Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
1986. augusztus 23., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Felfrissítem versrepertoáromat Az erkélyen, a város felett Kulcsár Imre színművészt, a Miskolci Nemzeti Színiház tagját a lakásán kerestük fel. Tőle is azt kérdeztük, hogyan pihent, mivel ment el a nyári vakáció? — Nem történt semmi különös — mondta. — Életem eléggé rendszeres, nagyjából azonos napirend szerint folyik mindig, éppen ezért a szabadságidő és a többi hónapok. a munkával teli időszak között sok eltérés nincsen. iA színiházban szünet volt június óta. Ez mégis jelent valami eltérést. — Ez igaz, de az is tény, hogy egy művészember sosem pihenhet úgy, hogy teljes éfLebriibmiust váltson és gon dalaid lúg is kikapcsolódjon a miunkájából. A szabadságidő alatt jön össze az, amire évad közben nem érek rá, azaz ilyenkor pótolok be sok mindent, amit máskor kénytelen vagyok későbbi időre halasztani. Példáiul az olvasásbeii lemaradásokat ilyenkor lehet behozni. Most olvasom a háromkötetes Bdibó-itahuilmá n y- gyűj töményt, felfrissítem a versrepertoáromat, új műsorok szerkesztésén gondolkodom. — Például? — Például most. egy újabb Ady-műsoron dolgozom. Mint minden évben, részt vettem a sárospataki TA- NYA-tóborozáson, ahol József Attila-műsoromat mutattam be. Megtisztelő számomra az ilyen meghívás, csakúgy, mint a tokaj'i írótáboriba valló rendszeres meghívás és szereplés. Oda is készülök most, meg az IGE emlókiláfolla-avatására. A ■nyiarat nagyrészt itthon töltöttem, egy rövid ideiig pihentünk feleségemmel a zempléni hegyekben. 21-én meg már évadnyitó, s mint a színházi pártszervezet titkárának, első naptól lesz munkám. 1/ r «» S xrjr a r r . » u rr Készülődés mar a jovo nyárra Dr. Szhgethy Jenő belgyógyász főorvosnak hogyan telit a nyara? — Tulajdonképp e n nem •történt semmi említésire érdemes. Nagyon rövid ideig voltaim egy balatoni üdülőben az unokákkal, a többi időt itthon, munkában töltöttem. Azt próbálgattam, hogyan léhet úgy pihenni, nyaralni, ha nem vesz ki az emlber szabadságot. — Hogyan sikerült ezt megoldani? — Az éjszakáik és hajnalok az egyik szenvedélyemé, a vadászaté. Ez nekem mindig felüdülés, pihenés. A vadászat természetszeretet és természetvédelem egyben. Sokat járok együtt vadászni a fiammal is. Ö hivatása szerint .matematikus. Együtt fedeztünk fél példáiul a Bükikiben egy áfonyást, amit kezdeményezésűinkre az illetékes hatóságok védett területnek nyilvánítottak. A vadászattal jövőre nagy terveim vannak: Brit-Kolumbiába szeretnék eljutni. — Egyik szenvedély tehát a vadászat. És a másik? — A zene. Miskolc nyara csodás zenei programot kínált. Annyi klasszikus zeneművet, annyi gyönyörűséget, hogy az ember csak sajnálhatta. amin nem tudott részt venmli, mert a program olyan gazdag volt, hogy eleve lehetetlen lett volna mindent meghallgatni. A város zenei élete csodás felívelésben van, és azt hiszem, az ilyen jól. .szerkesztett nyári zenei program újabb és újabb barátokat szerez az értékes muzsikának. A zenéihez szoktatni kell magunkat, .szoktatni az embereket. Ha valaki először teszi fel a lemezjátszóra valamelyik Wagner-darabot, vagy Bartók művét, kezdetben talán zajártalomnak véli. Másodszorra már felfigyel ró és a harmadik meghallgatás után nemcsak érdeklődni kezd, hanem meg is szereti. Lakásában beszélgetünk és nem véletlen, hogy beszélgetés közben el-elkalan- dozik a vendég tekintete, mert ez az otthon olyan, mint egy múzeum. Védett bútorremekek, csodás porcelánintarziákkal, bronzvere- tekkel. Nagy múltú bútordarabok, amelyekhez szinte nyúlni sem mer az ember; márkás festmények igen nagy számban, már klasszikus rangú külhoni és hazai művészektől és egy-két kortárs alkotótól. Híres porcelánok és a népi kerámia remekei. Szinte nem tudja az ember, mit nézzen ebben a páratlanul gazdag gyűjteményt rejtő lakásban. És még nem szóltunk a főorvos vadászszen- vedélyénék „dokumentumairól”, a vadósztröfeákról: hatvanegy szarvasbika, harmincnégy muflon, huszonhét vaddisznó, négy dámbika, ikettős/.ázhetven őzbak agancsa, szarva, agyara sorakozik természettudományos elrendezettséggel a falakon, néhány meg még most áll tartósítás alatt. Az egyik szekrényben diák százai sorakoznak ... És ott van a lakásban a család, a két kis unoka, akiknek ez a környezet a megszökött. Zene, vadászat, család, gyűjtőszenvedély, készülődés a jövő nyári útra, — így telt a főorvos nyara. Meg természetesen a kórházi munka ellátásával. A trófeagyüjtemény egy kisebb darabjával Tulajdonképpen minden foglalkoztat Szeretnék gyorson dolgozni... Feledy Gyula grafikusművészt szokatlan munka között találtuk műtermében. Nem rajzolt, nem festett, semmi olyat nem csinált, ami a képzőművészeti alkotómunkával rokon. Hacsak annak nem tekinthető a műterem karbantartása. A művész ugyanis a beázás során leázott vakolatot, illetve annak törmelékeit gyűjtögette műanyag zsákokba. Mit csinált eddig a nyáron ? — Egy hónapot töltöttem Lengyelországban Gdansk és a Radunyi-tó környékén. Sok-sok inspirációval tértem haza, de ez a környezet kizökkentett munkamenetrendemből. A beázott vakolatot kellett előbb leszedni, s egyúttal már a műtermet is átrendeztem, megnöveltem benne a hasznos teret. Igyekszem ezzel a foglala-, tossággal, mert félek, hogy az inspirációtelítettségem ellankad, illetve újabb benyomások elhomályosítják a gdanskiakat. Szeretnék gyorsan dolgozni, de a művészi munka előtt a falakat kell szigetelnem. — Mi foglalkoztatja ezenkívül mostanában? — Sokszorosító grafikával mostanában ritkábban foglalkozom, inkább egyedi dolgokkal. Rajzzal, festéssel, illetve vegyes és montázstechnikával, műfajhatárok közé besorolhatatlan munkákkal. Ez a törekvés nem egészen új nálam. Nagyrészt ezt tükrözte már a tavalyi év végén a Budapesti Vigadóban megrendezett kiállításom is. Ez az eljárás foglalkoztat a továbbiakban is. — Es tematikailag? — Tulajdonképpen minden foglalkoztat. Lengyelországban igen sok vázlatot készítettem, ami felkészülés egy általánosabb programhoz. Az ember akkor tud legjobban absztrahálni, ha a természethez közel van, de nem leképezi azt, hanem a véleménji'ét, mondandóját közli arról. Ezen az úton szeretnék mostanában tovább menni. Serföző Simon költőt két hónappal ezelőtt Szabó Lőrinc irodalmi díjjal tüntette ki a Borsod Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Hogyan telt az ideje azóta, hol töltötte a nyarat? — Még sosem nyaraltam abban az értelemben, ahogyan a nyaralást felfogják a köztudatban. Az elmúlt hetekben családostól jártunk Budapesten, ahol városnézés, néhány baráti találkozó — Ágh Istvánnal, Bella Istvánnal, Medvigy Endrével és másokkal — töltötte ki az időt. Valójában ezek a baráti találkozók is kicsit munkajellegnek voltak, hiszen nagyon nehéz szétválasztani a magánbeszélgetést a költőtársak munkáitól, a szerkesztői gondolatoktól. Meglátogattuk a szüléimét, meg a feleségem szüleit Zagyvarékason, illetve Szolnokon, s ez az otthoni látogatás sem volt a szó közhasznú értelmében vett pihenés, mert építkezés, mindenféle javítások folytak otthon, abba is bekapcsolódtam. Hát, nagyjából így ment el a nyár. — Valamiről nem szólt. Hallottam a nyár elején az írószövetségi csoport beszámolóját. — Igen, mint az írócsoport titkára, én adtam számot a végzett munkáról. A nyáron is elláttam szerkesztői munkámat a Napjainknál, gondoztam a versrovatot, elláttam egyéb szerkesztői, szervezési feladatokat. Készülődtünk az augusztus 24-én nyíló tokaji írótáborra. házigazdái szerep, szervezési teendő jut nekünk nem kevés, s közeleg az Írószövetség közgyűlése is. A helyi könyvkiadási program keretében Cs. Varga A baráti találkozók is munkajellegüek István Utak és távlatok című tanulmánykötetét rendeztük nyomdakészre. — Gondolom, közben irt is. Az Észak-Magyarország- ban is megjelentek versei. — Természetesen írtam is. Egy ifjúsági regényem a Móra Kiadónál most jelenik meg. Gyermekidé a címe. Talán, mire e beszélgetés megjelenik, már kapható is a boltokban. — Költőként tartják számon, de sok prózát is publikál. Magát költőnek vagy prózaírónak tartja? — Fő műfajom a vers, de a riportjaimat is kötetbe gyűjtöm. Ezzel is foglalkoztam az elmúlt időkben. Az összeállítást készítette: Benedek Miklós és Laczó József
