Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

1986. október 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 HÉT VÉGE Gyerekeknek V. Szutejev: Ki mondta azt, hogy miau? A kiskutya a heverő előtt szundikált a szőnyegen. Ál­mában hirtelen hangokat hallott. Valaki azt mondta: — Miau! Fölemelte a fejét, körül­nézett. Sehol senki. De akkor valaki újból azt mondta: — Miau! — Ki van ott? — ugrott talpra a kiskutya. Körbe fu­totta a szobát, benézett az ágy alá, az asztal alá — de sehol senki! Fölmászott az ablakpárkányra és észrevett az udvaron egy kakast. — Lám, lám, ő nem ha­gyott engem aludni! — gon­dolta magában és leszaladt az udvarra. — Te mondtad ugye, hogy miau? — kérdezte a ka­kast, — Nem, eh azt mondtam, hogy ... — a kakas a szár­nyaival csapkodott és na­gyot rikoltott — ___ kuku­r ikuuu! — Mást nem tudsz mon­dani? — faggatta gyanakod­va a kiskutya. — Nem, csak ennyit, hogy kukurikuuu! A kiskutyus hátsó lábá­val megvakarta a fülét és visszatért, a házba. A lép­csőtornác mellől azonban valaki ezt mondta: — Miau! — Itt van! — örült meg a kutyus és négy lábával gyorsan ásni kezdett a lép­cső alatt. Amikor már jó nagy volt a gödör, kiugrott onnan egy apró szürke egér. — Te mondtad, hogy miau? — förmedt rá hara­gosan. — Cin-cin-cin! — cincog- ta ijedten az egérke. — Jaj, hogy is mondtam volna ilyen csúnyát!? — Pedig valaki azt mond­ta, hogy miau! — A közelben? — resz­ketett az egérke. — Igen, itt, mellettem — felelte a kutyus. — Jaj, végem van! Cin­cin! — cincogla az egérke, és besurrant a lépcső alá. A kiskutya eltűnődött. A — Miau! A kutyus háromszor kör­be rohanta az ólat, de nem talált senkit. Viszont az ól­ban megmozdult valaki. — Ahá, szóval itt van! Mindjárt elkapom! — s kö­zelebb lopakodott. Szembe találta magát egy hatalmas, loncsos kutyával. — Rrrrr! — vicsorgott, a loncsos. — Én ... én ... csak azt akartam megtudni ... — Rrrrr! — Nem ön mondta vélet­lenül azt, hogy miau? — suttogta a kutyus, farkát be­húzva. — Én?! Ne nevettess, kis vakarcs! A kiskutyának több se kel­lett, nyakába szedte a lábát és usgyi, be a kertbe, egy bokor alá. S ekkor, valaki a fülénél megszólalt: — Miau! Óvatosan kileskelt. Előtte egy kis virágon, bolyhos mé­hecske ült. — Na lám, ő mondja foly­ton. hogy miau! — s a kis­kutya a méhecske után ka­pott. — Zzzz! — zümmögte a .sértődött méh és fájdalma­sat csípett a kiskutya orra hegyébe, mire az felvonított és elfutott. A méhecske kö­vette: — Megcsíplek! Zzzz! Meg­csíplek! A kiskutya lihegve a tóba vetette magát. Amikor fel­bukkant, üldözője már nem volt sehol. De ekkor újból Gyermekrejtvény Kutyákról 1 Z 3 4 5 6 7 H r 8 9 4 r) f-l c ÍZ 4 ) G 13 c 14 15 € 16 <7 c 18 € 19 4 y 21 22 K L VÍZSZINTES: 1. A bekül­dendő közmondás. 9. Vörö­set. 10. A kör sugara. 11. Becézett Erika. 12. Vonatko­zó névmás. 13. Idegen ere­detű férfinév. 14. ... berek, nádak erek. 15. Gégehang. 16. Énekel. 17. Juttat. 18. A Miau! — Te miauztál? — kérdez­te a halat, aki épp mellette úszott. A hal nem szólalt meg, csapott egyet a farká­val, s eltűnt a tó mélyén. — Kvak-kvak! — mulatott rajta a béka, aki egy vízi­liliomról figyelte. — Te azt se tudod, hogy a halak né­mák? — Ezek szerint te mond­tad. hogy miau! — Kvak-kvak! Mondhatom bölcs vagy, ha még azt sem tudod, hogy a békák csak brekegni tudnak! — azzal fejest ugrott a vízbe. Hazament szegény kutyus ázottan, méhcsípéstöl dagad! orral. Szomorúan feküdt a szőnyegre. S újból ezt hal­lotta : — Miau! Felpattant, hát ott ült előtte egy pelyhes-csíkos kis- cica. — Miauuuu! — ismételte kényeskedve. — Vau! Vau! — ugatta meg a kiskutya, aztán eszé­be jutott, hogyan vicsorgott őrá a loncsos nagy kutya, s ö is vicsorogni kezdett: — Rrrrr! Rrrrr! A cica felpúpozta a hátát és sziszegett: — Ssszzzz! — aztán na­gyot prüszkölt. — Ff ff! — és kiugrott az ablakon. A kiskutya most már álomra hajthatta a fejét. Végre tud­ta, ki mondta azt, hogy miau. Oroszból fordította: Pribéli Csilla kör sugara. 