Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-18 / 194. szám

1986. augusztus 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAC 5 Jól működik a „kispiac”, amit a józan belátás enge­délyezett a lakótelepek kö­zelében, a városi csomópon­tok tájékán. Ismeretes az a rendelkezés, amely lehetővé tette, hogy a közvetlen ter­melők, a kijelölt helyeken kínálhatják portékáikat, me­zőgazdasági termelvényei- ket. Gondos tanácsi szervek néhol külön asztalokat is el­helyeztek számukra, az el­adókat pedig kötelezték a környezet tisztántartására. A kistermelők, főként az úgynevezett „hobbisok” hoz­zák ide áruikat, mindenféle fogyasztói feleslegeiket, fó­liasátrak alatt termett korai retket, paradicsomot, ubor­kát, névnapra, ünneoi évfor­dulókra időzített virágot, az első „szárazföldi” újburgo­nyát, borsót, zöldbabot, majd gyümölcsöt — cseresznyét, meggyet, barackot — sor­ban, ahogyan a kis birtokon, a kertekben megterem. Nincs az a bolt, amelyik ilyen választékot tudna nyújtani kertészeti termé­kekből a munkából hazasie­tő háziasszonyoknak, az árakat gondosan mérlegelő, a filléreket is beosztani kényszerülő nyugdíjasnak. Nincs az a finom baromé­ter, amelyik érzékenyebben reagálna az időjárás válto­zásaira, hóra, fagyra, jókor jött esőre, korai szárazság­ra, jégverésre, különleges természeti csapásokra, mint a termelői piac, s ennek ki­csiny változata, a városi kispiac. Az állandó árusok és vevők egy része már sze­mélyes jóismerősként üdvözli egymást. A termelő eleget tesz az alkalmi rendelésnek — holnapra hozzon friss to­jást, eltenni való gyümölcsöt, vagy most felásott tormát a kovászos uborkához —, de megbeszélik a befőzés leg­jobb módszereit is. Mert kiderült — minden tévhittel ellentétben —, hogy a pane­les házak szekrényeiben, er­kélyre nyíló kamráiban is eláll a csavaros tetővel le­zárt üvegben eltett befőtt és savanyúság is, akár a jövő év nyaráig. Ez mégis csak olcsóbb, mint a gyári porté­ka, a saját ízlést is jobban kielégíti, meg azután egy­fajta takarékosság a téli hó­Városi kispiac napokra. Nem csoda, hogy egyre többen vállalkoznak rá, előbb csak kísérleti ala­pon, majd évről évre na­gyobb szakszerűséggel, hi­szen gyakorlat teszi a mes­tert. Van bizonyos társadalom- lélektani haszna is az em­berek ilyenféle közvetlen találkozásának, az árak ala­kulásában ugyan ellentétes, de egyébként mégis meglevő érdekazonosságának. Nem hiszem, hogy volt valaha is az országban akkora érdeklő­dés a városi lakosság, az al­kalmazotti, értelmiségi réteg vagy akár a munkásosztály részéről a mezőgazdasági termelés, s az ehhez kötődő különböző időjárási és egyéb tényezők — például techni­kai, biológiai eljárások, esz­közellátottság stb. — iránt, mint napjainkban. Elmond­hatjuk. hogy alig van olyan család hazánkban, amelyik­nek ne lenne valamiféle kapcsolata a fentiekkel, ne volna közvetlen vagy közve­tett tájékozottsága a kiskert hasznosításáról, a föld ter­mőerejét fokozó módszerek­ről. Ezzel együtt az is tudato­sult, hogy a kistermelői munka nem valamiféle tő­kés körülményeket újraélesz­tő tevékenység, hanem az ország ellátásának nélkülöz­hetetlen — a szocialista szektorhoz igazodó, hozzá kötődő, divatos szóval: in­tegrált — vagyis szerves ré­sze. Amint a statisztika is kimutatja, a burgonya- és zöldségféléknek csaknem kétharmada, a gyümölcs­mennyiség 64 százaléka in­nen származik. A kisterme­lés aránya például a sertés­tenyésztésben meghaladja az 58 százalékot, s a baromfi- állomány 43 százaléka szin­tén itt található. Miközben számos terméknek, munka- igényes növénynek szinte kizárólagos előállítója a ház­táji és kisegítő gazdaság. Példák sokaságát lehetne felhozni ennek a központi beruházást nem igénylő „szektornak” a fontosságára, amely mind azt igazolja, högy megérdemli a fokozott figyelmet és gondoskodást. A kistermeléssel való törődés — számos jó példa van er­re — a termelőszövetkezet, a nagyüzem számára is hasz­not hajtó befektetés. Az el­hanyagolása — egy-egy ér­tékesítési, felvásárlási ki­hagyás, melléfogás élesen megmutatta ezt — jelentős kárt okozhat a népgazdaság­nak. Azt hiszem, hogy azon is túl vagyunk már, amikor a városi ember irigyelte a pa­raszti jövedelmet, hiszen látja, érzékeli, hogy amö- gött mennyi munka, vesződ- ség áll. S maga is tapasztal­hatja, hogy a termelési költ­ségeket öntözés, permete­zés, piacra fuvarozás, a munkaidőt nem is számolva — olykor alig fedezik az el­ért bevételek. Miközben a támogatás hiánya vagy elég­telensége egyes ágazatokban visszafejlődést is okozott. Mindezt — külön közgazda- sági, tudományos tanácsko­zás nélkül is — jól lehet le­mérni, akár analizálni is a piaci standokon, s a vélemé­nyek megbízható forrása fe­lől aligha lehet kétsége bár­kinek. Külföldi vendégek olykor elismeréssel állapítják meg, hogy hazánkban alig van nyoma a hiánygazdálkodás­nak, az élelmiszerpiac leg­alábbis bőségről tanúskodik. Panaszra ne nyíljon ilyen­kor a szánk, hiszen öröm­mel nyugtázzuk ezt mi ma­gunk is. Bár néha dünnyö- günk az árak primőr időszak utáni süllyedésének lassúsága vagy csekély mértéke miatt, de tudjuk, hogy volt, s le­het ennél magasabb ár is. Ahogy a piacon hallot­tam: csak rosszabb ne le­gyen! F. Tóth Pál Jeles napok Bár sorozatunk mottójával ellentétben, e név viselőinek névünnepéhez nem fűződik semmiféle állandósult hiede­lem, szokás, Ilona mégis azon rangos nevek sorába sorol­ható, amelyeknek — hagyo­mány ide, hiedelem oda — dukál a jeles nap elismerés. Az első Ilona az ógörög mondavilág egyik legnépsze­rűbb alakja, Helena, a világ­szép spártai királyasszony volt. Minden bizonnyal köz­ismert a híres história az is­tennők vetélkedéséről, akik közül az aranyalma — Pá- risz, a daliás trójai királyfi jóvoltából — a szerelem és szépség istenasszonyának, Aphroditének jutott. Mi ta­gadás, Párisz ítéletét nem egészen elfogulatlanul hozta meg. Aphrodité ugyanis há­lából megszerezte neki a föld legszebb asszonyának, az előbb említett Helénának a szerelmét. Ám ez a szerelmi kaland kirobbantotta a 10 évig tartó görög—trójai há­borút, hiszen Helena Mene- laosz spártai király törvényes felesége volt. Az Ilona név viselői azon­ban nem e mondabeli Hele­na emlékezetére ünnepük névnapjukat augusztus 18- án. Ez a nap egy másik Ilo­na, mégpedig a keresztény­ség által számon tartott Szent Ilona császárné emléknapja. Ez a másik Helena Nagy Konstantin császár édesany­ja. Egyszerű családból szár­mazott, valamikor a 3. szá­„Ax olyan »«pot. malrtot émáew* hiedelem *o$y írekéi fölödül. Jak« ILONA zad közepe táján született a mai jugoszláviai Nis város környékén. Szülőhelyén is­merkedett meg — mint korcs­mái felszolgálólány — a ró­mai hadsereg egyik fiatal tisztjével, Constantiussal, aki — ha nem is hivatalo­san — feleségül vette. Fri­gyükből fiúgyermek született, Constantinus, a történelem- könyvekből Nagy Konstantin néven közismert híres római császár. Apja — az egykori fiatal római tiszt — később a római hadak fővezére lett, majd Diocletianus császár idején előbb a birodalom egy részének, úgynevezett negyedes fejedelme, majd később a nyugati birodalom uralkodója. Ekkorra azonban már elhagyta Helénát s más nőt vett feleségül. Ám fia nem feledkezett meg anyjá­ról ! Amikor örökölte a csá­szári trónt, anyját maga mellé vette, császárnőnek ne­vezte ki. Ilona császárnő az idő tájt, hogy fia 313-ban kiadta a híres milánói rendeletét a keresztény vallás szabad gya­korlásáról, maga is megke- resztelkedett, s élete végéig buzgón gyakorolta vallását. Nevéhez sok hagyomány fű­ződik, közülük legismertebb a szent kereszt megtalálásá­nak históriája: Amikor a Golgotán — Jé­zus keresztre feszítésének helyén — lerombolták az oda épített pogány templo­mot, három keresztet talál­tak. Nem tudták eldönteni, napnak n«v*i!k." hogy közülük melyik Jézus keresztje. Ekkor Szent Ilona azt javasolta: érintsék mind­hármat egy-egy beteghez, s amelyiktől meggyógyul a be­teg, az a keresett kereszt. Így is történt — tartja a fáma. Ilona valószínűleg 330 kö­rül halt meg Nicomedia vá­rosában. Holttestét fia Ró­mába vitette. Palotájának nagytermét (ahol anyja la­kott) templommá alakította át. Állítólag ennek az ősi templomnak helyén áll a Santa Close in Gerusalemme bazilika, a hét római fő­templom egyike. Hazánkban az Ilona név először a királyi családban honosodott meg. Így hívták a XI. században I. Béla lá­nyát, a XII. században pedig Vak Béla feleségét. S hogy lett Ilona Helénából? Az első Árpád-házi Ilona anyja len­gyel származású volt, s köz­tudott, hogy a Helena név szláv formája Jelena. Ebből lett Jelona módosuláson át Ilona. A XVI. században Gergei Albert ültette át olaszból magyarba az Árgirus király­fi és Tündér Ilona históriá­ját. E történet sikere is sze­repet játszott az Ilona név elterjedésében, abban, hogy nálunk a Kosztolányi által oly szépen megénekelt „lan­katag angyalok aléló siko­lya” az egyik legkedveltebb női névvé vált. Hajdú Imre Kihasználatlan komp Ároktőnél Az út végleg megszakad? Megyénk déli részén, Árok­tőn járva, egy útkeresztező­désben két jelzőtábla mutat­ja, hogy a tiszacsegei rév jobbra, míg az ároktői balra kanyarodva közelíthető meg. Az előbbit sokan ismerik és veszik igénybe, hiszen ezen az úton rövid idő alatt el le­het jutni a Hortobágy védett északi területeire. De vajon hová jutunk, ha a másikon kelünk át a Tiszán? Herczeg Barnabástól, Árok­tő tanácselnökétől tudom, hogy a folyó másik partján mezőgazdasági területek, zártkertek terülnek el. Ép­pen ezért a komp elsősorban gazdasági jellegű. Valamikor óriási jelentősége volt, ám ezt napjainkra elvesztette. Csupán a helyi