Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-18 / 194. szám
1986. augusztus 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ünnepeink tartása Ünnepre készülünk, tolón a legmeghittebbre nemzeti ünnepeink közül. Az új búzából sült kenyér megszegése rítus volt mindig a földgolyónak ezen a tenyérnyi helyén (mit tenyérnyi, hiszen nogy- ujjunkkal letakarhatjuk a földgömbön Magyarországot!): nem mindig, s nem mindenkinek jutott belőle any- nyi, hogy jóllakjon, hogy elteljen vele. Életnek mondta a nép a búzát, s a madárlátta kenyér volt olykor minden reménysége. Élet — milyen szép! A magyarság nyert életet, amikor első királyunk, István, Árpád népét helyhez parancsolta. „Itt élned, s halnod kell!" És élt e nép, s új életet nyert, de ez már újkori történelmünk egyik fényes lapja. Az Alkotmány ... Nem tudom, elgondolkoztak-e rajta, hogy e hármas ünnep milyen szorosan fonódik egybe? István, az Alkotmány és közbül a kenyér... De hát én tulajdonképpen most nem is erről szeretnék szólni - megteszik majd az ünnepen annyian! — csak ennek ürügyén ... Arról, hogy tudunk-e ünnepelni? Hogy megőriztük, s megőrizzük-e a fényes külsőségek között a csendesebb, belső tartalmat? Az ünnep nálunk sokszor megelégszik a zász- lólobogással, a zajos mulatsággal, a vidám eszem-iszom- mal. Vagy még azzal se! Na végre egy szabadnap - mondjuk fizetett órák, hogy rohanjunk ki a kiskertbe. Ami nem baj. Az sem, ha nekilódulunk a hegyek keskeny ösvényszalagjainak. Nem hiszek abban, hogy ünnepelni csak fehérrel terített asztal mellett lehet, kirántva a minden vasárnapnak is kijáró bécsi szeletet. Az ünnep néha verejtékes, miként verejtékben úszott egykor az arató, az „életet" begyűjtő parasztember is. De azért megfonta diadalmas szalmakoszorúját, ékesítette pántlikával, friss cipóval. Jut eszembe, ma oly ritkán fonnak szalmakoszorút. Talán azért persze, mert ezek a mai búzák rövid száron szökkennek, hogy gazdagabb termést hozzanak. Én mégis sajnálom azokat a hosszan felnövőket, derékig felszökke- nőket, amelyben nemhogy a nyúlfiak, de a gyerekek is elbújhattak. Gyermekkoromból emlékszem néhány falusi ünnepre, pedig akkor, a háború után éledő országban csak az akarás volt nagy, a megszegett kenyér kicsi. A Napnál fényesebben ragyogott ismerős, idős bácsik máskor szürke arca, fehér ingük világított. És énekelt kék szemű Erzsiké néni, akitől a tejet hordtuk, s akinek ma sem tudom, mi volt a családi neve. Gyermekkoromban sokszor elmondta az anyám és az apám, hogy miért ünnep ez a nap. S értettem, mert tudtam, a kenyér kincs, nagy kincs, amire vigyázni kell, s nem volt nagyobb bűn, mint félbeharapottan félredobni. Nem is mertük megtenni, s ha mégis ... dugdostuk ágy mögé, láda alá, nehogy észrevegyék. És meséltek nekünk Istvánról is, és az új világról. Manapság nem szeretjük a régi meséket. A gyerekek rálegyintenek, az idősebbek meg úgy vannak vele, hogy minek idézni a múltat. Még azt hihetnők, hogy a bezzeg az én időmben nótát akarják fújni és kinevetnénk. Hol van már az, minek annyit beszélni róla! Inkább semmit se beszélünk. És a gyerekek azt hiszik, hogy az ünnep az egy olyan nap, amikor apunak és anyunak nem kell munkába mennie, és kirándulni mehetnek, vagy fel a Csanyikba, s más mulatságra, vagy amikor - vigye kánya - már megint a telek a cél. Sokat beszélünk arról, hogy nép, nemzet akkor marad öntudatában, ha múltját, jelenét becsülni tudja. Mert akkor a jövőjét is becsüli. Hazaszeretet nélkül nincs internacionalizmus, a világban csak az tud gondolkodni, aki a népben is tud. És egy néphez hozzátartoznak az ünnepei. Nem a fényes külsőségek, hanem a csendesebb tartalom. Ne szégyelljünk beszélni róla, ha az ünnepi asztalhoz ülünk. Csutorás Annamária Az utóbbi időben megszaporodtak azok a közgazda- sági írások, fejtegetések, amelyek a világgazdasági korszakváltáshoz történő alkalmazkodás feltételeit, módjait elemzik. A feltétel- rendszer megváltozásából eredően a legnagyobb teher a vállalatokra hárul. Ha úgy tetszik, ezek a termelővállalatok viselik el a nyomást, és ezeknek az ipari vállalatoknak a cselekvőképességétől függ; vajon a magyar gazdaság képes-e — és hogyan képes — a szükséges szerkezetváltoztatásokra ráhangolódni, azaz tud-e méltó választ adni e korszak kihívására? A cselekvőképesség, vagy válaszadás egy fontos részterülete az építőipar is, hiszen mind az új beruházásoknál, mind a lakásépítéseknél — amelyek közvetlenül befolyásolják az életfeltételeket, — fontos szerep hárul az iparágra. Ezért nem közömbös, hogy az építőipari vállalatok, benne az egyik legnagyobb megyei vállalat, a BÁÉV, hogyan képes megtalálni az utat a kibontakozáshoz. — A piaci igények a 80- as évekre gyökeresen átrendeződtek — mondja Ács Tamás fejlesztési főmérnök. — Míg a korábbi években a nagy célfeladatok elvégzésére állt rá a hazai építőipar és benne a BÁÉV is, és ezekhez a nagy célfeladatokhoz, új üzemek építéséhez és nagy tömegű lakásépítésekhez alakították ki az eszközrendszert, most ez a feltételrendszer alapjaiban megváltozott. Az azt hiszem mindenki előtt világos, hogy az elmúlt ötéves tervek során kialakított nagy eszközbázis, benne a házgyár és az infrastrukturális részek, ma már gátolják a vállalat cselekvőképességét. Az is köztudott, hogy ezek a magas fokú technológiát, iparszerkezetet jelentő egységek A kisegítő iskolások alkotásaiból nyílik a napokban — pontosabban 2'1-én — kiállítás Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központban. Tulajdonképpen azt az országos anyagot láthatják az érdeklődők, amelyet Csillebércen már bemutattak — ott rendezték meg ugyanis ezeknek a gyerekeknek az országos vetélkedő-táborozását. Az elmúlt években ugyanis rendszeresen megrendezték a kisegítő iskolások megyei komplex vetélkedőjét, arra nagyon sok mindent készítettek a gyerekek, rajzoktól apró használati tárgyakig. Bizonyítva, hogy nagyon sok mindenre meg lehet tanítani őket, türelmes munkával sok mindent megtanulhatnak. Az idén is, mint máskor, három megyében látható ez az országos anyag. Most Borsodba is eljutott. A MÁV Miskolci Járműjavító Üzemében több évtizedes hagyománya van az önkéntes véradásnak. A közel ezerfős kollektíva minden évben segítséget nyújt az arra rászorulóknak. Az idei kiszállásos véradó napon ismét több száz dolgozó vett részt, s összesen 108 liter vérrel járultak hozzá a megyei vérellátó központ bármikor felhasználható készletéhez. A képen Lantos Ernő többszörös véradót örökítettük meg. —csákó— A BÁÉV útkeresése Közelebb kerülni az épittetöhöz nagy részarányt jelentenek a vállalaton belül, de ma az igények megváltozása után változatlan formában sajnos nem nagyon használhatók. A piac ma nem mennyiségi teljesítést, hanem minőséget igényel és azt sem lehet megmondani előre, hogy a megrendelő mondjuk egy, vagy két év múlva mit kíván majd. Ennek az igényváltozásnak csak úgy lehet megfelelni, ha mi is a lehetőségekhez képest maximális rugalmassággal próbáljuk követni a piac változásait. A korábbi célfeladatokra koncentrált fejlesztések sajnos ezt igen nehezen teszik lehetővé, ezért számunkra csak az az út maradt, hogy változtassunk, módosítsunk az eddigi eszközrendszereinken. Űj stratégiát dolgoztunk ki és ennek a lényege, hogy olyan módosításokat csináljunk, amely alkalmassá teszi az igények követésére a vállalatot. Nagyon fontos közben az is, hogy a szükséges változtatásokat úgy tudjuk megcsinálni, hogy közben a tevékenységünk gazdaságos legyen. A fejlesztések és változtatások sorában két irányban indulunk el. Úgy éreztük, hogy ezek együttesen és külön-külön hozhatják meg a kívánt eredményt. Az egyik út a gazdaságosságra való törekvés, a másik pedig olyan variábilis vázrendszer kialakítása, ami az iparszerűség — mint eredmény — meghagyása mellett, rugalmasan tud alkalmazkodni az új igényekhez. Nemcsak boráról híres Mád és környéke, az itt található ásvány legalább olyan értékes. Már csak azért is, mert kibányászá- suk, feldolgozásuk révén sok hegyaljai ember jut biztos megélhetéshez. Arról nem is beszélve, hogy olyan ásványokról van szó — gondolunk itt például kaolinra, perlitre, bentonitra — amelyekre csak itt lehet szert tenni. Az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Műve a vállalat második legnagyobb, legjelentősebb termelőegysége. Az idén már 460 millió forint értékű termék kibányászását, illetve előállítását írja elő a terv. Ugyanakkor 23 millió forint nyereséggel számolnak. — Hogyan alakult az első fél év? — érdeklődtünk Hajdú Gyula igazgatótól. — Nincs okunk panaszra, időarányosan néhány millióval ugyan kevesebbet teljesítettünk, de a második fél év mindig jobb szokott lenni, így hát biztosan elérjük, amit erre az évre terveztünk. — Mindig nagy exportőr hírében állt a Hegyaljai Művek. Valóban ilyen keresett termékek kerülnek ki a föld mélyéből? — Exporttevékenységünk évről évre bővül, ami elsősorban annak köszönhető, hogy mind a tőkés, mind pedig a szocialista piacokon keresettek a magyar ásványféleségek és belőlük készült különböző adalékanyagok. Ez évi összes kivitelünk értéke már megközelíti a 120 millió forintot, amelyből a tőkés export mintegy 82 millió forint. A Pálházán kitermelt évi 100 ezer tonna nyers perlitből az idén is 40 ezer tonnát szállítunk nyugati országokba. Vevőink között vannak például NSZK-beli, osztrák, svájci cégek, de exportálunk per- litet Jugoszláviába és Csehszlovákiába is. A kalcinált kovaföldre egyebek között görög, nyugatnémet és osztrák üzletemberek tartanak igényt. — Bizonyára nem ismeretlen a közvélemény előtt a bentonit nevű ásvány Az első, a gazdaságosság fogalmának kérdéskörében, a Durisol építőanyagban látjuk a megoldást. Az építőiparban ugyanis igen nagy az energia- és az anyaghányad. Ezzel az új anyagféleséggel — amely lényegében egy könnyűbeton — csökkenthetjük az energiaszükségletet, ezzel az előállítási költséget. A másik oldalon az új vázrendszer szerepel és erről el kell mondani, hogy ez egy olyan építési rendszer, ami feloldja a korábbi blokkos technológia merev korlátáit, és szinte tetszőleges külső és belső formákat lehet vele kialakítani. Elég ha azt mondom, hogy ezzel a rendszerrel akár 7, 20 méter fesztávolságú belső terek is kialakíthatók. Az Északterv bevonásával elkészült az új rendszer programja és megkezdődött a kísérleti gyártás is. Ezt követően Alsózsolcán egy kísérleti bemutató épületet már összeszereltek. Az új vázrendszer első ízben Miskolcon a Melinda utcában „vizsgázik majd”, ahol ebben az évben hozzáfognak egy 14 lakásos épület emeléséhez. A következő feladat egy rugalmas gyártóbázis kialakítása lesz. Ennek a célja az, hogy az igényeknek megfelelően akár napról napra is rugalmasan tudjuk majd változtatni az elemgyártást, azaz testreszabott megrendeléseket is teljesíthetünk. Ehhez természetesen új sablonrendszer kialakítása szükséges. A Durisolról szólva, megkezdődött a termék üzemi előállításához szükséges besem, amelyből mintegy 50— 50 ezer tonnát termelünk évente — folytatta az igazgató. Ebből a szigetelő- anyagból, amelyet széles körben alkalmaznak például olajkutak fúrásánál, mélyépítési munkáknál, és öntödei homok gyanánt is felhasználják — döntően lengyel és NDK-beli vállalatok vásárolnak nagyobb mennyiséget, ám akad vevőnk Dániában is. Elmondhatom, hogy első félévi időarányos exporttervünket 6,7 millió forinttal túlteljesítettük, s ebből a nem rubel elszámolású kiviteli többlet meghaladja az 5 milliót. — Beszélik, hogy a Hegyaljai Müvek üzemeiben olyan természetes zeolit bázisú termékek előállításával is foglalkoznak, amelyeket derítőanyagként, szagtalanító, nedvszívó, szorbensekként, állattartási és takarmányozási ásványi adalékanyagként lehet felhasználni. — Sajnos ezen a területen rendkívül lassan haladunk előre, már ami a szóban forgó adalékanyagok elterjedését illeti. Ügy tűnik ugyanis, hogy bizonyos szakmai berkekben nem mindenkinek érdeke, hogy a zeolit bázisú termékeink szélesebb körben elterjedjenek. Pedig hát, az élet, a gyakorlat azt bizonyítja, hogy terruházás. Most jelenleg az első ütemen dolgozunk, ebben az alapanyag-előkészítést és a blokkgyártást oldjuk meg. Már az idei tervünkben szerepel, hogy néhány kísérleti házat is felépítünk belőle. Mind a Durisol könnyűbeton, mind az új vázrendszer a jelenleg ismert panel formától teljesen elütő építési lehetőségeket teremt meg, és ezzel szabadabbá teszi a tervezők munkáját is. Úgy érezzük, hogy a vállalat jövője szempontjából az említetteken kívül még további fejlesztések is szükségesek. A talponmaradás érdekében például ezért megkezdjük a magastetős fedélszerkezetek gyártását is. Emellett foglalkozunk a nem teherhordó belső válaszfalak gyártásával, a gipsz alapanyagú építőanyagok gyártásával, továbbá polisztirol hőszigetelő hab készítésével is. Mindezeket eladásra szánjuk, ezzel megkönnyítve az építtetők, építkezők munkáját Úgy érezzük, hogy az innovációs láncon végigmenve az értékelemzésig, lehetőséget ad számunkra a piacra termelő lakásépítés is. Ennek a lényege az, hogy az építtető közvetlen kapcsolatba kerül velünk, azaz egyének számára is vállalnánk félkész, szerkezetkész, vagy kulcsrakész állapotban lakások építését, a Durisol fel- használásával is, továbbá olyan többletszolgáltatásokkal, hogy elvállalnánk az OTP-ügyintézéseket. Ezeken felül akár egy szerkezetkész házcsomagot is tudunk majd a megrendelő számára adni. Hajdú Gábor mékeink jól használhatóak a mezőgazdaság különböző területein. — Bár sok nehézséggel kell szembenézni, annak nagyon örülünk, hogy bizonyos termékeink végleg „befutottak”. Ilyen például a Neoder borászati derítőszer, a Zeovit—RCL—O baromfitenyésztési ásványi takarmányadalék, a Zeovit—RCL —O—L természetes ásványi adalékanyag szarvasmarhatakarmányozáshoz, vagy a Zeotrix—8 nevet viselő olaj- nedvszívó, szagtalanító ás- ványkompozitum. Ezek és még több más termékünk megkapta a tudományos és kutatóintézetektől a felhasználáshoz szükséges jogosítványt, jó néhány termék esetében azonban még tovább folynak a kísérletek. — Sokat hallunk manapság arról, hogy a vállalatok keresik azokat a lehetőségeket, amelyeknek révén korszerűsíteni tudják termék- szerkezetüket, ho^y az megfeleljen a piac igényeinek. — A mi esetünkben is történt egy és más az elmúlt időszakban. Az év elején az Ipari Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, valamint az Országos Érc- és Ásványbányák együttműködési megállapodást kötött, melynek értelmében többek között rendezték az időközben bezárt Rudabányai Vasércmű sorsát. Mi is készítettünk egy pályázatot, amelyben a kokillaöntéshez szükséges szigetelőlapok gyártására vonatkozó elképzeléseinket fektettük le. Az illetékesek kezdeményezésünkkel egyetértettek és azt messzemenően támogatták azáltal, hogy pályázatunkat elfogadták. A feltételek persze eléggé szigorúak, 1988 januárjában ugyanis már meg is kell kezdenünk a szóban forgó szigetelőlapok gyártását. Tehát, lényegében másfél év áll rendelkezésünkre, hogy az 52 millió forint értékű fejlesztést, illetve beruházást megvalósítsuk, amely jó alapul szolgál a vállalat és a művek további fejlődéséhez. líueuA Lovas Lajos