19. Szamárhang. 20. Átmérő. 21. A bekülden­dő kutyanév. 22. Apró, tago­latlan testű állatka, a pó­kok osztályába tartozik. FÜGGŐLEGES: 1. Gyü­mölcsből készült finomság. 2. ítéletet hozó személy. 3. Nagy Szovjetunióban levő hegysé­get. 4. Vés. 5. ASA. 6. Csa­lád. 7. A hun királyt. 8. Lo­pott holmit vásároló sze­mély. Beküldendő a vízszintes 1 és a vízszintes 21. számú meghatározás. Beküldési határidő: 1986. október 8. Kérünk benneteket, hogy megfejtéseiteket levelezőla­pon küldjétek be. A hibátla­nul megfejtők között könyv- utalványokat sorsolunk ki. A korábban közölt rejt­vény helyes megfejtése: Megenyhült a lég, vidul a határ, s te újra itt vagy, jó gólyamadár! Könyvutalványt nyertek: Varga Zoltán Gödöllő, Kor­vin krt. 27.; Fignár Anikó, Miskolc, Középszer u. 24.: Szaniszló Szilvia, Tárcái, Mó­ricz Zs. u. 8/1.; Lipták Zita, Hangács, Rákóczi u. 71. A könyvutalványokat pos­tán küldjük el. Az ebről és árnyékáról Az eb, mikor a vízen át­úszott, a szájában tartott egy darabka húst. A nap pedig tiszta volt, és a húsnak ár­nyéka nagynak tetszett a ví­zen. Mikor ezt az eb látta, gyorsan odakapott — és így, ami a szájában volt, azt is elvesztette. Azért mikor mind húsa, mind reménysége odalett, először elálmélkodott, és aztán — magát bátorítva — így ugatott: — Ejnye, bizony elég lett volna az, ami nálad volt, ha bolond nem lettél volna. Mostan pedig immár semmid nincsen. Pesti Gábor XVI. századi fabulája Szereted a kutyákat? Ha igen, akkor elolvasás­ra ajánljuk a következő szép, izgalmas, kutyákról szóló könyveket: Jack London: A beszélő kutya Jack London: Az éneklő kutya Fekete István: Bogáncs Ludwik Jerzy Kern: Tüne­ményes Ferdinánd Keresd őket a könyves­boltban, könyvtárban! CSORBA PIROSKA VERSEI: Peti naplójából Hi leszek? Ka megnövök egészen nagyra, mert most még csak félig nőttem, pilóta leszek. Megyek a repülőiskolába. Az lehet a legjobb, mindig repülni. A repülőiskola a levegőben szálldogál velünk, mi berregünlk és a madaraiknak integetünk A tulipiros busz Lehet, hogy inkább • sofőr leszek, tulipiros buszt vezetek. A buszomon kizárólag macskák utazhatnak és kutyák feltéve, hogy egymással nem vitáznak. A 'kutyák csontot rágnak, a macskák poharas tejet kapnak, hozzá szívószálat. Le- és felszálláskor nem tülekednek, sorban állnak. A kutyák előre tessékelik a cicákat. Körbemegy a városon a tulipiros busz, én leszek benne a sofőr, kutyák, macskák az utasok, Ancsa a kalauz. Segíts a kiskutyának!-E, Ez a kiskutya megörült a veloscsontnak. Merrefelé induljon, hogy megkapja? Rajzold át színes ceruzával azt a vonalat, amelyik a kutyától a velösesonthoz vezet! ''' 'Aí '' ■ : . ... a régészek a kutya-csa­lád eredetét kb. negyvenmil­lió évre vezetik vissza? Ebben az időben jelent meg a nap­jainkban Myacis névvel jelölt, hosszú testű, rövid lábú, fán élő kis húsevő emlős; a med­vék, kutyák, farkasok, rókák és sakálok közös őse. A mai ku­tya a késői miocén korszaktól a mai időkig alakult ki a To- marctus néven ismert család­ból. A Tomarctus mór kutya- szerű külsejű, rövid lábú, fel­álló fülű és hosszú farkú állat volt. * ... a kutya, az ember leg­első háziállata, már ie. 8000. körül az volt! A Keleti-tenger mellett talált leletek ugyanis ezt bizonyítják. ... a legelső rajzot a ku­tyáról Spanyolországban, az alperoi sziklán találták. Az őskorból származó vadászjele- neten egy kutya nyolc vad- kecskéböl álló csoportot tá­mad meg. Ebben az időben tehát már vadászatra is hasz­nálta az ember a kutyát. ... az egyiptomiak mereven ülő kutyákat ábrázoltak, az asszírok nagy testű Molossuso- kat, a görögök lógó fülű, hosszú farkú kutyákat, a bi­zánci művészek agarakat. A néger művészetben viszont is­meretlen a kutyaszobor. ... az irodalomban is ked­venc téma a kutya. A legré­gebbi, ismert afkotós az ie. II. századból, Indiából származó Pancsatantra. Ebben szerepel egy kis tanítómese „Világlá­tott kutya” címmel. összeállította: Csorba Piroska

Next

/
Oldalképek
Tartalom