Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-11 / 162. szám
1986. július 11., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 M Átalakuló építőiparunk Furcsa, nagy mozgások, gyakori népvándorlások rázták és rázzák meg ma is az építőipari vállalatokat. Ezekben a változásokban a társadalom és a gazdaság fejlődésének lenyomata is meglátható. Ha a múlt már megszépült képe mellé tesz- szük a figyelem retusával élesítettet, a máról, akkor egyértelműen kiderül, hogy sem az osztály-, sem a tulajdonviszonyok változásai nem múltak el nyomtalanul az építőipar fölött. A felszabadulás után nagy hullámokban indult el a munkaerő a mezőgazdaságból az építőipar felé, ám a közelmúltban megkezdődött a visszaáramlás. A falusi települések és életfor.maér- tékének növekedése mellett szerepet játszott ebben az is, hogy jelentősen differenciálódtak a jövedelmek a népgazdaság különböző szektorai között. És ebben a mezőnyben az építőipar nem áll rossz helyen ... Ennek is tulajdonítható, hogy ma már egyre több fiatal választja a nehéz fizikai munkával járó, de jó fizetéssel kecsegtető építőipari szakmákat. Nagy vonzóerőt jelent számukra az is, ami sok vállalatvezetőnek okoz fejfájást: a kisszervezetek és az azokban megszerezhető jövedelem. Nemrégiben arról panaszkodott egy nagyvállalati igazgató, hogy lassan kifogy az érveiből, amelyekkel lecsillapíthatná saját, zömében régi dolgozóit. Mert azok a szakiparosok, akik kiléptek a cégtől és kisszövetkezetet alapítottak, bizony többet keresnek, mint azok, akik a nagyvállalatnál maradtak. Ennek híre persze, a nagyvállalathoz is eljutott. Az igazgató panasza nem valami sajátságos panasz, hiszen statisztikai adatok igazolják: a kőművesek 7 százaléka változtatott munkahelyet az utóbbi négy évben, s az ácsok 7,5 százaléka is elment a nagyvállalatoktól. Éppen azok a szakmunkások, akik nagyon sok munkahely között válogathatnak, hogy a hétvégi „maszekolás” lehetőségéről ne is beszéljünk. A legegyszerűbb volna ezek után azt felelni, hogy valamilyen úton-módon le kell lassítani, sőt, meg kell állítani, ezt a folyamatot. Csakhogy erre törekedni aligha volna okos dolog. Az országos statisztikák ugyanis azt igazolják, hogy — jobb munkafegyelmet és munkaidő-kihasználást feltételezve — még ma is több ember dolgozik a nagyvállalatoknál a kelleténél, s kevesebb a kisszervezetekben, mint amennyire szükség volna. Az utóbbi helyeken a hiány, a túlzottan nagy kereslet „nyomja fel” az indokoltnál jobban a béreket. Továbbra is a nagy összefüggéseknél maradva, nyilván, idővel majd kiegyenlítettebbé válik a piac. Vagyis, ha nő a kisszervezetek és az ott dolgozók száma, akkor ott is erősödik a versenyhelyzet. Ennek már ma is számos biztató jele van: már a kisszövetkezeteknek, gmk- knak is jobban meg kell küzdeniük a megrendelésekért, mint korábban, a legtöbben már szolidabb áron is elvállalnak egy-egy munkát, mint azelőtt. Ha így folytatódik ez tovább — márpedig minden jel erre mutat —, akkor nyilván a nagyvállalatoknál, illetve a kisvállalkozásoknál dolgozó szakmunkások keresete között sem lehetnek olyan nagy különbségek, mint napjainkban. Már azért sem, mert — tények igazolják — nemcsak az jellemző a nagyvállalatokra, hogy megcsappant a szaíkmunkáslétszámuk (egyes cégeknél ez már komoly gondokat okoz!), hanem az „is”, hogy a nagyvállalatoknál több jól képzett ember dolgozik, mint a kisszervezeteknél. Ez nyilván, nem véletlen. A nagyvállalatok ugyanis több módon is szorgalmazzák a konvertálható tudást, a több szakma ismeretének megszerzését különböző tanfolyamokon, továbbképzéseken. Egyre kevesebb az. olyan fiatal is, aki félbehagyott általános iskolai tanulmánya után választotta — kényszerből, más elhelyezkedési lehetőség híján — az építőipart. Mélyebb, társadalmi gyökereket sejtet az az általános tapasztalat is, hogy a tanulatlan fiatalok serege — az ágazatban dolgozók tíz százaléka nem végezte el az általános iskolát — éppen az építőiparban, kedvezményezett módon pótolja hiányzó tudását, és szerez szakmát. A technikai haladáshoz, a minőségi megújuláshoz azonban szükség van olyanokra is, akik magas fokú képesítéssel és hozzáértéssel rendelkeznek. Nélkülük egyre inkább elképzelhetetlen az építőipar, amely kiesett munkaerőit részben korszerű gépekkel, berendezésekkel igyekszik pótolni, örvendetes jelenség, hogy a felső fokon továbbtanulók közül is egyre többen választják ezt az ágazatot, aminek következtében a diplomások száma, aránya örvendetesen nőtt — mindenekelőtt a nagyvállalatoknál. Ha a nagyvállalat jobban gépesített, ha a szakmunkásai képzettebbek, ha több mérnök dolgozik ott, mint a kisszervezeteknél, akkor nyilván a nagyvállalat versenyhelyzete is erősödik. Egészséges, a mainál jobb munkamegosztás alakul ki a „nagyok” és a „kicsik” között, amelyben mindkét fél megtalálja a maga helyét és a számításait. Sz. K. Lóbabszemle a Bodrogközben Búzatermesztésről, aratás idején Egy új takarmánynövény, a lóbab kezd egyre „népszerűbbé” válni a zempléni tájon, bár az idősebbek szerint egyáltalán nem ismeretlen a lóbab ezen: a vidéken, mivel a század elején a bodrogközi gazdák már foglalkoztak a termesztésével. A Bodrogközi Állami Gazdaság 1985-ben 142 hektárról — a belvízkárok és a jégverés ellenére is — csaknem 33 mázsás átlagot takarított be, és ez bizonyult a gazdaság „legpénzesebb” növényének, az almát és a körtét is beleértve. Ez idén több bodrogközi, sőt hegyközi termelőszövetkezet is vetett lóbabot. Az időjárási viszonyok eddig sokkal kedvezőbbek a múlt évinél, így a nagy kiterjedésű táblákon szemnek is tetszetősen zöldell ez az értékes, fajtától függően 100 —150 cm magas, „bodros” levélzetű, fehér-lila-rózsa- szín virágú takarmánynövény. A Bodrogközi Állami Gazdaság — mint a Füzesgyarmati Takarmánytermelési Rendszer tagja — a rendszerrel és a Magyar Agrár Egyesület megyei szervezetével közösen igen jól sikerült, tanulságos lóbabtermesztési bemutatót rendezett Sárospatakon dr. Rudolf Imrének, az állami gazdaság igazgatójának szakszerű előkészítésével és irányításával. A bemutató iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg: a zempléni gazdaságok képviselőin kívül abaúji, borsodi, sőt szabolcsi mezőgazdasági üzemek, kutatóállomások szakemberei is részt vettek ezen, összesen 47-en. A bemutató elméleti programmal kezdődött a gazdaság páterhomoki üzemegységében. Pénzes László igazgatóhelyettes beszámolt a gazdaság múlt évi lóbabtermesztési eredményeiről, hangsúlyozva, hogy a közismerten mostoha bodrogközi viszonyok között is érdemes volt lóbabot vetni. Az elért szép eredmény magyarázata, hogy ez idén a gazdaság már 180 hektáron termeszti ezt a jövedelmező növényt. Darida György, a termelési rendszer főosztályvezetője, szakelőadásában részletes tájékoztatást adott a lóbab termesztéséről és az értékesítési lehetőségekről. Elmondotta, hogy ebben az évben hazánkban már 17 ezer hektáron termesztenek lóbabot, s a következő években szeretnék tovább növelni a vetésterületet, mert a lóbab igen értékes állati takarmány, helyettesíteni lehet vele az • importból származó szóját, sőt egy részét a fejlődő országok, főképp az arabok szívesen megvásárolják tőlünk étkezési célokra. Az előadásokat üzemi bemutató követte a nagyroz- vágyi határ Bodolyó-dűlőjé- ben, ahol az állami gazdaság legjobb termőhelyi adottságú táblái találhatók. Dr. Obzsut Józsefné, az állami gazdaság szakmérnöke ismertette az általuk termesztett öt lóbabfajtát, azok tulajdonságait, terméseredményeit. Közülük kettőt nagy területen vetettek, három fajtával pedig kispar- cellás kísérletet végeznek, összehasonlítva őket egymással, hogy mely fajták azok, amelyek a legnagyobb termést adják, egyszersmind a különféle bétegségekkel szemben is a legellenállób- bak. A gazdaság az idei 180 hektárból 109 hektáron vetőmagnak termeszti a lóbabot, s aratás után a fémzárolt zsákokba szedett vetőmagot a rendszer osztja majd el az egyes mezőgazdasági üzemek igényeinek megfelelően. A további 71 hektár termése pedig exportra kerül. <h. j.) A rendelet nem jelent ' - '7, ki inóncsi Bábolna—15 típusú szárító. Miután a meleg levegőt még egyszer hasznosítja, az energiatakarékos berendezések közé tartozik. Nincs olyan mezőgazdasági mérnök, aki arra a kérdésre, hogy leginkább mit érdemes termeszteni, ne így felelne: — búzát! Az indoklásban sincs meglepetés: a kalászos növény termelésének kialakult, biztos technológiája, világszínvonalú gépesítettsége van, még közepes hozam esetén is .elérhető az ötezer forintos hektáronkénti ágazati jövedelem. És erre a nyereségre évről-évre, nagy biztonsággal lehet számolni, ami más kultúrák esetében korántsincs így. Nem véletlen tehát, hogy a gabonaprogram meghirdetése — mint mondani szokás — nyitott fülekre talált. Üzemeink éltek is a lehetőséggel, világbanki hiteleket vettek fel új gépek vásárlására, tárolók létesítésére; szolgálva ezzel is a közös ügyet, hogy több kenyérgabona, kukorica kerüljön a népgazdaság asztalára. Csak megyénkben jóval több, mint százmilliót fordítottak üzemeink a termőterület növelését, a hozamok emelését célzó beruházásokra, s nem is kevés eredménnyel. Ám az egyöntetűen kedvező kép, ami a gabonaágazat állami támogatását, hitelkonstrukcióját fogadta, napjainkra kicsit megrendült. Hogy miért? lgnátz Imre, az ináncsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet főmérnöke így kezdte a felsorolást: — Egy program akkor jó, ha a termelés egészét átfogja. Ennek kulcskérdése a terményszárító. Kukoricát e berendezés nélkül biztonsággal nem lehet termelni, — az északi, hűvösebb adottságok között elkerülhetetlen a mesterséges vízlevonás — s nem lehet felgyorsítani az aratást sem. A Hemád-völgy adottságai közé tartozik, hogy a folyó közelsége, a nagy páratartalom, s harmatkicsapódás miatt sokszor csak délben tudtak indulni a kombájnok. A korai indulást csak szárítóberendezésre lehetne alapozni, de szövetkezetünk mindössze egy FT—5 típusú korszerűtlen berendezéssel rendelkezett, amely mindössze egy kombájnt tudott kiszolgálni. (Tizenöt arató-cséplőgépe van jelenleg a szövetkezetnek!) A bérszárítás, amikor a szomszédok tudták fogadni terményünket, egy-,másfél (millió forintunkba került. Ahhoz, hogy előre lépjünk, mindenképpen fel kellett építeni egy nagy teljesítményű szárítót. A baj csak annyi, hogy erre nem volt állami támogatás. Bár a kormányprogram a gabonahozamok növelését írja elő, ezt a beruházást csaik 23 százalékos felhalmozási adó mellett valósíthatták meg. Vagyis; a szárító létesítése gyakorlatilag kétmillió forinttal került többe, mindazok ellenére, hogy Ináncson a hazánkban egyik legenergiatakarékosabb megoldást valósították meg. Annál jobban támogatta az állam, az üzem, s népgazdaság érdekét szolgáló tároló megvalósítását. Húszszázalékos költségvetési támogatással kezdték építeni a közel 8 millió forintba kerülő ötezer tonnás magtárt. — Igen, de jobban betekintve a rendeletekbe, azonnal szembeszökött, hogy a tizennyolc százalékos felhalmozási adót itt is kell fizetnünk. Vagyis, amit ad a jobb kéz, elveszi a bal. Mindezeket nem azért említem, mert panaszkodni akarok. A népgazdaság jelenlegi helyzetében valószínűleg szükség van ilyen intézkedésekre, de tisztában (kell lenni azzal is, hogy ez a program, mármint a megvalósítása teljesen leköti a szövetkezetek anyagi erejét, öt éve kezdtük el az ágazat fejlesztését. Milliókat költöttünk gépek vásárlására. Az idén kiépítjük a gabonatermesztés hátterét is. (A szárítóval, magtárral.) És jövőre le kell cserélni a gépeket. Kezdhetünk mindent elölről, de hogy a pénzt honnan vesszük, azt még nem tudom! A kenyérgabona-termelés hatékonysága jelentősen csökken. És ennek miértjére, a mai napig nem találnak értelemszerű magyarázatot; ugyanis a gabonaipar áttér a minőségi átvételre, s ennek szabályait nem kimondottan a mi megyénkre találták ki. lgnátz Imre: — Tapasztalatok mondatják velem, hogy itt északon bármennyire jó a fajta, soha nem terem olyan acélos búza, mint a békési Viharsarokban. Ráadásul ezelőtt öt évvel, éppen a kormányprogram hatására a bőtermő fajták vetése került előtérbe. Visz- szaszorult a jó sikértartalmú Jubilejnája, s az MV—4-es, jöttek helyette a jugoszláv, s martonvásári hibridek. Miután ezekre alapozzuk napjainkban a vetésszerkezetet, rendeletileg kijelölik, hogy e fajták nem jók, nedves sikértartalmuk csekély. Ami a most előírt minőségnek megfelelne azok — a GK—Zom- bor, GK—öthalom, szegedi nemesítésű fajták — a köztermesztésbe csak az évtized végén kerülhetnek. Ennyire nem előzhet meg rendelet egy kialakult gyakorlatot, hiszen tudomásul kell venni: magas sikértartalmú búzáink jelenleg nincsenek ... A szövetkezetnek a főmérnök számítása szerint mázsánként tíz forintjába kerül az, hogy az előírásokat nem tudják megvalósítani. Válaszút elé kerülnek, s nem nehéz megjósolni, hogy mi mellett döntenek. Mivel nagy sikértartalmú fajta jelenleg nincs a köztermesztésben, a gyenge sütőipari minőségű, de nagy termőképességű fajták termesztése lesz az irány. Vajon megfelel-e ez a nép- gazdasági elvárásoknak? — kármán — Fotó: Balogh Imre Kiskertek növényvédelme Amíg az elmúlt hét kánikulai időjárása elsősorban a rovarkártevők, ezek közül is főleg a levéltetvek és takácsatkák gyors felszaporodásának kedvezett, addig az e hét elején csapadékosra fordult időjárás több növénybetegség, nevezetesen almánál és körténél a vara- sodás, szőlőnél pedig a pe- ronoszpóra és a szürkepenész erősödő terjedéséhez és kártételéhez biztosít kedvező feltételeket. Ezért most nagyon fontos az említett betegségek járványszerű fellépésének megelőzése, s ahol szükséges, a természetesen a már említett rovarkártevők elleni védekezéssel kombinálva. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni az al- mafalisztharmat elleni védekezésről sem, mivel e betegség kórokozójának to- vábbszaporodását kevésbé befolyásolják az időjárási tényezők. A legfontosabb teendőkről kérdeztük Szliv- ka Józsefet, a megyei Növényvédő és Agrokémiai Állomás főelőadóját. Varasodás ellen a Ch. Fun- dazol, vagy a Dithane M—45. vagy a Zineb 80 használható, a szőlőperonoszpóra ellen pedig kiváló védelmet biztosít a Mikai, vagy a Cur- sate Super CZ, de a varasodás ellen javasolt készítmények — a Ch. Fundazol kivételével — szintén felhasználhatók. Szürkepenész ellen a már említett Ch. Fundazol, vagy a Topsin—M 70WP, vagy az Ortho—Phaltan javasolható. Mivel a fürtök jelenleg a záródás stádiumában vannak, ami fokozott veszélyt jelent, ezért elsősorban ezek védelmét kell biztosítani. Almafalisztharmat ellen szintén felhasználható a Ch. Fundazol, továbbá a Kará- thane LC, valamint a kéntartalmú gombaölő szerek. (Sulfur). Takácsatkák ellen a Mitac 20, vagy a Pol-Akaritox, levéltetvek ellen pedig a Bi 58 EC, az Unifosz 50 EC, vagy a Chinetrin 25 EC biztosít kellő védelmet. Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy mind az alma- és körte-, valamint a szőlőkárosítók ellen javasolt készítményeket kombináltan célszerű kijuttatni. Végül külön felhívom a figyelmet a csomagolóburkolaton feltüntetett technológiai, környezet- és egészségvédelmi rendszabályok, valamint az előírt élelmezésegészségügyi várakozási idő szigorú betartására.
