Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-02 / 206. szám
1986. szeptember 2., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 m ff Wm ##« Építőipar es verseny Békegyűlés az SZMT-ben (Folytatás az 1. oldalról) Takarékoskodás és termékkínálat T avaly hétszázalékos fogyasztói árnövekedés és — ennek következtében — mindössze nyolctized százalékos, tehát a legjobb esetben is stagnáló reálbérindex. A Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének munkatársai azt vizsgálták, hogy minderre miként reagálunk, fogyasztói státusunkban? <Ha tehetjük, védekezünk, oly módon, hogy most már egyre radikálisabban takarékoskodunk. Lényegtelennek tűnő, de talán mégis jellemző példa: az otthoni éléskamrákban — kivéve az éléskamrák nélküli „korszerű és kényelmes” -panellakások százezreit — manapság 15 millió üveg házi konzerv áll, vagy 6 millió üveggel több, mint egy évtizede. Merthogy drága és egyre drágább a gyári konzerv... Az Országos Piackutató Intézet reprezentatív vizsgálata szerint a megkérdezett családok döntő többsége otthon főzi az ebédet, és még inkább a vacsorát, mert a hazai fogyasztók nem fogadták el a drasztikusan emelkedő vendéglői árakat. Kevesebbet költünk ruházkodásra, mert az elmúlt másfél évtizedben több mint 80 százalékkal drágultak a ruházkodási cikkek, s inkább otthon mossuk még az ágyneműt is, ahelyett, hogy a Patyolatba vinnénk. S persze inkább csak a hagyományos, a viszonylag még ölesó mosógépeket keressük, mert az automata ugyan kényelmesebb, ám önmagában is drága, s az energiafogyasztása is meggondolásra készteti a fogyasztókat. Tehát egyre inkább saját magunk szolgáltatói vagyunk: festünk, mázolunk és tapétázunk, és persze, bütyköljük az autóinkat, .ily módon is kompenzálva a méregdrága javítási költségeket, s a benzin árának 1975 és 1983 közötti 280 százalékos emelését. A szakértők egyébként úgy tartják, hogy a benzinár elérte azt a küszöbértéket, amelyet átlépve, komolyan számolni kell a tömeges kocsi-leállításokkal, és a tömegközlekedés zavaraival. Még akkor is, ha a távolsági tömegközlekedési eszközöket iís egyre ritkábban vesszük igénybe; kevesebbet utazunk, kirándulunk, mert egy négytagú családnak manapság utazni valóságos luxus, a szolgáltatás pedig változatlanul csapnivaló. S kevesebbet víkende- zünk, azért is, mert az átlagkenesetűek számára a szállás- költségek is megfizethetetlenek. Takarékoskodunk úgy is, hogy a szó szoros értelmében véve egyre kevésbé takarékoskodunk. Az OTP-betétállomány korábbi gyors ütemű növekedése a nyolcvanas évtized fordulóján megtört; aki teheti, az nem a lakosság bankjában kamatoztatja az időlegesen fölösleges pénzét, hanem vagy valamilyen vagyontárgyba fekteti, vagy — mert ma már ez is lehetséges — valami módon spékulál... S aki nem teheti? Akinek fillémyi szabad rendelkezésű jövedelme sincs? Nos, ő megpróbálkozik — divatos kifejezéssel élve — valamilyen „jövedelempótló tevékenység’' felkutatásával, vagy kénytelen az igényeit lejjebb szorítani. Az utóbbiak közé sorolandók az időskorú kisnyugdíjasok, az alacsony jövedelmű többgyenmekesek, és a pályakezdő fiatalok. Védekezési lehetőségeik korlátozottak, már csak azért is, mert az olcsóbb, de nem feltétlenül rossz minőségű — árucikkek többnyire eltűnnek a boltokból. (Miért is ne? Az olcsó árun nincs nyereség, nincs haszon, gyártásukra hát mi okból vállalkoznának az iparvállalatok?) Hasonló a helyzet a szolgáltató üzemeknél is: tagadhatatlanul többen vannak, nagyobb a kínálat, látszólag éles a versenyhelyzet, tehát minden lehető módon próbálják megszerezni a megrendelőiket — csak éppen árverseny nincs közöttük. Mintha összeesküdtek volna: árat pedig nem csökkentünk, viszont egymás árait felhajtjuk. Ennek is van magyarázata: a szolgáltató kisszervezetek, nyereségük nagyobb részét inkább a dolgozóik jövedelmének növelésére használják fel, és elhanyagolják az eszközeik, a működési körülményeik fejlesztését. S mi módon növelhető a nyereség? Az árak emelésével. (Egyébként ez nemcsak a szolgáltatóiparra érvényes.) Takarékoskodnának a lakást építők is, ám az építőanyagipar diktálja a tempót: a hagyományos építőanyagok helyett inkább csak a korszerűnek kikiáltott méregdrágákat kínálja. Egyszóval: takarékossági törekvéseinket keresztezi az egyre jobban torzuló — a pénzünkkel, ha úgy tetszik, a vásárlóerőnkkel aránytalan árú — termékkínálat, amely végül is, miközben takarékoskodnánk, kikényszeríti a fogyasztói pazarlást is. A SZÉKI, vagyis a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézete, a szakszervezetek hivatásából adódó egyik legfőbb feladatának tett eleget ezzel a felméréssel. A bérből és fizetésből élők érdékvédelmét szolgálta ez a vizsgálat is. De hogy ez az érdekvédelmi tevékenység hatékonnyá váljék, szükség lesz a vizsgálatból adódó következtetések levonására, és a nélkülözhetetlen intézkedések meghozatalára. A többi között az Ipar, a szolgáltató szektor árfelhajtó törekvéseinek megakadályozására, az olcsóbb cikkek mennyiségének és választékának bővítésére, látszatverseny helyett a valós piaci verseny kikényszerítésére, és több másra. A z Országos Anyag- és Árhivatal, a Belkereskedelmi Minisztérium, meg mások, már tettek ezért egyet és mást, ám a tények azt igazolják; kevés ez még. Többre, hathatósabb döntésekre lesz szükség a jövőben. V. Cs. Rába-teherautók Dubaiba Izgalmas kérdésnek, de csupán egy népgazdasági ágazat belügyének gondolhatnánk napjaink legaktuálisabb építőipari jelenségéi, a versenyt. Ám, ha belegondolunk, hogy lakásvásárlóként és használóként, nya- ralóépítőként vagy egy közműtársulás tagjaiként is kapcsolatban állunk az építőiparral (az anyag-, és szerkezetgyártókkal, a kivitelezőkkel, az építési hatósággal), beláthatjuk, hogy a verseny léte és hatása befolyásolja mindannyiunk gazdálkodását. Igaz, az építési ágazatban is heves viták zajlanak az újfajta, vállalkozói szemléletről. Érthető, hiszen a verseny megjelenésével egy időben szinte teljesen megváltozott a korábbi gazdálkodási rend. A verseny megjelenésének az adta az első lökést, hogy a beruházás korábbi gyakorlata teljesen az ellentétébe csapott át: néhány évvel ezelőtt még a megrendelők kilincseltek a kivitelezőknél, akik kényelmes pozíciójukban — hiszen válogathattak a megbízók között — csemegézhették ki a számukra legelőnyösebb ajánlatot. Ám az építési piac beszűkülése azt jelenti, hogy kevesebb a fizetőképes megrendelés, és most már az építőipari vállalatoknak kell felkeresniük és megszerezniük a munkát adó beruházókat. Ebben a pozícióban pedig már nemigen lehet válogatni, hanem a hasonló helyzetben levő és szaporodó létszámú versenytársak ajánlatát is figyelve, lehetőleg alacsony árral igyekeznek megszerezni a feladatot. Elmondani nem sok idő, de a valóságban nem egyik pillanatról a másikra történt, hogy kialakult az építési piac és a verseny. A gazdálkodásnak ez az eleme ráadásul merőben új az építők és a megrendelők számára. S nemcsak azért, mert szokatlan magatartást követel meg, hanem azért is, mert az irányítás módszere és eszközei is gyökeresen megváltoztak. Korábban Évi 2 millió tonna kőolaj, és évi 7 milliárd köbméter földgáz az elkövetkező öt esztendőben — ez gyakorlatilag a jelenlegi termelés szin- tentartását jelenti. Vajon miért ilyen „szerény” a szénhidrogénipar VII. ötéves terve ? Kétségtelen, előnyös lenne ennél többet kinyerni a hazai földből, hiszen ez a legolcsóbb: noha a kutatás, a termelés költségei — a mind bonyolultabb geológiai szerkezetek, a másodlagos, har- madlagos termelés drágább volta miatt — szintén nö- vekvőek. Jó lenne több, csakhogy a szénhidrogénte- lepek természetes tulajdonsága, hogy a termelés előrehaladtával hozamuk csökken. Jelentősebb hazai mezőink pedig, bizony jó néhány éve, évtizede termelnek ... EGYMILLIÓ MÉTER KUTATÓFÚRÁS Mivel az utóbbi időben igazán jelentős nagyságú mezőt nem fedeztek fel — noha kisebbeket igen, s ezek összességükben már nem elhanyagolhatóak —, a szénhidrogéniparnak azért is kemény erőfeszítéseket kell tennie, hogy ne csökkenjen felső utasításra működtek és mozdultak a vállalatok. Ma azonban közvetetté, indirekt- té vált az irányítás módja, s nem körlevelekből lehet ki- silabizálni a követendő vállalati magatartást és stratégiát, hanem azt a szabályozórendszer . közvetíti. Ez szabja meg a vállalatok mozgásterét, ám, hogy miképp él a lehetőséggel egy- egy cég, arra nincs egységes recept, azt mindenki maga dönti el. A verseny nem parttalan: szabályai vannak, s lassan kialakul, rendes mederbe terelődik egyik látványos formája, a versenytárgyalás is. Egy minisztertanácsi rendelkezés értelmében minden, kétmillió forintnál nagyobb értékű beruházásra kötelező versenypályázatot kiírni. Az utóbbi három évben csaknem a duplájára emelkedett a meghirdetett pályázatok száma, s közülük az eredményesen zárultaké majdnem hatszorosára. Persze, aki nem bízik a statisztika erejében, annak nem sokat mond ez a szám. S vannak, akik kétségbe vonják a verseny létét az építési piacon. Szerintük ma is nehéz rendes kivitelezőt találni. Általában a régi beruházási előnyökhöz szokottak kívánnák vissza a korábbi gyakorlatot, amelyben előnyöket remélhettek a monopolhelyzetű beruházók és kivitelezők. Erre ma már nincs jogi lehetőség, szinte csak az indokolatlanul zártkörűen meghirdetett versenyeken lehet élőre, a konkurenseket kizárva eldönteni, ki kapja a megbízást. a hazai kőolaj- és földgáztermelés. Ami nem jelenti azt, hogy nem kutatnak továbbra is új mezők után. Csakhogy a könnyebben föllelhetőket — az ország területe kicsiny — már fölfedezték. Most már mélyebben kell kutatni, illetve a geológiailag problematikusabb, úgynevezett nem szerkezeti jellegű szénhidrogén-csapdákat kell keresni. Az előkutatást végző felszíni geofizikának ehhez a jelenleginél korszerűbb eszközökre van szüksége, hogy például háromdimenziós szeizmikus felvételeket készíthessenek. Ennek érdekében, a terepen használt eszközök fejlesztése mellett, az elkövetkező években bővítik a számítógépparkot, s fejlesztik a mérési adatokat értékelő módszereket. 1985. január 1-ére elkészült az ötévenként szokásos geológiai-geofizikai prognózis-felmérés. Az addig rendelkezésre álló adatokból kijelölték és rangsorolták a kutatási területeket az országban — lényegében ez határozza meg mind a felszíni geofizika, mind a kutatófúrások lehetőségeit. A VII. ötéves terv időszakában mintegy egymillió méter kutatófúrást mélyítenek, tehát évente 200 ezret átlagosan. A kutatás célja a már megismert területek határaiA versenyt tagadók másik érve, hogy nem beszélhetünk teljes körű fordulatról, az építési folyamat „közepén” kell csak igazából vállalkozni. S ebben van némi igazság. Az alvállalkozók még a régi módon szerzik az üzleteket, de ez nem központi elhatározásból van így, sőt, a generálvállalkozóknak joguk, hogy versenyeztessék az alvállalkozók ajánlatát. Ehhez persze az is kellene, hogy legyen kit felkérni a pályázatra, ám a szakipar hagyományosan az építőipar szűk keresztmetszete, sok helyen még ők diktálják vállalkozásuk feltételeit. S ameddig kevesen lesznek, gyökeres fordulat nem is várható. Sokan tartottak és tartanak ma is a verseny árfelhajtó hatásától. Egy nemrégiben lezárult piacfelügyeleti ellenőrzés azonban megállapította, hogy 225 létesítmény közül csak 25 került több összegbe, mint a meghirdetése idején, 50-nél pedig kevesebbe. Ez azt jelzi, hogy az árak kezdik tükrözni a ráfordításokat, a megbízók elismerik a kivitelezők egy-egy speciális ismeretét is. Remélhetően az építmények későbbi használói is elégedettek lesznek, pénzükért jó munkát kapnak. S ha ez így lesz, abban nemcsak egy tisztességesen lebonyolított építési folyamatot kell látni, hanem a verseny hatását is. Sz. K. nak megállapítása mind kiterjedésüket, mind mélységüket illetően, továbbá új mezők felfedezése. A feltáró, termelőfúrások teszik lehetővé, hogy egy-egy mező termeltetéséhez a megfelelő és szükséges kútállo- mány rendelkezésre álljon, hogy az évi 2 millió tonna kőolaj és a 7 milliárd köbméter földgáz a felszínre kerülhessen. NAGYLENGYEL MEG A TÖBBIEK Köztudott, hogy az olajnak csak egy kisebb hányada nyerhető ki csupán fúrással, egyéb beavatkozás nélkül. Ezért víz-, illetve gázbesajtolással— ezt nevezik másodlagos módszernek — igyekeznek további olajhányadot a felszínre hozni. Tovább növelhető a kihozatal széndioxid besajtolásával — a harmadlagos eljárások közül ma ez a legjelentősebb. A nagylengyeli mezőben e módszertől még hosz- szú időn keresztül jelentős olajtöbbletet várnak. Kiterjedt kísérleteket folytatnak továbbá különböző termikus (föld alatti égetés, gőzbesaj tolás) és vegyszeres eljárások későbbi, üzemszerű alkalmazásának előkészítésére. Ezek a szintén har- madlagosnak tekintett módszerek ugyan meglehetősen költségesek, azonban a réteközvélemény mellett a béke megvédéséért, a háborús veszély elhárításáért folyó küzdelemben aktív szerepet vállalnak a társadalmi szervezetek, mozgalmak, így az Országos Béketanács és aktivistái is. A béke védelme állandó és folyamatos feladat, s a békemozgalommal való értelmi és érzelmi azonosulást sokféle formában és sokféle fórumon segítik az állami és a társadalmi szervek. Napjaink világpolitikai eseményeiről szólva, a kelet—nyugati kapcsolatok je lent őségének fontosságát hangsúlyozta és ismertette azokat a válsággócokat, amelyek napjainkban leginkább veszélyeztetik a világbékét. A leszerelés hatalmas, hasznosabb célokra fordítható anyagi eszközüket szabadítana fel — mondotta egyebek között. A magyar békemozgalom a jövőben .is számít a dolgozó nép cselekvő aktivitására, a békemozgalom — a szakszervezetekkel és más társadalmi szervekkel karöltve — pedig sajátos eszközeivel segíti, támogatja a különféle akciókat. A közelgő országos békekonferenciára és a közeljövőben tartandó béke-világkongresszusra készülve, az elmúlt hónapokban megyénkben is sikeres békemozgalmi akciók voltak, amelyeken munkások, parasztok és értelmiségiek, idősek és fiatalok tettek hitet a béke mellett. Kérte, hogy mind többen legyenek részesei a jövőben tovább folytatódó békemozgalmi akcióknak. A szakszervezeti békegyűlés a Rónai Sándor Művelő- lési Központ Csortos Gyulai Színpada amatőr színjátszóinak nagy tetszést aratott műsorával ért véget. P. J. gekben megbúvó olajnak azt a hányadát is megmozdítani és felszínre juttatni képesek, amely egyébként örökre elveszne számunkra. A földgázt adó mezők közül a jelentősebbek zöme szintén a leszálló ágra került. A termelés szintentar- tása érdekében ezért számottevő, úgynevezett nyomásfokozó komprimálásra rendezkednek be. Ez a felszíni nyomásnövelés teszi lehetővé, hogy a kimerülőfélben levő kutak kisebb nyomással, többet termeljenek — a kutak gázhozamát pedig e nyomásfokozás segíti rá az országos vezetékhálózatra. KÜLFÖLDÖN IS TANULMÁNYOZZÁK Mindemellett több kisebb, de nem jelentéktelen, már ismert, de még nem termelő kőolaj- és földgázmezőt fognak termelésbe a közeljövőben. Bővíteni kívánják a termelést a Közép-Alföldön is, az innen származó alacsony fűtőértékű gázokat a leninvárosi Tiszai Hőerőmű hasznosítja. A különböző fejlesztésekhez az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt világbanki hitelt vett igénybe. Ez, túl az eszköz- és módszerfejlesztésen, azért is jelentős, mert lehetőség nyílt arra, hogy az olajipari szakemberek közül többen külföldi tudományos intézeteknél, vállalatoknál tanulmányozzák a legkorszerűbb módszereket. Emellett arra is van mód, hogy egyes konkrét, megoldandó kérdések konzultációjára. szaktanácsadásra külföldi szaktekintélyeket hívjanak meg. T. P. Első ízben kötött export- szerződést egy dubai céggel a Mogürt Külkereskedelmi Vállalat Rába-teherjárművek szállítására. A megállapodás alapján az Egyesült Arab Emírségekhez tartozó Dubai húsz különféle típusú járművet rendelt a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyártól. A járműveket még az Idén átadják. A dubai vevő — amely ezentúl a Rába-járművek kizárólagos képviselője lesz az Emírségekben — bemutatótermet, alkatrészraktárt és vevőszolgálati központot is felszerelj a magyar járművek fogadására. és a szervizmunkákra kiképezte szakembereit. Egy mondat a tervtörvényből „A szénhidrogén-kutatás hatékonyságát fokozva, másodlagos és harmadlagos kitermelési módszerek alkalmazásával el kell érni, hogy az éves kőolajtermelés 2 millió tonna, a földgáztermelés — új mezők termelésbe állításával — évi 7 milliárd köbméter körül alakuljon”.
