Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-31 / 179. szám
1986. július 31., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Védett parkok gondozása Borsod különböző tájegységein a természeti értékek között számos olyan található. amely megyei védettséget élvez. Ezek között vannak azok a kastélyparkok is, ahol különleges növényzet, úgynevezett exóták is fellelhetők. A megyei tanács határozatával védelem alá helyezett kastélyparkok és más helyi jelentőségű, tájképi védettséget; élő növényzet gondozására évről évre jelentős összeget fordítanak. Már 1983-ban a mezőgazdasági osztály középtávú programot dolgozott ki ezek „karbantartására”, gondozására, amely szervesen kapcsolódik a hosszú távú elképzelésekhez. Ezeknek az elképzeléseknek alapján végzik a gondozást az idén is, a megyei tanács által rendelkezésre bocsátott pénzből. Támogatásban részesítették többek között a Szóphalom községben lévő. a Kazinczy múzeumot körülvevő park gondozásást, amelyre több mint negyedmillió forintot fordítanak. Ebből az összegből nemcsak a több évszázados faállományt gondozzák, de rendben tartják az utakat, a Kazinczy-család sírhelyeit, és a virágok kiültetését is elvégzik. így teremtenek szemre is tetszetős környezetet a múzeumot nagy számban felkeresőknek. A kékedi, egykor Melczer- kastélyt helyreállítják, s ott a megyei tanács oktatási intézményét rendezik be. A kastélyt értékes park övezi. Ennek fenntartásáról, az elvadult környezet rendbe hozásáról is gondoskodnak, megfelelő pénzösszeg juttatásával. Jutott a fenntartásra fordított összegből többek között a világhírű aggteleki barlangvidékre vezető út mellett fekvő Zádorfalva határában található környezeti értékű juharfasor rendben tartására, valamint a Ragály községben lévő matuzsálem korú tölgyfa védelmére is. Gazdag program az encsi repinapon A Magyar Honvédelmi Szövetség megyei és Enes városi vezetősége augusztus 3-án honvédelmi repülőnapot rendez Encsen. A repülőnap földi műsorában kiállítást rendeznek a néphadsereg, a határőrség, a Munkásőrség, a polgári védelem, és az MHSZ életéből. Lesz modellező és rádióiránymérő bemutató és kultúrműsor, amelynek érdekessége, hogy egy csehszlovák fúvószenekar mellett fellép a megyénkben tartózkodó avignoni népi táncegyüttes. A légi műsorban transzparensvontatás, ejtőernyős ugrások, helikopter- bemutató, egyéni kötelék műrepülés, hőlégballon és sárkányrepülés szerepel. A honvédelmi repülőn apón adják át a széles körű társadalmi összefogással készült encsi MHSZ-bázist. A repülőnapon sorsolják ki a városi uszoda építésére kibocsátott téglajegyek főnyereményét, egy Trabant személygépkocsit is. „Köszönöm..." „Nem is tudom, hogyan mondjam magának ... Segítséget kérnék. Tudom én, hogy mindenki kérését nem teljesíthetik, de muszáj valamilyen megoldást találnom. Magukra gondoltam. Tehetnének velem kivételt. Csak beszélek, és még azt sem tudja, hogy mit akarok. Locsogós vénasz- szonynak fog tartani, pedig nem nekem való a sok szó. Tudja fiatalember, nyugdíjba készülök. Harmincnyolc és fél év után megyek nyugdíjba. Ebből harminckét' évet egy vállalatnál töltöttem. A gyógyszertári központ anyagraktárában vagyok még pár napig. Augusztus elsején búcsúztatnak és ... és nem tudom nekik viszonozni. Sokan nem értik, hogyan lehet egy munkahelyen családias a légkör. Sajnálom őket. Én minden reggel örömmel mentem munkába még akkor is, amikor majd összeestem a fáradtságtól. A munkatársak erőt öntöttek belém. Sokszor csak rájuk támaszkodhattam. Tudja, a férjem korán meghalt. Az egyik fiam akkor volt középiskolás, a másik a főiskolát végezte. Egyedül neveltem a gyermekeimet. Becsülettel kiiskoláztattam őket. A lányomat leérettségiztettem, férjhez adtam, de nem tudtunk sokáig örülni a boldogságának, mert huszonnégy évesen meghalt. A mostohafiamat is én bocsátottam szárnyra .. . Hallottam, hogy a munkatársak szén búcsúztatást akarnak. Ezt egy pohár itallal és egy harapás szendviccsel nem lehet megköszönni. Többre pedig nem nagyon telik, hiszen a gyerekeimre még most is gondolni kell, a kisebbik fiam építkezésbe fogott. Segítem ahogyan tudom. ezért is nem mentem korábban nyugdíjba. Nem sürgettek a vezetők, azt mondták, maradjak még és tanítsak be egy fiatalt a részlegvezető-helyettesi munkakörbe. Nyolcfős a brigád. Nagyszerű kollektíva, jó a szellem. Régóta dolgozunk együtt. Sokukat kísértem esküvőre, névadóra, mintha a saját gyermekeim lettek volna. Ha tudnám, megvendégelném az egész központot. Szeretném megköszönni azt a sok jót, amit tőlük kaptam. Az életemet ott éltem le. A munkám mellett kevés szere- tetet tudtam adni az unokáimnak, ezután mindet ők kapják. Csak ne lennék ilyen tanácstalan ... az ember nem is tudja szavakba önteni. Maguk majd kitalálnak valamit. Tudja, nagy dolog az, ha valaki biztonságot kap a munkahelyétől. Engedtek tanulni, megértették, ha baj volt a családban. Az utóbbi években a béremeléskor is számításba vették, hogy sokat dolgoztam és nyugdíjba készülök. Soha nem késtem, nincs igazolatlan mulasztásom. Megérti ugye, hogy nehéz megválni tőlük. De hát... elérkezett. Sók van mögöttem ... Hat elemivel kezdtem, azután kitanultam gyógyszerész asszisztensnek. Letettem a drogista mestervizsgát, mert ez is pénzt jelentett, hogy könnyebb legyen a gyerekeket nevelni. Most, hogy magamra is gondolhatnék, nyugdíjba megyek. Eljött az idő . .. menni kell. Azt mondták, hogy nyugdíj után is visszavárnak, de van ebben udvariaskodás is. Ezután a gyerekeimmel és az unokáimmal akarok lenni. Ha a munkahelyemen keresnének, Kovács Lajosnénak hívnak. Mindenki ismer, biztosan megtalálnak. Gondoljanak ki valamit.” (F. I) Honvédelmi verseny Tardon A Magyar Honvédelmi Szövetség Mezőkövesd városi vezetősége 1986. július 19- én rendezte meg Tárd község határában a tartalékosok lövészettel egybekötött honvédelmi versenyét. A rendezvény a kiképzési év záró- aktusát is jelentette. A résztvevők itt adtak számot az elméletben elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazásáról. A versenyzőket Kosa József, az MHSZ mezőkövesdi titkára köszöntötte, egyben aktuális külpolitikai kérdésekről is beszélt. Ezután a benevezett csapatok végighaladtak az előre kijelölt útvonalon, s a nehéz terepen végrehajtották a különböző feladatokat. A pontszámok és az időeredmények összesítése után Szentistván csapata végzett az első, a Mezőkövesdi Építőipari Szövetkezet csapata a második helyen, míg a harmadik a Kismotor- és Gépgyár csapata lett. Az egyéni eredmények alapján a PA pisztoly versenyszámban Simon István, aa AMD géppisztoly versenyszámban pedig Tóth Ferenc tartalékosok végeztek az első helyen. A verseny népszerűségét nagymértékben növelte a géppisztolyos lövészet. Honvédelmi klubjaink örömmel vennék, ha a városi vezetőség kezelésébe kerülhetne néhány darab ilyen fegyver. A fárasztó versenyt követően a résztvevők jóízűen elfogyasztották a bográcsgulyást, amely Tóth István tartalékos alhadnagy szakácsművészetét dicsérte. A rendezésért; Kiss János tardi klubtitkárunknak jár köszönet. Tusay Dénes Mezőkövesd, Rozmaring u. 1. „Egy megbotránkozott nyaraló” aláírással küldte el sorait szerkesztőségünkbe egy ismeretlen levélíró. Névtelen levelekkel nem szívesen foglalkozunk, hiszen nemcsak azért rejtőzhet az ismeretlenség homályába valaki, mert a megtorlástól fél, hanem azért is mert — netalán — valótlanságokat állít. Mostani levélírónk panaszából azonban általános következtetések is levonhatók. Mielőtt ezt megtennénk, idézünk soraiból: „Mi, városlakók szívesen megyünk a falura nyáron. Azt reméljük, hogy ott végre kikapcsolódhatunk, s kél hétre megfeledkezhetünk a zajról, a tömegről. Az én családom is ilyen elképzelésekkel indult egy tiszakarádi nyaralásra. Fürdeni akartunk a Tiszában, napozni annak partján, bogrács- gulyást főzni a szabadban esténként. A bajok akkor kezdődtek, amikor megtudtuk, hogy ebben a faluban az élelmiszer- bolt reggel 7 órakor még nincs nyitva. De ha esetleg mégis kinyitnak, akkor tej és kenyér nem kapható. A községben három élelmiszerbolt van. Az egyik éppen szabadnapos, a másik leltározik, s a harmadik előtt kénytelen tülekedni az összes vásárolni akaró ember. Ám őket sem szolgálják ki egykettőre, mert közben áruátvétel folyik a hátsó ablakon keresztül. Amikor végre megkezdik az árusítást, az emberek egymást taposva törnek előre, mert ha valaki a sor végére szorul, biztosan nem jut hozzá tejhez, kenyérhez. Amikor korán mentünk, akkor tej nem volt, amikor későn, akkor pedig már se tej, se kenyér. Így mindennapos, gyötrő gondunk lett a bevásárlás. Nem egy esetben láttam, hogy a kismamák, karjukon a gyermekkel végigvárták a sort, és az üzlet dolgozói nem hívták be őket előre. A húsbolt előtt hasonló események játszódtak le. Amíg a hentes az árut bontja, a fél falu az ajtó előtt tolong, s amikor végre kinyitják, szinte rántástól szakítják azt be. Nem tudom kinek köszönhető az a rettenetes zűrzavar, fejetlenség, amelyet tiszakarádi „bevásárlásaink” alkalmával tapasztaltunk. Ami ugyanis lezajlott, véleményem szerint. botrányos volt. Nincs erre valami megoldás?” Biztosan volna. De akkor sem lenne a tiszakarádiak ellátása olyan színvonalú, mint mondjuk a sárospatakiaké. A falu és a város közötti különbségek sajnos ebben a kérdésben is élesen megmutatkoznak. A falusi turizmus fellendítése az idegenforgalom egyik legfontosabb tennivalója, s az állami feladatok közé tartozik. Kíváncsiak vagyunk a tiszakarádi tanácselnök véleményére olvasónk levelét illetően. Bosszúság az autóbuszon Levélírónk, aki az alábbi sorokat címezte számunkra, azt kérte, hogy maradjon inkognitóban, s kérdéseire szintén levélben, vagy személyesen válaszoljunk. Mivel azok számos olvasónknak problémát jelenthetnek, ezért a Miskolci Közlekedési Vállalattól ezúton kérünk információt. Olvasónk július 20-án reggel szállt lel a Kilián lakótelepi megállóban az 1-es autóbuszra. Két darab 2 forintos jegyet érvényesített, mert tudta, hogy onnan a Búza térig, úti céljáig már 4 forint a viteldíj. A jegyek még „régiek”, azaz az áremelés előttről származnak. Az ellenőr a Tokaj étterem közelében elhelyezett megállóban szállt fél a buszra, s kérte olvasónktól is a jegyeket. Ö átnyújtotta azokat. s ugyancsak meglepődött, mi több, felháborodott, amikor közölték vele, hogy az már nem érvényes. „A korábban kiadott 2 db 2 forintos jegy árából 4 forinttal gazdagodott az MKV” — érvel levélírónk. Véleményem szerint vagy minden régi jegyet felhasználhatónak kellett volna nyilvánítani, vagy vissza kellett volna fizetni az árát. Nem tudok arról, hogy az MKV közzétette, vagy hirdette volna valahol, hogy a régi jegyek nem érvényesek már. Az ellenőr egyébként éles hangon kiabált velem, szavait szinte az egész buszon hallották, s az utasok mellém álltak. Erkölcsileg tehát védve éreztem magam, mégis kifizettem a 100 forint pótdíjat a további inzultus elkerülése végett. S még egy kérdés: vajon az ellenőr köteles-e megmondani nevét, vagy számát, mert én hiába tudakoltam tőle ? Gyermekalbum Vécsey Erika sárospataki kislány Kun Enikő és Norbert Tiszadorogmáról Kérdezem, kinek állították fel a lépcsőházunk előtt található hintákat? A gyermekeknek, vagy a felnőtteknek? Nyilvánvaló, hogy a kicsiknek. Akkor miért ülnek bele 90 kilós hölgyek, miért rongálják az ülőkéjét, miért teszik tönkre a láncot? (A hölgyeket levélírónk néven nevezi.) A másik: ha lépcsőházunkat a lakók nem takarítanák, akkor inkább disznóólhoz hasonlítana, semmint emberi lakóhelyhez. A MIK szerint ugyan rendben van, de állításuk egyszerűen nem igaz. A harmadik: van ugyan egy megbízott, aki este 9, fél 10 órakor leoltja a villanyt, bezárja a kaput. Azt mondja, hogy ő tanácsi ember. Amikor viszont égőt kérünk tőle, már a szemünkbe vágja, hogy semmi köze sincs hozzá. A felsorolt ügyekben és másokban már írtunk levelet az ingatlankezelő vállalatnak, de ott nem méltattak figyelemre bennünket. Ezért írtaim meg panaszaimat a szerkesztőségnek. K. A. elkeseredett lakó Nem vagyok újságba írogató ember (miért, „újságba írogatni” szégyenlendő dolog? — a szerk. megjegyzése), de amiről a következőkben szeretnék írni, az annyira felháborított. hogy mindenképpen tollat kellett fognom. 1986. július 22-én, Miskolcon, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház Ifjúsági Parkjában gitárpárbaj volt. Ami nem baj, az viszont már annál inkább, hogy ha akartam, ha nem, végig kellett hallgatnom. A gitárok vetélkedőjének hangjai lakótelepünkön olyan erővel verődtek egybe a házfalak közt, hogy az dobhártyámnak több volt, mint sok. Nyár lévén, nyitott ablak mellett szerettünk volna pihenni, rádiózni, televíziót nézni. Hiába ... Tárcsáztam a Városi Művelődési Központ számát, ahol egy bizonyos hölgy a következőket válaszolta: „ha nem tetszik, dugja be a fülét vattával!” Mondhatom, szépen vagyunk! Ezt a választ kapni egy művelődési központból! ... Nekem eddig a művelődésről teljesen más elképzeléseim voltak. Kurys Csabáné Miskolc, Elek Tamás u. 7. V/2. Egy pipás morgolódása Szenvedélyesen pipázom, s erről 83 esztendős koromban sem vagyok hajlandó leszokni. Bár jobban tenném, mert Öngán már több, mint egy hónapja nem lehet a 4 forintos pipado- dohányból kapni. Így lassan odajutok, hogy — mint a régi rendszerben — kénytelen leszek szárított krumplilevelet, és lósóskát szívni. A cigarettára képtelen vagyok rászokni, a Csongor szivar pedig számomra megfizethetetlenül drága. Ha csak egyetlen pipa dohányra is van szükségem, akkor már Szikszóra, vagy Miskolcra kell utaznom. Bezzeg cigaretta van sza-; tyorszámra az ongai bolt-:: ban. Ránk, pipásokra miért nem gondolnak? Vígh Imre Onga, Bethlen Gábor u. 13. Összeállította: Udvardy József
