Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

1986. szeptember 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Nyári biationverseny A Magyar Sí Szövetség a hét végén a csanyik-völgyi lőtéren rendezi meg a Bükk Kupa nem­zetközi nyári biatlon versenyt. A kétnapos eseményen bolgár, lengyel. NDIC-beli. jugoszláv. NSZK-beli. osztrák és, magyar sportolók vesznek részt. Hetve­nen érkeznek Miskolcra. az osztrák és az NDK-beli egy Úttest­ben olimpiai és világbajnoki he­lyezettek kapnak helyet. (A nyári biatlonról tudni kell. hogy te­repfutásból és lövészetből áll a versenyzők természetesen sítalp nélkül küzdenek, s a fegyvert sem viszik magukkal, hanem a lőtéren kapják kézhez.) Ma lü órától a 8 kilométeres sprintversenyre kerül sor (a rajt­hoz állóknak fekvő és álló hely­zetben egyaránt 5—5 lövést kell leadniuk, amennyiben célt té­vesztenek. hibánként 150 méter a büntetés, közben persze megy az óra . . .). Vasárnap fél 10-től a 3 és a 6 kilométeres férfi fel­nőtt és junior, valamint a 3x1 km-es női váltó viadalt láthat­ják az érdeklődők. Az erősebb nem végküzdelmeibe remélhető­leg beleszólnak a Honvéd Papp József SE biatlonistái: Szöllősi, Lihi, Bérezés és Edöcs is. 4 A közelmúltban kerüli ■* megrendezésre a Borsod megyei vitorlás bajnokság. Az eseményt a Mályi-tavon bo­nyolították le, s két egye­sület sportolói vettek rajta részt. A sportág berkeiben kevésbé járatosak úgy véle­kedhetnek, hogy a kedvező szélviszonyok között lezaj­lott bajnokság nem kavart forgószelet. Ez alighanem így is van, de hogy akadt szépséghiba, annak bizonyí­tására hadd idézzek egy le­vélből. Feladója dr. Apró Ferenc, aki a következőket írja: „ ... Kár, hogy az érdekes és küz­delmes futamok egyikében a versenyt lebonyolító zsűri elemi technikai hibát vétett, mivel jelzés nélkül, futam közbeni bójaáthelyezéssel egyes versenyzőket előnyös, másokat hátrányos helyzetbe hozott. A technikai hiba mi­att a 7. futamot törölni kel­lett. Sajnálatos, hogy az ilyen és egyéb hibák az utób­bi időben többször ismétlőd­nek. Időszerű lenne Borsod megyében is korrekt bírás­kodás mellett lebonyolítani a versenyeket, hiszen országos szinten is kiemelkedő ered­ményeket érnek el sportoló­ink és fejlett igazság érzetük ezt igényli.” Az eseményen jómagam sajnos, nem voltam jelen, így etikátlan lenne a kérdésben véleményt alkotni. Az a tény, hogy dr. Apró Ferenc tollat fogott, s leírta véleményét, mindenesetre elgondolkozta­tó, s alighanem önmagáért beszél. A felvetésre kíváncsi- . an várom a *»•*...• a mui- legalábbis akkor, ha le. . thp fogadható magyarázat. A jövő héten bemutatko- zik az újjászervezett — öt újonc található a keret­ben — magyar labdarúgó­válogatott. A kispadon is friss erő foglal helyet, Ko- mora Imre, a Bp. Honvéd korábbi mestere veheti kéz­be a vezénylő pálcát. A szö­vetségi kapitány a válogatá­si elvek egyikeként azt ha­tározta meg: mindig kikéri az érdekelt klubok irányítói­nak és szakmai vezetőinek a véleményét, s csak ha azok helyeslik a kiszemelt labda­rúgó válogatását, akkor je­löli őket. Nos, első alkalommal tar­totta a szavát a kapitány, példa erre, hogy olyan já­tékosok maradtak ki, akik­nek korábban bérelt helyük volt a nemzeti tizenegyben. Nyilasi sérülése miatt nem jöhetett szóba (egyesek sze­rint nem akarja rontani sa­ját árfolyamát), Péter a klubjában más szerepkörben játszik, mint ahol Komora számítana rá, ezért maradt ki. A legnagyobb felhördü­lést azonban kétségkívül Dé- tári Lajos mellőzése okozta. Köztudott, hogy a kispesti középpályás Komora veje, így valójában mindketten rendkívül kényes helyzetben vannak. A kapitány részé­ről tiszta a dolog, klubedző­ként egyengette a tehetséges futballista útját, s bizonyá­ra így tesz majd a későbbi­ekben is. Csakhogy a népszerűség poharát olykor-olykor fené­kig ürítő „Döme” a jelek szerint a maga módján kép­zeli el a folytatást. A közel­múltban egy hétig „tartóz­kodott” az edzések látogatá­sától, s a hírek szerint végül klubja igen jelentős pénz- büntetéssel sújtotta. Détári sérülésre hivatkozott, de a „beavatottak” arról beszél­tek, hogy gyomormosás lett a kiruccanás vége. Az egye­sek szerint szokásosan hirte­len magasra emelt labdarú­gó ezzel megtette azokat a kezdeti lépéseket, amelyek annak idején például Kocsis Lajos és Töröcsik András pá­lyafutását is derékba törték. Komora a Telesportban azt mondta, hogy a középpályás kedden vizsgázik a szakmun­kásképzőben, de azt is hoz­zátette: Détári jelenlegi fel- k%z,yltsége nem teszi alkal­r^jaónemzeti tizenegyben ■ szereplésre. Kíváncsian vártam, mit felel a kérdésre, s jóleső ér­zéssel töltött el, hogy mon­dandóját ez utóbbi kiegészí­téssel tette teljessé. A vála­sza ugyanis csak ezzel együtt lehetett korrekt. O Az ÁISH célkitűzései kö­zött szerepel a tömeg­sport fejlesztése. A felada­tok elvégzésében a Miskolc Városi Asztalitenisz Szövet­ség aktív partner szeretne lenni. Éppen ezért széles kö­rű szervezőmunkával akar­ják elérni, hogy gyarapodjon a városi csapatbajnokságban szereplő együttesek száma. Ez valóban szükséges, hiszen húsz-huszonöt éve több cso­portban (!) fdtytak a küz­delmek, 30—40 gárda rész­vételével. Pillanatnyilag a női bajnokság érdektelenség híján szünetel, de a férfi CSB-n is csak nyolc-kilenc együttes vesz részt. A szövetség meglehetősen furcsa módját választotta a toborzásnak. Addig rendjén van a dolog, hogy több, mint kétszáz vállalatnak levelet írt, s kérte, hogy szervez­zen csapatot. Az viszont újí­tásnak számít, hogy nevezési díjat kell fizetni. Mielőtt ar­ra gondolnának az olvasók, hogy az Asztalitenisz Szövet­ség „önkényeskedéséről” van szó, sietek kijelenteni, hogy az ötlet nem tőlük szárma­zik, hanem a Miskolc Megyei Város Tanácsa V. B. testne­velési és sportosztályán ve­tődött fel. Kupecz László osztályvezető így indokol: „— Törekvés, hogy a sza­badidősportban résztvevők maguk fedezzék versenyezte­tésük költségeit. Nem te­kinthető új vonásnak, mert például a városi kispályás labdarúgó-bajnokságra csak nevezési díj befizetése elle­nében fogad el jelentkezése­ket a szövetség. Szeretnénk a városi asztalitenisz-baj­nokság rangját emelni, úgy tervezzük, hogy a mérkőzé­seken ott lesz a szövetség kép­viselője, az érintetteknek azonban ezt valahogy el kell számolnunk. Elsősorban azért kísérletezünk a bevezetéssel, mert nincs fedezet a bajnok­sággal kapcsolatos kiadások­ra.” Ezek után néhány tény: a városi bajnokságban szerep­lő együttesek teljesen önte­vékeny módon működnek. Megkapják a szövetségtől a sorsolást, a jelzett időben (ha ez valamelyik félnek nem felel meg, újat keres­nek) lejátsszák a mérkőzése­ket, majd elküldik a jegyző­könyvet. Játékvezetőről, he­lyiségről, asztalról, hálóról, labdáról, ütőről, világításról, fűtésről és hadd ne sorol­jam tovább, ismét csak a csapatok gondoskodnak. Az idény végén a dobogósok megkapják az érmeket és az okleveleket, igaz, legutóbb már ez a küldemény is le­néiben érkezett az érdekel­tek címére. A kispályás labdarúgásban pályát, öltözőt kell bérelni, ott tehát kicsit más a hely­zet, s így nem szerencsés az összevetés az asztalitenisze- zéssel. Meggyőződésem, hogy azok a csapatok, amelyek eddig szerepeltek a városi bajnokságban, ezután is ját­szanak majd. De hogy ezzel a „csábító trükkel” sikerül-e másokat megnyerni, azt erő­sen kétlem . . . Doros László Szeptember 14-én: Grand Prix A Borsodi Építők Volán salakmotoros szakosztálya szeptember 14-én rendezi meg kilencedik alkalommal a Grand Prix-t. Az idei esemé­nyen első ízben dán sporto­lók is indulnak, részvételük bizonyára jelentős mértékben emeli a színvonalat. A szur­kolók belépői tombolán vesz­nek részt, a fődij egy fel­újított Lada 1200 tipusú sze­mélygépkocsi lesz! Nehéz percek várnak a DVTK-ra _______________________________________ _____ J avít-e az Ózdi Kohász? A labdarúgás második vo­nalában vasárnap délután az 5. fordulóra kerül sor. A DVTK-ra előreláthatóan ne­héz percek várnak a veszp­rémi „kiránduláson”, az Óz­di Kohász pedig javításra készül a Szekszárd ellen. Mind a két borsodi csapat jól vette a szerdai MNK- fordulót, így bekerült a leg­jobb 32 közé. A DVTK tu­dósítónk szerint csak any- nyit adott ki magából, amennyi a biztos továbbju­táshoz kellett, bár a két ka­pott gól mindenképpen el­gondolkoztató. egy sehol sem jegyzett társasággal szem­ben. A DVTK szakvezetése továbbra sem számíthat Görgeire, s az elmúlt va­sárnap Szlovák is feliratko­zott a maródiak közé. A Vác ellen a csípőcsontjára kapott rúgást, s fájdalmai miatt a héten nem is ed­zett. Farkas, aki a Pulában jól szerepelt magyar ifjúsá­gi válogatott tagja volt, Veszprémben csatlakozik a kerethez. Az összeállításban annyi változás várható, hogy a gyengélkedő Teodoru he­lyén Mida kezd — ha Szlo­vák nem szerepelhet. így a Veréb — Mida, Szűcs, Les- kó, Szemere — Oláh, Fükö, Balogh — Szlifka, Munkácsi, Kölln összetételű csapatra vár az a feladat, hogy pon­tot szerezzen az eddig jóval várakozás felett teljesítő A diósgyőri szakvezetés Fükö Sándort szemelte ki az együt­tes karmesteri szerepére. Veszprémtől. Nem lesz könnyű! Az ÓKSE az első bajnoki találkozóját megnyerte, az­tán zsinórban három vere­séget szenvedett. Mindez nem hatott idegnyugtatóként Özdon, s a Szekszárd elleni találkozót megelőzően az az általános vélemény, hogy mindenképpen nyerni kell! Amennyiben nem válik gör­csössé az együttes játéka, akkor van is erre remény, mert a Szekszárd nem tar­tozik az „elit” kategóriába, korábbi teljesítménye alap­ján egyszerűen érthetetlen, hogyan képes őrizni NB li­es tagságát... Az ózdiak nélkülözni kénytelenek a térdére pa­naszkodó Osváthot, Tokár pedig gyengébb formája mi­att marad ki. Kertész bete­geskedett, rá ezért nem szá­míthat Bánkúti László. A várható kezdő tizenegy: Fe­kete (Erdős) — Fodor, Szi­lágyi, Paulovics, Stanev — Kovács, Homonnai, Králik (Bém) — Utassy, Katalin, Dudás. A mérkőzések vasárnap délután 4 órakor kezdőd­nek. Veszprémben Kiss G., Özdon Ádám fújja majd a sípot. Az NB II. további mérkő­zései: Ganz-MÁVAG—SZE- OL-DÉLÉP SE, Metripond SE—Csepel, Komló—Nyír­egyháza, Kaposvár—Keszt­hely, Váci Izzó—Bp. Volán, Budafok—Baja, Nagykanizsa —Szolnok. * Az NB I-ben is pályára lépnek az együttesek. Szom­baton 7, vasárnap 1 talál­kozót rendeznek. A legna­gyobb érdeklődés a győriek kispesti, valamint a ferenc­városiak tatabányai vendég­játéka iránt nyilvánul meg. A párosítás: Tatabánya— FTC. DMVSC—Siófok, Bé­késcsaba—Vasas, Ü. Dózsa— Dunaújváros, Pécsi MSC— MTK-VM, Haladás VSE— Eger SE, Bp. Honvéd—Rába ETO (szombaton), Zalaeger­szegi TE—Videoton (vasár­nap). Mi újság a Kinizsi jégkorongozóinál ? Rohamosan közeleg az ősz, néhány hét múlva megkez­dődik a jégkorongidény is. A csapatok felkészülése a „célegyenesbe” fordult, a szövetségben folyik a baj­nokságok előkészítése. Ami­kor Bíró Ignácot, a Miskol­ci Kinizsi edzőjét kerestem, éppen a fővárosban tartóz­kodott. — Fontos dolgokat intéz­tünk el! — közölte másnap. — Hét újpesti korongozót igazoltunk le. A lila-fehérek­től egy évre kölcsön kaptuk Vidermant, Tornyait, Eszest, Rittert, Zimát, Bereczkit és az ifjabb Rozgonyit. Négyen már az ifjúsági válogatott­ban is szerepeltek. — A Dózsa nem tartott rájuk igényt? — Van vagy harminc egy­forma képességű hokisuk. A mérkőzésekre húszán öltöz­hetnek be, azaz keretük je­lentős részét nem tudják fog­lalkoztatni. A sportolók vi­szont játszani akarnak, ezért született meg a mostani meg­oldás. — A szövetség „áldását” adta az egyezségre? — Természetesen. A két klub megállapodását tudomá­sul vették. — És mit szóltak mindeh­hez a Kinizsi játékosai? Mert az kétségtelen, hogy a tős­gyökeres miskolciak keve­sebb időt tölthetnek majd a jégen... — Semmiféle megjegyzést nem tettek. Tisztában van­nak vele, hogy más megol­dás nem akadt. Mi volt a helyzet az elmúlt szezonban? Felnőtt sportolók hiányában a nagyok között ifiket is fog­lalkoztattunk. Emiatt nem tudtunk benevezni az ifjúsá­gi pontvadászatba. aztán gyerekeink — mivel fiata­labbak és rutintalanok vol­tak — az OB I-ben sikerél­mény nélkül maradtak. Most majd változik a helyzet! — Hogyan? — Az első csapat kereté­ben csak felnőttek, illetve olyan ifjúsági korúak — a Budapestről igazoltak — kap­nak helyet, akik egymást ki­egészítve a legjobbaknak is méltó ellenfelei lehetnek. A mi ifjúsági gárdánkat pedig végre be tudjuk nevezni korosztályuk bajnokságába! A tehetségesek előtt aztán meg­nyitjuk az utat. — Olyan hírek terjedtek el. hogy szlovák játékosokra is kivetették hálójukat... — Igen, s ezt ugyancsak engedéllyel tettük. Négy II. ligás versenyző ügyében folytatunk tárgyalásokat. Nagy segítséget jelentené­nek számunkra, sokat tanul­hatnánk tőlük. Reméljük, hogy hamarosan pont kerül a mondat végére. — Tekintsük át, hogy nap­jainkig mivel töltötték a nyarat! — Július 1-én láttunk munkához. Kezdetben száraz edzéseket végeztünk, aztán dolgoztunk a kazincbarcikai műjégen, majd Mályiban és Kassán. A novemberi rajtig Miskolcon és ugyancsak Ka­zincbarcikán gyűjtjük az erőt. — Arról értesültünk, hogy néhányan „megsértődtek”, s hátat fordítottak a szakosz­tálynak. ... — Én ezt másként fogal­maznám meg. Azok búcsúz­tak, akik érezték-látták, hogy nem ütik meg a mércét. A következők maradtak: Neu­mann, Laczkó, Majoros, Agárdi T., Nagy Zs., Bíró, Skultéti, Imre P., Szentkúti és Lukács dr. Rájuk szüksé­günk van, mert megfelelő szinten űzik ezt a sportágat. — Mikor kezdődik a baj­nokság? — Ismereteim szerint no­vember 7-én. A hét együttes oda-visszavágós alapon de­cember közepéig küzd majd a helyezésekért. Lesz ráját­szás is, az 1—4., valamint az fi—7. „fokozaton” végzettek további négy fordulót vív­nak. Az már bizonyos, hogy a küzdelemsorozat előtt részt veszünk a Kazincbarcikán sorra kerülő tornán. Az évad pontos menetrendjét egyéb­ként a szeptember 15-i liga­ülésen egyeztetjük. — Hányadik helyezéssel lennének elégedettek? — Ha minden kiszemelt fővárosi és szlovák játékos megérkezik, negyedikek is lehetünk. Az ifik az FTC, az Üjpesti Dózsa, a Központi Sportiskola mögött csak utol­sók lehetnek. Üttörőgárdánk­tól 4. vagy 5. helyezést re­mélünk, bár még azt sem tudjuk, hogy végül hány együttes nevez majd. — Szavaiból kitetszik: to­vábbra is „sokismeretlenes” a magyar jégkorongsport... — Mi belenyugodtunk eb­be, s megpróbálunk alkal­mazkodni. Való igaz: majd’ mindegyik szakosztály gon­dokkal, nehézségekkel küzd, sokba kerül a versenyezte­tés, utaztatás, jégkészités, felszerelés-beszerzés, rend­szeresek a személyi ellenté­tek. Nincs irigylésre méltó helyzetben a szövetség sem! — Önök tulajdonképpen nem is panaszkodhatnak. Most készül a második mű­jégpálya, s mellette egy szo­ciális létesítmény. Az utób­biban két öltözőt és fürdő­helyiséget „szorítanak” a Ki­nizsinek. — Bizony nagyon örülünk a változásoknak, jobb, ké­nyelmesebb körülmények kö­zött dolgozhatunk majd. Az edzésekre és mérkőzésekre továbbra is az 1-es pályát vesszük igénybe. Könnyebb helyzetbe kerül a sportcsar­nok vezetősége, hiszen nem kell majd miattunk hallgat­niuk, hogy „már megint nem lehet korcsolyázni, mert a Kinizsi korongozói kisajá­tították a jeget”. December­től két pálya szolgálja a sportkedvelőket, mindenki elfér, s végre béke lesz. Ne­künk persze ezentúl is ügyeskednünk kell. A három csapat utaztatása, versenyez­tetése cseppet sem ígérkezik könnyűnek. A szövetség uta­sítására be kell szereznünk egy jelzőórát, s törhetjük a fejünket azon is, hogy ho­gyan szervezzük meg a ’87- re előírt előkészítő csoportot. — Jelenleg három csapa­tuk, de csak egy edzőjük van. Meddig bírja a túlterhelést? — Vállaltam, csinálom. Előbb-utóbb biztosan lesz segítőtársam is. Szükség ese­tén dr. Lukács György, a korábbi játékosedző teher­mentesíthet. Egyesületi és városi összefogással a sze­mélyi feltételek a jövőben előteremthetők. Kolodzey Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom