Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. július 5., szombat ? í w I > / T -í ■> z ' ■ r »55 5? borsodi táj Az élőszó erejével A megye közművelődési helyzetéről tárgyalt minapi ülésén a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács. A téma kapcsán szóba került a Miskolci Nemzeti Színház munkája is, amelyről a fel­szólalók nagy elismeréssel szóltak, magasan értékelték a színház művészeti mun­kájának összképét, azonban egyetlen tevékenységi terü­leten kifogások is felmerül­tek a színházzal szemben. Ez pedig a tájelőadások nem kielégítő száma. A színház ez irányú kötelezettségét nem teljesítette egészében, s mert nem először került szóba — más fórumon is — ez a ki­fogás, a művészeti munka elismerése ellenére e mu­lasztás kritika tárgyát ké­pezte. Érdemes elidőzni a Mis­kolci Nemzeti Színház táj­előadásainak kérdésénél Hajdanában, ami az 1965. előtti éveket illeti, a szín­ház igen széles körű tájte­vékenységet folytatott, rend­szeresen járta Borsod me­gye városait és községeit, és sokszor bizony olyan helye­ken is tartott előadást, ahol erre a megfelelő adottságok megközelítően sem voltak meg, s ez az esetek nagy hányadában az előadás fel­lazulását, minőségi romlá­sát is okozta. 1965-ben, ami. kor Eger színházi ellátását Miskolchoz csatolták, az ot­tani évi 180—190 előadási kötelezettség mellett, a Mis­kolci Nemzeti Színháznak eleve le kellett mondania arról, hogy Borsod megyét olyan mértékben ellássa mint korábban. A tájelőadá­sok száma a minimálisra zsugorodott, sőt gyakorlatilag alig létezett ez a tevékeny­ség. Ezzel egy .időben tör­tént a televízió szinte min­den családiba való bevonulá­sa, ami a színház iránti igény csökkentését is magá­val hozta. Egy híján húsz esztendő telt el az Egerrel való áldatlan közösségben, s ez nagyon is elég volt ah­hoz. hogy Borsod megye te­lepüléseinek ellátása a Mis­kolci Nemzeti Színház prog­ramjában háttérbe szorul­jon. Jóllehet, bizonyos elő­adásszámot kötelezően elő­írt a terv, ezek teljesítése nem mindig sikerült. A sikertelenség oka több ágú. Részben a színház sem törekedett szaporítani ezek számát, részben pedig, mert a televízió a korábbi évek­ben minden héten legalább egy színházi előadást közve­tített, a falvakban meg­szűnt az igény, vagy leg­alábbis nagyon lecsökkent az élő színházzal szemben. Ugyanis kisebb települése­ken a képernyőn azt a színvonalas előadást láthat­ták a fővárosból, vagy más színházi városból, amit a ki­települt előadás, a táj ép­pen a kimozdítottságánál fogva nem produkálhatott. Napjainkban Borsod megye három és fél száznál tö^b települését figyelembe vé­ve, igen alacsony azoknak a helységeknek a száma ahol színházi körülmények között, vagy azokat megkö­zelítő módon lehet eey szín­házi előadást reprodukálni (Nem véletlen, hogy a fal­vak ellátására létrehívott, a Déryné Színház örökébe lé­pett Népszínház sem kere­si fel hasonló okok miatt a megye községeit s előadásait kizárólag városokban tartja.) Tulajdonképpen Mezőkö­vesden, Leninvárosban, Öz- don, Kazincbarcikán Sá­rospatakon, Sátoraljaújhe­lyen van igazán alkalmas színpad; kisebb, kamara jel­legű előadásokat fogadhatna még Ormosbánya, Albertte- lep (ahol alig van közön­ség.), hasonló kisebb kama­raelőadásokat fogadhatna Sajószentpéter, ami meg itt van a szomszédban, esetleg Kdelény, s még egv-két te lepülés. A színház nagyszín­padi produkciói között, alig- alig akad, amelyet ezekre a színpadokra mozdítani le­hetne. A Kamaraszínház elő­adásai lennének a mozgat­hatók. A Játékszín produk­ciói viszont megcélzott kö­zönségréteghez szólnak, nem mindig alkalmasak a tájo­lásra. Más kérdés, hogy Bor­sod megye városai megyén kívüli színházakkal is szer­ződésben állnak, és így vál­tozatosabb műsort biztosíta­nak maguknak, mintha Mis­kolcot szerepeltetnék gyak­rabban. Ennek a rossz • gyakorlat­nak egyik alapvető oka, hogy hosszú-hosszú éveken át a Miskolci Nemzeti Szín­ház kevés gondot fordított a tájolásra, és igazuk volt azoknak a felszólalóknak a tanácsülésen, akik azt mond­ták, jó, ha a miskolci szín­ház az ország különböző pontjain dicsőséget arat, de ezt a tevékenységet meg kell, hogy előzze a megye ellátása. Először jöjjön a borsodi települések sora, s csak utána a főváros. Du­naújváros, Gödöllő és néhány ' más hely —, ha Borsod ki­elégítése után az erőből még futja. 1985 januárjában igen ke­mény hangú tanácskozás volt a színházban Porkoláb Al- bertnek, a megyei tanácsel­nökhelyettesének vezetésé­vel. amelyen a tájolás akko­ri helyzetét vitatták meg, és amelyen kitűnt, hogy a me­gye nagyobb művelődési há­zai, a színház fogadására alkalmas helyek vezetői eléggé elszoktak Miskolctól, nehéz őket rávenni a mis­kolci színház befogadására. A színháznak többféle si­kertelen közeledési kísérle­téről ,tudunk. A kielégítetlen tájolás okai tehát a befoga­dókban is keresendők. A nemrég zárult évadban 32 tájelőadást tartottak, ami az előirányzottnak alig kéthar­mada. és abszolút számok­ban nézve is, nagyon ke­vés. Nagyon régi, nagyon szo­rító probléma ez a miskol­ci színház és Borsod me­gye kapcsolatában. Fel kel­lene már végre fektetni, mint erről már lapunk is többször szólt, egy színpad­katasztert, amelyből min­denkor kitűnne, a megyé­ben hol, milyen színjátszás! lehetőségek vannak, milyen produkciók vihetők az adott helyre, s a színház az éves programjának, bemuta­tási tervének elkészítésekor már ezekhez is igazodna, műsorra tűzne olyan pro­dukciókat, amelyek az adott helyekre utaztathatok. A megyében levő művelődési intézményeknek is több bi­zalommal kellene a miskol­ciak felé fordulni. Bár ta­gadhatatlan, hogy a színe­sebb műsorkínálatról ők ne­hezebben mondhatnak le. Feltétlenül előtérbe kell hogy kerüljön a miskolci színhá­zi munkában Borsod megye ellátása, hiszen ez az intéz­ménynek egyik alapvető fel­adata is. (Nemcsak azért, mert a megye anyagilag is elsősorban emiatt támogat­ja!) Megnyugtató megoldást a közeljövőben aligha lehet ta­lálni. Éppen ment egy sor produkciót nem lehet utaz­tatni, s mert nincsen hová utaztam, nem utolsósorban a megye településeinek messze döntő többsége élő színházzal nem érhető el. De a jelenleginél többet kell tenni. S nemcsak számszerű­en többet, hanem jobbat is kell adni a megyének, az erre alkalmas játszóhelyek lehetőségeinek figyelembe­vételével, a maximálisát. Eh­hez viszont a színház törek­vésein kívül a befogadók jobb, megértőbb hozzáállása is kell. Benedek Miklós Kávézás után ... Fotó: Laczó József A Plútó légköre Naprendszerünk legkülső bolygójának, a Plútónak is van légköre és az arizonai egyetem professzorának vé­leménye szerint ez a lég­kör tiszta metánból, a leg­egyszerűbb szénhidrogénből áll. (A Földön a metán a fő alkotórésze a földgáznak és a bányák sújtólégiének is.) A színképelemző vizsgá­latok szerint a. Plútó-légkör sűrűsége csak 300-ad része a földinek, így valamennyi bolygó közül a Plútó légkö­re a legritkább. Minthogy a metán mínusz 162 fokos hő­mérsékleten cseppfolyóssá, mínusz 183 fokon pedig szi­lárd halmazállapotúvá vá­lik, valószínű, hogy a Nap­tól távolodó Plútón előbb cseppfolyóssá, majd szilárd halmazállapotúvá fagy mega metán. Nem múlik el nap, hogy az írott sajtóban ne olvas­hatnánk róla; a televízióban, a rádióban ne beszélnének róla. Természetesen a szá­mítógépről van szó. A szá­mítástechnika döntő jelentő­ségéről, jövőjéről. A ma gondjairól. Okkal beszélünk tehát nap mint nap minderről. A sza­vaktól persze nem fog vál- tozni-javulni a helyzet. Mini más esetekben, itt is csak a tettek vezethetnek el a kí­vánt eredményig. Tettekre, cselekedetekre ösztönöz az a felhívás is, amelyet megyénk vezető szervezetei tettek közzé ez év áprilisában. Ebből idé­zünk; „Az elektronizáció tér­hódítása napjaink egyik leg­szembetűnőbb jelensége és a jövőnk alapja. A következő évtizedekben meghatározza az emberi munka egészét a világban, így hazánkban is. Mindez már most is érinti a munkafolyamatok egy ré­szét. Ha ezen újabb kihívás­ra nem tudunk megfelelően válaszolni, akkor kockáztat­juk, hogy a világgazdaság­ban elfoglalt jelenlegi he­lyünket is elveszítjük és nagy hátrányba kerülünk. Ezek arra ösztönöznek ben­nünket, hogy minél gyorsab­ban bővítsük a számítás- technikához értő emberek körét, akik a társadalmi, gazdasági életben hatéko­A lakosság egészségi álla­pota döntő mértékben befo­lyásolja megyénk gazdasági eredményeit, a termelékeny­séget, a munkavégzés szint­jét, az emberek reproduk­ciós szándékát és képességét, a megszületendő és felnö­vekvő utódok egészségét, a közérzetet és a közhangula­tot, a közösségi és a családi élet harmóniáját egyaránt. Mindezekből következően az egészség megőrzése, vissza­szerzése és az egészségkáro­sodottak rehabilitációja az egyik legjelentősebb társa­dalompolitikai feladattá vált. Az egészségügy azonban erő­feszítései ellenére sem képes ezt a feladatot. egymagában megvalósítani, szükséges a társadalom, a munkahely és az állampolgár közreműkö­dése is. A lakosság egészségi álla­potának alakulásában a kedvezőtlen jelenségek, az életvitel, az életmód egész­ségtelen szokásai, az egész­ségkulturáltság elmaradása, együttesen hatnak. Az egész­ség értéke — addig,. amíg csak vigyázni, fejleszteni kellene — az emberek tu­datában, mindenapi életvi­telében kevéssé becsült. Alig van érdeklődés az egészsé­ges életmód iránt, kevés az önmagunkra figyelés, az ön- tevékenység, a fegyelem és igen erős az áthárítás az or­vosra, munkahelyre, a tár­sadalomra az egészség vé­delmében, helyreállításában. Pedig az egészségesebb né­pesség érdekében minden egyes ember egyetértésére, akarására, egészsége minden eszközzel való biztosítására szükség lenne. A szakszervezetek egész tevékenységükkel, a bizton­ságos, egészséges munkafel­tételek megteremtésével, a munkavédelmi szabályok betartatásával, érdekvédel­mi, érdekképviseleti munká­jának egész rendszerével, nevelő-felvilágosító, tömeg­politikai tevékenységével, az egészségkultúra fejlesztésé­vel járulnak hozzá a dolgo­zók egészségének megőrzésé­hez. Megyénkben a szakszerve­zetek szerepét és módszere­it, az előrelépés lehetőségeit a következőkben látjuk: A szakszervezeti nevelő­munka minden területen és szinten feladatkörébe vonja az egészségnevelés kérdéseit, biztosítva a munka folya­matosságát. A munkahelyi és lakóte­rületi szociális, kulturális tervezés, fejlesztés, támoga­„letette nyan tudják alkalmazni meg­szerzett ismereteiket. Ezért kezdeményezzük, hogy Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye ifjúsága számítástechnikai kultúrájának kiszélesítése, fejlesztésének meggyorsítása érdekében a VII. ötéves terv időszakában megyei társa­dalmi akciót szervezzünk.” Dr. Juhász György, a Vo­lán 3. Sz. Vállalatának igaz­gatója: — Amikor olvastuk a fel­hívást, úgy döntöttünk, hogy a magunk erejével mi is hozzájárulunk e nemes és fontos cél eléréséhez. — Mi indította a vállala­tukat arra, hogy az elsők kö­zött felvállalják ezt a kezde­ményezést? — Tudjuk, mennyire fon­tos és nélkülözhetetlen az, hogy az alapfokú, a középfo­kú oktatásban a tanulók megismerkedjenek a számí­tástechnikával. Nekünk is érdekünk az, hogy olyan fia­talok jöjjenek vállalatunk­hoz. akik természetesen hasz­tás, környezetalakítás szol­gálja a dolgozók egészsége­sebb munka- és életkörül­ményeit. A munkahelyek növelik érdekeltségüket az egészsé­ges munkaerő iránt, akik' a minőségi követelményeknek is jobban eleget tudnak ten­ni, terhelhetőségük, megbíz­hatóságuk, hosszabb távú egyenletes teljesítőképes­ségük is nagyobb. További törekvéseink: A vállalati, intézményi szakszervezeti bizottságok a középtávú és éves tervek, szociálpolitikai tervek készí­tésénél különös figyelmet fordítanak az üzemegészség­ügy fejlesztésére, a balese­tek megelőzésére, a rehabi­litációs munkára, stb. A szakszervezetek munka- védelmi aktivistái a balese­ti oktatás keretében a ház­tartási, az üzemen kívüli balesetek megelőzését is, az üzemen kívüli balesetek megelőzését is tárgyalják. Egyre nagyobb hangsúlyt kap az alkoholellenes tevé­kenység, propaganda. Segít­jük, szorgalmazzuk a mun­kahelyi alkoholellenes bi­zottságok létrejöttét, ered­ményes, hatásos működését. Sajnos, még elég kevés he­lyen ismerik fel ennek szük­ségességét, a társadalmi kontroll, meggyőzés, nevelés és példa hatását és fontos­ságát. Csak néhány bizott­ság eredménye biztató. Mód­szereiket közreadtuk, nép­szerűsítettük. A lakóterületeken a szak­maközi bizottságok mind na­gyobb szerepet vállalnak az egészséges, pihentető, eszté­tikus környezet megteremté­sében, és az azt védelmező, megbecsülő életvitel, maga­tartásformák, kultúra elfo­gadtatásában, fejlesztésében. A munkahelyi, a lakóterüle­ti ismeretterjesztés, közmű­velődés feladataként java­soltuk előadások, viták, fó­rumok, csoportos beszélgeté­sek, kiállítások, filmek, vi­deóprogramok megszervezé­sét. A munkahelyi művelődési bizottságok, művelődési in­garast"... nálják munkájuk során a számítógépet. Nálunk, a Vo­lán 3. Sz. Vállalatánál 15 éve alkalmazzuk a számítás- technikát, a termelésszerve­zésben, az ügyvitelszervezés­ben. Jelentős eredményeket értünk el. Teljes rendszert alakítottunk ki, nagyon fon­tos, meghatározó jelentőségű tehát, hogy olyan dolgozóink legyenek, akik a forgalmi, műszaki, számviteli és pénz­ügyi területen munkaeszköz­ként tudják használni a szá­mítógépeket. Számítástechni­kával foglalkozó munkatár­saink jelenleg már önállóan készítenek programokat, ol­danak meg feladatokat. Ez késztette tehát vállalatunkat arra, hogy támogassuk a kezdeményezést. — Milyen összeget tudnak az öt év alatt e célra fel­ajánlani? — 500 ezer forintot. A kommunista műszakok során létrejött érték központi ré­széből ajánlottuk meg ezt az összeget. Az első 100 ezer tézmények munkája, a szak- szervezeti kulturális tevé­kenység egyre inkább a dol­gozók életének olyan napi problémáihoz, tennivalói­hoz kapcsolódnak, melyek megoldása, javítása az egyén érdeke, tehát érdeklődése és igénye is egyre inkább ezek felé fordul. Ebbe a ke­retbe sorolhatók az egész­ségvédelem, az egészséges életmód, a higiéné, a lakás és a környezet kérdései. Me­gyei vetélkedőrendszerünk, a „Szabadság! Tégy gazdag­gá minket... !” témakörei is e célt szolgálják és a mindennapi kultúra téma­körében az egészségkultúra témája is szerepel. — A szakszervezetek min­den szinten javasolják a szocialista brigádoknak, munkahelyi csoportoknak, hogy jobban figyeljenek az egészséget károsító hatások feltárására, a közösség általi megszüntetésére, önmaguk, családjuk egészségkultúrá­jának, egészséges életmódjá­nak fejlesztésére. Az ifjúság egészsége nem­zeti érdek! Ekként kell ke­zelni a feladatot. A napja­inkban alakuló, frissen funkcionáló, minden új, ér­telmes cél befogadására fo­gékony ifjúsági tagozatok és tanácsok cselekvési prog­ramjának fontos részét kell képezzék az egészség meg­óvása, a mozgást, a fizikai erőnlétet biztosító, testi, szel­lemi fejlődést segítő felada­tok. Megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk a szak­munkástanuló fiatalok egészségkultúrájára, test­edzésére. A túlhajszolt munka, a fokozott szellemi, fizikai igénybevétel, a szabadidő minimálisra zsugorítása az egészségre károsan hat. Meg akarjuk értetni a dolgozók­kal az aktív pihenés, a ki- kapcsolódás, a regeneráló­dás szükségességét. Ezt szol­gálják az egyre tervszerűb­ben szervezett tömegsport­akciók, versenyek, a családi kirándulások, az üdülés, de a kiskertmozgalom, a ter­mészet- és országjárás is. A felsorolt formák, lehe­tőségek hatékonyságát fo­kozhatja, ha sikerül az egyénhez eljutni, az élőszó erejével befolyásolni, meg­győzni a dolgozókat. Sze­retnénk minél eredménye­sebben hozzájárulni ahhoz, hogy az „Egészséget 2000- re!” ne csak jelszó, hanem megvalósult realitás legyen. Szűcs Fcrencné az SZMT titkára forintot, tehát az ez évre esedékes .részt már át is utal­tuk az egyszámlára. Őszin­tén megmondom; azt szeret­nénk, ha a számítógépes programra adott pénzzel megtámogatott iskolákból hozzánk is irányítanának ta­nulókat. Pontosan mire gon­dolunk? Arra, hogy mi szí­vesen kötnénk végzős kö­zépiskolás diákokkal ösztön­díjat. Olyan diákokkal, akik tovább akarnak tanulni, s mint a számítástechnika ér­tői, szakemberei hozzánk jönnének dolgozni. Az a vá­gyunk, hogy ösztöndíjasaink visszatérve hozzánk, erősít­sék azt a rendszert, amit szá­mítástechnikában létrehoz­tunk. Vagyis legyenek majd élenjárói a problémák' meg­oldásának, annak az infor­mációs rendszernek, amely­től azt igényeljük, hogy a helyes döntéseket elősegít­sék. 4, A Volán 3. Sz. Vállalata te­hát már „letette a garast”. Nem kevés pénz az, amit felajánlottak, pedig ők sem dúskálnak az anyagiakban. Azt azonban tudják és vall­ják: itt a jövőről van szó. S amit ma elszalasztunk min­denféle nehézségre hivatkoz­va a jövőépítésben — annak sokszorosan látjuk kárát ké­sőbb. Példának is állíthat­juk az elvek és a tettek Vo- lán-os egységét. (t. n. j.) A számítógépes program támogatására

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom