Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-08 / 159. szám
1986. július 8., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Ma helyezik üzembe A vidéki ipartelepítés újabb eredménye Integra-Dominó biztosítóberendezés A forró—encsi állomáson ma helyezik üzembe az In- tegra-Dominó rendszerű állomási és vonali automata biztosító berendezéseket. A munkát — mint Balázsi István, a Miskolci Vasútigaz- gatóság villamos főmérnöki csoport vezetője elmondta — 1984 tavaszán a kábelfektetéssel kezdték s felújítják, átalakítják az állomás felvételi épületét is. E munka előrehaladásától függően végezték a Dominó biztosító- berendezés szerelését. A 38 millió forintba kerülő korszerűsítés eredményeként a miskolc—hidasnémeti vonalon — ez esetben a novajidrányi és a forró—éncsi állomás között — újabb 9 kilométeres szakaszon vették át az automaták, az önműködő térközbiztosítók. sorompók az emberek szerepéi. Ez gyorsabbá és biztonságosabbá teszi a vonatok közlekedését. Az automatizálással 16 munkakör szabadul fel. Ez külön is jó a munkaerőhiánnyal küzdő MÁV számára. Az itt szolgálatot teljesítő vasutasok más munkakörökben segítik a vasúti gépezet működését. A Miskolc—Hidasnémeti közötti nemzetközi vonalon az V. ötéves tervidőszakban kezdték meg a vasúti pálya korszerűsítését, automatizálását. A következetes fejlesztéssel elérték, hogy már csak a szikszói és a forró— encsi állomások közötti 20 kilométeres szakasz és a halmaji állomás korszerűsítése, automatizálása van hátra. Az utolsó szakaszon e munkával 1988 első felében végeznek. A jövőre gondolva a biztosító berendezéseket úgy építik ki, hogy azok alkalmasak a központi forgalom- ellenőrző (KÓFE) és irányító (KÖFI) berendezésekhez való csatlakoztatáshoz is. Ehhez az igazgatósági épületben már készen van a számítógépes berendezés. A panoráma táblán kialakították a Miskolc—Hidasnémeti vonal és állomásai vágány' hálózatának kicsinyített má solatát. Ezen a menetíró nyitó vizuálisan is ellenőrizheti a vonatok közlekedését, az automata berendezések működését. Később — az említett húsz kilométeres szakasz korszerűsítése után — távvezérléssel irányítják a személy- és a te- herszerelvények közlekedését. Csorba Barnabás Magyar szerszámgépek Indiába Üjabb versenytárgyalást nyert a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat, s a napokban már alá is írta a mintegy egymillió dollár értékű exportszerződést két MC 1250 típusú, számjegyvezérlésű megmunkálóközpont szállítására, Indiába. A korszerű gépsorokat párás, különösen meleg klímájú környezetben szerelik majd fel, magyar szakemberek segítségével. A Technoimpex 17 nagy nevű céget megelőzve nyerte el a versenytárgyalást, a pályázók között japán, NSZK-beli, francia, angol és amerikai vállalatok is szerepeltek. Kezdetben volt a jó szándék és a racionális megfontolás: ha a vállalatok, bizonyos munkákat nem, vagy csak külső vállalkozókkal, méregdrágán, gyakorta rossz minőségben és hosszú idő alatt tudnak elvégeztetni; másfelől ha az emberek a jövedelmük növelése érdekében hajlandók lemondani a szabadidejük egy részéről, akkor miért ne lehetne a szükséghelyzetet és az emberi hajlandóságot összekapcsolni? A felismerést döntés követte és — egyéb kisvállalkozási formák mellett — lehetőség nyílott a vállalati gazdasági munkaközösségek szervezésére és működtetésére. És lehetővé tették, a szokásostól merőben eltérő bérezési rendszerrel, hogy aki — a szabadidejének a rovására — vállalja a vgmk- munkát, az többet is kereshessen, mint a főmunkaidőben. Viszont: kezdetben alapfeltétel volt, hogy vgmk-munkát csak az vállalhat, aki maradéktalanul eleget tett a főmunkaidős kötelezettségeinek. Kezdetben az is feltétel volt, hogy vgmk- kat inkább csak a másképpen el nem végezhető munkákra szerveznek, illetve — az eredeti elképzelés szerint — a lakossági szolgáltatás javítására, a szolgáltató- ipar bővítésére. Kezdetben még — az alig titkolt bizalmatlanságban gyökerező — tartózkodás is megfigyelhető volt, aztán vgmk- alapítási láz hullámzott végig a gazdaságon. Ma már ott tartunk, hogy például az iparban minden tizedik munkavállaló vgmk- tag, s manapság talán ők a legnyugtalanabb ipari dolgozók. Nem tudják, mi lesz velük, mert nem tudják, hogy a most már frontálissá erősödő támadások következtében nagy hirtelen megszüntetik-e e gazdálkodási formációt? Való igaz: e közösségek elszaporodásával azon nyomban fellángoltak és egyre hevesebbek a vgmk-viták. A vgmk-pártiak — úgy látszik — hiába érvelnek: e-munkaközösségektől többnyire olyan teljesítményeket, jó minőséget, rövid határidőket és szolid árakat kapnak a vállalatok, amelyeket a korábbi, külső kooperációs kapcsolataikban nem is remélhettek. Ráadásul: e munkaközösségek jó példát mutatnak a munka szervezettségét, s a csoporton belüli racionális munkamegosztást illetően is. Működésük következtében javult a nagy értékű termelőberendezések kihasználtsága és az átlagosnál jóval magasabb fizetség hatására stabilizálódott a vgmk-kat foglalkoztató vállalatok munkaerőhelyzete is. Igen ám — így az ellentábor —, de mindez milyen áron? Valaha szigorúan megszabták, hogy az egészség károsodása nélkül mennyit lehet, szabad huzamosabb ideig túlórázni. E szervezetekben gyakorta nincsenek munkaidőkorlátok. És a további ellenérvek: miért kell vgmk-mnnkával pótolni a főmunkaidő — teljesítményekhez nem igazodó — alacsony keresményét? Miért nem látjuk be, hogy a vgmk lényegében, a keresetszabályozás sokat vitatott gyengéinek a terméke? És miért nem látjuk be, hogy manapság már vgmk-k százai, ha nem ezrei élnék vissza a helyzetükkel: lényegében a iőmunkaidő alatt készítik elő a vgmk-munkát, alaposan visz- szatartva a főmunkaidős teljesítményeket. Sőt: arra is van példa, hogy a vgmk-tagok, a főmunkaidőben elkészített munkadarabokat félreteszik, hogy majd vgmk-teljesít- ményként számolják el. S micsoda dolog, hogy míg a főmunkaidőben szigorú keresetszabályozási előírások szerint fizethetik csak a bért, addig a vgmk-tagokat közönséges és lényegében szabályozatlan költség- számlára fizetik? Továbbá: gondolt-e valaki arra, hogy e közösségek léte egyfajta kíméletlen szelekciót valósít meg a munka- vállalók között (merthogy e csoportok csakis a legjobbakat, a legteherbíróbbakat veszik maguk közé), s gondolt-e valaki is arra, hogy e kisszervezetek működtetésével önmagában is lehetetlenül mindenfajta vállalati belső ösztönzési rendszer? Hisz a vgmk-díjakkai egyetlen vállalat sem versenyezhet a főmunkaidőben. Mi tagadás: megfontolandó ellenérvek — s még sorakoztathatnánk tovább is ezeket —, ám ne folytassuk. Tény: a vgmk-mun- ka egyfajta lehetőség, de senki számára nem kényszer. A munkáltató és a munka- vállaló számára sem. Aki vállalja, s ennek érdekében a szabadidejét áldozza, attól ki és miért irigyli a magasabb keresetet?! S hogy e vállalkozások csak a jobbakat tömörítik, csak azokkal állnak szóba; tehát kíméletlenül szelektálnak? Sokak számára kellemetlen, fájdalmas, netán felháborító tény, de ki vitathatná el e vállalkozásformában működő csoportoktól, hogy maguk döntsenek: kivel óhajtanak együtt dolgozni? Senki számára nem lehetetlenség. hogy a legjobbak közé emelkedjék. A szűnni nem akaró, sőt egyre kíméletlenebb vgmk-vitának most már nem is ez a lényege, oka, hanem az, hogy — sajnos — egyre jobban szaporodnak az olyan munkaközösségek, amelyek diszkreditálják e vállalkozási formát. Szabálytalanul ügyeskedve működnek, tagjaik tudatosan teremtenek olyan helyzetet, hogy a kiszabott munka elvégzése „ne férjen bele” a főmunkaidőbe, viszont elvégezhető legyen a vgmk-ban. Felelősek ezért a munkáltatók is, mert minden ilyen gyakorlat mögött óhatatlanul is a teljesítmény-követelmények lazulása és általában a munkafegyelem romlása fedezhető fel. És ilyen esetekben vesztes a vállalat, s a népgazdaság is, mert a munkahelyi teljesítmény nem növekszik, csak sajátos módon átrendeződik: a főmunkaidőből a vgmk-időbe. Ilyen esetekben zavarják e közösségek a keresetszabályozás működését, s ilyen gyakorlat miatt kell szigorítani — mint ahogy ez legutóbb is történt, a 10 százalékos különadó 15 százalékra emelésével — e vállalkozások működési feltételeit. Talán kíméletlen, de kikerülhetetlen a megjegyzés: a vgmk-ellenes tábor szerveződését, hangjának fölerősödését az egyre inkább eltorzult módon működő vgmk- mozgalom váltja ki. A vgmk-tagoknak tehát nem amiatt kell nyugtalankodniuk, hogy esetleg megszüntetik e gazdálkodási formációt, sokkal inkább amiatt, hogy tisztességtelenül dolgozó, ügyeskedő kollégáik ne hozzák egyre kínosabb helyzetbe az egész vgmk-intézményt. Kár volna! V. Cs. Ezen a tavaszon újabb munkaalkalomhoz jutottak az encsiek és a környezőtelepülések lakói: április végén konfekcióüzemet létesítettek a városban. A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár beruházásában megvalósított könnyűipari üzemben férfizakókat és -nadrágokat készítenek. — Encsről és környékéről algiha mondható el, hogy bővelkedne munkaalkalmakban, amelyeknek a hiányát főként a nők érzik ezen a vidéken — summázta véleményét Siska András, a városi pártbizottság első titkára. — Sokszor felvetődött már, hogy a városból, illetve vonzáskörzetéből bizony hiányzik az ipar. Egyik-másik termelőszövetkezet ugyan megkísérelte fejleszteni melléküzemági tevékenységét, s számos helyen varrodákat hoztak létre, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A megyei vezetéssel együtt ezért szorgalmaztuk a korábban megkezdett ipartelepítés folytatását. Különben is, ipar nélkül nagyon kevés az esély fiatal városunk fejlődésére. — így történt — folytatta az első titkár —, hogy az Ipari Minisztérium több iparvállalatnak megküldte Encs város ajánlatát, hogy telephelyet tudunk biztosítani, ugyanakkor a szükséges munkaerő is rendelkezésre áll az ipartelepítéshez. Szerencsénkre, akkoriban a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár részéről folyamatban volt egy nagyobb volumenű tőkés gépbeszerzés. Gondolom, ajánlatunk megnyerte a budapesti székhelyű gyár tetszését, ugyanis a konfekcionáló géppark telepítése itt, Encsen látszott leginkább célszerűnek. Az események azután már gyorsan követték egymást. — Miután az illetékesek megállapodtak, nagy lelkesedéssel láttunk munkához — mondja Szabó Gábor, a konfekcióüzem létesítmény főmérnöke, aki ma már az üzemvezetői teendőket is ellátja. — Még ez év januárjában elkészültek a tervek, amelyek alapján a város szélén kialakítottuk a meglévő üzemcsarnokot. S néhány hónap leforgása alatt minden a helyén volt. — S hogy mennyire sikeres volt a beruházás, arra jellemző, hogy néhány hónappal később, áprilisban már működtek a berendezések — jegyezte meg a főmérnök. — De szemben találták magukat az ilyenkor előforduló problémával, ki működtesse. a gépeket. — Ilyen az élet. Egyrészről adva van egy világviszonylatban is korszerűnek mondható konfekcióüzem, ugyanakkor nincs elegendő, jól képzett szakember. De hát, minden új termelőhelyen megvannak az üzemindulásai járó gondok, amelyeken lassan mi is túljutunk. — Tudomásul kell venni, hogy nálunk a munkaerőtartalék azok közül a nők közül kerül ki, akik ipari üzemet vagy egyáltalán nem láttak, illetve világéletükben mezőgazdasági munkát végeztek, vagy éppen csak most kezdenek el dolgozni — mondja Siska András. — Az ország legkorszerűbb konfekcióüzemében mikroprocesszoros vezérlésű gépeken folyik a termelés Konfekcióuzem létesült Encsen Becsülendő azonban, hogy megvan bennük az akarat, a készség, hogy elsajátítsák a berendezések kezelését, működtetését. Jelenleg százötven dolgozóból áll a termelői létszám, de rendelkezünk karbantartókkal, szerelőkkel is — újságolja Szabó Gábor. — Nagy eredménynek tartom, hogy eddig hatezer férfinadrágot gyártottunk. — A csarnokban két gyártósor, illetve szalag van. Az egyiken nadrágokat készítenek, a másikról pedig férfizakók kerülnek le. Ez utóbbi viszont még nem üzemel — Ha a szükséges létszám meglesz, természetesen ezzel is megindulunk — mondja a fiatal üzemvezető. — Ügy tervezzük, hogv a jövő hónapban, azaz augusztusban a zakók gyártását is megkezdjük. Azért is fontos a termelés ütemének meggyorsítása, mert a lízing- konstrukcióban beszerzett gépek bérleti árát törleszteni kell a tőkés cégeknek, ez pedig csak akkor lehetséges, ha már termelünk és minél több árut értékesítünk a nem rubelelszámolású piacokon. Az üzemvezető állítja: jelenleg a magyar ruházati iparban nincs még egy olyan konfekcionáló üzem. ahol annyi és olyan korszerű nyugatnémet, francia és olasz gép, berendezés üzemelne, mint itt Encsen. Értékük eléri a hatvanmillió forintot, s valamennyire lízing-formában tett szert a vállalat, A fizetési feltételek is kedvezőek, öt év alatt kell kiegyenlíteni a berendezések árát, ugyanakkor az egyik nyugatnémet üzletember hajlandó évente 100 ezer öltönyt valutáéit, megvásárolni. Ez pedig igen nagy tétel, főként, ha tekintetbe vesz- szük, hogy az encsi üzem Az olasz gyártmányú kézi vasalók a szalag közbeni vasalásra szolgálnak éves termelése 300 ezer öltöny körül lesz. — Mi a sorsuk az új munkavállalóknak? — Valamennyien tanfolyamon vesznek részt, hiszen nagyon sokan még az alapfogalmakkal sincsenek tisztában — mondja kérdésünkre Szabó Gábor. — A betanulás egy hónapot vesz igénybe, majd a tanfolyam végén külön-külön értékeljük valamennyi dolgozó teljesítményét, Alapvető a kézügyesség, a szorgalom, a teherbírás. Akik megfelelnek a követelményeknek, a következő hetekben már a tényleges nadrágkészítési részfolyamatokat sajátítják el. Az első hónapra mindenki egységesen 3500 forint díjazást kap. Visszakanyarodva a munkaerőhelyzetre, kedvező változásokról beszélt Kovács Andrásáé, az Encsi Városi Tanács munkaügyi főelőadója. — Ha lassabban is, mint gondoltuk, de végül is meglesz az eredménye annak a munkának, amelyet az üzem vezetőjével együtt az érdeklődés felkeltése céljából végeztünk. A környező községekbe eljuttatott írásos tájékoztatókon túl a helyszínen élőszóval is beszámoltunk az új üzem biztosította munka- és kereseti lehetőségekről. Közvetlen módon mintegy félezer emberhez juttattuk el a legfontosabb információkat. De az lesz majd az igazi, ha maguk a dolgozók viszik él a legeldugottabb helyekre is az üzem jó hírét. A munkaügyi főelőadó elmondta még: a szakmunkás- képző intézet keretében, férfiruha-készítő szakmában kihelyezett osztály indul ősszel Encsen. A képzés beindításától a szakmunkás-utánpótlás fokozatos biztosítását remélik a városban. — Eleinte a legtöbb gondot a közlekedés okozta, mivel ez is befolyásolta a munkások jelentkezését — jegyezte meg a városi pártbizottság első titkára. — A város megközelítése ugyanis eléggé körülményes, tőlünk csak Miskolc irányában Van rendszeresen napközben közlekedő személyszállító jármű. Ezért szükségesnek tartottuk, hogy gondjainkról tájékoztassuk a Volán vezetőit, akik méltányolva kérésünket, támogatásukról biztosítottak bennünket. Maga a vállalat sem tétlenkedett, a Gyapjúfonó vezetése két autóbuszt bocsátott az encsi üzem rendelkezésére, a bejárók közlekedésének megoldásához. Lovas Lajos
