Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-30 / 204. szám

1986. augusztus 30., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Uz MTESZ-szervezetek Az MTESZ ez év október 18-ra tűzte ki a sqron következő XIV. tisztújító küldött- közgyűlésének idejét. Ezért valamennyi egyesület és megyei szervezet áttekintet­te saját munkáját, meghatározta 5 évre szóló tennivalóit, megválasztotta vezető testületéit és tisztségviselőit. Az MTESZ társadalmi szervezetté nyilvánítása nagy előrelépést jelentett a területi szervezetek életében is, és még jobban hozzásegítette őket közéleti szerepük stabilizálásához. Folyamatosan részt vettek a reálértel­miség helyzetével foglalkozó vizsgálatok­ban, javaslatok, vélemények megfogalma­zásában. Erősítették érdekfeltáró, érdek- közvetítő és érdekképviseleti tevékenysé­güket. A küldöttértekezleteken úgy fogal­maztak, hogy az MTESZ helye, szerepe növekedett a társadalmi közéletben, de ez — még nem járt együtt a reálértelmiség helyzetének, szerepének általános javulá­sával. Szóvá tették, hogy csökken a fő­munkahelyen végzett munka presztízse, növekszik a második gazdaságban — gyakran a szakmától távol álló területe­ken — szerzett jövedelmek jelentősége és aránya. Gyakorlatilag minden küldöttér­tekezleten hangot adtak annak, hogy a szellemi munka leértékelődése következ­tében romlanak népgazdasági pozícióink, növekszik technikai elmaradottságunk a fejlett országokhoz képest. Kifejezték re­ményüket, hogy szövetségünk a reálértel­miséggel kapcsolatos erőfeszítései ered­ménnyel járnak. Ügy vélik, hogy gazda­ságunk dinamizálásának alapfeltétele a műszaki fejlesztés aktivitásának növelése és az ehhez szükséges ösztönző, illetve kényszerítő gazdasági környezet megte­remtése. Az állami oktatás kiegészítéseként gyors információközvetítő tanfolyamokkal, il­letve továbbképzést szolgáló rendezvé­nyekkel járultak hozzá a szakemberek tudásának gyarapításához, általános mű­veltségük növeléséhez. Képeztek, illetve továbbképeztek szakmunkásokat, műve­zetőket, .technikusokat, mérnököket és vezető szakembereket. Szükség van arra, hogy a területi szervezetek az eddigiek­nél több lehetőséget kapjanak a munka­kör betöltésére képesítő, alapismereteket nyújtó, illetve továbbképző tanfolyamok szervezésére. Ügy látjuk, hogy ennek jogszabályi rendezési feltételei is vannak. Elsősorban a Neumann János Számító­gépipari Tudományos Társulat területi szervezetei jártak élen abban, hogy ja­vuljon az ifjúság számítástechnikai jár­tassága. Egyértelműen kevésnek mondhatók azok az eredmények, amelyeket a szakembe­rek nyelvtudásának növelése terén elér­tünk. A TIT-tel együtt ezért továbbra is szorgalmazzuk az új oktatási formák, módszerek kidolgozását és alkalmazását. A vállalatok igényei és megbízása alapján növekedett a társadalmi munka kereteit és mértékét meghaladó műszaki feladatok megoldása, a szerződéses szak­értői munkák volumene. A megbízó szer­vek véleménye szerint ezt olcsón, gyor­san és magas színvonalon végezték el a vállalkozó egyesületek, illetve MTESZ- szervek. Ránk bíztak több millió forin­tos munkát is, de néhány ezer forintos megbízás esetén is partnerre találtak bennünk. Éves szinten ma már csaknem ötezer szakembert foglalkoztatunk szerződéses szakértői munkával. Nem egy vállalati megbízást utasítottunk vissza azért, mi­vel csak szűk területen rendelkezünk ter­vezési jogosultsággal. Az elmúlt időszakban több megyében épült — Miskolcon most épül — új tech­nika háza. Döntő többségében helyi erő­források biztosították az építés alapjait. A technika házak más társadalmi szer­vekkel közösen jól szolgálják a tudomány, a műszaki haladás és a kultúra ügyét. Növekvő gondot jelent azonban a felújí­táshoz és az üzemeltetéshez szükséges anyagi erőforrások előteremtése. Egy technika háza felújítása akár 30—40 millió forintba is belekerülhet. Ezt az összeget saját erőnkből nem tudjuk elő­teremteni. Különösen nem egy olyan hely­zetben, amikor az MTESZ a tevékenysé­geit nem a bevételek növelése érdekében szervezi. Két kivezető utat látunk ebből a hely­zetből. Vagy tanácsi üzemeltetéssel, a ta­nácsok évi költségvetésének szükséges korrigálásával, vagy az MTESZ-nek nyúj­tott közvetlen céltámogatással oldható meg ezen objektumok fenntartása és működtetése. Amikor technika házakról beszélünk, az ember arra gondol, hogy az Ipar és a mezőgazdaság élenjáró produktumai van­nak felhalmozva ezekben a létesítmé­nyekben és nap, mint nap hozzáférhető a város, a megye lakossága, ifjú nemzedé­ke számára. Ezzel szemben sok technika házban nagyon szegényes állapotok ural­kodnak. A jövőben szeretnénk azt is el­érni, hogy a szakemberek informáltságá­nak javítása érdekében a szövetség az il­letékes központi és ágazati információs szervezetekkel közösen hozza létre a hazai és nemzetközi műszaki-tudományos szak­mai információbázisokhoz hozzájutást biz­tosító számítógépes hálózatot. A megyei pártbizottságok, az MTESZ-t, mint társadalmi szervezetet, egyre inkább súlyának megfelelően kapcsolják be a megye gazdasági és politikai életébe. Fi­gyelemmel kísérték, segítették a szerve­zetben folyó munkát. A legtöbb pártszer­vezet az MTESZ-ben végzett munkát fontos politikai, társadalmi tevékenység­nek tekinti. A vezető testületekben, bi­zottságokban, az egyesületek vezetőségei­ben több helyen töltenek be választott funkciót a megyei és városi pártbizottsá­gok vezetői és munkatársai. A küldöttér­tekezleteken a területi pártszervek kép­viselői elismeréssel szóltak a társadalmi munkát végző szakemberek áldozatkész feladatvállalásáról, azokról a munkákról, tanulmányokról, melyekkel az MTESZ- szervezetek jelentős mértékben elősegí­tették a döntések szakmai, tudományos megalapozását. A megyei küldöttértekez­leteken részt vettek a tanács, a HNF, a KISZ, a szakszervezet, a TIT, a köz- gazdasági társaság, a népi ellenőrzési bi­zottság és az akadémiai bizottságok kép­viselői is. Az említett szervezetekkel rég­óta jól együttműködünk, bár közös mun­kálkodásunk aktivitása és eredményessé­ge eltérő. A megyei szervezetek jó kapcsolatokat építettek ki a szomszédos megyékkel is. Ezek révén lehetőség adódott a több me­gyét érintő fejlesztések közös megvitatá­sára. A regionális kapcsolatok jó lehető­séget nyújtanak a megyék közötti szak­mai tapasztalatcserékre, a jó munka- módszerek megismerésére és átvételére, az emberi kapcsolatok erősítésére. Sajnos kedvezőtlenül alakult a fiatal szakemberek és a nők aránya a vezető testületekben és tisztségekben. Nem ritka az a területi szervezet, melynek elnöksé­gében egyáltalán nincs nő és nincs 35 év alatti szakember. Mindössze 1—2 szerve­zetnél tapasztaltunk pozitív változást, a többinél vagy nem változtak, vagy még romlottak is ezek az arányok. Szinte ért­hetetlen, hogy azokban a megyékben, ahol műszaki főiskolák, egyetemek mű­ködnek, miért nem vonják be a tehetsé­ges egyetemi hallgatókat az MTESZ ke­retében folyó társadalmi munkába, veze­tő testületekbe, illetve bizottságokba. A tehetséggondozásnak ez is egy módja. A nyugati országok mérnökszervezeteinél tapasztaltuk, hogy a tehetséges egyetemi hallgatókra jelentős konferenciák szerve­zését bízzák, bevonják őket a tudomá­nyos lapok szerkesztésébe. Néhány jó pél­dától eltekintve nálunk nagyon nehezen tudunk ebbe az irányba elmozdulni. Ezért iS van az, hogy a fiatalok nem, vagy alig ismerik az egyesületekben folyó munkát. összességében megállapítható, hogy a területi tisztújító küldöttértekezletek jó alkalmat teremtettek a1 megyei feladatok széles körű megvitatására. A tapasztala­tok alapján fontosnak tartjuk, hogy tevé­kenységünket erősítsük az ifjúság köré­ben. Több sikerélményt nyújtva a szak­embereknek, javítanunk kell szolgáltatá­saink mennyiségét és minőségét. Nem­csak kérni, hanem a mainál többet is kell adni az egyesületi tagoknak. Például a műszaki klubok működtetésével és a szakmai információszerzés feltételeinek javításával. Fontosnak tartjuk a társadalmi mun­kát meghaladó tevékenység anyagi ösz­tönzését. Továbbra is részt veszünk a pórt- és tanácsi döntések szakmai előké­szítésében, tudományos megalapozásában. Pályázatokkal, megbízásos munkákkal, szakértői tevékenységgel is segíteni akar­juk a vállalati innovációs folyamatok gyorsítását. Az eddigi érdekfeltáró, jelző funkció mellett, elsősorban a feladatmeg­oldó funkciónkat akarjuk a jövőben job­ban erősíteni. Ebben jelentős szerepet szá­nunk a helyi vállalati, intézményi szer­vezeteknek. Elsősorban rajtuk keresztül kívánunk több segítséget adni a konk­rét műszaki-tudományos kérdések megol­dásához. Ezért is szeretnénk, hogy minél több üzemben, intézményben legyen a vállalati szakértelmiségnek helyi, egyesületi, illet­ve MTESZ-szervezete és ezen keresztül minél több kutató, fejlesztő, konstruktőr, technológus, művezető kapcsolódjon be a társadalmi tevékenységbe. Feladatunknak tekintjük, hogy a szakemberek munkájá­nak eredményeit, a műszaki alkotó mun­ka szépségeit a közvélemény jobban megismerje. Dr. Henczi Lajos az MTESZ főtitkárhelyettese Megyénk egyik szép falujában, Igriciben most is láthatók az egykor kialakított porták, zsúpfede- les házzal, istállóval, pajtával, ólakkal, kukoricagóréval, gémeskuttal. (pt) Tisztességben H agy port vert fel nem­régiben az egyik üzem termelési főosztályve­zetőjének korengedményes nyugdíjaztatása. Betegségről senki nem tudott, a főosz­tályvezető szemre erőteljes, az 58. életévét taposó férfi. Az ilyenre mondják, hogy alkotóereje teljében van. Az üzem vezetői közül sen­ki nem vette a fáradságot, vagy talán bátorságot ahhoz, hogy a közvéleményt őszin­tén informálja az igazságról. Arról, hogy az évtizedek so­rán kitűnően helytálló, a vállalat felvirágoztatásából oroszlánrészt vállaló szakem­ber lelkileg, szellemileg igen­csak elfáradt az utóbbi évek­ben. Lendületét, kezdemé­nyező kedvét felőrölték a nö­vekvő gondok, és azon a poszton, ahol állt, már kép­telen volt újat nyújtani, pe­dig a felgyorsuló élet ezt kí­vánta volna. Bizonyára találhattak vol­na módot és lehetőséget, hogy más beosztásban folytassa tovább a munkát hatvanéves koráig, s akkor feltűnés nél­kül tisztességben vonulhas­son nyugdíjba. Nem így tör­tént. Az illetékesek ehelyett egészségi állapotára való ho­mályos utalásokkal, gyorsan és reményük szerint szép csendben nyugdíjazták. Mondani is felesleges, hogy éppen ez a feltűnés nélküli sietség tűnt fel mindenkinek. Az üzem régi munkásai ér­tetlenül és nyugtalansággal látták a közülük indult szak­ember sietős távozását. A fi­atalok is berzenkedtek, bár előbb gyakran bírálták a fő­osztályvezető bizonytalanko­dásait. Miért nem- lehet őszintén megmondani az iga­zat? — tették fel a kérdést. Miért szégyen az, ha valaki a szívvel-lélekkel, és becsü­letesen végzett munkába be­lefárad? Miért volna meg­alázó a tisztességes visszavo­nulás? Vagy, ha ez megalá­zó, akkor az micsoda, ha va­laki képességét tekintve al­kalmatlan, személyiségét te­kintve pedig érdemtelen, mégis foggal-körömmel ka­paszkodik rangjába, beosztá­sába, amelynek nem tud megfelelni. Egyszóval a főosztályveze­tő visszavonulásának ezzel a módjával senki nem volt elégedett. Talán csak az a néhány profi intrikus, aki mindig szívesen terjeszt mendemondákat, jól szóra­kozva keveri a bajt. és ün­nepel, ha a „csúcsról” vala­kinek távoznia kell. Végül is éppen a mendemondák és a meggondolatlanság csináltak egyesek szemében bukott embert egy olyan valakiből, aki tisztességből és helytál­lásból mindig jelesre vizsgá­zott, amíg az erejéből és a képességeiből futotta. Népgazdaságunk mai álla­pota, a mind súlyosabbá váló terhek gondolkodásra inte­nek mindannyiunkat. Ma már bizonyos, hogy a kilá­baláshoz sok mindent meg kell tanulnunk, amit már. el­felejtettünk, vagy meg sem tanultunk. Egyebek között az érdemek és az emberi mél­tóság nagyobb tiszteletét. Szép szavakban sincs hiány, de a gyakorlat minden szin­ten sorra kínálja a közvéle­mény igazságérzetét sértő példákat. A szocialista társadalom jövője a megbecsült sokaság helytállásától függ, és ne fe­ledjük, hogy helytállást csak valóban megbecsült embe­rektől várhatunk. A történe­lem során még egyetlen tár­sadalomban sem volt ennyi­re erős a fejlődés és a meg­becsülés kölcsönhatása. Ha a kapitalista társada­lomban például egy közéleti ember valami okból ott­hagyni kényszerül posztját, fogja magát és visszavonul a magánéletbe. Ha szeren­cséje van, vagy olyanok a képességei, ott is karrier vár­ja. Ha viszont mi megbukta­tunk valakit, az nagyon ne­héz helyzetbe kerül. A mi társadalmi rendünk emberé­nek — aki a szocializmus építésére vállalkozott — min­den erkölcsi, anyagi és szel­lemi tőkéje ebben a vállal­kozásban fekszik. Nincs és nem is lehet birtoka, bank­ja, gyára, ahová visszavo­nulhat. Ha önhibájából vall kudarcot, az más dolog, hi­szen maga tette kockára ér­tékeit. Ha viszont méltatla­nul kerül ilyen helyzetbe, elveink csorbulnak súlyosan, és kár is ér mindannyiunkat. Nagy felelősség ez, és akik visszaélnek vele, nemcsak humanizmusunk ellen véte­nek, hanem közös érdekein­ket is veszélybe sodorják. Hiszen ma minden erőre, minden jó szándékra szükség van ahhoz, hogy a bajokból kigázolhassunk. A példák ez­reit sorolhatnánk, hogy le­hetőségeikhez képest milyen buzgalommal segítenek a ter­melés frontjáról már vissza­vonult nyugdíjasok is. Egyi- kük-másikuk valósággal meg­újul a társadalmi munkában, a közéletben vállalt felada­tok teljesítése közben. S ha a munkahely igényt tart rá­juk, erejükhöz mérten ott is helytállnak. Hasonlóan képe­sek a megújulásra sokan azok közül is, akik még a nyugdíjkorhatáron innen fá­radtak el munka közben, őket is megilleti a tisztes visszavonulás lehetősége, vagy éppen az újrakezdés joga egy számukra megfele­lő munkahelyen. Az élet ma egyre nagyobb sebességfokozatra kapcsol, új látásmódot, az eddiginél kor­szerűbb felkészültséget, gyors alkalmazkodást követel, a tartalék energiák teljes moz­gósítását igényli. Nem min­denki tud versenyt futni az idővel, dolgozzon bár mun­kapad mellett, hivatalban, vagy vezető beosztásban. Szükséges megjegyezni, hogy aki eddig becsülettel végezte dolgát, de akár kora, egész­ségi állapota vagy egyéb okok miatt már nem bírja a futást, az nem bukott ember. Kijár neki mindannyiunk tisztelete és megbecsülése, megszolgálta, hogy tisztes­ségben. értékes tapasztalatait kedve és ereje szerint hasz­nosítva, vonulhasson vissza. Kékesdi Gyula ünnepek és hétköznapok A sok, elsősorban gazda­sági jellegű borsodi ese­mény után jó lenne, jólesne megpihenni... Gondcljuk csak végig! Az idén Miskolc adott otthont a közgazdász vándorgyűlésnek, félezernél több érdeklődő látogatót fo­gadott a nyári egyetem, s szakmai körökben rangos rendezvénynek számított az ipari szeminárium. Sátoral­jaújhelyen, a Közgazdasági hetek keretében országos fi­gyelmet keltő kiállítást és bemutatót rendeztek a szer­vezéstechnikai eszközökből, s — ez rendhagyó a maga nemében — a város nem kis létszámú pedagógus gárdája egyhetes számítógépes tanfo­lyamon vett részt. Az ózdi kohászatban a nagyobb si­ker reményében alakult új­já a művezetők klubja, s si­kerekről adhatott számot a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban tartott megyei újítási konferencia. És persze ne feledkezzünk meg az or­szág északi vidékét repre­zentáló ipari kiállításról sem. Ám a folyamatos, s foly­ton gyarapító termelés szán­déka figyelmen kívül hagy­ja a naptárt, nem ügyelhet az ünnepes alkalmakra. Így van ez jól. A dolgoknak és történéseknek csak akkor van íve, ha azt nem csúfít­ja el törés, vargabetű. A lát­ványos rendezvények ideje alatt a többiek ugyanis tet­ték a dolgukat, s ők mun­kálkodtak azért, hogy a „ki* rakat” jövőre se legyen széf gényesebb. (brackó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom