Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám

1986. október 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szövetkezeteink A világ első szövetkezetét a múlt század közepén Angliá­ban huszonnyolc takács alakította meg. Az akkori albioni úttörők aligha gondolták, hogy kezdeményezésük követőkre talál, hagyományt teremt. A különböző szövetkezeteknek ma már az öt kontinensen csaknem ötszázmillió tagja van. A magyar szövetkezeti mozgalomnak is a régmúltba nyúlnak gyökerei; a század- fordulón már működött a Központi Hitelszövetkezet és a sokak által jól ismert Hangya-központ. Az elmúlt évszázad­ban azonban nem volt mindig lendületes a mozgalom ha­ladása, voltak megtorpanásokat, visszalépéseket hozó idő­szakok is. Ám jó ideje már a fejlődés egyenes vonalú: a szövetkezetekben folyó munka széles körű bizalmat, támo­gatást és elismerést kap. A három szövetkezeti ágazatnak — a mezőgazdasági, ipari, fogyasztási — a gazdasági életünkben betöltött szerepe ki­emelkedő. Jól tükrözik ezt a számok is. A különböző terü­leteken működő mintegy négyezer szövetkezet a nemzeti jövedelemnek csaknem az egynegyedét teremti elő. Itt dol­gozik az aktív keresőknek ugyancsak a negyede. Meghatá­rozó a tevékenységük a mezőgazdaságban, ugyanis az agrár- termelés 70 százalékát ők állítják elő; az ipari' termelésnek — együttesen — a 16—17 százalékát, a kiskereskedelmi forgalomnak pedig a 40 százalékát adják. Ök nyújtják a lakossági szolgáltatásoknak a felét; a takarékbetétek 14 százalékát kezelik; 250 ezer család tömörül a lakásszövet­kezetekben. De nemcsak a gazdasági, hanem a politikai szerepük is jelentős. Számos helyen — mindenekelőtt az aprófalvakban — szinte kizárólag csak a szövetkezetek gondoskodnak a helybéliek megélhetéséről; ők maradtak a „porondon”, mint munkaadók, húst, kenyeret, iparcikket kínálók, szolgáltatók, s nem utolsósorban faluközösséget szervezők s formálók. A szövetkezetek ezt a fajta tevékenységüket gyakran inkább emberségből végzik, mintsem a gazdasági haszonért. Nap­jainkban, amikor a legtöbb vállalat, szövetkezet a pénz­szűkétől szenved, nem lebecsülendő érdem ez. Szövetkezeteink a kezdettől fogva mindig törekedtek arra, hogy frissességük, kezdeményező készségük ne lanyhuljon, mindig vállalkoztak — a gazdálkodási, szervezeti területen egyaránt — kísérletezésre, s nem egy újításukkal messze megelőztek másokat. Sőt, gyakran mutattak követendői példát. A szövetkezetek élhettek először a vállalati önállóság növekedéséből származó előnyökkel. A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek a háztájival és a szakcsoportokkal tu­lajdonképpen a mostani ipari gmk-k elődeit hozták létre. Sok szövetkezetben már régen bevezették a kisebb-nagyobb üzemegységek, részlegek, ágazatok szabadabb, önállóbb gaz­dálkodását, kihasználván az egyéni ösztönzés termelést ser­kentő hatását. Legtöbbjükben már természetes, mindennapi gyakorlat az is, hogy a vezetők személyéről a kollektíva dönt. s az, hogy a munkahelyi közösség beleszólhat a mind- annyiukat érintő, érdeklő vezetői döntésekbe. Persze, az önállóságból, a szövetkezeti demokráciából eredő lehetőségeket nem mindenhol használják ki megfe­lelően még ma sem. A szövetkezetek fejlődése is megtor­pant az utóbbi években; sokuknál romlott a vállalt tevé­kenység gazdaságossága, nem kielégítő a hatékonyság, szá­mos termék és szolgáltatás minősége is gyenge. Továbbra is jelentős különbségek mutatkoznak egyes szövetkezetek gazdálkodási színvonala között, amit elsősorban nem az eltérő adottságok okoznak, hanem a vezetés hiányosságai. E helyeken valószínűleg csak formálisan működnek a de­mokratikus, önkormányzati fórumok is, a kollektíva csak mechanikus végrehajtója a döntéseknek, elsikkad a közös­ségi ellenőrzés. És — ezt tisztán kell látni — a lehetősé­gektől való elmaradás nemcsak az érintett szövetkezet, az ott dolgozók kára, hanem mindannyiunké. Ez év utolsó hónapjaiban kerül majd sor szövetkezeteink kongresszusaira: számvetésre, s a jövő tennivalóinak meg­vitatására, meghatározására. Nyilván más eredményekről, más gondokról lesz szó az agrár, az ipar, a szolgáltatás területén tevékenykedő szövetkezetek legmagasabb szintű tanácskozásain, ám lesznek azonos gondolatok is. Minden­hol egyforma hangsúlyt kell kapnia a minőségi árura, a takarékos gazdálkodásra törekvésnek, annak, hogy a szö­vetkezetek jobban használják ki a rugalmasságukat, bővít­sék tovább termelésük, szolgáltatásaik körét. Persze — s ez ma már nyilvánvaló — e célokat csak úgy lehet elérni, ha a gazdasági gyarapodás együtt jár a szövetkezeti de­mokrácia szélesítésével, a tagsági kötődés, a tulajdonosi szemlélet erősödésével. Számok a BVK-ból Kedvezőtlen hatások érték hazánk vegyiparát is ebben az esztendőben. Hogy ennek jövőre, vagy később milyen következményei lesznek, az most még pontosan nem tud­ható, az viszont tény, hogy az első erőpróbát kiállták a vegyipari üzemek, így a Bor­sodi Vegyi Kombinát. A hat és fél ezer dolgozót foglalkoztató vállalat az év első felében 3 és fél száza­lékkal a tervezett szint felelt teljesítette feladatát és több mint 800 millió forintos nye­reséget könyvelhetett el. Si­került tehát kiegyenlíteni az olajárcsökkenés miatti ár­veszteségeket, mégpedig ter­melési és értékesítési több­letekkel. A hat hónapra ter­vezett 5 milliárd 809 millió forint bruttó termelési érték közel 100 millió forinttal ha­ladta meg a tervezettet, bár az árak változása rontja a kedvező képet. Figyelemre méltó, hogy az eladások is jóval felülmúlták az elő­irányzottat: az 5 milliárd 919 millió forintos nettó ár­bevétel 100 millióval több a tervezettnél és 150 millió fo­rinttal haladja meg az el­múlt év hasonló időszakában produkált szintet. A mennyiségi növekedés ma már önmagában nem elég a sikerhez, a megújuláshoz. A BVK-ban is tovább foly­tatódott. a termékszerkezet átalakítása, amelynek leglé­nyegesebb mozzanata a fi­nomkémiai ágazathoz tarto­zó gyártmányok mennyisé­gének, választékának növe­lése volt. — f — Ünnepi tanácsülés a jubiláló városban Városnézésen hiszen a községek színvona­lasabb ellátását egészség­ügyben, művelődésben, ke­reskedelemben és minden másban segítik. A továbbiakban a telepü­léspolitika új irányvonalá­ról szólva elmondta, hogy az önállóság növelésére irányu­ló erőfeszítések jótékony hatását bizonyára ma már mindenütt érzik. Ma már a tanácsi pénzalap több, mint hatvan százalékával a helyi vezetés rendelkezik, az ön­állóságnak, a tartalékok fel­tárásának tehát a korábbi­nál nagyobbak a lehetőségei. Ugyancsak nagyok a lehető­ségek a városok és a város- környéki községek kapcso­latának fejlesztésében, az együttműködésben. Nyilván­való, hogy ebben a városok lősségről beszélt, melynek léte szükséges. a gondok együttes megoldásához, a feladatok végrehajtásához. Ehhez a város történelme is számos jó példával szol­gál. Napjainkban ugyancsak számos gond, tennivaló áll előttünk, melyek megoldásá­hoz szükséges a közös ösz- szefogás. Feladataink való­ban nehezek, de teljesíthető­ek. Ehhez szükséges a kö­zös gondolkodás, szüksége­sek a közös tettek. Annak idején Kossuth Lajos áldo­zatot kért a nemzettől. Ma fegyelmezett, igényes mun­kára van szükség. — A jelenlegi helyzetből előre vivő utat nagy felelős­séggel jelölte meg pártunk tizenharmadik kongresszu­sa. A cél csakis közös aka­rattal, együttes munkával érhető el. Ehhez kívánok valamennyiüknek erőt, egészséget, a várost és kör­nyékét gazdagító tehetséges és szorgalmas népnek sike­reket — fejezte be felszóla­lását az Elnöki Tanács el­nöke. A nagy tapssal fogadott köszöntő után a megye vá­rosainak nevében Takgts (Folytatás az 1. oldalról) A művelődési központban megrendezett termékbemuta­tónál hosszan időzött vendé­günk, elismeréssel szólva a látottakról, majd a pár nap­ja átadott Jókai Mór Álta­lános Iskolát tekintette meg. Itt a gyerekek kedveskedtek ügyes, hangulatos műsorral, nyakkendőt, általuk készített ajándékot adtak át. Az út in­nen Széphalomba vezetett. Itt az Elnöki Tanács elnöke tisztelettel adózott Kazinczy Ferenc emlékének, megte­kintette az emlékhelyet, majd megkoszorúzta nagy írónk sírját. Ezután magas rangú vendé­günk és kísérete a város egyik híres, ma már nem csupán hazánkban, hanem távolab­bi országokban is nagy te­kintéllyel bíró gyárába, a nemrég önállóvá vált Elzett- be látogatott. Itt Szilágyi László vezérigazgató tartott tájékoztatót. A felfele ívelő gyárról sok jót tudott