Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-04 / 208. szám

1986. szeptember 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Nehéz körülmények Lassan, de elkészül a mis­kolci pályaudvar és környé­kének teljes rekonstrukció­ja, csak dicsérhetjük az épí­tők munkáját, igaz a leg­főbb objektum — a lebon­tott bal oldali szárny — újjá­építése még az előkészítési szakaszban van. Befejezéséhez közeledik an­nak a lakóháznak a tataro­zása is, amelynek földszint­jén fűszer-csemege üzlet — népszerűbb nevén a Kon- zum — volt, s ha lehet hin­ni a szóbeszédnek, kibőví­tett eladótérrel várja majd a vásárlókat, az átadás után. Már egy éve üzemel az, új autóbusz-pályaudvar és a meghosszabbított, valamint az újonnan épített aluljáró is. összegezve: alakul a tér arculata, a városba érkező idegennek ma már jobbak, az első benyomásai szűkebb pátriánkról,, mint pár évvel ezelőtt. Hogy ez az első be­nyomás igazán jó és tartós legyen, még nagyon sok min­dent kell megoldani és meg­szépíteni. Ebben a munkában első helyen említhetjük az alul­járót, amely egyenesen a vá­gányoktól az autóbusz-, il­letve villamosmegállókig ve­zeti el az utasokat. Hosszú­nak hosszú ugyan, de ké­nyelmesnek ma sem mond­ható, tanú erre mindenki, aki naponta ezen az útvo­nalon közlekedik. Az amúgy is szűkös térből jócskán el­vesznek az itt felállított pa­vilonok, amelyek puszta lát­ványnak sem szépek a ma­guk műanyag-furnérlemez mivoltukban. Esztétikusab- bak, praktikusabbak lehet­nének, ha az építés során a fal síkjában helyezik el azo­kat. Az újonnan épített aluljá­ró is inkább bosszúságot okoz, mintsem hasznos len­ne. Ésszerűbb lett volna ezt a szakaszt is bekapcsolni a régi aluljáróba, ezáltal egy olyan rendszert létrehozni, mely egyaránt szolgálja az utasok kényelmét és a köz­lekedés biztonságát. A pályaudvar előtti teret is el tudná képzelni az itt közlekedő élénk színű dísz­burkolattal, míves kandelá­berekkel, szép padok sorá­val, és sok-sok virággal. A villamos indítóház mögött levő kis parkban már csak sűrű gaz terem. Szinte lát­hatatlanná vált a sok dicső emléket őrző páncélvonat. A körforgalomból a város felé haladva a teret lezáró, szervesen hozzá kapcsolódó részről a 'Szinva patakról sem lehet elfeledkezni. Min­den eddigi szép látványt le­rombol a iBaross Gábor ut­ca bal oldalán végighúzódó fekete lemezkerítés, amely önmagában is lehangoló, si­vár képet mutat. Sokat hal­lani arról, hogy egy-egy új létesítmény építéséhez taná­csi engedély szükséges, és azt is megnézik, hogy esz­tétikailag beleillik-e a vá­rosképbe. Vajon ez a kerí­tés kapott ilyen engedélyt? Az építtetők olcsóbb, szebb megoldást is választhattak volna a jelenleginél. Ezekre a gondokra megoldást talál­ni még most sem késő. Apró Lajosné Miskolc Ahogy néztem a televízió­ban a fodrászversenyt, az a gondolat foglalkoztatott, hogy vajon a versenyző fod­rászok, milyen feltételekkel rendelkező üzletekben dol­goznak. Hogy nem a 45-ös miskolci férfi-női fodrászat­ban az biztos. itt ugyanis „csináld ma­gad” mozgalomra emlékez­tető bravúrral, kénytelenek ellátni munkájukat az ügyes kezű, hosszú évek óid itt dolgozó fodrászlányok. (Döntő többségben család­anyák. Vödrökben hordják a vizet a forgalmas út másik oldalén levő csapból, az üz­Régi kérés és egyben ré­gi gond a miskolci Arany János utcai bérházak lakói, meg a környéken járni kényszerülők részéről, hogy a Széchenyi utca 70., a Ha­zafias Népfront és a KIOSZ irodaháza mögötti téren kap­jon közvilágítást az a gya­logosát, amelyre a térség elkerítése, építési felvonulá­si területként történt igény- bevétele miatt a forgalmat 1985. május első napjaitól ráterelték. Már az elmúlt télen is gondot okozott, hogy az építési terület kerítése és lethelyiségben elhelyezett gázrezsó melegíti a vizet, hogy meg tudják mosni a kedves vendég haját. Vi­rággal, képekkel igyekeznek otthonosabbá tenni a helyi­séget, de a hatást nagyon lerontja a több helyen ál­landóan beázó mennyezet, a régen festett fal. Ha bekö­szönt a fűtési szezon, a kályhába ők hordják az ola­jat, de néha megmakacsol­ja magát az üzlet közepén elhelyezett egy szem kályha, s akkor a vendégeket a szá­rítóbura, a dolgozókat pe­dig a munkaszeretet fűti. Mi vendégek, akik a fod­a kiskereskedők sátrai közé szorult sikátor este és éj­jel teljesen sötét, oda sem­miféle fény nem jut. Ide te­relődött a Gastrofol ételbár előtti buszmegállóban, a tá­volsági járatokról, a 2-es, 12-es, 14-es, 34-es, 35-ös vá­rosi buszokról leszálló uta­sok nagy tömege, erre jut­nak ki a Széchenyi utcára a Korvin Ottó utca felől ér­kező, s természetesen, az Arany János utcán lakó gyalogosok. S erre kell jár­mok az utóbbiaknak ellen­irányban is. rászüzlet megnyitása óta já­runk ide — cca 30 éve — ilyennek látjuk a helyzetet. Nem csodálkozunk azon, hogy a martintelepi fiata­lok inkább bemennek a vá­rosba, valamelyik elfogad­ható körülmények között dolgozó fodrászatba. A 45. számú bolt fodrá­szai és vendégei nem álmo­dozhatnak fantázia-frizurák­ról, inkább arról, hogy egy­szer majd normális körül­mények között dolgozhat­nak. Több vendég nevében Schmidt Ferencné martintelepi nyugdíjas Üjra itt az ősz, korán sö­tétedik. A sikátor nem von­zó, a sátrak mindenféle bú­vóhelyül — WC-ként, sze­relmi együttlétek rejtekéül stb. — is szolgálnak olykor, így a közlekedés nem túl biztonságos. Legalább két közvilágítási lámpa felállí­tása sokat segítene. Tavaly ez a kérés nem talált meg­hallgatást. Most — mert a tér még hosszú ideig ilyen állapotban lesz — tisztelet­tel, ám türelmetlenül meg­ismételtetik. Fényt kérnek az Arany János utcaiak Honvédelmi nevelés Mint nyugalmazott iskolai nevelő, 1986 nyarán Sáros­patakon elvállaltam a nap­közi vezetését. Tervező és szervező munkámban többek között gondoltam az MHSZ- szel való kapcsolatteremtésre is. Elgondolásaimat megbe­széltem az MHSZ vezetőjé­vel, Aranyosi elvtárssal, aki készségesen és örömmel fo­gadta a gyermekekkel való találkozást. A tervezett időben felké­szülten várta az érdeklődő napköziseket. Az előadóte­remben láthattuk a modelle­ző repülőgépeket, a hajókat — ezeket a szakkör 'agjaí készítették —, a táv .? anyí- tást biztosító szerkezeteket. Előadásában Aranyosi elv­társ — amelyet szemléltetett is — figyelembe vette a gyermekek életkorát, s ér­deklődést kellően, közérthe­tő nyelven igyekezett a hon­védelmi nevelés elemeit le­rakni; alapozó előadásában kellő indítást adott a tanu­lóknak a különböző szakkö­rökbe való jelentkezésre. Ezután színes képmagnóról filmeket néztek meg a gye*' rekek. Élvezettel figyelték, s bizonyára sokukban elhatá­rozás született a látottak alapján, hogy ki, melyik szakterületet választja majd. A gyerekek nagyfokú érdek­lődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ebéd után a csendes pihenő alatt, valamint a délutáni prog­ram idejében a hallottakról és látottakról beszélgetlek, papírból repülőgépet készí­tettek, és versenyt rendez­tek. Remélem, a gyermekek vá­gyaikat, és önmaguknak tett ígéreteiket 1—2 év múlva vallóra váltják. Akkor majd, mint jó szakköri tagok, a későbbiekben könnyebben il­leszkednek be a honvédség szabta keretek közé. IBennem is megszületett egy elhatározás. Bármikor, ha gyermekeket bíznak rám. nem feledkezem meg arról, hogy a tanulók honvédelmi nevelését, hazafias érzelme­inek erősítését és gazdagí­tását az MHSZ-en keresz­tül is törekedjek megvaló­sítani. Köszönet a sárospa­taki MHSZ-nék ezért a fe­lejthetetlen napért. Fráter István Sárospatak Csak az egyeztetésen múlik \ Történt ugyanis, hogy 20-án, a Borsod Volán és a MÁV nem egyeztette a menetidő­ket. Vasárnapi járatot indí­tott a Volán, ünnepit a MÁV. így nagy kavarodás történt, mert az autóbuszok nem csatlakoztak a vonatokhoz. Ez főleg a Sátoraljaújhely környéki és Szerencs közötti utazóközönséget érintette. Természetesen egy nap alatt több ízben. Én az Erdőbényéről há­romnegyed nyolckor induló személyvonattal szerettem volna Szerencsen ál Mis­kolcra utazni, s innen to­vább. Szerencsen és Miskol­con barátaimmal keltett vol­na találkoznom. Problémám részleges megoldásában az erdőbényei állomáson szol­gálatot teljesítő vasutas meg­értése annyiban segített, hogy közöltette a szerencsi állomás hangosbemondójá­ban, hogy várjanak meg ba­rátaim. Erdőbényéről háromne­gyed nyolc helyett csak ki­lenc órakor indulhattunk to­vább. Természetesen Sze­rencsen .mélyebben kellett a pé n zt árcá n kba n yúlnunk, mert személyvonat helyett gyorsvonatra szálltunk. Mis­kolcra érve autóbusz helyett, taxival voltunk kénytelenek továbbmenni. Természetesen mindkét vállalat, védi az igazát. Ez az eset már megtörtént, se­gíteni nem lehet rajta, még­is azért írtam le, hogy a legközelebbi ünnepnap al­kalmával, ez ne történjen meg. Vékony Bertalan Miskolc, Marx tér LKM-szálló 1 25. Két héttel ezelőtt, augusz­tus 20-án felháborító ese­ménynek voltunk szenvedő alanyai. A tömegközlekedé­si vállalat egyikének köszön­hettük, ünnepi ajándékként. A fotó a nyári szünet utolsó napján készült, a muhi Hármas­tavon. A nagy horgász ifjú Orosz Lajos 15 éves miskolci közép- iskolás. Négy éve horgászik, és most két óra hossza alatt egy négy- és egy háromkilós tükörpontyot fogott. Fotó: Szabados GYERMEKALBUM Bátki Attila és Sándor, valamint Tóth Zsuzsa, Ónodról. Szabó Zsolt 3 éves kisfiú Mályiból Elfolyik az ivóvizünk i ­Súlyos betegen írok. Örök­ké hallom, olvasom, szomo­rúan figyelem, hogy kevés a vizünk, ezért takarékos­kodjunk, vigyázzunk minden cseppjére. Ezzel szemben az én lakásom alatti pince fa­lából hetek óta ömlik a víz. Hiába értesítettük kétségbe­esetten a házkezelőséget, a vízműveket, süket fülekre találtunk. Azaz mindkettő elhárította a felelősséget a másikra utalva. Ettől sajnos, a víz továbbra is csordogál, lassan elönti a pincét, eláz­tatja az alapzatot, a kam­ránkat. Mit csináljunk? Ki­re tartozik a hiba meg­szüntetése? Várjuk a segít­séget! Drevenyák Gyuláné Miskolc, Széchenyi u. 91. sz. Zelei Martina, mezőkövesdi kislány Összeállította: Orosz B. Erika Galambos Tamás, József, Béla Miskolcról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom