Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÉSZUHAGYABOIISZlIli AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Jubileumi ünnepség a 36. bányásznapon Biztos a jövője a borsodi bányászkodásnak XLII. évfolyam, 210. szám Ara: 2,20 Ft Szombat, 1986. szeptember 6. nézőn a npr-i Kádár János fogadta Zbigniew Messnert A borsodi szénbányászok ünnepségén Kapolyi László ipari mini szter mondott beszédet. A hivatalos, baráti látoga­táson hazánkban tartózkodó Zbigniew Messner lengyel miniszterelnök pénteki prog­ramja záró plenáris tárgya­lással kezdődött délelőtt a Parlament delegációs termé­ben. A Zbigniew Messner vezette lengyel, és a Lázár György, a Minisztertanács elnöke vezette magyar tár­gyalócsoport összegezte a megbeszélések eredményeit, ismét kifejezve szándékukat, hogy az eredményes magyar —lengyel kapcsolatokat a kölcsönös érdekeknek meg­felelően, az együttműködés minden területén továbbfej­lesztik. A miniszterelnökök meg­bízták a Magyar—Lengyel Gazdasági és Műszaki-Tudo­mányos Együttműködési Bi­zottságot és más szerveket, hogy dolgozzanak ki intéz­kedési tervet a most meg­határozott feladatok végre­hajtására. A megbeszéléseket követő­en a két tárgyalócsoport ve­zetőjének jelenlétében Mar­jai József és Jozef Koziol miniszterelnök-helyettesek, a Magyar—Lengyel Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság társelnökei dokumentumot ívtak alá a Magyarország és Lengyelország közötti komp­A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa pénteken ülést tartott. A tanácskozáson részt vett Ibrahim Zakaria, a Szakszervezeti Világszövet­ség főtitkára is. Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének előterjesztése alapján megvitatta a tanács­ülés a m,agyar szakszerveze­tek nemzetközi tevékenysé­géről és a XI. Szakszerve­zeti ''Világkongresszus előké­születeiről szóló jelentést. A jelentés rámutat, hogy az utóbbi években fejlődött, erősödött a magyar szakszer­vezetek együttműködése a szocialista országok testvér­szervezeteivel, valamint a tőkés és a fejlődő világ osz­tályharcos, haladó szakszer­vezeteivel. A jelentés kitér arra, hogy szeptember 16. és 22. között Berlinben, az NDK fővárosában tartják a XI. Szakszervezeti Világ­lex program gazdasági feje­zeteinek végrehajtási rend­jéről. * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára pénteken fogadta Zbig­niew Messnert, a Lengyel Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnökét, aki hiva­talos baráti látogatáson tar­tózkodik hazánkban. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen véleménycse­rét folytattak a szocialista építőmunka napirenden levő feladatairól, a Magyar Nép­köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti sok­oldalú kapcsolatok alakulá­sáról, valamint az együttmű­ködés fejlesztésének új lehe­tőségeiről. Áttekintették a nemzetközi helyzetet, méltat­ták a szocialista országok­nak a béke megóvása, a le­szerelés, a nemzetközi együttműködés erősítése ér­dekében kifejtett erőfeszíté­seit. A találkozón részt vett Lá­zár György miniszterelnök, valamint Biczó György ha­zánk varsói nagykövete és Tadeusz Czechowicz, a Len­gyel Népköztársaság buda­pesti nagykövete. A lengyel kormányfő a délelőtt folyamán rövid sé­tát tett a belvárosban. A kongresszust, amelyen a ma­gyar szakszervezeti mozga­lom is képviselteti magát. A magyar szakszervezetek kez­dettől az alapítók felelőssé­gével vettek és vesznek részt az SZVSZ munkájában és közreműködnek a most sor­ra kerülő kongresszus előké­szítésében is. A tanácsülés a jelentést sokoldalúan megvitatta. A tanácskozáson felszólalt Ib­rahim Zakaria is. A Szakszer­vezeti Világszövetség főtit­kára elismeréssel szólt a ma­gyar szakszervezetek nem­zetközi tevékenységéről és arról a munkáról, melyet a Szakszervezeti Világszövet­ségben kifejtenek. Az SZVSZ munkáját és céljait taglal­va elmondta, hogy a világ- szervezet az utóbbi években új kapcsolatokat épített ki, ezzel befolyása, tekintélye is Dunakorzóról a budai oldal panorámájában gyönyörkö­dött, majd megtekintette a Vörösmarty teret és a Váci utcát. A Március 15. térnél a római kori romkert kötöt­te le a figyelmét. A nap során partnertár­gyalások is kiegészítették a delegáció programját. Mar­jai József és Jozef Koziol a Parlamentben tárgyalt. Az Országos Tervhivatalban Hoós János államtitkár és Franciszek Kubiczek a len­gyel Tervbizottság elnökhe­lyettese, a Külügyminisztéri­umban pedig Barity Miklós külügyminiszter-helyettes és Henryk Jaroszek külügymi­niszter-helyettes folytatott megbeszélést. Zbigniew Messner és kísé­rete kétnapos hivatalos ba­ráti látogatását befejezve, pénteken délután elutazott Budapestről. A Lengyel Nép- köztársaság miniszterelnökét és feleségét a Ferihegyi re­pülőtéren Lázár György és felesége, Várkonyi Péter kül­ügyminiszter. valamint Biczó György, hazánk varsói nagy­követe búcsúztatta. A bú­csúztatáson részt vett Marjai József, valamint politikai, társadalmi és gazdasági éle­tünk több vezető személyisé­ge. Jelen volt Tadeusz Cze­chowicz, Lengyelország bu­dapesti nagykövete is. növekedett. A közelgő kong­resszust is annak jegyében szervezik meg, hogy azon minél több szervezet vegyen részt, nyilvánítsák ki, egyez­tessék véleményüket olyan alapvető kérdésekben, mint a béke megőrzése, a leszere­lés elérése, a gazdasági vál­ság és a munkanélküliség kérdései vagy például a szakszervezeti jogok megvé­désével kapcsolatos felada­tok. Ezeknek az alapkérdé­seknek a megvitatására olyan javaslatokat készítettek elő, amelyek valamennyi résztve­vő számára alapot nyújthat­nak az eredményes eszme­cserére, a nézetek összehan­golására. A tanácsülés egyhangúlag elfogadta a Szakszervezeti Világkongresszuson részt ve­vő magyar küldöttség össze­tételét. A delegációt Gáspár Sándor vezeti. Bányászzenekar szabadté­ri koncertje köszöntötte azt a közel háromszáz vendéget, akik szeptember 5-én dél­után a miskolci Hámor étte­remben gyülekeztek, hogy megemlékezzenek a 36. bá­nyásznapról. Az ünnepségen Kiss Dezső, a Borsodi Szénbányák Vál­lalat vezérigazgatója köszön- ttöte a résztvevőket. Kapolyi László ipari minisztert, Ko­vács Lászlót, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát, Fejti Györgyöt, a megyei pártbizottság első titkárát, a Központi Bizott­ság vagjait. Ladányi Józsefet, a megyei tanács elnökét, Básti Jánost, az SZMT ve­zető titkárát és Major Lász­lót, a KISZ megyei bizott­ságának első titkárát. Külön köszöntötte a külföldi test­vérvállalatok képviselőit, a borsodi bányásztársadalom 16 ezres kollektíváját. Ezt kö­vetően felkérte Kapolyi Lászlót ünnepi beszéde meg­tartására. Az ipari miniszter beszé­dét a borsodi bányászkodás kétszázéves múltjának fel­elevenítésével kezdte. Mint mondta, két évszázaddal ez­előtt az első bányák meg­nyitásával olyan fejlődés kez­dődött meg az országnak ezen a részén, amely a fel- szabadulás után lendületet kapva, hazánk egyik legna­gyobb ipari bázisát teremtet­te meg a Borsodi-medencé­ben. Olyan összefüggő, sok szálon összekapcsolódó ipari tevékenység alakult ki, amely meghatározója a magyar népgazdaságnak. A bányászat teremtette meg a borsodi ipar kialakításának és fej­lődésének feltételeit. — A felszabadulás után új korszak kezdődött a meden­ce bányászatában is — mondta Kapolyi László. — Kialakultak a nagy termelé­kenységű bányák, gépesítet­ték az elővájást és a legkor­szerűbb berendezésekkel sze­relték fel a frontfejtéseket. A borsodi bányákat érintő visszafejlesztést arra hasz­nálták fel a helyi vezetők, hogy koncentrálják az erő­ket, korszerűsítsenek, javít­sák a biztonságot és növel­jék a termelést. Csak így voltak képesek az első olaj- árrobbanás után az egyre emelkedő szénigényeket is kielégíteni. Az ipari miniszter ezután a második olajárrobbanásról beszélt, amely az energia- koncepció átgondolására késztette az ország vezetését. Pályakorrekciót kellett vég­rehajtani az energiapolitiká­ban, amely a széntermelés szerkezetváltásával járt együtt. Tehát nem a szén­bányászat visszafejlesztésé­ről van szó, — hangsúlyozta a miniszter —, hanem a ter­melési szint 24 millió tonnás stabilizálásáról, hogy az üze­mek időt és erőt nyerjenek a bányabiztonság fokozására és a technikai színvonal to­vábbi javítására. Erre min­den reménye megvan az iparágnak, hiszen több bá­nya már most lényegesen ja­vította a fejtések és az elő­készítés összhangját, s több, korábban elkezdett törekvés eredménye már a közeljövő­ben érezhető lesz. — Biztos a jövője a bor­sodi bányászkodásnak — hangsúlyozta a szónok. — A lyukóbányai modell követen­dő példa lehet minden üzem számára. Ebben az ötéves tervben a termelés koncent­rálására és korszerűsítésére kell törekedni. Számolni kell azzal, hogy a jelenlegi nagy .kapacitású bányák mellé a következő ötéves tervidő­szakban belép a dubicsányi bánya, később pedig a sajó- mercsei szénvagyont is be kell kapcsolni a termelésbe. A borsodi szénre nagy szük­sége van az országnak, hi­szen még ma is ez a leg­kedveltebb tüzelője a lakos­ságnak. Az itt működő üze­mek jelentőségét bizonyítja, hogy 1984-ben és 1985-ben a borsodi szén hiánya országos méretű politikai kérdéssé vált. Az ipari miniszter szólt a bányászok nehéz, embertpró- báló munkájáról. Mint mond­ta, a természettel szembe­szállni mindig nagy kocká­zattal járt. Az ember, segít­ségül hívja a legkorszerűbb technikát, és egyre eredmé­nyesebben alkalmazva szak­mai tudását, s lassan ura lesz a természetnek. Ennek ellenére még ma is a legne­hezebb és a legtöbb lemon­dást igénylő szakmák közé tartozik a bányamunka. Ezért is jár köszönet azoknak, akik helytállva munkahelyükön, igyekeztek sokszor erejükön felül is szolgálni az ország érdekeit. Ebből a munkából a borsodi szénbányászok is becsülettel kivették a részü­ket — mondta befejezésül Kapolyi László. A beszéd után a minisz­ter átadta Kiss Dezsőnek azt az emléklapot és zászlót, amit a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és az Ipari Minisztérium adományozottá kollektívának, a 200 éves ju­bileum alkalmából. A jövő­ben ez lesz a borsodi bányászok zászlaja, jelentet­ték be az ünnepségen. (Folytatás a 2. oldalon) A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése r a Az e héten induló szüret szőlőterméséről már az új szőlőfeldolgozójában nyer mustot, a bogácsi Hórvölgye Tsz. Az újonnan munkába lépő, nagy teljesítményű prés nyújtott műszakban, napi 1000 mázsa szőlő feldolgozá­sára képes. A must ideigle­nes tárolásához a feldolgozó közvetlen közelében, 6000 hektoliter tárolókapacitással rendelkezik a szövetkezet. A bogácsiak termésüket must­ként, illetve seprűsborként értékesítik a Hungarovinnek. Fotó: Fojtán László

Next

/
Oldalképek
Tartalom