elmon­dani, hiszen az itt gyártott termékeket Közel-Kelettől Európa nyugati, sőt tenge­ren túli országaiban is sok­felé ismerik. Részt vállalnak a Zsiguli és a Polski FIAT programból bizonyos termé­kekkel, melyek gyártására, illetve a gyártás bővítésére nemrégiben kötöttek szerző­dést, Ebben a gyárban ké­szítenek hatalmas mennyisé­gű horgany présöntvényt is, melyet, szívesen fogad a Győri Vagon-, a Hajdúsági Iparművek, az Ikarus, a Vi­deoton és még számos, más nagy gyár. Az újhelyi gyár különös gondot fordít a fia­tal gárda megtartására, a sa­ját fejlesztésre. Sok mérnök­nek, technikusnak „csupán” az a dolga, hogy újdonságo­kat találjon fel, melyek előbbre viszik az üzemet. Ma már kilencvennél töb­ben dolgoznak itt felső­fokú végzettséggel, 300-nál többen középfokú iskolával és 700-nál több a jól kép­zett szakmunkás. Ösztöndí­jasaik is tanulnak különbö­ző iskolákban, de az itt dol­gozók képzésére, továbbta­nulására is nagy gondot fordítanak. Nagy energiafo­gyasztó az üzem, ezért a ta­karékosság külön feladat, akárcsak a hulladékok hasz­nosítása is. A fiatalok lakásgondjai­nak megoldása ugyancsak része az üzemi gárda meg­őrzésének, kellő gyarapítá­sának. Ennek illusztrálása­ként a program további ré­szében a vendégek éppen egy fiatal házaspárhoz Iá-' fogattak. Nevezetesen, Orosz Józsefhez, a gyár dol­gozójához és családjához. A felesége az áfésznél dolgo­zik és két gyereket nevel­nek. Lakásukat a gyár se­gítségével kapták meg, illet­ve cserélték el a lépcsőze­tes lakásjuttatás szellemé­ben. A nap sűrű programja délután az ünnepi tanács­üléssel folytatódott. Zemp­lén egykori vármegyeházá­ban, a ma is sajátos, tisz­teletet parancsoló hangulatú városi tanácsház dísztermé­ben gyűltek össze a tanács­tagok, kik nagy tapssal kö­szöntötték a vendégeket. Az egybegyűlteket Fleskó Lász­ló, a város tanácsának el­nökhelyettese köszöntötte, majd Kazsimérszki Ferenc tartott beszédet, ismertetve Sátoraljaújhely kialakulásá­nak legfőbb ismérveit, je­lenlegi helyzetét és az elkö­vetkező évek terveit. Ezután Losonczi Pál kért szót. felelőssége a nagyobb. A he­lyi példánál maradva a fel­szólaló elmondotta, hogy a városi tanács szerveinek most már nem csupán Sá­toraljaújhely ügyeit kell in­tézni, hanem kötelessége el­lenőrizni, segíteni a környe­ző települések községi taná­csainak munkáját is. Mind­ezt a törvényesség biztosí­tásával, fegyelmezetten, le­hetőleg bürokráciától men­tesen. Az Elnöki Tanács elnöke ezután arról a közös fele­Gyula, Sárospatak tanácsel­nöke köszöntötte a 725. évét ünneplő várost. Ezután dr. Kováts Dániel, pedagógus megkapta a város díszpolgá-; ra címet, Véghseö Bertalan, az Építési és Költségveté­si Üzem vezetője pedig a Pro űrbe kitüntetést. Megyénk és Sátoraljaúj­hely magas rangú vendége ezt követően visszautazott Budapestre. Losonczi Pál felszólalása Priska Tibor Fotó: Laczó József Látogatás egy fiatal házaspár lakásában — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa és kormá­nya, valamint a magam ne­vében őszinte nagyrabecsü­léssel köszöntőm a városi tanács tagjait, vezetőit, a 725 éves Sátoraljaújhely va­lamennyi polgárát. Kívánom, hogy a város küzdelmekben és sikerekben is gazdag múltját békés, felvirágozást hozó évszázadok kövessék — kezdte köszöntőjét az El­nöki Tanács elnöke. Ezt követően szólt az itt élő népek egymásrautaltsá­gáról, a nyitottságról, fogé­konyságról, mely a történe­lem során a város fennma­radását biztosította, vala­mint arról a kiegyensúlyo­zott társadalmi-politikai ar­culatról, mely a szélsőségek­től mindig is megóvta a tá­jat. Elmondta, hogy a né­pek összefogásának, a bol­dogulás együttes keresésé­nek jelentőségét itt még többen vallják, mint egye­bütt. Az itteniek két ország határánál élnek, az időseb­bek jól emlékezhetnek a régebbi politikai szembeál­lításra. Ez a település is érezte ennek a hátrányát, de sokan hittek a megúju­lásban. Joggal, hiszen új rendünk megteremtette a fellendülés lehetőségeit. Is­meretes az is, hogy hazánk­ban megnőtt a városok je­lentősége, ma már 125 vá­rosban él a népesség hatvan százaléka. Ugyanekkor a vá­rosok felelőssége is megnőtt, Ünnepi tanócsülés a díszteremben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom