Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1986. augusztus 16., szombat Fiatal feleségével sokat jártak halászni a Hernádra és megtetszett nekik a táj. A vízben 30 méterről is meglátták akkor a halat és inni lehetett a folyó vizét. Letelepedtek itt, és megnyitotta cipészműhelyét. Ma nyugdíjas, és mint mondja, nehezen telnek a napok. De nem sokáig, mert nősülés előtt áll, és amikor erről beszél, felcsillannak szemei. — Három éve halt meg a feleségem, és nagyon rossz egyedül — mondja. — De most talán minden megváltozik. Lehet, hogy elköltözik vissza a városba, itthagyja kis házát, kertjét, amelyet ma is nagy szeretettel művel. Büszkén mutatta meg azt a villanymotorral hajtott öntözőberendezést, ami segíti az öntözés fáradságos munkájában. Elköszönök tőle további erőt, egészséget kívánva, és a hétvégi házak felé indulok. A kertszövetkezet rendezett, szép telkeket hozott létre itt, ezzel is emelve a község rangját. Dóri Tóth Sándorék két éve építették fel kis házukat a folyó mellett. Most éppen nagy munkában tálálom őket: a terasz alapját készítik. Egy hete vannak itt, az üdülés munkával telik. De mint mondják megéri, mert a kertben megterem, amire a családnak szüksége van, és két kislányuk is jól érzi magát idekint a Hernád partján. Késő délután van, amikor elindulok hazafelé. A községen végighaladva eszembe jutnak az elöljáró szavai: „mi szeretnénk itt élni továbbra is”. Nos, az a rövid idő, amelyet itt eltöltöttem, meggyőzött arról, hogy Her- nádkak élni fog a jövőben is. Papp Zsolt Hernódkak. Erről a Hernád menti kis községről ekképpen tesz említést a Vármegyei Szociográfiák 1940-ben megjelent XI. — Zemplén vármegyével foglalkozó — kötete: „Egyes források szerint már a középkorban a forgalom középpontja volt, és nevét a Hochen szóból a nép előbb Kok majd Kak alakra változtatta. 1302-ben zárdájáról tesznek említést a források. 1356-ban az egri káptalan birtoka. A XVI. század közepe táján elpusztult, és az 1598-i összeírás szerint a török hódoltsághoz tartozott. Rákóczi szabadságharca alatt ismét az elpusztult helységek közé tartozott. 1750-ben cseheket telepítettek le. Református egyháza 1813- ban alakul, a régi templom 1802-ben, az új 1938-ban épült. A világháborúban több polgára vett részt. Kisközség a szerencsi járásban. Hozzátartozik: Kak-Belegrád, Kócánsashalom, Potocki- tanya, Fegyverneki-tanya, Répássy-tanya és Sisár-puszta. Területe 1780 kát. hold. Lakosainak száma 915, valamennyi magyar anyanyelvű... Lakóházak száma 180. Lakosainak főfoglalkozása a a földművelés. Tanügyét 1 római katolikus és 1 református népiskola és 1 közs. gazdasági továbbképző látja el. A község állandó piaca Miskolc. Körorvos Gesztelyen, a legközelebbi közkórház Miskolcon 16 kilométerre. Vasútállomása Hernádnémeti 5 kilométerre ...” A 37. számú főútvonalon haladva már messziről feltűnik a hernádkaki víztorony, melynek fényes gömbjén megcsillannak a nap sugarai. Néhány nappal ezelőtt még zásztót is felfedezhettünk volna tetején, hiszen a községben élő gyerekek előszeretettel játszottak itt. Mivel nem féltek felmenni a magasba sem, ezért mindig az ügyesebb, szemfülesebb csapat zászlaját lengette a szél a falu fölött. E balesetveszélyes játék azonban már a múlté, mert a bejárati, nyílást lezárták, így a „vitézek” nem juthatnak fel a hidrogló- busz tetejére. Kísérőimmel, Juhász Sándor községi elöljáróval és Mátyus Lászlóval azonban nekiveselkedünk a vaslétrának, hogy néhány perc múlva — közbeiktatott pihenők után — mintegy 45 méter magasból tekintsünk a tájra. Előttünk terül el a falu, amely a társközségek ma sem könnyű életét éli. Látjuk az alattunk húzódó búzaföldet, ahol az aratás utáni munkákat végzik, a másik oldalon pedig elénk tárulnak az új lakótelep korszerű családi házai. Csak a folyó szalagját rejti el szemünk elől a parton húzódó erdős, bokros terület. Simon Péter, aki a Her- nádvölgye Termelőszövetkezetnél inszeminátor, apósával és anyósával éppen szalmát gyűjt a víztorony melletti területen: — Ezen a héten a termelőszövetkezet ingyen biztosítja számunkra a takarmánynak valót, csak el kell .szállítanunk — mondja. — A tsz ezzel is támogatja a háztáji állattartást. Hozzájuk hasonlóan Erdős Andrásék is itt tevékenykednek, ők már megrakták a vontatót, és indulnak hazafelé.Mi is a falu felé tartunk, utunk a füstölgő szeméttelep mellett vezet el. Az elmúlt év elejétől indult be itt az intézményesített szemétszállítás. Ennek nagyon örültek a falu lakói, ám annak kevésbé, hogy a szemétlerakó nincs körbekerítve, és nem fedik be termőfölddel az idehordott hulladékot. Emiatt a közeli zártkertek egy részét már nem lehet művelni, mert annyira szemetesek, a szél hord- ja-viszi a papírdarabokat, műanyag flakonokat. Beérünk a falu központjába és az elöljáróság épületében ülünk le beszélgetni. Nemrégen újították fel ezt a középületet, amely helyet ad a párthelyiségnek és az ifjúsági klubnak is. — Az elmúlt évi tanácstagi választások óta működik Hernádkakon elöljáróHárom éve költözött e korszerű épületbe a posta. „Utolsó nap" az óvodában. Új lakótelep épült a Dobó utcában. Erdőbényéről, sőt Miskolcról is költöztek ide családok. Megállt az elvándorlás a községből, több mint ezer lakosa van ma a településnek. Néhány év múlva újabb korszerű családi házak épülhetnek, hiszen , 24 telket készítenek elő. Az elmúlt időszakban látványos fejlődésnek indult Hernádkak. Üj óvoda, posta, orvosi rendelő épült, nagyrészt az itt élők keze munkájával, társadalmi munkában. — összetartó kis közösség a miénk — mondja Sarafi Sándor. — Szoros a lakosság kapcsolata az elöljárósággal, a HNF bizottságával, a párt- és KISZ-szervezettel. Hagyománnyá vált nálunk a nőnap megünneplése csakúgy, mint az öregek napja, a május elseje, vagy augusztus 20.-a. Ezt az összetartást igazolja, hogy a hernádkakiak megszavazták a település- fejlesztési hozzájárulást. Igaz, ebben olyan célkitűzéseket fogalmaztak meg, mint a gázcseretelep, egy kéttantermes iskola megépítése, az utak rendbehozása. A beszélgetés után sétálni indultunk. Az elöljáróság épülete mögött, az udvaron gyerekek játszanak. Az óvoda működik itt, ahol Hor- nyék Antalné invitál be egy rövid pihenőre. Az apróságok önfeledten játszanak, és most talán egyikük sem gondol arra, hogy holnaptól nyári szünet kezdődik az oviban. Csak szeptemberben jöhetnek ismét, ám ekkor már nemcsak 25-en, mint eddig. Harminchárom kisgyereknek jut hely ebben a korszerűen felszerelt intézményben. Nem messzire innen, a modern postaépületben találkozunk Kovács Józsefné kézbesítővel. Magunk is látjuk, hogy kényelmes körülmények között dolgoznak itt a három éve átadott új épületben. Édesanyjától vette át ezt a munkát, aki 18 éven keresztül vitte az újságokat, leveleket, küldeményeket a családoknak. Tőle tudjuk meg, hogy lapunknak, az Észak-Magyarországnak 171 előfizetője van a községben, míg Népszabadságot 31 család olvas rendszeresen. Jön persze még más napi-, valamint hetilap és levelek is gyakran érkeznek. Néhány perccel elmúlt már dél, amikor összetalálkozunk a 75 éves Kulcsár Sándorral. Kerékpárján ételhordó, éppen ebédjét viszi haza elfogyasztani. — Jó dolog ez, hogy kapok ebédet a szociális gondozás keretében — mondja, majd megállunk egy kicsit beszélgetni. — Ma káposztaleves van, a második pedig két darab fánk. ság — mondja Juhász Sándor. — A közös tanács Her- nádnémetiben van, néhány kilométerre innen. Bár társközség vagyunk, azt szeretnénk, hogy élő legyen ez a község, és ehhez több támogatást várunk. — így igaz — veszi át a szót Sarafi Sándor községi párttitkár. — Itt vannak az utak problémái. Visszatérő panaszunk a két temetőt összekötő út rendbehozása. Hiába beszéltünk róla szinte minden lehetséges alkalommal, máig sem készült el. Hasonlóan a Dobó utcához, ahol a tanács vállalta a járda és az út megépítését. Ebből eddig semmi sem lett, pedig az itt lakók magasabb összeget fizettek a házhelyekért. Van ugyan jó minőségű aszfaltburkolatú út is a községben, ám sok helyre csak gumicsizmában lehet bejutni eső után. A néhány évvel ezelőtt, a Dobó utcában kialakított 49 házhely nagy része mára már beépült. A környező településekről, Megyaszórói, Sándor bácsi 52 évvel ezelőtt került ide Miskolcról.
