Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1986. szeptember 24., szerda fl Szovjetunió új békekezdeményezései Ülést tartott az Országos Béketanács. A képen: Sztanyik B. László, az OBT elnökhelyettese beszél. Ülést tartott az Országos Békétanács (Folytatás az 1. .oldalról) csoportokra, tömbökre, ideo­lógiákra alapuló elképzelé­sek helyett a békét tekint­sék legfőbb értéknek. Sevardnadze szólt azok­ról a konkrét lépésekről, amelyeket a Szovjetunió fo­ganatosított az elmúlt idő­szakban. Első helyen emel­te ki a nukleáris robbantá­sok egyoldalú moratóriumá­nak érvénybe léptetését, amely „kifejezésre juttatja a Szovjetunió őszinteségét, a béke sorsa iránti komoly fe­lelősségérzetét. Felhívjuk az Egyesült Államokat, csatla­kozzék a fegyverkísérletek beszüntetéséhez. A kétoldalú, majd többoldalú moratórium az egyik legfontosabb lánc­szeme lehet a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének" — hangoztat­ta. A szovjet külügyminisz­ter aláhúzta, a Szovjetunió és a többi szocialista ország meg akarja valósítani ezt a rendszert s ezért terjesztett erről javaslatot a közgyűlési ülésszak elé. „Meggyőződé­sünk, hogy az ilyen rendszer létrehozása, amely magába foglalja a katonai, a politi­kai, a gazdasági és a hu­manitárius területet, minden állam és nép érdekeinek megfelel” — szögezte le be­szédében. A világűr militarizálásá- nak veszélyéről szólva a szovjet külügyminiszter le­szögezte: országa folytatja erőfeszítéseit ennek megaka­dályozására. „Manapság az ilyen törekvéseket nagyhan­gú kijelentésekkel álcázzák, defenzív programról beszél­nek, amely állítólag egyszer s mindenkorra megszüntet­né a támadás veszélyét. De nem volna-e sokkalta jobb, ha olyan megállapodást dol­goznánk ki, amely teljesen felszámolja a nukleáris ra­kétákat, legyenek azok ha­dászati, közepes hatótávolsá­gú vagy más eszközök — ahogy azt mi javasoljuk? A válasz egyszerű. Bármivel próbálják is ezt elleplezni, az úgynevezett védelmi űrpajzs egyszerűen az első csapás érdekében készül. Ez az el­ső csapás az utolsó is lehet — és nem csupán a megtá­madott ország számára. Az űrfegyverek, a nukleáris fegyverekhez hasonlóan nem ismernek nemzeti határokat, nem választják meg, kit sem­misítsenek meg, kit óvjanak meg. A nemzetközi biztonság át­fogó rendszere azonban több mint annak nukleáris, űrbé­li, vagy vegyi összetevője. A biztonság magába foglalja, hogy semmiféle erőt se al­kalmazzanak, így hagyomá­nyos fegyvereket, fegyveres erőket sem. A Szovjetunió arra szólít fel, hogy jelen­tős mértékben csökkentsék a katonai konfrontáció szint­jét, mindenekelőtt a kato­nai—politikai tömbök között. A Varsói Szerződés tagálla­mai megtették erre vonatko­zó javaslatukat, amely az ésszerű hatékonyságra ala­pul. Én azonban ennél töb­bet is kijelenthetek: általá­ban nem kívánjuk, hogy csapataink bárhol is ország­határainkon kívül állomá­sozzanak. Ez a kérdés is nyitva áll a vita előtt és megoldható azzal összefüg­gően, ahogy növekszik a bi­zalom és megvalósítják a katonai enyhülés lépéseit. Ez már meg is kezdődött a stockholmi fórumon. Nem csupán az európaiak. — va­lamennyien gratulálhatunk egymásnak és magunknak ahhoz, hogy diadalmasko­dott a józan ész és a jóaka­rat. Ez többet adott szá­munkra, mint egy jelentős szerződést: azt bizonyította, hogy ha valóban akarunk valamit, képesek is vagyunk Á Szovjetunió külügymi­nisztere hangsúlyozta, hogy az' ázsiai és csendes-óceáni térségnek is biztosítani kell a nyugodt, békés légkört. Újait a Szovjetunió erre vo­natkozó javaslataira, állást foglalt Korea békés egyesí­tése, a délkelet-ázsiai prob­lémák rendezése mellett, és kijelentette: a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kap­csolataiban mutatkozó pozi­tív változások nemcsak a kétoldalú együttműködés szempontjából fontosak, ha­nem az általános helyzet ja­vulását is elősegítik. A közel-keleti kérdésről szólva a szovjet külügymi­niszter javasolta: a Bizton­sági Tanács keretei között hozzanak létre előkészítő bi­zottságot nemzetközi konfe­rencia összehívására a prob­léma rendezéséről. Elítélte a Líbia ellen intézett barbár és kegyetlen támadást, sürgette Irak és Irán háborújának megszüntetését, a ciprusi probléma megoldását. „Napjainkban új, csúf je­lenség az »előre fizetett« re­gionális konfliktusok megje­lenése a nemzetközi gyakor­latban. ..Ennek tipikus pél­dája Nicaragua, ahol sok millió dollárt fordítanak ar­ra, hogy parasztokat gyilkol­janak tömegesen, megsemmi­sítsenek falvakat és ültetvé­nyeket— pusztán azért, mert ez a kis ország merte vállal­ni a fejlődés saját maga ál­tal választott útját, s ez, a világ legerősebb tőkés orszá­gának kormánya szerint, fe­nyegetést jelent biztonsága számára” — mondotta. El­ítélte az Afganisztán, Kam­bodzsa, Angola, Mozambik és Etiópia törvényes kormá­nya elleni hadüzenet nélküli háborút, amelyet „hasonló módon” fizetnek. Ugyancsak elítélte a Kuba ellen alkal­mazott megkülönböztetést, a közvetett és közvetlen kato­nai, politikai és gazdasági akciókat. „Ideje már megér­teni, hogy ez a politika csőd­be ment és csupán mániá­kusnak lehet jellemezni” — hangoztatta Eduard Sevard­nadze. A miniszter az átfogó nemzetközi biztonsági rend­szer megteremtése követel­ményének nevezte a terro­rizmus elleni küzdelmet is, hangsúlyozva, a Szovjetunió kész hozzájárulni s jelenleg is hozzájárul ennek a rák­fenének a felszámolásához. Sürgette a világgazdaság rendszerének szükséges át­alakítását. Az emberi jogok kérdésével foglalkozva kije­lentette: ezen a téren is szükséges a széles körű és nyílt együttműködés. Méltatta az Egyesült Nem­zetek szerepét és aláhúzta: a világszervezet ma fontos változások küszöbén áll. A szovjet külügyminiszter éles hangon bírálta azt a maga­tartást, amelyet az Egyesült Államok tanúsít a világszer­vezettel szemben, és különö­sen határozottan ítélte el az önkényes intézkedéseket, megállapítva: a tagállamok egyre inkább kételkednek abban, hogy az ENSZ nor­málisan ' működhet-e egy olyan országban, amelynek kormánya nyíltan megvető velük és a világszervezettel szemben. „Hasznos lenne kü­lön vitát folytatni a világ- szervezetben az ENSZ mű­ködésével kapcsolatos fel­gyülemlett problémákról” — mondotta. Eduard Sevardnadze be­széde befejező részében foglalkozott a szovjet—ame­rikai kapcsolatok kérdései­vel. „Távol áll tőlünk, hogy kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal ne tartsuk ígé­reteseknek. Az utóbbi idő­ben kialakultak jelentős egyezmények biztató körvo­nalai. Reális lehetőség nyí­lik egy csúcstalálkozóra is. Viszonylag simán tovább­léphetünk, ha az amerikai fél is ezt akarja” — mon­dotta a szovjet külügymi­niszter, aki leszögezte: a szocializmus ellenzi a kon­frontációt, szemben .áll az emberiség legfontosabb cél­ja, a tartós és biztosított béke rendszerének meg­teremtése iránt tanúsított közömbösséggel. A prioritá­soknak ezt a rendszerét va- lósítjük meg az Egyesült Államokkal kialakított kap­csolatainkban — hangoztatta Eduard Sevardnadze, az ENSZ közgyűlésének ülés­szakán. A XI. országos békekonfe­renciát 1987. I. 31-én tart­ják — jelentették be az Or­szágos Béketanács ülésén kedden délelőtt, a Magyar Tu­dományos Akadémia díszter­mében. A testület Sztanyik B. Lászlónak, az OBT el- / nökhelyettesének vezetésével az országos konferencia ösz- szehívásának, előkészítésé­nek, megrendezésének felada­tait vitatta meg. Az írásbeli előterjesztéshez Barabás Miklós, az OBT főtitkára adott szóbeli kiegészítést. (Folytatás az 1. oldalról) Szomorú epizóddal kezdő­dött az érdemi tanácskozás: megemlékeztek a nemrég el­hunyt Karsai Elekről és Ro­mán Jánosról. Az első vitaindító előadást Molnár József, a Művelődé­si Minisztérium osztályveze­tője tartotta A Művelődési Minisztérium és a levéltár­fenntartók feladatai a VII. ötéves terv időszakában cím­mel. (A vitaanyagot a ta­nácskozás résztvevői előre megkapták.) Mi, laikusok vi­szonylag keveset tudunk a levéltárak gondjairól. Ké­sőbb, már a vitában, többen nyomatékosították a történe­lem írásos dokumentumai­nak fontosságát. A legna­gyobb gondot ugyanis — a vitaindító szerint is — az anyag állagának* megőrzése, tárolása, konzerválása, vala­mint a friss dokumentumok begyűjtése okozza. (A gyá­raknak, termelőüzemeknek, intézményeknek kötelessége iratállományukat időnként selejtezni, illetve a levéltá­raknak átadni.) Több ezer folyómétert tesz ki a taná­csi levéltárak anyagából a sürgős restaurálást igénylő iratok mennyisége, s körül­belül 30 ezer folyóméter irat már csak mikrofilmezéssel menthető meg. Az iratátvé­teli hátralék mintegy 60 ezer folyóméterre, a levéltári értékű irattári anyag éves gyarapodása pedig 4000 fo­lyóméterre becsülhető. Az elkövetkező öt évben olyan nagyságrendű fejlesz­tésre, mint amilyen az előző tervidőszakban történt, nincs remény. A tervek összessé­gében mintegy 10 ezer folyó­méteres raktárbővítést (Ba­ranya, Bács-Kiskun, Heves és Vas megye), valamint Bu­dapest Főváros Levéltárának a Bazilikában lévő szükség­raktárának megszüntetését irányozzák elő. A gazdasági előrejelzések alapján ugyan­akkor komolyabb költségve­tési megszorításokra, a jelen­leg halaszthatatlannak mi­nősített szakmai feladatok és a működési feltételek közötti következő évekre vonatko­zóan mind a saját, mind pe­A konferenciát megelőző­en a hazai békeközösségek­re, békeklubokra, a béke­mozgalomban tevékenykedő intézményekre, társadalmi szervekre nagy feladatok várnak. Novemberben táj­értekezleteken értékelik két­éves munkájukat és tagokat delegálnak az OBT-be. A táj értekezletek, s még az év végéig tartandó békegyűlések előkészítését is a mostani ülésen vitatják meg az OBT tagjai. dig a levéltárfenntarlók leg­lényegesebb feladatát, fele­lősségét a következőkben lát­ja: csökkenteni kell a levél­tárak és a fenntartók közöt­ti feszültséget; lehetőséget kell teremteni az ár- és díj­bevételek növelésére; meg kell szigorítani az iratkeze­lés ellenőrzését; a miniszté­rium és a levéltárfenntartók gondoskodjanak iratvédelmi nelyek létrehozásáról. A vitaindító természetesen az országos helyzetet tekinti át, felsorolva a kritikusabb gócokat is. Örömmel írhatjuk, hogy megyénk nem szerepel eb­ben a felsorolásban. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy már nincsenek gondja­ink. Az egyik levéltár-igaz­gató keserű kifakadásában szellemesen érzékeltette a le­véltárak, mint intézmények helyzetét. Mint elmondta, a tetőn meglazult a cserép. A levéltár megrendelte a fel­újítást, de addig is óvni kí­vánta az épület előtt a járó­kelők biztonságát. Engedélyt kért, hogy lezárhassa a jár­dát. A többszöri levélváltás után a tanács illetékese a Közlekedéstudományi Inté­zethez utasította a levéltár igazgatóját, hogy terveztesse meg a járdalezárást. Az in­tézet meg is tette 31 500 fo­rintért. Lényegében a levél­tár-igazgató eredeti javasla­tát fogadták el, amely sze­rint az épület előtti járda két végét szalaggal lezárták. Ettől ugyan a tető nem gyó­gyult meg, de a levéltár- igazgatónak nyomasztó ál­mai voltak. Az előbbi pél­dához hasonló volt a többi, mintegy tíz hozzászólás is. A legvitatottabb kérdés a le­véltárak „nyereségérdekelt­sége”. Egyrészt a költségve­téshez viszonyítva elhanya­golhatók ezek a bevételek, másrészt olykor sokkal több munkát ad ezeknek a cse­kély összegeknek az admi­nisztrálása, mint a megol­dott feladat. Tegnap délben a vita eb­ben a hangulatban fejező­dött be. Ezt délután folytat­tár-igazgatók. (horpácsi) Levéltár-igaziatok tanácskozása Mályiban feszültség további elmélyülé- fák, ma délelőtt újabb elő- sére számíthatunk. E reális - adásokat hallgatnak meg, veszély ismeretében a Mű-' délután pedig megyénkben velődési Minisztérium az el- tesznek kirándulást a levél­Finn gasztronómiai napok Miskolcon Finn gasztronómiai napok kezdődtek tegnap Miskolcon, a Júnó Szállodában. A ren­dezvénysorozat keretében a tamperei Tampere Szálloda szakácsai finnországi étele­ket, ízeket hoznak el Mis­kolcra. A tegnapi ünnepé­lyes megnyitón a Hotél Tam­pere éttermi igazgatója, Seija Äijälä köszöntötte a vendé­geket, s rajtuk keresztül me­leg szavakkal a miskolcia­kat. Elmondotta, hogy a Tam­pere Hotel a finnországi Arctia szállodai lánc legna­gyobb egysége. A Hungar- hotels és az Arctia az utóbbi években szoros együttműkö­dést alakított ki, s testvérvá­rosi kapcsolatokon kívül en­nek is köszönhető, hogy el­jöttek Magyarországra. Seija Äijälä reményét fejezte ki, hogy a finn gasztronómiai napok keretében a miskol­ciak, s a Júnó Szálló vendé­gei megismerkednek a finn konyha különleges ízeivel. Klusóczky Lajos, a Hun- garhotels miskolci egységei­nek igazgatóhelyettese ér­deklődésünkre később el­mondotta, hogy a finn gaszt­ronómiai napok október 2-ig tartanak. E héten pénteken finn vacsoraestet rendeznek törzsvendégeik számára, míg a többi napon a finn ételek­re kíváncsi vendégek külön étlapról választhatnak. Az árakat az ételkülönlegessé­gekhez mérten szolidan ál­lapították meg. Szakszervezeti vezetők a gépgyárban Szakszervezeti vezetők jár­tak a Diósgyőri Gépgyár­ban. Baranyai Géza, a Va­sas Szakszervezet Központi Vezetőségének titkára, az SZMt vezető titkárának, Básti Jánosnak a társa­ságában ismerkedett a nagy­üzemmel, találkozott és esz­mecserét folytatott gazdasá­gi és szakszervezeti vezetők­kel. A vendégek tájékoztatót kaptak arról is, hogy a Dl GÉP — elsősorban az alapanyagok zömét biztosító Lenin Kohászati Művek se­gítségével — az idei terme­lési terveit teljesíteni tudja. Megyénk közlekedési kórképe (Folytatás az 1. oldalról) anyag szerint viszont a 100 ezer lakosra jutó balesetek, valamint az ezer lakosra ju­tó halálos áldozatok aránya jobb az országos átlagnál. Megnyugvásra viszont sem­mi okunk; hiszen megyénk­ben 1983-tól emelkedett a balesetek száma, évente töb­ben haltak meg az utakon, mint a korábbi években. Mindezekből a jelzésekből, adatokból talán érzékelhe­tő: közlekedésért felelős szer­veink nagy erőfeszítéseket tesznek a rend fenntartásá­ért, a balesetek megelőzésé­ért, ennek ellenére — nap mint nap tapasztalhatjuk — még nagyobb erőfeszítésre is szükség van. Az ülésen elhangzott: terjed útjainkon az agresszivitás, a durva magatartás, a kivagyiság. Elszomorító az is, hogy az ittas vezetés aránya — és már száma is — itt a leg­magasabb. Mindezek követ­keztében érthető, a balese­tek okainak sorrendje: gyors­hajtás, az elsőbbségi jog meg nem. adása, az irány- változtatás szabályainak megszegése, a kanyarodás szabályainak helytelen al­kalmazása. Az ülésen közlekedési hely­zetünkkel kapcsolatosan szá­mos részletkérdés — egyál­talán nem mellékes kérdés — került* napirendre. Neve­zetesen: : bekötő-, összekötő útjaink állapota gyenge, ma már inkább csak 1—2 évre javítgatjuk az utakat, de nem építjük meg tisztessé­gesen. Lásd: Mezőkövesd— Szomolya közötti utat. Pedig nyilvánvaló, hogy az olcsóbb út nem tart sokáig, tehát most is ez a drágább. Szóba került a gépkocsivezető-kép­zés is. Ügy tűnik, a képzé­sen lenne mit javítani, első­sorban a gyakorlati órák számát tekintve. Sokféle hí­resztelés is jár megveszte­getésekről, pénzzel kiváltha­tó engedélyekről — mind e vezetői jogosítványt, mind az öreg tehergépkocsik mű­szaki vizsgáját illetően —, talán ezekről is érdemes len­ne megfelelően tájékoztatni megyénk lakóit. Most is szó érte a miskolci lámpákat, például a Petőfi téri csomó­pontiakat, az Ady hídiakat,- meg másutt lévőeket is, me­lyek gyakorta hibásak, egy­általán nem működnek, vagy csak pislognak, nagy prob­lémákat, veszélyes helyzete­ket okozva. Ismeretes az is, hogy me­gyénkben a közlekedésért felelős emberek, bírságolás­ra, büntetésre jogosult szer­vek ma már erélyesen lép­nek fel, talán erélyesebben, mint más megyékben. A rendőrség 8—10 ezer forin­tos szabálysértési bírságot is kiszab, ellentétben a koráb­bi 1000—2000 forinttal. Köz­tudott az is, hogy az ittas vezetőktől meghatározott időre elvonják a jogosít­ványt, ugyanezt teszi nagy­részben a bíróság is. A ma­gunk — lapunk — portáján maradva: szombatonként kö­zöljük az ittas vezetés miatt bevont jogosítványok tulaj­donosainak nevét, címét, büntetésüket. A tegnapi ülé­sen ezzel kapcsolatosan is elhangzott a kérdés: meny­nyiben jogos ez? Vitatkozni persze lehet mindezen, a té­nyek viszont ez esetben is makacs dolgok. Például: ta­valy 23,4 százalék volt az it­tas balesetek aránya, az or­szágos átlagé pedig 17 szá­zalék. Ma már 13 százalék­ra csökkent a mi megyénk aránya, ami nagyjából köze­lít a jelenlegi országos átla­géhoz. Lehetséges persze — ez is elhangzott a tegnapi ülésen —, hogy az erélyes fellépés, a jogosítványok bevonása sem segít igazán a balese­tek csökkentésében, nem éri el a megfelelő hatást. Saj­nálatos, hogy ma nálunk a társadalmi megítélés nem felel meg a kívántnak. Ma nálunk kicsit „spiccesen” vezetni még sikknek számít. (A több ezer forintos bünte­tés már kevésbé.) Pillanatig sem lehet vitás viszont, hogy az ittas vezetők és az ag­resszívek, a szabályokat sem- mibevevők ellen is a legha­tározottabban kell fellépni arra hivatott szerveink kép­viselőinek! Megyénk közlekedési kór­képét tekintve nyilvánvaló, hogy sok a tennivaló, nem tartunk ott, ahol szeretnők. Az eredmények viszont igen­is látszódnak, érezhetőek. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága tegnap elismerését fejezte ki rendőreinknek, közlekedésünk biztonságáért felelős más szerveinknek ezért a munkáért, biztatva őket továbbra is, hogy a bal­esetek csökkentéséért, a biz­tonságért szolgáló eszközö­ket továbbra is vegyék fi­gyelembe, alkalmazzák mun­kájukban. (priska)

Next

/
Oldalképek
Tartalom