Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

1986. augusztus 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 sport Idénykezdés az NB l-ben Ma megkezdődik az idény a labdarúgás élvonalában. Hét találkozót rendeznek szombaton, a nyolcadikra vasárnap kerül sor. A két újonc, az Eger és; a Duna­újváros hazai környezetben kezd, a Ferencváros villany- fényes mérkőzésen fogadja ellenfelét. A nyitány cseme­géjének ígérkezik a győriek Fáy utcai vendégjátéka. Mindkét csapatnál új szak­vezető kezdett dolgozni, a szurkolók kíváncsiak a be­mutatkozásra. Az NB I. hét végi prog­ramja : Vasas—Rába ETO, Dunaújváros—Videoton, Bé­késcsaba—MTK-VM, Haló­dás—Bp. Honvéd, Eger—Ü. Dózsa, PMSC—Debrecen, FTC—ZTE (szombaton). Tatabánya—Siófok (vasár­nap). (Egy délután a Szily-emlékversenyen) NEMZETKÖZI sakkver­seny Miskolcon . . . Talán három esztendővel ezelőtt volt hasonlóra példa. A KlOSZ-székház „tetőte­rében” zajlik az esemény. Mielőtt végigpillantok a fi­gurákon, Hernádi Istvánnal, a megyei szövetség főtitká­rával váltok néhány szót. — A viadal előtt Gyön­gyösre utaztam, 8 csehszlo­vák, 1 bolgár, 2-2 NDK és NSZK-beli, 3 jugoszláv, 2 osztrák és 1 kubai sakkozó­val tárgyaltam — mondja. Végül két jugoszláv fiút tud­tam megnyerni ... — Talán a díjak, a hono­rárium, manapság tudja ... — célozgatok. — Fizetjük a szállásdíjat, a napidíjat, a közlekedési­költséget! Továbbá: az első díj 8 ezer, a második 6, a harmadik 4, a negyedik és ötödik pedig 2 ezer forint. A 6—14. helyezettek jutal­ma pontonként 80 forint. Hivatali titkot írok le? Nem. A sakksportot is „át­itatja” már az anyagiasság. Komoly nemzetközi viadalt csak azok a. vállalkozók ren­dezhetnek, akik nem fu­karkodnak. Pénzt és egyéb jutalmat adnak. A mesterek, FIDE- „listások” máskülön­ben egyszerűen le sem ül­nek. ★ A harmadik fordulót fél négyre hirdetik. Fél órát ké­sek — egy parti már befeje­ződött. Szurovszky Elekre, a Miskolci Medicor egykori éltáblására, a Honvéd Me- reszjev SE sportolójára vol­tam kíváncsi. A Tóth József (Törekvés) elleni meccse mindössze 18 lépésig tartott. Nézegetem a mérkőzéslapot. Békés remi — állapítom meg. Hozzám lép Papp Gyula, a megyei szövetség elnöke. — Mindkét játékos sietett. Gyorsan léptek, a megnyi­tás után egyensúly alakult ki, döntetlenre adták. Abba nincs beleszólásunk, hogy teljes erővel küzdenek-e, vagy sem! Amennyiben nem akarják értékszámuk csök­kenését, előbb-utóbb úgyis élesre kell kapcsolniuk. Új elnök a DVTK-nál Pénteken délután ülést tar­tott a DVTK elnöksége. A tes­tület meghallgatta a labdarú­gó-szakosztály beszámolóját a felkészülésről, az átigazolások­ról, s a bajnoki célkitűzések­ről. Ezt követően személyi kér­désben döntöttek. Érdemei el­ismerése mellett - saját kéré­sére — felmentette ügyvezető elnöki tisztéből Körösi Istvánt, aki a jövőben a Miskolc Váro­si Pártbizottság munkatársaként tevékenykedik. Egyidejűleg a DVTK ügyvezető elnökévé vá­lasztotta Gutmann Józsefet, aki korábban a birkózó szakosztály vezető edzője volt. Értékszám... A FIDE- (Nemzetközi Sakk Szövetség) mesterek átlaga 2279. A magyar mesteri címhez ezen a versenyen 2255-öt kell el­érni. Vagyis, aki mondjuk 2200-zal rendelkezik, annak úgy kell szerepelnie, hogy 55-öt a javára írjanak. Eh­hez az „akcióhoz” természe­tesen győzelmek szüksége­sek. ★ A Borbély—Dekics találko­zó érdekesen alakul. A vilá­gosnak két centrumgyalog­ja van, de az egyik nehe­zen védhető. Dekics futójá­val, királynőjével és az egyik bástyájával szorongat­ja is a C 4-en álló „parasz­tot”. Borbély résen áll, há­rom figuráját is felvonul­tatja a védelmére. Anyagegyenlőség alakult ki, a királyállások védettek, nehezen támadhatók. Aki nyerni akar, annak kockáz­tatnia kell. Gyors lépésismétlés kö­vetkezik. Borbély jugoszláv ellenfelére pillant, egyre csak nézi, nézegeti. Döntet­lent ajánl. Dekics rábólint. Beírják a fél-fél pontot, majd mintha mi sem tör­tént volna, folytatják a par­tit. Amolyan elemző stílus­ban. Játszanak, félpercenként egymáshoz szólnak. Dekics közben olvas? Nem, szó sincs erről. Csak belepillant a szótárba, hogy áthidalja a nyelvi nehézségeket. ★ Szinte vibrál a levegő a Brandies (DUTÉP SC)—Tri- funov (jugoszláv) összecsa­pás körül. A magyar ver­senyző a középjátékban po­zícióelőnyt szerez. Trifunov- nak D 5-ön izolált (gyalog által nem védett) „paraszt­ja” van, a kecskeméti sakko­zó támadja is. A déli szomszédunktól ér­kezett versenyző sokáig töp­reng, rádől az asztalra, ál- lával csaknem fellöki a fi­gurákat. Koncentrál, nagyo­kat szippant, bodorodik a ci­garetta füstje. Még a szemét is behunyja néhány pillanat­ra. •j- Nem alszik? — hallom mögöttem egy feltehetően laikus kérdését. Mire körülnézek, s újra visszatérek ehhez az asztal­hoz, Brandies már győzelem­re áll. Gyalogja igencsak előreszaladt, még két „ug­rás” és királynő lesz belőle. Nem lehet feltartóztatni. Tri- funov mérlegel, látja: nincs mentség. Nyújtja a kezét. ★ Sárosi (DUTÉP SC) és Ká­das (Mezőgép SC) este ne­gyed kilenckor még egymást gyötri. Sárosi minőségelőnye, jobb állása teljes pontot ígér számára. Kádas azon­ban nagyszerűen „kever”, sakkot ad, majd leüt egy gyalogot. Királynőjével és futójával matthálót fon vi­lágos királya köré. Sárosi ellentámadásba len­dül, két gyalogot is kiüt, ak­tivizálja bástyáját, vezéré­vel pedig egyre jobban be­keríti a sötét királyt. Igen ám, de órája szélse­besen robog... Egy perce marad, ha túllépi, leesik a mutatója, s veszít. Kádas re­ménykedik, már mosolyog. Hatvan másodpercet kell „kibekkelnie”. Sárosi (a mezőny legma­gasabb értékszámú sakkozó­ja) azonban megtalálja a he­lyes megoldást, s miután sakkot ad ... — Három lépésben matt! — súgja a fülembe dr. Krus- nitzky Tibor, a megszűnő Miskolci Medicor szakosz­tályvezetője. Kádas összetörtén adja fel. Ellenfele az utolsó másod­percekben énekelte ki kezé­ből. a fél pontot. A TÁBLÁRA kiírják az eredményeket. Gönczi—Csala döntetlen, Bakos—Lóberma- yer döntetlen, Sárosi—Kádas 1-0, Brandies—Trifunov 1-0, Tóth—Szurovszky döntetlen, Borbély—Dekics döntetlen, Kiss—Král döntetlen. Az él­csoport állása: 1. Brandies 2,5; 2—4. Kádas, Král, Sá­rosi 2-2. Hárman rendelkez­nek másfél, heten pedig 1 ponttal. Folytatás naponta fél 4- től. Augusztus 24-ig. Kolodzcy Tamás Igyekezet Fotó: Laczó József Nagykanizsán a DVTK, Ózdon a Keszthely Vasárnap délután mozgásba lendül a máso­dik vorral gépezete, megkezdődik az 1986—87. évi pontvadászat. A „kulisszák mögötti” tevé­kenység befejeződött, most már a színpadon kell bizonyítaniuk a főszereplőknek. Az őszi 19x90 perc során adhatnak számot arról, hogy jól kihasználták a rendelkezésükre álló időt a nyáron az erőgyűjtésre. Borsod megye a tavalyihoz hasonlóan ezút­tal is két együttessel képviselteti magát. A KVSE kiesett, az Ózd azonban visszakerült, így a DVTK mellett az északi iparváros csapata igyekszik helytállni. A szurkolók várakozása a mexikói Mundial után nem verdesi éppen­séggel az eget, de tagadhatatlan, hogy sokak­nak már hiányzott a labda pattogása. Holnap 17 órától: rajt a 10 pályán! Diósgyőrött csapatot építenek M intha feszültebbek len­nének a vonásai, s komorabb a tekintete is. Emlékszem, tavaly ilyen­tájt egészséges önbizalom jellemezte. Ügy vélte, a DVTK képes megfelelni a feladatnak, s kiharcolja az NB I-be kerülést. Aligha te­het róla, hogy ez nem sike­rült, a terv teljesítésére így várniuk kell a szurkolóknak. Gál Béla idézi fel kissé kesernyésen a fentieket. Az­tán hozzáteszi: egy, de in­kább két év múlva ő már semmire nem hivatkozhat. Akkor ugyanis be kell(ene) érnie annak a munkának, amit vezetésével a nyáron elkezdett a gárda. A rokon­szenves sportember ezúttal első alkalommal viszi a sa­ját bőrét a vásárra NB-s csapatnál. A diósgyőri kis- pad igencsak kemény ülőal­kalmatosság, ez az utóbbi években nem egy esetben igazolódott. Gál Béla tisztá­ban van azzal, mit vállalt. Pontosan tudja, milyen nagy feladatra vállalkozott. Azt sem tagadja, az előttük álló út buktatókkal nehezített. Egyelőre csak a végcél le­beg a szemei előtt, amely­hez két esztendő alatt oda kell érni! Azt mondja: vá­gyai közé tartozott a meg- méretkezés. S azért más, azért jelentősebb a feladat, amit kapott, mert annál a klubnál igazolhatja képessé­gét, felvértezettségét, amely­nek tulajdonképpen mindent köszönhet. Nem rejti véka alá, hogy mostanában sorra állítják meg az utcán .az ismerősök és elmondják neki, hogy fél­tik. Tartanak attól, hogy olyasmire vállalkozott, ami­nek a megoldásához bizo­nyos feltételek nem adottak. Ezekre a felvetésekre udva­riasan csak annyit mond, hogy ismeri az itteni gondo­kat. Nem tagadja, valóban van benne szorongás. Ta­valy nyáron az előkészületi mérkőzéseken brillírozott az együttes, a bajnokságban azonban csak az ősszel tud­ta a többiekkel tartani a lé­pést. Az idén a mutatott já­tékkal egyáltalán nem lehet elégedett. Az eredmények különösebben nem érdeklik, de amit a pályán produkált a társaság, az kevés lehet. A felkészülés milyenségét egyébként úgyis a bajnoki találkozók eredményei minő­sítik. Több esetben fordult elő, hogy azt érzékelte: a já­tékosok egyike-másika még nem azonosult a diósgyőri törekvésekkel. A nagykani­zsai vendégjátékot megelőző utolsó hazai edzőmérkőzésen például semmi jelét nem ad­ták annak, hogy lélekben már a vasárnapi 90 percre koncentrálnak. A szünetben még büntetés lehetőségét is fel kellett vetnie, s ez vé­gül hatott. De ha már ilyen­tájt elő kell venni ezt a faj­ta „pedagógiát”, mi várható később ?... Egyelőre nincs tisztában azzal, mire lesz képes tét­mérkőzésen a csapat. Ezút­tal nem nyomhatja a labda­rúgók vállát a felelősség, hogy mindenáron az NB I. a cél. Ügy rúghatják a lab­dát, ahogy erejükből, tudá­sukból, felkészültségükből telik. Aligha reszkethet a lábuk, mert az ellenfelek többsége tudat alatt azért tiszteli a patinát. Csak erre építeni azonban oktalanság lenne! Senki nem tudott még megélni a múlt dicső­ségéből, főleg, ha az emlé­kek egyre halványodnak. Tény viszont, hogy céljuk az első hat közé kerülés. Gál Béla fontosnak ítéli meg a számonkérést, min­den mérkőzést követő ked­den értékelésre ülnek majd le. Elsődlegesen a felelőtlen­séget akarja száműzni egyik­másik játékos életéből, mert ez a későbbi elképzeléseket torpedózhatja meg. A ren­delkezésre álló prémiumnak egy részét visszatartják, ezt csak a bajnokság végén kap­hatják meg a futballisták — amennyiben teljesítményük ezt indokolja. Azt, hogy most 2 éves programot hirdettek meg Diósgyőrött, sokan nem ér­tik. A szurkoló természete­sen türelmetlen, azonnal akarja az eredményeket, de látni szeretné a csapatépí­tést is. Nos, ritka esetben fordul elő, hogy megfelelő az ötvözés. Az viszont ta­gadhatatlan: a piros-fehér színek kedvelői a múltban nem szokhattak hozzá, hogy kedvenceik sorozatban há­rom idényt töltsenek a má­sodik vonalban. Ha kiesett az együttes (mert azért elő­fordult az ilyesmi), a követ­kező évben már újból a legjobbak közé küzdötte ma­gát. A jelenlegi állapotot sokféleképpen lehet magya­rázni, a tényekkel ugyanak­kor értelmetlen dolog hada­kozni. Más mostanság az idők szava, s Diósgyőrött ed­dig ezt nem vették figye­lembe. Gál Béla szerint az új szakosztályvezetés képes lesz megfelelni a követel­ményeknek. Hallai Imre szakosztályelnökkel azonos hullámhosszon vannak, igye­keznek azonnal közbelépni, ha szükséges. A szakvezető azt is megjegyzi: az átiga­zolt labdarúgókat ő szemel­te ki, kérte, hogy a klub szerezze meg őket, tehát senkire nem mutogathat, ezért vállalja a felelősséget. Azt viszont senki ne fe­lejtse, hogy Dzurják távozá­sa alighanem csökkenti az együttes góljainak számát. Minden bizonnyal hamaro­san bevonul Kiss, Lippai és Breznai, marad tehát 16 harcképes, bevethető játéko­sa. Mindettől függetlenül legalább egy pont megszer­zését reméli Nagykanizsán, mert ez kell az önbizalom növeléséhez, a hangulat megalapozásához. Labdarú­góitól egyébként példás hoz­záállást, töretlen küzdőszel­lemű játékot vár. Bízik a szurkolók megértő támogatá­sában, de azt is jól tudja, hogy ők, türelmetlenségük­nél fogva, olykor bizony nem rejtik majd véka alá nem­tetszésüket. M indezekkel együtt Gál Béla Diósgyőrött sze­retne valami egészen szépet produkálni. Eltökél­ten hiszi, hogy erőfeszítése sikerrel jár. Sokan szoríta­nak érte. Doros László Ózdon merészen terveznek Az Özdi Kohász labdarú­gói Bánkúti László vezető edző irányításával készülnek a bajnoki rajtra. Az utolsó „simítások” közben váltot­tunk szót a szakvezetővel. — Milyen célkitűzéssel vágnak neki a küzdelmek­nek? — Szeretnénk a mezőny első felében végezni, azaz a 10. helyig bezárólag szá­munkra minden elfogadható. Érzésem szerint a terv tel­jesíthető. — Milyennek ítéli meg a nyári felkészülést? — Nagyon keményen dol­goztunk. elégedett vagyok a labdarúgók hozzáállásával, akarásával. Azt azonban saj­nálom, hogy mindössze egyetlen olyan előkészületi találkozót vívtunk (az FTC ellen a Marlboro Kupában), amely alkalmas volt erőnk kipróbálására. — Mit tudott a Kohász játékáról? — Ismertem az együttes stílusát, jobbára kontraak­ciókkal igyekeztek zavarba hozni az ellenfelet, de mivel a középpályások közül töb­ben csatárként kezdtek, így a védőmunkája a csapatnak esetenként nem volt kielé­Bánkúti László egy éve még Diósgyőrött látott munkához, most az Ózdi Kohász együtte­sét vezényli gítő. A második vonalban el­sősorban ezt kell javítanunk. — Hogyan fest a keret? — Pillanatnyilag 18-an va­gyunk, mert lesz egy lesze­relő katonánk, egy helyet pedig tartalékolunk. A lab­darúgók: Fekete, Erdős, To­kár, Fodor, Kertész, Szilá­gyi, Stanev, Paulovics. Ko­vács. Osváth, Bém, Búd. Havelant, Utassy, Katalin, Homonnai, Dudás, Králik. — Mi a véleménye a sor­solásról? — Lehetett volna jobb is. A Keszthely elleni nyitó- mérkőzést itthon minden­képpen meg kell nyernünk. Utána a DVTK, a Volán és a Baja következik. Négy mérkőzésen négy pont meg­szerzését várom. A szep­tember látszólag könnyebb­nek tűnik, ezért 7—8 pont begyűjtését remélem. Az ősz végére 19—20 pontunknak kellene lenni, mert ha ez így történik, biztonságban vár­hatjuk a tavaszi folytatást. Az elképzelések örvende­tesek, azt azonban senkinek nem szabad elfelejteni, hogy egy csapat kifoghat rossz napot is. Ilyen esetben kell elsősorban a szurkolók segít­sége, adni, nyújtani is szük­séges, hogy később követel­ni lehessen. Beszélgetésünk végén Bánkúti László arra kért, saját és játékosai ne­vében tolmácsoljam az ózdi szurkolók felé: támogassák az átszervezett együttest, amely szeretne szép sikere­ket elérni, de ez csak közös összefogással lehetséges. (Vincze)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom