok meggyőzőek. Az MSZMP „visszavonhatatlanul szakít mindazzal, ami a múltban rossz és helytelen volt, ugyanakkor ápolja és to­vábbfejleszti mindazokat a nagy értékeket, amelyek megvoltak mindvégig a magyar kommunista moz­galom 38 éves történelmi harcában. Élesen elítéli az MDP vezetésének bűnös, dogmatikus hibáit, a leni- nizmus eltorzítását.” Ez a dialektikus — elhatároló, de egyben a forradalmi fo­lyamatosságot is vállaló — állásfoglalás kiegészült az­zal, hogy hangsúlyozta: az elméletet és gyakorlatot a magyar viszonyoknak, a jelen követelményeinek megfelelően kell alkalmaz­ni, fellépett a másolás el­len, és ki merte mondani, hogy „a szocializmus épí­tésének sajátos, magyar út­ján akar haladni”. A szervezeti és vezetési rendszabályok alapelve az, hogy az országot vezető párt nem uralkodó, hanem a nép szolgálatát tartja szép hivatásának. Tiszta­ság, puritanizmus, példa­mutató áldozatkészség a munkában — ezt követeli a párt minden tagjától. A demokratikus centralizmus­nak — éppen a múlt ta­pasztalatai alapján — nagy hangsúllyal a demokrati­kus vonásait emelte ki, felhíva minden szerveze­tet és tagot, hogy bátran lépjen fel a szektás, anti­demokratikus vezetési mód­szerek felújításának min­den kísérlete ellen. Fontos figyelmeztetés, hogy nem lehet a párt tagja, aki szembe került az interna­cionalizmussal és naciona­lista álláspontot, képvisel. A határozat V. fejezeté­ben az aktuális teendők mellett perspektivikus kér­dések is megfogalmazód­tak. így az a javaslat is, hogy az állami szervek, a legjobb gazdasági szakem­berek bevonásával dolgoz­zák ki az új helyzetnek megfelelő gazdasági politi­kát. Irányelvként újra fi­gyelmeztetett a hazai gaz­dasági adottságok figye­lembevételére, az egyéni kezdeményezés, a szaktu­dás, és minden területen az anyagi ösztönzés érvé­nyesítésére. A tervezés fontossága nem csökkent — állapította meg —, de nem részletes utasítás, ha­nem a legfontosabb nép- gazdasági és fejlesztési arányok megállapítása a feladat. A gazdaságpolitika elsődleges szempontja a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése. A decemberi határozat kétfrontos szellemével nagy hozzájárulás volt a gazda­sági, társadalmi, politikai konszolidálódáshoz. (Következik: A konszo­lidálódás folyamata) Nemes János Magyar rezei távirata az NDK nemzeti ünnepe aikalmáliói ERICH HONECKER ELVTÁRSNAK, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének, WILLI STOPH ELVTÁRSNAK, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, Berlin Tisztelt Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a ma­gyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókíván­ságainkat küldjük önöknek és a Német Demokratikus Köztársa­ság népének nemzeti ünnepük, köztársaságuk megalakulásának 37. évfordulója alkalmából. Magyarország dolgozó népe ismeri és nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket az első német munkás-paraszt állam a szocialista építőmunka terén megalakulása óta elért. Meggyőződésünk, hogy a Német Szo­cialista Egységpárt XI. kongresszusán elfogadott határozatok va­lóra váltása hozzájárul a szocialista társadalom sikeres építésé­hez. Örömünkre szolgál, hogy pártjaink, államaink és népeink széles körű baráti kapcsolatai a marxizmus—leninizmus és az internacionalizmus elvei alapján az együttműködés minden te­rületén fejlődnek, összefogásunk és szövetségünk gyümölcsöző. Nemzeti ünnepükön szívből kívánjuk önöknek és a Német De­mokratikus Köztársaság baráti népének, hogy érjen el újabb ki­emelkedő sikereket hazájuk felvirágoztatásában, a béke és a haladás ügyének szolgálatában. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának , elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ” A Nemzetközi Békeév jegyét)! A magyar békemozgalom a Nemzetközi Békeév jegyé­ben szervezi meg az ENSZ által meghirdetett Leszere­lési Hét programját október 24. és 31. között. A mozgalom elsődleges fel­adatának tartja, hogy ezt az alkalmat is felhasználja a Varsói Szerződés leszerelési javaslatainak széles körű megismertetésére, s arra, hogy a napi aktualitásoknak megfelelően érzékeltesse azo­kat az erőfeszítéseket, ame­lyek e politika gyakorlati megvalósítását szolgálják. Az Országos Béketanács válto­zatlanul küzd az atomfegy­vermentes világ megterem­téséért, ennek elérésében fontos lépésnek minősíti a Szovjetuniónak az atomrob­bantási kísérletek moratóriu­mára vonatkozó kezdemé­nyezését. Az OBT rendezvé­nyein e politika kedvező ha­tását méltatják, s szólnak a következetes leszerelési tö­rekvésekről. A mozgalom a leszerelési hét programjával is tudatosítani szeretné az atomháború elkerülhetőségé­nek eszméjét. Mint az Országos Béketa­nácsnál elmondták, a leg­utóbbi időszak eseményei — köztük a stockholmi értekez­let eredményessége, valamint a bécsi utóértekezlet, s a reykjavíki munkatalálkozó előkészítése — azt mutatják, hogy a párbeszéd folytatása a jövő útja, s a konfrontá­ció erői háttérbe szorítha­tók. A magyar békemozga­lom nemzetközi kapcsolatai­ban törekszik a párbeszéd erősítésére, politikai munká­jában a kölcsönösen előnyös együttműködést helyezi elő­térbe. A leszerelési héten eszme­cserét kezdeményeznek az ENSZ munkájáról, érzékel­tetni kívánják, hogy a világ- szervezetbe tömörült államok miképpen törekszenek a szervezet tevékenységének erősítésére. Ennek kapcsán szólnak a leszerelésről és más globális kérdésekről is. A leszerelési héten az OBT Leszerelési Bizottsága kibővített ülésen foglalkozik az időszerű biztonságpoliti­kai és leszerelési kérdések­kel. Több településen meg­emlékeznek az ENSZ meg­alakulásáról, találkozót tar­tanak a volt ENSZ-tisztség- viselők. Nemzetközi béke­mozgalmi kérdésekkel fog­lalkozik az Üjságírók Béke­klubja, s sajtótájékoztatót tartanak a Magyar Nők Or­szágos Tanácsában a nők békemozgalmainak hollan­diai találkozóján közzétett világfelhívásához való csat­lakozásról. Az Országos Bé­ketanács a leszerelési hét alkalmából kiadványt jelen­tet meg, amely többek kö­zött a stockholmi értekezlet­ről tartalmaz elemzést. ★ A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásá­nak 37. évfordulója alkal­mából Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke távirat­ban üdvözölte Horst Sinder- mannt, a Német Demokra­tikus Köztársaság Népi Ka­marája elnökét. Az évfordu­Koszorúzási ünnepséget tartottak hétfőn Aradon. Szűts Pál bukaresti ma­gyar nagykövet, Vékás Do­mokos kolozsvári magyar főkonzul és Aradi Sándor al­ezredes, katonai és légügyi attasé hétfőn a Maros-parti városban megkoszorúzta a ti­zenhárom vértanú kivégzé­sének színhelyén álló em­lékoszlopot. A szomszédos Békés megye lakossága ne­vében koszorút helyezett el a szabadságharc mártírjai­nak emlékoszlopán a Békés megyeiek küldöttsége, ame­lyet Szikszai Ferenc, a Ha­zafias Népfront Békés Me­gyei Bizottságának titkára vezetett. Előzőleg megkoszorúzta az ló alkalmából táviratban köszöntötte NDK-beli part­nerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsá­ga, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Ta­nácsa és a Magyar Vöröske­reszt. emlékművet Gheorghe Bur­dán, az Aradi Városi Nép­tanács első elnökhelyettese és Marian Dinulescu elnök- helyettes. A hűvös, napos időben több ezer aradi és környék­beli lakos gyűlt össze az ara­di vár falaihoz közel eső emlékműnél. Sok magyaror­szági turista is ide látoga­tott. A tizenhárom vértanú kivégzésének 125. évforduló­jára, 1974-ben felújított em­lékműnél virágokat helyez­tek el. Az emlékoszlopon ti­zenhárom tábornok neve ol­vasható, akik közül tizen­egynek a földi maradványai is itt nyugszanak. Az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. A WTagállamai Küliigyminiszteri Bizottságának ülése A Varsói Szerződés Tagállamai Külügyminiszteri Bizott­ságának soron következő ülését október második felében Bukarestben tartják. Koszorúzás Aradon terítési bemutatója és vására 1986. október 6-tól 11-ig A BÚTORKER ÁRUHÁZBAN ÉS AZ AMFORA SZAKÜZLETBEN Miskolc, Besenyői u. OTTHONÁNAK KULCSA BÚTORKER ÉS AMFORA VÁLASZTÉKA ________________J

Next

/
Oldalképek
Tartalom