Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
1986. szeptember 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Leges Scholae Saaros-Patachinae Jó iskolához jó tanárok kellenek Az ú.j iskolai év kezdetével az új oktatási törvény is fokozatosan életbe lép iskoláinkban. Az új legfőképpen abban különbözik a ko_ rábbiaktól, hogy nagyobb szabadságot ad az igazgatóknak, tanároknak az iskola vezetésében, az egyéni oktatási-nevelési módszerek alkalmazásában, s az eddiginél nagyobb lehetőséget a szülőknek, intézményeknek és az ifjúságnak az iskolai élet formálásában. Az értékes hagyományokat, helyi adottságokat is felhasznál- nálhatják a szabályzatok, házirendek készítésében. Köztudott, hogy a régi századokban nem állami feladat volt az oktatás, így aztán egységes központi tanterv, rendtartás sem készült. Egyházak, szerzetesrendek, a művelődés ügyét szívükön viselő patrónusok, földesurak alapítottak és patronáltak iskolákat. Ezek kivá" ló diákjait külföldi egyetemekre, akadémiákra küldték, akik onnan hazatérve a kollégiumok katedráira kerültek. A csaknem félezer esztendeje alapított híres kollégiumok: a debreceni, pápai, sárospataki természetesen maguk készítették tantervűket, állították össze a tananyagokat, iskolai rendtartásukat, gondoskodtak tankönyvekről. Fennmaradt és egyes követelményeit tekintve ma is haszonnal forgatható a Sárospataki Református Kollégium törvénykönyve, amely a mai rendtartásnak megfelelően szabályozta a tanárok és a diákok jogait, kötelességeit. A latinul írt törvénykönyv címe: Leges Scholae Saaros-Patachinae, azaz a sárospataki iskola törvényei, összegyűjtésüket és rendszerbe foglalásukat a kollégium patrónusa, I. Rákóczi György rendelte el 1621-ben. Akkorára mindössze kilencven esztendő telt el az iskola alapítása óta, így elsősorban a régi pataki törvényeken alapul a törvénykönyv, ezeknek forrásai viszont a wittenbergi és heidelbergi egyetem törvényei voltak. Ez érthető, hiszen a pataki kollégium tanárai előzőleg hosszabb-rövidebb tanulmányi időt töltöttek ezen a két híres egyetemen, s az ott szerzett tapasztalataikat felhasználták idehaza. A régi kollégiumokban kevés volt a „főhivatású” tanár. Egy időben mindösz- sze ketten-hárman, ritkán négyen, ha tanítottak. Az egyik volt az iskola igazgatója, a rector primarius vagy egyszerűen csak rector. Mellette volt a conrec- tor, lector és collega. A kisebb beosztású oktatók neve: didascalos, praeceptor, ludirector. Rajtuk kívül a kitűnő előmenetelő tanulók is részt vettek az oktató-nevelő munkában. Az ifjúság köréből való „tanerők” közé tartozott a collaborator, paedagogus és a cantor. Az iskola igazgatósa, a közvagyon nyilvántartása a rector primarius vállán nyugodott, s tanártársaival együtt ügyelt a fegyelem megtartására. A pataki törvénykönyv soraiból és szelleméből egyaránt az az alapelv érezhető, hogy a jó iskolához jó tanárok kellenek. Ezért a kollégium patrónu- sai, elöljárói a rectorral és a tanárokkal szemben igen magas követelményeket támasztottak. A törvénykönyv szerint a tanár legyen jó és becsületes, egyetemet végzett, alaposan képzelt, a teológia és a filozófia művelője, de általában is szeresse a tudományokat, ismerje ezek megértéséhez szükséges nyelveket. Legyen iskolájához hűséges, szorgalmas. Tanár csak az lehet Patakon, aki kedveli az erényeket, megtartja az erkölcsöket. A tanárok éljenek egymással békességben, egymást kölcsönösen tiszteljék és test- vérileg szeressék, családjukat bölcsen vezessék. „A tanárok egymást ne szólják meg, ne gyalázzák és be ne árulják” — olvashatjuk a pataki törvénykönyv V—VI. fejezetében. Megköveteli a törvény- könyv, hogy ha a tanár nem a kollégiumban lakik, hanem künn a városban, idejekorán jöjjön az iskolába. A megszabott tanítási anyagot köteles egy év alatt elvégezni, csupán a logikára fordíthat két évet. A tanár előadásmódja „legyen hasznos és a hallgatósághoz méltó. A tanításban ne magát fitogtassa, hanem a tanulók hasznát nézze”. A szép, tiszta beszéd és a helyes kiejtés fontosságát is hangsúlyozza a törvény- könyv. A tanárok tanítványaikat jó korán figyelmeztessék a beszédükben előforduló hibákra. Igyekezzenek elejét venni, hogy a, diákok „ne selypítsenek, ne hebegjenek, énekelve, nagyon halkan vagy lármázva ne beszéljenek, az utolsó szótagot ne nyeljék le”. De arra is figyelmeztet a törvénykönyv, hogy a növendékek a tanárok részéről is jó példát lássanak, ezért ,,az ő beszédük, kiejtésük legyen komoly, nyugodt, higgadt”. A pataki törvénykönyv anyagát 365 évvel ezelőtt szedték paragrafusokba, és ha egyes rendelkezésein talán mosolygunk, azért vannak benne olyan követelmények, amelyeken ma is elgondolkozhatunk. Például azokon is, amelyek magyarra fordítva így hangzanak: ,,A tanárok legyenek rajta, hogy tanítványaik őket szeressék és tiszteljék. Homlokukról sugározzák, hogy humánus emberek és tanítványaikat atyailag szeretik. A tanulók vidor arcáról pedig a szeretet és a tisztelet beszéljen ...” Hegyi József Legfőbb érték az egészség .....-Oxx- x^»x<x-v.x^. ........... .o,.xxv-.-• .?--x-^ •• •• s /X-xx-'í ' •. S A tüdőrákról Az utóbbi években mind több tudományos, ill. felvilágosító előadás és közlemény jelenik meg korunk egyik terjedőben levő megbetegedéséről, az ún. rosszindulatú daganatokról, közismertebb néven a rákos megbetegedésekről. És ez ■nem véletlen. A halálozási okok közül számszerűen ugyanis közvetlenül a szívós keringési betegségek mögött a második helyet foglalják el, de az ellenük való küzdelem az egészségügy és társadalom szoros összefogásával lényeges javulást eredményezhet. A továbbiakban a rákos megbetegedések csak azon fajtájáról lesz szó, ami általában a köztudatban, mint tüdőrák ismeretes. A tüdőrák a hörgőnyálkahártyából kiinduló rosszindulatú daganat és nem tévesztendő össze a más szervekben keletkező, tüdőáttétet adó daganatokkal. A megbetegedések világszerte és hazánkban is folyamatosan szaporodnak. Megyénkben számuk az utóbbi 10 évben megkétszereződött, l!)85-ben megközelítette a 400-at. A férfiak leggyakoribb rosszindulatú daganata, de a nők megbetegedése az utóbbi időben gyorsabban emelkedik, mint a férfiaké, így a korábbi 7:1 férfi—nő arány jelenleg 5:1, és további kiegyenlítődés várható a nők hátrányára (a dohányzási szokások eltolódása!) A számok gyors növekedésénél még riasztóbb az a tény, hogy a tüdőrák egyre inkább a fiatalokat is sújtja. Míg korábban helytálló volt az a megállapítás, hogy a tüdőrák a dohányos, nyugdíjas korú férfiak betegsége, tavaly megyénkben a megbetegedettek 43 százaléka 60 évesnél fiatalabb volt, és nem ritkaság a harmadik évtizedben sem. A tüdőrák elleni küzdelem első védelmi vonala a megelőzés. A káros környezeti és idülten ható tényezők kiküszöbölése szociális kérdés, az egészségügyre csak a figyelem felkeltésének feladata jut. A második védelmi vonal őrzése a tüdőgyógyász szakhálózat feladata. Első lépés a korai, gyors és pontos bajmegállapítás. Erre a célra szolgál a lakossági er- nyőfénykép-szűrés, pozitív esetben kórházi kivizsgálás, bronchológiai vizsgálat, tü- bipsia, citológia. A „tüdőszűrések” hatékonyságát azonban nagymértékben rontja az állampolgárok bűnös nemtörődömsége, vagyis az a tény, hogy a lakosság szűrésen való megjelenésének gyakorisága az utóbbi időben csökkent. Ritkábban a már beteg panasza vezet a diagnózishoz: hosszabb ideje és gyógyszerekre nem múló száraz ingerköhögés, ismétlődő tüdőgyulladás esetén feltétlenül indokolt a tüdőgyógyász szakvizsgálat, vérköpéssel azonnal a tüdőgondozóhoz kell fordulni, annál is inkább, mert még ez sem feltétlen jele a betegség elhanyagoltságának. A tüdőrákból való tökéletes gyógyulásra a daganat sebészi eltávolítása ad lehetőséget. A sugárkezelés és főleg az utóbbi években a daganat elleni gyógyszeres kezelés eredményei javultak, de a sebészi beavatkozást nem teszik nélkülözhetővé. Vannak — még szűkebb szakmai körökben is — akik szerint a tüdőrák elleni küzdelem kilátástalan. A tudomány és a szakorvosi tapasztalat alapján állíthatjuk, hogy a tüdőrák gyógyításának kérdésében a nihilizmusnak nincs helye, de a pesszimizmus indokolt. A műtéttel meggyógyított beteget nem kell „rehabilitálni”, eredeti foglalkozását folytathatja, családját, környezetét nem veszélyezteti. A tüdőrák elleni küzdelem második védelmi vonala költséges, szükség van szerteágazó apparátusra, sok szakmai lelkiismeretes és odaadó munkával jár. de az eredmények — főleg a lakosság közönyössége, ill. nem kellő tájékozottsága miatt — szerények. Pedig a tüdőgyógyászat már jelenleg is rendelkezik mindazokkal a korszerű feltételekkel — mind a kivizsgálás, mind a gyógykezelés terén — melyekkel ezek az eredmények lényegesen javíthatók lennének. Természetesen ehhez az szükséges, hogy a lakosság igénybe is vegye őket. Az első védelmi vonal, a megelőzés, legalábbis a dohányfüstmentes környezet megteremtése viszont ingyen van. szellemi erőfeszítést sem igényel, de látványos eredmény várható. Érdemes lenne elgondolkodni ezen — rágyújtás helyett. Dr. Sárady Kornél megyei tüdőgyógyász szakfőorvos A gesztenyefa megvörösö- dött, összetöpörödött levele himbálódzva, majd pörögve lehull a kavicsos udvarra, éppen egy magasra nőtt gyomnövény mailé, és — természetesen, ottmarad. Együtt a többivel. Egyébként is így hullna le ez a levél. Pontosan így hullana le és ottmaradna, ideig ott vö- röslene a zöldellő gyom mellett. Ez a most lehullott levél .majd mindinkább összeesik, önmagába kunkorodik, porladni kezd. A legkisebb szellőcske felkapja, továbbviszi, lehetséges, hogy már pár méterrel odább csak a darabkáit viszi, széjjelszórja, mielőtt a zöldre .mázolt, — bár most már kopottas — padnak ütné, vagy a villámhárítóval is felszerelt, aprócska házikónak csapná. A gyomnövényt viszont nem kapja fel semmilyen erős szél, hiszen erőteljes, egyre dúsatob. most már inkább arra törekszik, hogy kiemelkedjen társai — ugyancsak gyomok — közül, magasodjon, több fényt, levegőt kapjon. Hamarosan túlmagastik a még ittmaradt őszirózsán, meg a sokszínű porcsin vi- -rágokon, vagy ilyesmiken, miket valaha — nemrég — elültetlek, ápoltak, gondoztak. Söprés, locsolás. Először talán ezeknek a hiánya tűnt fel, bár nyilván, több napnak kelleti eltelnie, amíg az ember felfigyel a hiányra. Könnyebb ugyanis megszokni a rendet. A minden hajnalban felsepert járdát — télen hótól lelapátol- tat —, a nagy melegben kupával, vagy slaggal fellocsoltat, hogy a portól is mentes legyen. Nem hosszú szakaszon, csak amíg a kerítés, a telekhatár tart. Utána, azon túl már másnak a dolga a rendtartás. A kerítés mögött, az orgonabokrok mögött, a fehér kaviccsal, sóderrel takart udvar egyetlen nap gondozatlanságot is meg tudott mutatni. Ha például valami oknál fogva elfelejtődött, kimaradt a ge- reblyézés, a nagy gesztenye- fákról lehullott .levél, gaz összegyűjtése. És persze, a (locsolás. Mert locsolni itt is kellett. Meg rendbe hozni, helyére lapátolni az egyik, nagy gesztenyefa körül a homokozót. A játékoikat kiszedni belőle, kosárba tenni, bevinni, a rosszakat megjavítani, amit lehet, megre- perálni. Ősz hajú, idős ember tartotta itt a rendet. Az óvodások gyakorta köré gyűltek, hogy nézzék, miként lesz ismét igazi játékká, használhatóvá a tegnap még törött. Az idős ember az árnyékban ült és szorgoskodás közben, a köré sereglők- nek magyarázta: nézzétek, ez a kalapács. Ez meg a harapófogó. Ezt így kell megfogni, ezt amúgy. Ez erre való, ez meg amarra. A ragasztó meg ebben a tubusban van, nagyon vigyázni kell mindenre. A kalapácsra, hogy az ujjúnkat el ne találja, a harapófogó, meg ugye, mint egy sárkány szája, meg ne harapja a körmünket, a ragasztó meg össze ne pisz- kítsa a ruhánkat. A gyárról is mesélt az ősz hajú ember, a diósgyőri vasgyárról, ahonnan nyugdíjba ment. Azután meg elszegődött ebbe az óvodába. Amolyan mindenesnek. Rendben tartja az udvart, a járdát, ha kell, a játékokat. Meghozza az ebédet a triciklivel. És télen természetesen, befűti a cserépkályhákat. Hogy mire a gyerekek még álmosan megjönnek, jó meleg legyen, ne érezzék a kinti 20—25 fokot. Pedig ide (korán jönnek a gyerekek, hiszen a szülők nagy része a kohászatban, a gépgyárban dolgozik, hatra jár, öt után hát ide teszi a gyereket. Öt előtt már égni kell a tűznek a kályhában, hiszen a cserépkályha lassan melegszik, előtte a troszkát is ki kell hordani, a gyújtást, az előző este készítettet berakni, majd rá vastagabb fát, végül a szenet. Az Özugró a lakhelye az idős embernek. Innen kell idejében beérni az óvodához, hogy a fűtés és hólapátolás, és minden rendben legyen. Télen éjjel kettőre állította a vekkert. Alikor kelt fel és gyalog tette meg az utat. így volt a legbiztonságosabb, hiszen ez az időszak a villamosoknál is amolyan vákuum. Hogy milyen tud lenni téli mínusz 25 fokban az éjjeli szél, hogyan tud nyikorogni a léptek alatt az üres dűlő- úton, majd az ugyancsak üres járdákon a hó. milyen járás esik ebben — azt azok tudják, akik már próbálták. Azok tudják, akik már tö- rölgették le arcukról, szemöldökükről a ráfagyott leheletet, a deret, akik időnként hátat vetve araszoltak előbbre, hogy valamelyest kivédjék a csontig ható szél váj- kálását. Beért az öreg. Mindig beért időre, amikor a nebulók érkeztek, a járda lelapátolva, felseperve, a kályhákban már lobog a tűz, a levegő már melegszik, le lehet rakni a dzsekiket, csizmácská- kat. ki lehet bugyolálni az apró emberkéket. Később központi fűtést szereltek föl. A meleg vizet a szomszédos bérházból átvezették, megoldódott az egyik nagy gond. Mármint az idős ember egyik nagy gondja. Nem kellett éjjel két órára állítani a vekkert, elmaradt a Iroszkázás, a gyújtás hasogatása, a fa bekészítése, a szeneskupák hurcoilá- sa. Ezeket a teleket már össze sem lőhetett hasonlítani az előző, sokévi telekivel. Dolog, tennivaló, persze, így is volt, hiszen az ételt a triciklivel most is kellett hordani, az udvart tisztán tartani, meg mindennel foglalatoskodni, ami az ilyen mindeneshez tartozik. Egyszer csak megszűnt az óvoda. Valamiért megszűnt, bezárták, egy hivatal kapott benne helyet. Igaz, a népi ellenőrök vizsgálódása szerint Miskolcon több, mint 70 lakást használnak óvodának, vagy egyéb, ugyancsak szükséges közcélra, ezen a részen ellenben mégis átalakult az óvoda. Ezek szerint éppen itt már nincs rá szükség. Akik megszüntették, nyilván átgondolták, felmérték a helyzetet. Amikor az épületre más tábla került, az idős ember meg-megjelent, söpört, rendet rakott, de valahogy nem a korábbi mozdulatokkal. Hírlett: nincs már rá szükség. .nem kívánják tovább alkalmazni. Később jobb hírek érkeztek: mégis biztosítanak neki néhány órát. Akár így, akár úgy: az ősz hajú embert már hosszú ideje nem látni a járdán, az udvaron. Nem köszönget hajnalonta jókedvvel az arra járóknak, a látásból ismerteknek. A vasgereblyét, a seprűt, a locsolót sem igen háborgatja senki. Nem tudható, hogy az udvar mikor vette észre az öreg hiányát. Az biztos, hogy szinte egyik napról a másikra megváltozott valami. Először csak egy apró, zöld növény bújt ki a fehér kavicsok közül. a korábban tisztára mosott, homokos udvaron. Aprócska, zöld növényke. Várt valamicskét, majd a következő napon föntebb emelkedett. Mikor körülnézett, már több társát is láthatta. Aprókat, bátortalanokat, de mégis egyre inkább sokasodókat. Egyre erőteljesebb, szúrós levelekkel, szöszmö- szös szárral. Nőnek, növekednek a gyomnövények. Kellő idő elteltével majd nyilván elborítják az udvart. Megmaradnak a keréknyomok is, a lassan majd lehulló vakolat is marad lehullva. A gesztenyefa vörösre égett, összetöpörödött levele pedig most az egyik nagy gyom mellé hullik. Priska Tibor Laczó József felv.
