Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
1986. augusztus 30., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 sport Csak röviden.., KÉZILABDA. Borsodi Bányász—Tisza vas vári 29-24 (11-11). Miskolc, NB II. férfi. Akadozott a hazaiak gépezete. s csak a hajrában tudta győzelmét bebiztosítani a Bányász. Ld.: Matusek (ti). Barnóezki (ti). Trézsi (6). Daru (4). BIRKÓZÁS. Jászkai Imre lelt a DVTK szakosztályának vezető edzője. Egy esztendőre kapott megbízást a funkció betöltésére. Elődje, Gutman József — mint ismeretes — a klub ügyvezető elnökeként dolgozik. Csak a névtábla változón? (Gondolatok egy találkozó kapcsán) A Mirande gárdája. Az álló sorban balról Alain Jardel. Beszélgetés Alain Jardellel A g Vz Állami Ifjúsági és Sporthivatal életre hívásával a felszabadulás óta eltelt negyvenegy év alatt immár hatodik alkalommal változott meg a névtábla a budapesti Rosenberg házaspár utca 1-es számú épületén. Átlagban számolva tehát hétévenként került sor névcserére, amelyet a dián nem minden esetben követett a tartalmi módosulás. A július 1-én életbe lépett változás ezúttal jó néhány új. eddig szokatlan elemei is tartalmaz. Mindezt Deák Gábor államtitkár, az ÁISH elnöke említette bevezetőjében, a MUOSZ sportújságíró szakosztályának elnökségi ülésén, amelyre a közelmúltban került sor. A találkozó azért jött létre, hogy meg- vitassálc az együttműködés alapelveit, önmugában már az a tény is sejtetni enged valamit, hogy az intézmény vezetői hivatalba lépésük után alig kis idővel megteremtették a sportsajtó vezető munkatársaival való konzultáció, ha úgy tetszik, a hangos együttgondolkodás lehetőségét. Fontosnak ítélik meg tehát a közvélemény formálóival történő közös munkálkodást. Ennek hadd említsem meg az egyik eklatáns példáját: az ÁISH vezetői a jövőben minden olyan vizsgálatba szeretnék bevonni az újságírók egyi- két-másikát, amelyek a különböző világversenyen szerepelt magyar válogatottak helytállásával foglalkoznak. Ilyesmire korábban azért nem kerülhetett sor, mert az elődök másképpen Ítélték meg a sportsajtó, az újságírók szerepét. Akadtak lapok, amelyek tevékenysége kimerült az eredmények közlésében, tartózkodtak a saját véleményformálástól, írásaikból teljesen eltűnt a kritikai hang. A bizalom hiánya, a sok tabu téma, s az összefonódások miatt ezek nem tölthettük be jól szerepüket. A fő gond abból adódott, hogy a korábbi sportvezetés a pái, sportpolitikájának kizárólagos letéteményeseként tekintett önmagára. Ügy vélték: aki bírál. az a pártot bírálja. Nem szükséges azt részletezni, mennyire nem állja ki ez a felfogás a gyakorlatot'. A munkát közösen kell vállalni, s a tevékenység középpontjában nem áilhat más, mint fokozatosan megteremteni a tömegek sportolásának lehetőségét. Ehhez azonban először mind több emberben fel kell kelteni a testedzés igényét. Nem vitás, az élsport-szemlélet túlságosan átitatta a sport irányításáért felelős apparátus ;agjait. Ezen mielőbb változtatni kell. A feladat nem könnyű, hiszen beidegződéseket lehetetlen egyik napról a másikra felszámolni. A hogyan? — kérdésre pillanatnyilag talán még az ÁISH vezetői sem tudnának precíz választ adni, de a kitörési pontokat kétségkívül világosan látják, ezek megítélésében teljes az összhang köaöttüfc. A legfontosabbnak a diáksport vérkeringésének meg pezsdítését tartják. ez lehet ugyanis a bázisa a tehetségek kiválasztásának. Az ifjúság, tömegsport, általános testkultúra, élsport felsorolásban a negyedik, utolsó helyen szerepel a minőség. Ezt azonban vétek lenne úgy értelmezni, hogy ezentúl jóval kevesebb jut az élsportra, mert eZzel az ifjúság és a versenysport közötti, törvényszerűen meglévő kölcsönhatást torpedóznánk meg. Arról van ugyanis szó, hogy a fiataloknak szükségük van példaképekre, ideálokra, akik éppenséggel kikerülhetnek honi sportéletünk legjobbjai, zászlóvivői közül is. Tudott dolog, hogy napjainkban egyre inkább üzletté válik a sport. A nyugati országokban gyorsabban felismerték ez*t, s jelentős tőkék mozdultak meg. Olyan sportágakban törlek előre egyes országok, amelyekben azt megelőzően egyáltalán nem „zavarták a vizet". Mifelénk egyelőre várat magára az élsport és az üzlet okos egymásra találása. Akadnak kezdeményezések, szponzorok kérnek és kapnak helyet a minőség munkáját segítők között, de jobbára csak spontán folyamatokat figyelhetünk meg. Az természetes, hogy a fehérvári labdarúgócsapat mezén a Videoton felirat díszeleg, s az sem lep meg senkit, hogy a ferencvárosiak az egyik üdítőitalt népszerűsítik. De ettől sokkal nagyobb lehetőségeket kínál az élsport! Honi sportéletünk egyik igencsak neuralgikus pontját jelenti a morális helyzet. Nagyon sok a nemkívánatos jelenség, a tisztáta- lanság. Az ÁISH irányítói látják, tudják ezt, s azzal is tisztában vannak, hogy rögös lesz az útjuk. Elszánták ugyanis magukat a rendteremtésre! Mert ha itthon, a hazai bajnokságokban hovatovább komolytalanná válik a pontokért való küzdelem. akkor ez egyáltalán nem kíván maximális erőkifejtést a versenyzőktől, s a gyakorlások, edzések intenzitása is kívánnivalót hagy maga után. Csakhogy . .. Honi sportéletünk legjobbjainak a nemzetközi vetélkedésben helyt kellene állniuk, mert a hagyományok erre köteleznek, s a szurkolók igényszintje sem csökkent az utóbbi években. Képzelhető, milyen esély- lyel indulnak a mieink azokkal szemben, akik odahaza is rá vannak kényszerítve a küzdelemre, a teljes erőbedobásra. S a világversenyeken, az asztalnál, a szőnyegen, a tatamin, a pályákon nem lehet „elintézni" a jó eredményt .. Az intézmény irányítói — rendhagyó? szokatlan? — módon felülről kezdték a rendcsinálást. először az apparátusban akarják elérni, hogy mindenki egy irányba húzza a szekeret. Akik nem akarnak, vagy nem tudnak váltani, alkalmatlanná válnak a kapott feladat megoldására. s tőlük elköszönnek majd. Az előrelépés ugyanis csak szilárd, morális platformon álló, tehetséges munkatársakkal lehetséges. Az államtitkárral folytatott beszélgetés során többször elhangzott a nyíltság és nyitottság kifejezés. Az új vezetéstől távol áll, hogy parancsuralmi tényezővé váljon. Felfogása szerint a vitára szükség van, mint ahogy arra is, hogy az újságírókon keresztül a közvéleményt beavassák az őket érdeklő ügyekbe. Éppen ezért a jövőben jelentősen megnő a nyílt tájékoztatás szerepe, az érlelődő ügyekben mód lesz a vitára. de mindez elképzelhetetlen kellő tolerancia, a hivatal gondolkodásmódjának megértése nélkül. Az egymásra mutogatás sehová nem vezet, a felek részéről kölcsönösen tanúsítandó korrekt magatartás viszont jó alapot jelent. Az ÁISH elnöke találóan jegyezte meg: mifelénk a siker alternatívája a kudarc minél színvonalasabb megmagyarázása. Frappáns megfogalmazás, sok benne az igazság, s ami a legnagyobb baj: sportéletünk nem szűkölködik olyanokban, akik valóban szinte a tökélyre fejlesztették a magyarázkodást. Talán az eddig leírtakból kiviláglik, mit akarnak másképpen az ÁISH vezetői, mint tették azt elődeik. S ezzel kanyarodunk vissza az írásunk bevezetőjében említett változásokhoz, amelynek egyik legfrissebb példája, hogy a hivatal irányítói megtárgyalták, de nem fogadták el mindenben az MLSZ jelentését a mexikói labdarúgó világbajnokságon szerepelt magyar válogatott értékeléséről. A szövetség vezérkara olyan „magyarázattal” állt elő, amely cseppet sem elégítette ki a közvéleményt, sokakban ébresztett kételyt, s miután kimaradtak belőle a konkrétumok. hiányérzetet keltett. Az ÁISH értékelése más oldalról közelített a történlek felé. Kimondta, hogy titkokat nem kell keresni a mexikói vesszőfutás hátterében, voltak viszont olyan zavaró momentumok, amelyek előrevetítették a bukás lehetőségét. A szövetségi kapitány és szakmai segítőtársai a szövetség ügyrendjétől eltérő módon dolgozhattak; a vezetők nem irányítottak. hanem a kapitány kiszolgálóivá váltak; az ausztriai edzőtáborozás helytelen döntésnek bizonyult: a játékosokat megtévesztették a korábbi sikerek, rosz- szul mérték fel saját tudásukat; néhány an a sportszerű életmód alapvető követelményeit sem tartották be. és sorolhatnánk még tovább |^\| em tesszük, mert nem ez a perdöntő. A tény érdemel figyelmet, hogy az ÁISH nem fogadta el kritika nélkül az MLSZ jelentését, hanem igyekezett mások bevonásával teljesebbé, megfoghatób- bá tenni azt. S ez, valamint az eddigi megnyilatkozások sejtetni engedik, hogy a Rosenberg házaspár utca 1-es számot viselő épületének falán ezúttal nemcsak a cégtábla változott. Doros László Napok óta a DVTK vendége Medgyesi Judit franciaországi munkaadója, a Mirande. A kisváros kosárlabdacsapata az első ligában szerepel, a legjobbaknak is méltó ellenfele. A hét végén részt vesznek a Kamarás István emléktornán. — Milyen céllal érkeztek Miskolcra? — kérdeztük elsőként Alain Jardel edzőtől. — Készülünk az október első napjaiban kezdődő francia bajnokságra. Örülünk annak, hogy jó körülmények között dolgozhatunk! Számunkra igen fontos volt az is, hogy megismerkedjünk Medgyesi korábbi gárdájával, az egyesület és a szakosztály vezetőivel. Mindkét tervünket maradéktalanul megvalósítottuk: keményen alapoztunk, és a bemutatkozó jellegű látogatás is kiválóan sikerült. — Kérjük, beszéljen a francia bajnoki rendszerről! — Az első osztályban 12 együttes küzd a bajnoki címért. Az oda-visszavágós alapú pontvadászat októbertől márciusig tart. A fordulókra szombatonként kerül sor. A két utolsó, azaz a 11. és 12. kiesik, az 1—4. helyezettek — a magyarországi lebonyolításhoz hasonlóan — rájátszáson vesznek részt, hogy eldöntsék: ki a legjobb. Az 5—10. „fokozaton" végzettek pedig egy májusig tartó kupasorozaton mérik össze tudásukat. Mirande földrajzi elhelyezkedéséből eredően, egy bajnoki esztendő alatt rengeteget kell utaznunk. Bordeaux van hozzánk a legközelebb, oda csak 200 kilométer az út. Nantes már 600, Párizs csaknem 900, Lille pedig 1100 kilométerre fekszik tőlünk. — Valamennyi játékosuk profi? — Nem! Csupán Jutka él a szó szoros értelmében a kosárlabdából. A többiek amatőrök, a játékért egyetA szurkolók egészen másképpen képzelték el a hétközi NB 11-es labdarúgó fordulót. A DVTK Budafokon hagyta a két pontot, s esélye sem nagyon nyílott a helytállásra az újonc otthonában, Az ÓKSE pedig képtelen volt a hazai pálya előnyét érvényesíteni a Bp. Volánnal szemben, pedig az ózdiak már 2-1-es vezetésre is szert tettek. A pont nélküli szerdát vajon „pontos” vasárnap követi? Nos, nem szokásunk a jóslás, ezúttal sem vállalkozunk rá, annyi biztos: veszélyes ellenfelek várnak a borsodi csapatokra. A DVTK ezúttal saját szurkolói előtt lép pályára, a piros-fehérekkel szemben a Váci Izzó legénysége áll majd. Vácott Haász Sándor lett a nyáron az edző. neki komoly len centimét sem kapnak. Csapatunkban szerepel tanárnő, irodai alkalmazott és jó néhány gimnáziumi és főiskolai hallgató. — Azt hallottam, hogy ön is „társadalmi munkában” tevékenykedik. .. — Kicsit körülírom, hogy világos legyen! Lille-ben gimnáziumi tanárként kezdtem. 1973-ban érkeztem Mi- randéba, s két esztendővel később „született" meg a mostani együttesem. A csapat az irányításom alatt nőtt fel. Tizenegy esztendő alatt végigjártuk a szamárlétrát, szerepeltünk a megyei, a területi, most pedig a nemzeti ligában, és már kijutottunk a nemzetközi porondra is. Státusom eléggé különös. Kosárlabdatanár vagyok, tehát ezt a játékot oktatom. A francia szövetséggel állok kapcsolatban, a megyénkben hozzám tartozik a képzés és továbbképzés, a sportág helyzetének ellenőrzése, felügyelete. Az utóbbiért kapom a fizetésem. — Munkájával elégedettek? — Igen. Ezt többször is tudomásomra hozták. Tudja, amíg jönnek az eredmények ... Az edzői kispad egyébként nálunk sem kényelmes ülőke. Aki nem produkál, hamar megkapja az útilaput. — Tehetős csapat a Mirande? Áll-e mögötte jól menő cég, vagy bázisvállalat? — Nem. A polgármesteri hivataltól és a megyétől kapjuk a versenyeztetéshez szükséges pénzt. Egyéb bevételünket az önkénteseink által begyűjtött reklámból és a közönség által fizetett jegyekből szedjük össze. — Játékstílusukat hogyan jellemezné? — Erősségünk a védekezés, az 1—1 elleni harc. Ha megszerezzük a labdát, gyors ritmusú támadásokat vezeteivei vannak, ambiciózus szakvezető hírében áll, s önbizalom dolgában sem áll éppenséggel rosszul. A DVTK háza táján érthetően nem rózsás a hangulat. Brez- nai, Kiss és Lippai katonai szolgálatra vonultak be, Farkas pedig az ifjúsági válogatott nemzetközi tornáján érdekelt. A megmaradtak között akad több igen fiatal, az ifiből még alig kikerült labdarúgó, meg olyanok is vannak, akik a területi bajnokságból érkeztek az NB II-es együtteshez. Mindez arra enged következtetni, hogy egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben Gál Béla vezető edző, aki a kivizsgáláson lévő Görgeire sem számíthat. Oláh legutóbb már játszott, vasárnapra talán Fükő is rendbe jön. A cél természetünk. Hiányosságunk, hogy kevés lepattanó labdát kaparintunk meg, és a mérkőzéseken elért pontszámainkkal sem vagyok maradéktalanul elégedett. — Mesélje el, miért éppen Medgyesi Juditot szerződtették? — Amikor az országos szövetség feloldotta a profik szerződtetésére érvényes tilalmat, rögtön egy keleteurópai sportolónő után néztem. Killik Lászűó magyar .szövetségi kapitány ajánlotta Jutkát, s javaslata alapján szerződtettük. Mondhatom, igen jól választottunk! Elégedettek vagyunk vele, kitűnően játszik, mindenkihez kedves, barátságos, csapattársai szeretik. — Meddig kívánják foglalkoztatni? — Köztudott, hogy 1985- ben egy esztendőre szerződtettük. s „mandátumát” egy évvel meghosszabbítottuk, így az 1987-ig érvényes. A továbbiakról még nem beszéltünk. — A többi francia első osztályú gárda amerikai játékosokkal erősített... — Így van. A tengerentúli sportolók kitűnő adottságokkal rendelkeznek, játékintelligenciájuk is magas. Emberileg azonban roppant nehezen kezelhetők. Például egyszerűen nem hajlandók megtanulni franciául. Közös nyelv híján pedig nehéz velük azonos hullámhosszra hangolni. — Hamarosan hazautaznak. Hogy érezték magukat Borsodban? — Remekül. A DVTK minden feltételt megteremtett, kedvünkbe járt. Én egyébként a túrát megelőzően tíz napig Medgyesi vendégszeretetét élveztem, és összességében már harmadszor járok Magyarországon. Bízom abban, hogy szeptemberben — amikor a DVTK látogat hozzánk — viszonozni tudjuk barátságukat! tesen a győzelem, de ehhez sokkal többre lesz szükség, mint amit Budafokon nyújtott a társaság. Az ózdiaknak aligha lehetnek vérmes reményeik Baján, számukra már az egyik pont megszerzése is nagyszerű fegyverténynek számítana. Az NB II. további mérkőzései: SZEOL-DÉLÉP SE— Metripond, Szarvas—G«nz- MÁVAG, Szolnok—SBTC, Szekszárd—Nagykanizsa, Bp. Volán—Budafok, Keszthely— Veszprém, Nyíregyháza—Kaposvár, Csepel—Komló. A diósgyőri mérkőzést Maczkó, a bajait Aczél vezeti. Kezdés minden helyszínen vasárnap délután 5 órakor. Kolodzey Tamás Diósgyőrött a Vác, Baján az Ózd Veszélyes ellenfelek várnak a borsodiakra