termelőszö­vetkezet és az erdészet miatt tartják fenn, nem kis költ­séggel. A zártkertek tulajdo­nosai, akik egyénileg gaz­dálkodnak, csónakkal kelnek át a túlsó partra. Erre leg­gyakrabban szüret idején ke­rül sor, és a néhány kosár szőlőt, gyümölcsöt a ladik­ban is át tudják hozni Árok­tőre. A komp pedig áll kikötve a part mellett, és tehetetle­nül himbálózik a vízen. Pe­dig jó állapotban van, más­hol sokkal rosszabbak is köz­lekednek. A két révész közül ma Mészáros Zoltán van szol­gálatban. — Unalmasan telnek itt a napok, mert nincs forgalom — mondja. — Ebben az év­ben a komppal még nem keltem át a folyón, csak a csónakkal közlekedünk. Az itt élő emberek igényeit ez teljesen kielégíti. Mezőgaz­dasági vontató, vagy más jármű pedig nem jött erre. A Tisza által kettészelt utat a komp összekötné. Ám ha nincs, aki erre közleked­ne, akkor feleslegesen vesz­tegel a folyó partjánál. Ezek­ről a gondokról tud Kriston Endre, a megyei tanács köz­lekedési . osztályának főelő­adója is: — Tavasszal volt egy meg­beszélés a komp sorsáról. Akkor az erdészet és a ter­melőszövetkezet bejelentette: szüksége van rá a túlsó par­ton lévő területei miatt. A felvett jegyzőkönyv szerint novemberben újra megvizs­gáljuk az itteni forgalmat. Amennyiben a komp tovább­ra is kihasználatlan lesz, megszüntetjük az ároktői ré­vet. A 800-900 ezer forint ér­tékű, jó állapotban lévő vízi járművet pedig olyan terü­letre visszük, ahol nagyobb szükség van rá. P. Zs. ZfiS Evekkel ezelőtt örömmel fogadtuk valamennyien a miskolci Centrum Áruház megépítésének hírét, majd átadását. Végre egy kor­szerű üzletház, amelyben mindent egy helyen lehet megvásárolni. Még na­gyobb örömmel fogadtuk azokat a szolgáltatásokat, amelyekkel Időről időre meglepték az érkezőket. A gyerekek kedvükre lova­golhattak a földszinti já­tékszeren, miközben az anyuka ugyancsak kedvére válogathatott a portékák között. Nagyszerű ötlet volt annak az automata fényképező berendezésnek a beszerzése is, amely gyorsaságával sok-sok útle­vélre, személyiigazolvány- cserére váró ügyfél után­járását könnyítette meg. S milyen jó szolgálatot tett az idősebb, fájós lábú nemzedéknek a mozgólép­cső! A vásárlást befeje­zőknek kimondottan jól­esett a földszinti automata üdítőital-kínálata. Az évek teltek-múltak, az egykoron újdonságnak számító berendezések pe­dig újabb meglepetést tar­togattak: elromlottak!... A szolgáltatások száma szép lassan csökkent. A méteráruosztályról példá­ul „eltűnt” a hölgy, aki ötletekkel látta el a varrni vágyókat, sőt a kész ruhá­kon igazítást vállalt. Igaz, az árubőség — amely vég­eredményben a Centrum Áruház „főhivatása” — ma is elmondható. Ám a sok­sok felirat, amely manap­ság a Centrumba érkezőket fogadja, riasztó, fme né­hány: „Nem működik!” — az automata, „Az MKV- vonaljegy-árusítás szüne­tel!”, „Információ zárva!”, a „Fénykép 3 perc alatt” mellett pedig már elma­radhatatlan az „Elnézést kérünk, nem működik!” A mozgólépcső tökéletesen átalakult állóvá. Már fel sem tűnik. Annyira meg­szoktuk bénaságát. Elné­zést kér tehát a Centrum Áruház. Sorozatban, hosz- szú ideje. De meddig még?!... (monos) rr íöjöjJ iíü?.o íc'im Ój'IÖJ [■obex

Next

/
Oldalképek
Tartalom