Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-11 / 214. szám
1986. szeptember 11., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 „Eszmecserére, vitára ■ kérjük fel a pártalap- szervezeték tagjait, a pártdemokrácia helyzetéről, fejlesztésének feladatairól" — kérte az MSZMP megyei bizottsága ez év júniusában. A megyei pártbizottság által korábban megtárgyalt, tízezer példányban megjelent vitaanyag képezte az ezután következő és még napjainkban is folyó gondolatcserék alapját. A megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztálya által a közelmúltban készített feljegyzés szerint megyénk pártalapszervezeteinek mintegy 60 százaléka — körülbelül 1200 közösség — vitatta meg a témát. A párt- alapszervezeti vitákat megelőzték a pártcsoportok, kisebb munkahelyi kollektívák megbeszélései. Az elmúlt héten pedig a városi pártbizottságok első titkárai beszélték meg az eddigi eszmecserék fontosabb tanulságait, tapasztalatait. A tanácskozást a megyei viták félidős összegzésének is lehetne nevezni, amely segítheti a közeljövőben kezdődő felsőbb szintű pártfóru- mbk: végrehajtó bizottságok és pártbizottságok tanácskozásait. Az első titkári értekezleten felszólalók szinte mindegyike elmondta: a nagy érdeklődést kiváltó téma feldolgozásának módszerét példamutatónak tartják megyénk kommunistái. Tartalmas, őszinte, a tényeket és a továbbfejlesztés módjait, formáit is felvillantó demokratikus eszmecserék voltak a pártdemokráciáról. Ez az elismerés ha úgv tetszik reprezentálja a viták egyik fontos tanulságát, amely szinte egyöntetűen nyilvánul meg a legkülönfélébb területeken.' Nevezetesen azt. hogy a kommunisták fontos feladatának tekintik a demokratikus centralizmus továbbfejlesztését. Mit jelent ez a gyakorlatban? A többség véleménye szerint a demokratikus centralizmus mindkét oldalának arányos fejlesztését, mert a tapasztalatok szerint a párt- demokrácia továbbfejlesztésének egyik gátja a napjainkban sokfelé megmutatkozó túlzott centralizmus. Tehát valamiféle, persze általában konkrétan jelentkező és általában néven nevezhető felsőbb akarat. Ez lehet irányító pártszerv, egy személy, egy pártbizottság titkára, de lehet egy kommunista munkahelyi gazdasági vezető is. De az említett értekezleten ennek kapcsán az is szóba került, hogy néhány helyen felerősödött a vezetőellenesség. Néhány helyen bizonyára jogosan, de általában igaztalanul, mert a tapasztalatok szerint a pártdemokrácia, és általában a társadalmi demokrácia továbbfejlesztésének kérdései sokkal komplexebb, összetettebb feladatokból állnak, semmint ezeket csak vezetők cseréjével és a centralizmus csökkentésével meg lehetne oldani. A konkrét helyzet konkrét elemzése azt is bizonyítja, hogy a munkahelyek, pártszervezetek jól éltek a megnövekedett önállósággal és az esetek többségében demokratikusabb munkahelyi körülmények között dolgozunk és demokratikusabban politizálunk. A demokrácia gyakorlásának fórumai elegendőek, kiépültek, a demokrácia általában érvényesül, de tartalmát és mélységét, tehát minőségét alapvetően meghatározzák a szubjektív, emÓzdon rendezik meg szeptember 11—13. között a III. országos kohóolvasztár és szálönlő versenyt, melyen a házigazdák versenyzőin kívül a Lenin Kohászati Művek és a Dunai Vasmű szakmunkásai vesznek részt. Az olvasztár szakmában 6 fős, míg a szálöntő szakmában 5 fős csapatok vehetnek részt. A vetélkedőn szakmai gyakorlati, elméleti, valamin! fl BHV-re készül a Videoton Több új termékkel mutatkozik be az idei BNV-n a Videoton Elektronikai Vállalat. Közülük egy az RM-4640 típusú rádió, amely remélhetőleg nemcsak a vásáron, hanem hamarosan az üzletekben is látható lesz. Barcikai kereskedelem béri feltételek. És ezalatt sokan csak a vezetők magatartását, szemléletmódját értik, a munkahely légkörét. Az igényelt és kritikai légkörnek nevezett hangulaton közérzetet, feltételrendszert, fogadókészséget, a vélemények, javaslatok visszajelzésének minőségét értik. A visszajelzéshez kapcsolódik a már régen, de mostanában is gyakorta emlegetett kifejezés: a visszacsatolás. Ezalatt (körülbelül, általában) az értendő, hogy az illetékes vezetők, a felsőbb szervek mikor és hogyan reagálnak a felvetett kérdésekre és javaslatokra. Mert nyilvánvaló, hogy az a kommunista, aki többször elmondja egy, vagy különböző kérdésekben a véleményét és nem kap rá választ; vagy kap, de az semmitmondó, akkor levonja a következtetést és ezentúl hallgat. Dolgozik és „figyelemmel kíséri” a szocializmus építését. Ez is egyfajta vélemény a demokráciáról. Egy pártalapszervezet információs felelőse — aki heteken, hónapokon keresztül továbbítja a problémákat és kérdéseket — is hasonló álláspontra helyezkedik. De hasonló gondot jelent az is, hogy elegendő mennyiségű, és főleg megfelelő minőségű információt kapjanak a kommunisták. Ügy érzik, ez szükséges ahhoz, hogy demokratikusabb legyen a pártélet, a közélet, a munkahely, a pártszervezete politikai élete. Szinte mindenütt elégedetlenek a felvetett kérdésekre, problémákra adott válaszokkal. Mi kellene ahhoz, hogy jobb véleménynyel legyenek az úgynevezett visszacsatolásról, vagy a különböző intézkedésekről. Kevesebb általánosításra, konkrét tényekre, világos fogalmazásra, gyorsaságra stb. gondolnak. Ilyesféle fejlődést ért az érdemi változásokon a pártalapszer- vezetek egy része, de az igazság ettől bonyolultabb, árnyaltabb. Az információ mennyisége és minősége bizonyára továbbfejlesztésre szorul, de az is igaz, amit a megyei pártbizottság első titkára mondott a városi első titkárok eszmecseréjén: sokszor nem a megfelelő csatornákon áramlik az információ. A vélemények szerint kevés az országos kérdésekről, fórumokról, például a Központi Bizottság üléseiről szóló tájékoztatás, de ezt sokan misztifikálják. Pedig ezekről az ülésekről a lényeget, a fő döntéseket tekintve, érdemi tájékoztatás van. A baj inkább az — hangsúlyozta az első titkár —, hogy a különféle információk nem a megfelelő csatornákon jutnak el a kommunistákhoz. Az információkat tekintve (bár mi ezt inkább pletykáknak neveznénk), Miskolc is kis város, hiszen előbb-utóbb minden érdeklődő ember megtud „mindent”. Személyi kérdésektől kezdve, gazdaságpolitikai, vagy egyéb döntésekig. Temunkavédelmi és politikai felkészültségről adnak számot a fiatalok, az elméleti feladatokat az OKÜ Pártoktatók Házában oldják meg a versenyzők, a gyakorlati versenyre a vállalat nagyolvasztómüvében és az acélmű gyáregység ben kerül sor. hát a pártszervezeteknek is le kell vonni a tanulságot, hol, hogyan, mikor kell jobbítani és megfelelő csatornákon közvetíteni az információkat. A demokrácia továbbfejlesztéséhez tartozik, hogy a helyi kérdésekről való tájékoztatás, helyi érdekeket érint. A minősége, tartalma is ezért olyan, amilyen. Általában. Mert a többség véleménye szerint a „nagy kérdésekben” jobb, helyi, kisebb problémákban — gyengébb. Persze, akik az adott területen élnek, azok számára sokszor ez a helyi is fontos. Tehát sokadszor az érdekek problematikája vetődik fel, amelyek felismerését, egyeztetését és nyilvánosságra hozatalát még tanulni, gyakorolni kell a pártszervezeteknek, az állami és társadalmi szerveknek is. A demokrácia és a vita, a demokrácia és a pártegység egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Ebben egyetértettek a titkári értekezlet résztvevői is. De milyen ez az egység? Nos, a viták eddigi tapasztalatai, a vélemények alapján gyengült. Mi ennek az oka? Alapvetően a gazdasági helyzet nehézségeiben, az életszínvonal stagnálásában és csökkenésében látják. Ez megosztja a pártközvéleményt is. Vannak, akik géemkáznak, másoknak erre nincs lehetőségük, de mindannyian elítélik azokat az ügyeskedőket, akik kihasználják azokat a „réseket”, a jogszabályokban, a szolgáltatások mennyiségében, minőségében, amelyek alapján sokszor mások rovására gyarapodnak. Legalábbis ezt úgy vélik azok a kommunisták, dolgozók, akik a nyolc órában, tisztességgel elvégzett munka után járó bérből tisztességesen szeretnének megélni. Általában úgy vélik, hogy csökkent a párt tekintélye. Jó néhány területen ennek okát abban látják, hogy a párthatározatokat késlekedve, hiányosan, vagy egyáltalán nem hajtjuk végre. Egy kis túlzással, sokan abban mérik le a párt tekintélyét, hogy mit tud „elintézni”. Az is igaz viszont, ami szintén elhangzott az első titkári értekezleten: zavar van a vágyak és a lehetőségek között. Emellett a különböző kérdéseknél, megoldandó feladatainknál az állásfoglalásaink gyengék, vagy hiányosak. Mit jelent ez? Azt is, hogy könnyebb információs jelentésekben, vagy személyesen továbbítani egy problémát (általában „felfelé”), mint állást foglalni. Márpedig erre helyben, időben, taggyűlésen vagy egy testületi ülésen egyre nagyobb igény van. A párttitkárok jelentős része — objektív vagy szubjektív okokból — nem partnere a gazdasági vezetőknek. Ezzel kapcsolatban mondta a megyei pártbizottság első titkára, hogy több tapasztalatot kérünk a gazdaság pártirányításáról. Általában Előbb a gyakorlati feladatokat rendezik meg, és csak utána kerül sor az elméleti versenyre. Az eredményhirdetés pénteken 19 órakor kezdődik a Pártoktatók Házában. A kohóolvasztár csapatversenyének győztese 12 beszélünk róla, s ezzel kapcsolatban valamiféle szemérmesség is tapasztalható. Nem célunk, hogy alaptalan feszültséget keltsünk a gazdasági és politikai vezetők között, de a párt gazdaság- politikai irányvonalának érvényesítése — amely a többség támogatását élvezi —, megkívánja, hogy a pártszervezetek nyíltabban, a szükségleteknek megfelelően foglalkozzanak a helyi gazdasági folyamatokkal. Anélkül, hogy a párt feladná alapelvét. miszerint elvi, politikai eszközökkel irányít, és nem veszi át a gazdasági vezetés feladatait. Gyengült a cselekvési egység, számos helyen eltérnek a szavak és a tettek, sok gond van a vezetők példamutatásában. A vitakultúránk színvonalát érintő vélemények szerint párttagjaink egy része fél a retorziótól. Akkor, ha olyan véleményt mond, amely negatívan érinti vezetőjét, akinek hatalma van a „megtorlásra”. Persze, ezt nagyon nehéz bizonyítani; nem is mondtak erre példát. Az egyik városi párt- bizottság első titkárával beszélgettem a közelmúltban, aki azt mondta, hogy több tízezer embert és több ezer kommunistát átfogó körzetükben egyetlen olyan konkrét esetet ismer, amikor a vezető megtorolta a jogos bírálatot. Igaz, hogy a tények makacs dolgok, de valószínű: ott is és máshol ettől rosszabb a helyzet. A legfontosabb kérdés: mit kell tenni azért, hogy a jövőben jobb legyen a pártdemokrácia. A vitatkozók egyetértenek abban; a társadalmi demokrácia példája, mintája, éltető ereje a pártdemokrácia. A megyei pártbizottság összegzése szerint kevés alapszervezetben fogalmazták meg, hogyan lehetne jobbítani a pártde- mokráoiát. Sok az „általában”, a „kell”, a „szükséges” típusú vélemény, és kevés a hogyanra, a megoldásra mutató javaslat. Néhány helyen túl sokat várnak a többször bírált felsőbb pártszervektől. A városi első titkárok is szóltak a szélsőségesen bíráló, egyedi véleményekről. De arra van szükség, hogy a tapasztalatokat összegezve, a tanulságokat levonva, a demagóg véleményeket visszautasítva fejlesszük a jövőben a pártdemokráciát. Mindenütt nagy az igény a minőségi változásra. Gazdaságunk hatékonysága nem javult, népszerűtlen és kényszer diktálta döntések között vitatkozunk a pártdemokráciáról. Van, aki azt mondja: a demokrácia és a gazdasági döntések kizárják egymást. Úgy tűnik, a többség demokratikusabb gazdasági és politikai döntéseket igényel. A demokrácia továbbfejlesztéséről folytatott viták arra is jók voltak, hogy egyéb, a kérdéshez közvetlenül nem tartozó, fontos dolgokról is szót váltottunk. Hasonló jó példaként sokan emlegették a kongresszusi irányelvek vitáit, és a tag- díjfizetéssel kapcsolatos eszmecseréket. Fontos, igaz és régi tanulság : a kommunistákban erős az igény az ilyen jellegű eszmecserékre. Bizonyára még több kellene: a demokrácia fejlesztése érdekében. Petra József ezer forintot, az egyéni győztes 3 ezer forintot kap jutalmul. A szálöntő szakmában a legjobb csapat 10 ezer forintot, az egyéni győztes 3 ezer forintot vehet majd át a szakmai zsűritől, melynek elnöke Soós Gyula, ipari miniszterhelyettes lesz. A fogyasztó betér a boltba, hol megvásárolja a terméket. Ha kap. Ha annak az árunak a minősége, ára neki megfelel. Közben tapasztal ezt, azt. Mondjuk a kiszolgálás minőségét, a bánásmódot. Nos, mindezekkel a — mondhatnék: az ember napi hangulatát befolyásoló — dolgokkal foglalkozik a fogyasztói érdekvédelem is. A Kazincbarcikai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a fogyasztói érdekvédelmi tevékenységről hallgatott meg tájékoztatót. Legutóbb 1984-ben tanácsülésen taglalták e témát. Akkor a tanács határozatba foglalta: a boltokban és a vendéglátó- helyeken a tapasztalható káros jelenségekkel (leginkább a vásárlókat, vendégeket megkárosító alkalmazottakkal) szemben határozottan lépjenek fel. Sajnos „ezen a területen előrelépés nem történt” — olvasható a tájékoztató írásos anyagában. Statisztikai adatok: Kazincbarcikán a VI. ötéves tervben 7,2 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak le a kereskedelmi egységek. A megyei forgalomnövekedéssel szemben — mely 3,9 százalék —, Kazincbarcikán 15,8 százalék volt ez a szám. E dinamikus forgalomnövekedés főképpen annak tudható be, hogy jelentősen gyarapodott a városhoz kapcsolódó községek száma. Tények: az élelmiszerboltokban általában kiegyensúlyozott volt a kínálat. Megemlítendő itt a Kazincbarcika és Vidéke Áfész egyre nagyobb szerepvállalása az ellátásban. A legtöbb minőségi kifogás, valamint a vásárlókat károsító cselekmények (becsapások) a hús- és húskészítményeknél, valamint a zöldség-gyümölcs értékesítésénél tapasztalható. Az előbbieknél többnyire az ipari feldolgozásra vezethetők vissza a hiányosságok. Ugyanakkor egyes húsboltokban a boltvezetők is okolhatók a nem megfelelő kínálat, választék miatt. Tej- és tejtermékekből, sütőipari készítményekből zökkenőmentes a kínálat, bár több esetben a hiányos és pontatlan megrendelésekből, szállításokból eredeztethető gondokkal találkoztak a vásárlók. Évek óta visszatérő szabálytalanság az árjelzők hiánya, a hamis számolás, a lejárt szavatosságú termékek értékesítése, az árdrágítás. örvendetes viszont, hogy van olyan kereskedelmi terület, ahol az ellenőrzések során a többihez képest kevesebb szabálytalanságot találtak. Ez a ruházati terület. Jóllehet egyes termékekből (így felsőruházati konfekcióból, lábbeliből, néhány gyermekruházati cikkből) tartós vagy időszakos hiány volt, ám csak elvétve kellett büntető szankciókat alkalmazni. Ugyancsak a hiánycikkek okoztak bosszúságot a lakosoknak a vegyes iparcikkeknél. Jóllehet 50 százalékos „felfutást” jegyezhettek a statisztikai rubrikába, ám e növekedés legkevésbé sem vigasztalja azokat a barci- kaiakat és környékbelieket, akik hiába keresték az automata mosógépet, a színes tévét, a vízmelegítőket. Nemcsak ezek a „drágaságok” hiányoztak az üzletekből, de sokszor az olyan olcsó apróságok is, mint például a szög, a csavar, s egyéb filléres firuk. Ezt a hiányhelyzetet (egyetemben a lakossági elégedetlenséggel) tetézte az — idézzük a tájékoztatóból: „Olyan, általunk helytelennek ítélt vállalati magatartás, mely községi boltbezárásokban nyilvánult meg”. Továbbá: „A Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat keveset törődik a kereskedelmi kultúra növelésével, a vásárlási körülmények javításával. Gondot okoz, hogy nélkülözhetetlen napi cikkek, alkatrészek forgalmazásával alig foglalkoznak... Az úgynevezett ellátási felelősség nem érződik a vállalati tevékenységben.” Vendéglátóipar. Gyakori a szabálytalanság, a hamis mérés és számolás, az árdrágítás, valamint a bizonylati fegyelem megsértése. Erről ennyit. Az írásos anyag többnyire — ezeken túl — negatívumokat sorol fel. Nem csodálható hát, hogy a lakossági észrevételek, javaslatok, panaszok száma egyre több. Közismert, hogy a legtöbb visszaélés, szabálytalanság, a kereskedelmi etikával összeférhetetlen magatartás ott tapasztalható, ahol valamiből hiány van. Ahol a kínálat javul — tapasztalat bizonyítja —, csökken a fogyasztókat sértő jelenségek száma is. (mészáros) Szakmunkások országos versenye Ózdon
