Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

Vasutasnapon VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A magyar vasút történeté­nek utóbbi negyven esz­tendejét bemutathatnánk úgy is, hogy statisztikai adato­kat hívnánk segítségül. Ezek pedig impozáns eredményekről váltanának. Ki vitatná azt a puszta tényt, hogy a második világháború pusztításai miatt teljesen megbénult a vasúti forgalom, hogy a járműállo­mány nagy részét nyugatra hurcolták el a németek. Csak­nem valamennyi pályaudvar ro­mokban hevert, a vágányok egyharmada tönkrement, az ide­haza maradt mozdonyok és va­gonok túlnyomó többsége meg­sérült, vagy teljesen használha­tatlanná vált. Mégis, a negyvenes évek vé: gére a vasút már nagyobb tel­jesítményt ért el az áru- és személyszállításban, mint 1938- ban, a háború előtti utolsó bé­keévben. írhatnánk arról is, hogy a hatvanas években be­következett megtorpanás után ismét a fejlesztés, a korszerű­sítés esztendei következtek, s napjainkban, amikor a vasúti közlekedés reneszánszát éli, minden gond ellenére a MÁV állja a nemzetközi összehason­lítást. A vonatok most is, mint min­den esztendőben, július máso­dik vasárnapján ugyanúgy köz­lekednek, mint egyéb munkana­pokon. A MÁV forgalmi, vonta­tási dolgozói és a többi szak- szolgálat ugyanúgy teljesíti fel­adatát, mint más vasárnapo­kon. A különbség mindössze annyi, hogy július második va­sárnapján van a vasutasnap. A Magyar Államvasutak az ország legnagyobb vállalata, melynek 130 ezer fős kollektí­váját az elismerések, dicsérő szavak mellett bírálat is éri napjainkban. Egyet azonban még a bírálók sem vonnak két­ségbe. Mégpedig azt, hogy a vasutasok összetartása, segítő­készsége nem változott a ma­gyar vasút közel másfél évszá­zados fennállása óta. Hagyo­mány a vasúthoz való ragasz­kodás is a MÁV dolgozói kö­zött. Az ünnep alkalmából tiszte­lettel köszöntjük a MÁV Mis­kolci Igazgatóságának csaknem tizenötezer fős kollektíváját, amely hét közben és ünnepna­pokon, melegben és fagy­ban, téfen-nyáron, éjjel és nappal, nagy hivatósérzettel, fe­lelősséggel végzi munkáját. Kö­szöntjük a vasutasokat, akik naponta több száz személy- és tehervonat biztonságos közleke­déséről gondoskodnak. A MÁV Miskolci Igazgatósá­gának, amely a Magyar Ál­lamvasutak második legna­gyobb szervezete, megkülön­böztetett szerepe van a nép­gazdaság életében. Hatóköre Borsodon kívül Heves és Nóg- rád megyére, bizonyos mér­tékben Pest és Szolnok megyé­re is kiterjed. Évenként több tízmillió utas szállításáról és mintegy 30 millió tonna áru továbbításáról, illetve fogadá­sáról kell gondoskodnia a Mis­kolci Igazgatóságnak. Vasutasaink az ünneplés órá­jában is tudják, hogy a hátra­levő hónapokban és az elkö­vetkező években igen nagy fel­adatokat kell megoldaniuk, a vasútnak a népgazdaság ter­vezett növekedési ütemével összhangban kell fejlődnie. Nem titok, hogy a MÁV szállítóka­pacitása az elmúlt években csökkent. A feladatok és a ka­pacitás összhangjának megte­remtéséhez elengedhetetlen a vállalatpolitikai feladatok alap­ján a célkitűzések, az azok megvalósításához szükséges in­tézkedésék és eszközök köré­nek meghatározása. Ehhez vi­szont fel kellett ismerni, hogy a vasút a 'közlekedési munka- megosztás alakulása miatt, ma már nincs monopolhelyzetben. XLII. évfolyam, 163. szám Ara: 2,20 Ft Szombat, 1986. július 12. Szabó Isim megyénkkel ismeMetl Látogatás a tarcali termelőszövetkezetben A húsipari vállalatnál — Elnökségi ülésen a Teszövben Az aratás nemcsak nehéz fizikai munka, de mindenkor jókedvű ünnep is. Mád, Mezőzombor, Tárcái. A három község közös me­zőgazdasági nagyüzeme, a Tokaj-hegyaljai Termelőszö­vetkezet ma 4500 hektáron gazdálkodik. Bizonytalan a sorsa, hiszen az utóbbi évek veszteségei miatt adósságál­lománya meghaladja a szö­vetkezet összes vagyonát. Majd’ kilencszáz tag, továb­bá háromszáz nyugdíjas és járulékos, közel ezer alkal­mazott keresett megélhetést a termelőszövetkezetben. De mit hoz a jövő? A három község közössége aggódva te­kint a holnap felé, de nö­vekvő fegyelemmel, szívós akarattal teszi nap mint nap a dolgát. — Ez a közösség az eltelt egy esztendő alatt nagyon sokat gyötrődött, és kétségek között él ma is. Munkájával azonban bebizonyította, hogy jobb sorsra, bizalomra érde­mesül — mondotta tájékoz­tatójában Néposz Péter, a termelőszövetkezet elnöke Szabó Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa elnökének, aki tegnap, Fejti Györgynek, az MSZMP KiB tagjának, a me­gyei pártbizottság első titká­rának, Ladányi Józsefnek, a megyei tanács elnökének, va­lamint Szaniszló Sándornak, a Mezőgazdasági Szövetkeze­tek Megyei Szövetsége elnö­kének társaságában, a 25 éves múltra visszatekintő termelőszövetkezet gazdálko­dásával, munkájával ismer­kedett. Tarcalon, a hét eleji eső­zések utón, tegnap kisütött a nap, és az 1120 hektárra ve­tett őszi búza betakarítása megkezdődhetett. Igaz, a .22 százalékos nedvességtartalom miatt a kicsépelt magokat még szárítani kell, de a ti­zennégy napra tervezett ara­tásban most már felbúghat­tak a kombájnok motollái, hogy a kishomoki területen levágják a megtermett ke­nyérnek valót. — Hányadik aratása ez? — fordult Fejti György Tá­las Mihály kombájnos felé. — Nyolcadik. A legnagyobb élmény talán az első volt, a legfontosabb meg éppen a szövetkezet sorsa miatt, ez. A szövetkezet búzatábláin tehát aratnak, a juhászatban viszont az exportcélú pecse­nyebárányok nyírása folyik. — Van-e elég juhász ezen a tájon? — kérdezte Szabó István Orosz Istvántól, a tsz állattenyésztési főúgazatveze- tőjétől. — Megbízható, jó juhá­szokból szerencsére, nincs hi­ány. Bizonyára ennek köszönhe­tő, hogy az elmúlt években javultak az állattenyésztés fajlagos mutatói, az olcsó tartás, az ágazat lehetőségei­nek kihasználása pedig meg­teremtette a nyereséges ju- hászatot Tarcalon. (Folytatás a 2. oldalon) Az idén most jutottam el először az aratókhoz — mondta Szabó István f SIMIM1IDI5HE AZ MSZMP BORSOD-ABAŰJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ezért, csak akkor tudja szere­pét továbbra is megtartani, ha a befeléfordulás helyett a fu­varoztatók és az utasok felé fordul, szolgáltató jellegét erő­síti. A z igazgatóság területén nem kevés azoknak a vasutas dolgozóknak a száma, akik a legnehezebb időkben is bizonyították, helyén van a szívük, nemcsak munká­juknak, hanem egyben hivatá­suknak tekintik a szolgálatot, hajlandók áldozatokat is hoz­ni, ha a szükség úgy kívánja. Őket és a többi vasutast kö- szöntjü'k a harminchatodik vas­utasnapon. L. L. Vasárnapra várják az an­gol fővárosba Eduard Se- vardnadze szovjet külügymi­nisztert, aki hétfőn és ked­den folytat tárgyalásokat Sir Geoffrey Howe külügymi­niszterrel és a Thatcher-ka- binet más vezetőivel. Alek- szej Koszigin, néhai minisz­terelnök 1967-es angliai lá­togatása óta, Sevardnadze személyében a legmagasabb rangú szovjet személyiség tesz most hivatalos látoga­tást a szigetországban. A szovjet külügyminiszter régóta várt, s a kapcsolatok átmeneti megromlása miatt kétszer elhalasztott látogatá­sának megvalósulásában an­gol megfigyelők, a szovjet— brit kapcsolatok normalizá­lódásának hivatalos megerő­sítését látják. Ügy ítélik meg Londonban, hogy a szovjet— brit megbeszélések időpontja végül is szerencsés: egybe­esik a kelet—nyugati kapcso­latok enyhülésének és egy újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó esélyeinek ja­vuló kilátásaival. A The Times moszkvai tudósítójának jelentése sze­rint a szovjet fővárosban úgy vélik, hogy Nagy-Britan- nia fontos szerepet tölthet be a kelet—nyugati kapcsolatok és a szovjet—amerikai párbe­széd előmozdításában, külö­nös tekintettel arra a kölcsö­nös megértésre, ami Thatcher miniszterelnök-asszony és Reagan elnök között fennáll. A The Times részletes po­litikai portréban mutatta be olvasóinak Eduard Sevard- nadzét. A befolyásos lap hangsúlyozza: „Brit kor­mánytisztviselők azt remélik, hogy a szovjet külügyminisz­terrel való megbeszéléseken értékes betekintést nyerhet­nek a fegyverzetkorlátozás te­rületén elérhető érdemi elő­rehaladás lehetőségeibe”. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár meghívására nem hivatalos munkatalálkozóra Ausztriába látogatott. A képen: a két kormányfő Kismartonban (Eisenstadt) a tárgyalások megkezdése előtt. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancel­lár meghívására, pénteken nem hivatalos munkatalálko­zóra Ausztriába látogatott. Útjára elkísérte őt felesége. A magyar kormányfővel együtt utazott Török István külkereskedelmi minisztériu­mi államtitkár és Kovács László külügyminiszter-he­lyettes, valamint Nagy János, ausztriai magyar nagykövet. Lázár György gépkocsija a reggeli órákban haladt' át Sopron—Klingenbach határ- átkelőhelyen, majd néhány perccel később a magyar kor­mányfő megérkezett Eisen- stadtba, az Esterházy-kastély udvarára, ahol elsőként Franz Vranitzky és felesége, majd Johann Bauer kereskedelmi államtitkár, Herbert Tschofen, a Külügyminisztérium politi­kai igazgatója és Arthur Agstner, az Osztrák Köztár­saság magyarországi nagy­követe üdvözölte Lázár Györgyöt, feleségét és a ma­gyar küldöttség tagjait. Ott volt a fogadtatásnál Theodor Kery, Burgenland tartomány főnöke is. A kölcsönös üdvözlések után a magyar miniszterel­nök és az osztrák szövetségi kancellár szűk körben meg­beszélést folytatott a bur­genlandi központ óvárosában fekvő, 1672-ben, barokk stí­lusban épült, és eredeti for­májában újjáépített Esterhá­zy-kastély fogadótermében. A két tárgyalóküldöttség még a délelőtti órákban meg­kezdte a teljes ülést a kor­mányfők vezetésével, a kas­tély tükörtermében. Az MTI értesülése szerint a szívélyes, baráti légkörben lezajlott, négyszemközti, il­letve szélesebb körű megbe­széléseken Lázár György és Dr. Franz Vranitzky tájé­koztatták egymást országaik helyzetéről. Megelégedéssel szóltak a magyar—osztrák kapcsolatok fejlődéséről és kiemelték az együttműködés- hes fűződő érdekek kölcsö­nösségét. Megerősítették, hogy mindkét fél részéről megvan a szándék a tovább­lépésre, amit jól szolgálnak a rendszeres magas szintű politikai találkozók. Egyetér­tettek abban, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni a gazdasági együttműködés új, korszerű formáinak szélesebb körű alkalmazása érdekében. Megállapították, hogy ennek jó példája a bős—nagymarosi vízlépcső megépítésében ki­alakult, kölcsönösen előnyös együttműködés. Méltatták a kulturális együttműködés te­rületén elért eredményeket, és kiemelték az ez évben, Bécsben megtartott magyar, illetve az 1987-ben, Buda­pesten sorra kerülő osztrák kulturális hét jelentőségét egymás kulturális értékeinek jobb megismerésében. Elis­meréssel szóltak a két ország közötti idegenforgalom növe­kedéséről, és ennek szerepé­ről a két nép közötti kap­csolatok erősítésében. A nemzetközi helyzetet át­tekintve a két kormányfő kü­lönösen nagy figyelmet for­dított a nemzetközi feszült­ség csökkentésének lehetősé­geire. Mindkét részről ki­emelték a nukleáris és a ha­gyományos fegyverkezés mi­előbbi korlátozásának alap­vető fontosságát, a bizalom építését szolgáló párbeszéd megőrzésének szükségességét. (Folytatás a 2. oldalon) Ülést tartott a SZOT és a SZOT elnöksége Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa. Megvitatta a tagdíj- rendszer módosítására ké­szült javaslatot. A testület egyetértett azzal, hogy a tag- díjfizetés jelenlegi módja több, már korszerűtlenné vált elemet tartalmaz. Ezért úgy foglalt állást, hogy 1987-től a dolgozókkal és a szakszer­vezeti tisztségviselőkkel foly­tatandó vita tapasztalatait is felhasználva, lépcsőzetesen korszerűsíteni kell a tagdíj- rendszert. Nagy Sándor, a SZOT tit­kára időszerű gazdaságpoli­tikai kérdésekről tájékoztat­ta a testület tagjait. Elmond­ta, hogy szeptember 1-én lép életbe a tartósan fizetéskép­telen vállalatok felszámolá­sáról szóló törvényerejű ren­delet. Az új jogszabály elő­készítése során a szakszerve­zeti mozgalom képviselői egyetértettek a tervezetben foglaltakkal. Ugyancsak pénteken ta­nácskozott a SZOT elnöksé­ge is. A testület több köz­érdekű kérdést vitatott meg: a bizalmiak képzésének új formáját, a jövő évi szak- szervezeti üdültetés kérdése­it. valamint a szakszervezeti rendezvények, értekezletek megtartásának új rendjét. Az elnökség állást foglalt az üdülési térítési díjakat ille­tően, s eszerint az üdülő be­utalójegyek térítési díja a jövő évben nem változik. Az elnökség határozatot hozott arról, hogy a szak- szervezeti munka hatékony­ságának növelése érdekében korszerűsíteni kell a munka- módszereket, jobb tervezés­sel, koordinálással csökken­teni kell az értekezletek szá­mát, s meg kell szüntetni azok párhuzamosságát. A munkaidőalap védelme ér­dekében a rendezvényeket munkaidán kívül kell meg­tartani, a két- vagy több­műszakos munkahelyeken pedig úgy, hogy ez a legki­sebb munkaidő-kieséssel jár­jon. Ugyanez vonatkozik az oktatásra is, valamint a tö­megrendezvényekre, gyűlé­sekre, ünnepségekre. A SZOT elnöksége felkérte az iparági-ágazati szakszerve­zeteket, hogy saját területü­kön alakítsák ki a rendez­vények szervezési rendjét, s tegyék meg a szükséges in­tézkedéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom