Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. július 12., szombat Egy jellegzetes Mezey-rajz A könyvespolcra ajánljuk A kötet az elmúlt hat és fél esztendő beszédeiből és írásaiból ad válogatást. Történelmi mértékkel mérve kevés idő, mégis része annak az ívnek, mely immár közel három évtizede kezdődött azzal a felismeréssel, hogy a párton belüli és a társadalmi folyamatok szorosan összefüggenek egymással. „A szocializmus sikeres építésének előfeltétele, hogy a pártban demokraiti’kus viszonyok uralkodjanak, következetesen érvényesüljenek a párt működését szabályozó lenini elvek,” — írja az MSZMP főtitkárhelyettese. (Vitaindító a pártdemokrácia helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló országos elméleti tanácskozáson. 1985. november 21.) Az elmúlt több mint fél évtized természetesen összegzésre sarkall, hiszen közelmúltunk az MSZMP XII. és XIII. kongresszusának, a hatodik ötéves terv előkészítésének és megvalósításának, és a hetedik kidolgozásának időszaka volt. Ekkor választotta meg az ország tanácstagjait és országgyűlési képviselőit. A kötet felelősen és kritikusan szól ezekről a belpolitikai csomópontokról, és megállapítja, hogy a párt az elmúlt években is betöltötte »vezető szerepét. Az MSZMP a gazdaságirányítás továbbfejlesztését kezdeményezte. foglalkozott a köz- igazgatás átszervezésével, a választási rendszer módosításával, a szakszervezeti, az ifjúságpolitikai munka kérdéseivel, és fontos pontokon megváltoztatta a pártélet szervezeti kereteit. A hat és fél esztendő a gazdasági körülmények nehezebbé válásának időszaka is. A kedvezőtlenebb helyzetben a pánt feltárta annak a lehetőségét, hogy miként lehetne javítani gazdaságunk állapotán, gyorsabban és dinamikusabban előrelépni. Ugyanakkor aláhúzza az MSZMP főtitkárhelyettese: napjainkban megnőtt a pártmunkások felelőssége. „Azt kell mondanunk, hogy jelenleg nem az ellenség, hanem saját hibáink, a bizalommal való visszaélés okozhatja a legnagyobb kárt az ügynek. Inteni kell önmagunkat arra. hogy viselkedjünk szerényen, legyen kommunista tartásunk, legyünk fegyelmezettek.” (A fegyelem erősítése az egész párt feladata, 1981.) Ez a fegyelmezett tartás és szerénység jellemzi a kötet írásait is. Az olvasó megállapíthatja : annak dacára, hogy az elmúlt esztendőkben nehézségekkel kellett szem-» benéznünk, a mögöttünk lévő hat és fél év eredményekben gazdag időszaka volt hazánk történetének. A Párt. politika, társadalom című könyv a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Mezey István műtermében Ha kitekintünk Mezey István grafikusművész negyedik emelet fölötti, kazincbarcikai műtermének ablakain, elénk terül a város. A Tar- dona-part felé tekintve szebbnek tűnik. Partosabbnak látszik, szétszórtabbak a házak, a füstös üzemet eltakarja a hegyvonulat. A másik irányban komorabb betonépületek tűnnek szembe. A várost látja innen a művész. alkotásain mégsem ez tükröződik általában. Falusi tájak dominálnak nála, falusi emberek, s ha széttekintünk a műterem falán látható tusrajzok, rézkarcok és nagyszámú festmények között, úgy tűnik, Mezeynél a téma örök, noha annak számtalan variációjával találkozunk. Alaposan megfigyelve a környéket, talán kevéssé képzőművész tustollára, vagy ecsetére kívánkozó. Mezey rajzait lapunk olvasóinak szükségtelen bemutatni, rendszeresen találkozhat azokkal hasábjainkon. Éles vonalú tusrajzai az újságkészítés technikájához is kitűnően igazodnak. De a hajdan kizárólag rajzzal foglalkozó Mezey ma már nemcsak sokszorosító grafikát is művel — a grafikai biennálékon kétszer már díjat is nyer —. hanem fest is. A hatvanas évek végén a tokaji nyári művésztelepen még mint szakköri tag vett részt. Ott kezdtem figyelni munkásságát. A következő évben már tárlaton szerepelt, részt vett a Rajzok című kiállításon, szakköri és hivatásos művészek kiállításain egyaránt. Autodidakta művész: 1975-ben lett a Képzőművészeti Alapnak tagja, és munkásságának elismeréseként 1984-től tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. — A tustolltól miként jutott az ecsethez? — kérdezem. — Mindig érdekelt a sokszorosító grafika, meg a festészet is. A rajzolás után jött a rézkarc. Ám, amíg csak a lakásomban tudtam dolgozni, nem művelhettem a rézkarcot. Ahol gyerekek vannak a lakáson belül, ott savval ma: ratni. egyáltalán sokszorosító grafikát készíteni, nagyon ,nehéz. Amikor egy szárító- helyiséget kaptam műhelyül, rrákkor tértem rá a sokszorosító grafikára, elsősorban a rézkarcra, majd amikor a jelenlegi, valódi műtermet Ynegkaptam. a festészet felé 'is fordultam. Itt már ugyan- '•fs van hely hozzá. A festés térigényesebb, mint a rajz, vagy a rézkarc. Nézegetem a hatalmas műterem falait, rajta a sok-sok festményt, a tengerpart képeivel, portrékkal — egyik portréja szerepelt a hatvani portrébiennálén is —. aztán ott van a sok-sok kisméretű tusrajz, az aprólékos vonalakkal, ismerős motívumokkal. Ezek a motívumok, témák végigvonulnak Mezey egész munkásságán, kisérik a műfajváltásokon keresztül is. Az öregemberek, falusi tájak, öreg házak, kifordult, korhadó fagyökerek, az eltűnő világ motívumai a leggyakrabban visszatérő témái. Ott vannak ezek a tusrajzokon. a rézkarcokon, a festményeken. Az újabb szerelem. a tengerparti táj. De érdekli minden. Űjabban könyveket is illusztrál. Sőt, legújabban, ő tervezte meg Edelény város címerét. A festőállványon hagymakupolás templom képének a vázlata. — 1984-ben Barczy Pál, Nagy Gy. Margit és Wieszt József társaságában Volog- dában jártam, az itteni képzőművészek csereküldöttsége tagjaként, s igen sok rajzom készült ott, és számos festmény is. Mindet nem tudnám most megmutatni, mert egy nagyobb kollekció már bent van Miskolcon; az őszszel Vologdában nyíló kiállításra viszik. Nagy hatással volt rám Vologda, vagy korábban Bulgária. Igen sok rajzot készítettem ezekről. Tengerparti élményeim nagyrészt Bulgáriából táplálkoznak. A műteremben sok megkezdett munka látható. Azt mondja Mezey, hogy a festés lendületesebb munkája pihenteti a tusrajz aprólékos követelményeket támasztó készítése közben. Szereti mindhárom műfajt. De legjobban a rajzot. Az ecsettől mindig visszatér a tustolihoz. Igen sokat dolgozik, hiszen képzőművészi elfoglaltsága mellett kötött foglalkozása is van: az Egressy Béni Művelődési Központ munkatársa. De nincsen olyan nap, hogy ne rajzolna... Benedek Miklós Fotó: Laczó József A tizedik encsi képzőművészeti tábor Emlékkiállítás, jubileumi kiadvány Tizedik alkalommal rendezik meg Encsen július 13-a és 27-e között az országos képzőművészeti alkotótábort. A korábbi gyakorlatnak megfelelően három szekcióban folyik majd a munka. A festők csoportját Fajó János, a grafikusokét Kéri Ádám, a keramikusokét Sturm Orsolya vezeti. Az ország legkülönbözőbb részeiről érkező résztvevőket Encsen a gimnázium és az általános iskola kollégiumában helyezik el. A jubileumi táborozás alkalmából július 14-én 9 órakor emlékkiállítást nyitnak azokból az alkotásokból, amelyeket a korábbi táborozások résztvevői Encs városának felajánlottak. Ugyancsak a jubileum alkalmából kiadványt adnak közre, amely az eltelt évtizedre kíván emlékeztetni. New York-i kutatóknak sikerült patkányok elvágott ülőidegét újra szervesen ösz- szekötniük. A műtét után a hozzá tartozó izmok ismét teljesen működőképessé váltak. Az ilyen beavatkozásnak három kívánalomnak kell megfelelnie. Először: a két idegcsonkot nem választhatja el hézag vagy akadály. Ezt úgy érik el, hogy a csonkokat nem varrják, de nem is ragasztják össze, hanem egy gumiból álló berendezéssel egymáshoz, egymásba préselik. Másodszor: az ideg- csonkot fagyasztva kell kezelni. ez megakadályozza, hogy az szétlapuljon. Végül a vágások helyét olyan oldatban kell füröszteni, amelynek összetétele megfelel a sejtközi környezetnek. Nézem a mind gyakrabban jelentkező Starsky és Hutch sorozat legújabb adását, illetve a két nyomozó legújabb ügyködését a képernyőn. Azt hiszem, s ez nem új megállapítás és nem is csak az enyém, hogy ennél primitívebb történetsorozat nem sok adódik a képernyőn, pedig az aztán sok mindent kibír. Mégis sokan szeretik ezt a nyomozópárost, várják újabb és újabb kalandjaikat. Mi lehet mégis a siker forrása, mi a vonzó ebben a nagyon-nagyon alacsony színvonalú szórakoztatóipari készítményben? Meg a többi hasonlóban? Például a Derrick úréban, aki újabban már nem is nyomoz, csak éppen jelen van, nézeget ide-oda, aztán mindig kialakul valami. Vagy mi lehetett a siker oka Onedin- nél, akinél keményebb, kegyetlenebb, minden emberi érzelem nélküli filmhős aligha volt. S lehetne sorolni még sok-sok mozivászonról és képernyőről ismert hőst, akinek a nagyközönség körében sikere van. Töprengek ezeknek a figuráknak a sikerén. Alighanem ott keresendő közönségsikerüknek az oka, hogy ezeknek mindig sikerül valami, mindig elérnek valamit. Akik ezeket a filmeket készítik, azok pedig nagyon is tisztában vannak a sikerigény fontosságával. Tudják, hogy a néző ezt igényli. Tudják, hogy a nézőnek sikerélmény kell nemcsak az úgynevezett pozitív hősök esetében. hanem mindig, egyáltalán azoknál az embereknél, akik valami olyasmit tudnak, amit ö nem tud. A nézők többsége általában kisember. Olyan ember, aki napközben ilyen-olyan munkát végez, jól, vagy kevésbé jól, örömmel vagy kényszeredetten, elégedett, vagy gondjai vannak, de igen kevés közöttük, akinek mindennapjaiban jelen lenne folyamatosan a látható, felmutatható, más által is érzékelhető siker. Ezért kellenek ezeknek az embereknek azok a film- és tévéhősök, vagy egyszerűen szereplők, akik helyettük is mernek tenni valamit, mernek harcolni, csodás teljesítményeket tudnak elérni, megvalósítani, bűnügyeket tudnak felderíteni, gonoszokat tudnak legyőzni, általában sikert tudnak elérni, vagy egyszerűen kemény az öklük, jók a reflexeik, kitűnően bunyóznak, úgy vernek szét puszta kézzel egy seregnyi betanított kaszkadőrt, ahogyan azt a néző még csak nem is álmodhatja. Ezért rajong a néző a westerned, a kalandfilmek hőseiért, a katasztrófafilmek bátraiért, sőt olykor még a nem egészen tisztes célokért küzdőkért is. Ez a skerigény a filmmel a televízióval szemben folyamatos elvárásként jelentkezik. Igen Sokan várják. Nemes, de nem könnyű feladat ennek a kielégítése. S nem is megy kisiklások nélkül. Különböző művészeti konferenciákon, megbeszéléseken vissza-visszatérő téma ez. Szó esett róla ez év februárjában a XVIII. magyar játékfilmszemlén és legutóbb a XVI. veszprémi tévétalálkozó szakmai vitájában, ahol Almást Miklós professzor különös hangsúly- lyal emelte ki a sikerigény fontosságát. Kell a nézőknek Derrick sikere, kell Búd Spencer és Terence Hill nagy hatású bunyózása, vagy akár magyar változatban Bujtor István hasonló cselekvése. Kellett korábban Peter Falk, azaz Columbo hadnagy tétova puhatolózásainak mindig bekövetkező sikere, a westernhősök elmaradhatatlan megdicsőülése, és legtöbben azt sem bánják, ha a kung-fu filmek hősei nem éppen nemes eszközökkel rugdalják, pofozzák, öklözik ki az eredményt, a sikert. A filmhősök között mind kevesebb a korábbi értelemben vett pozitív hős, ami talán nem is alapvető baj, mert nem szuper- menek sikerét kell hirdetnünk, hanem az emberét, a jó ügyért küzdő embertársunkét. Legyen az nyomozó vagy bárki más. A lényeg, hogy olyan ember legyen és olyan ügyért küzdjön, amely megérdemli, hogy nézőtömegek melléálljanak, szurkoljanak ügyéért. (Mint például a most futó csehszlovák sorozatban Anna, a csemegepultos eladó, aki igazán nem hős. Egyszerűen ember, aki megismert életével, tevékenységével kiérdemli a rokonszenvet.) A filmhősök — jelentkezzenek akár a képernyőn, akár a mozivásznon — példák lesznek. Nem mindegy milyen példák... (benedek)
