Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-31 / 179. szám

1986. július 31., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Hegyalján szőlő nélkül? Aratás múlt időben A Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében az első fél évben az előző év azonos idő­szakához képest 20 százalékkal többet, összesen mintegy 48 millió forint értékű terméket gyártottak az NSZK-beli Adidas cég számára. A Nógrád megyei üzem ma már nemcsak népviseletéről, hagyományőrző tevékenységéről hires, hanem a sportruházati cikkek gyár­tásával is egyre ismertebbé válik. Senior márkanéven az idén 320 millió forintot meg­haladó értékű sportruhát terveznek gyártani. Termékeik mintegy 40 százalékát tőkés piacon értékesítik. A képen: ellenőrzik és csomagolják a sportruhákat. Jobban figyelni egymás tapasztalatait , Beszélgetés Ződi Imre megyei titkárral egy népfrontküldöttség szovjet tanulmányútjáról A vágóasztalok felemel­kedtek, a motolláik még sa­ját lendületűidtől megfordud- taik és vége. Nincs több. A kombájnos, a gazda szeme, még egyszer végig-kiutatja a tarlót, hátba valami elma­radt, s azután szépen lossan elvonulnák a 'kombájnok, csendet hagyva magúik után, Egy-két nap, s traktor dü­börög -majd litt. Az -alee, a tárcsa nyomán -megbámul a sárgára festett határ. Sá­toraljaújhelyen az Üj Erő Termelőszövetkezetben befe­jeződött az aratás. MINDEN BÚZÁNÁL TÖBBET ÉR Ebben a határszéli gazda­ságban mór értékelői is le­het. Kezdjük a legkorábban betakarított növénnyel, a konyhakö-m'énnyel. Novák Viktor, a szövetkezet elnö­ke: — Kilencven hektáron ter­mesztettük, de ebből -huszon­öt hektárt ki kellett szánta­ni, a belvíz megint „ered­ményesen” lépett fel. Sajnos a többi táblában is pusztí­tott folt-okiban, így mind­össze 266 mázsa terményt takarítottunk be. Ez négy­mázsás hektáronkénti ho­zamnak felel meg, különö­sebben nem büszkélkedhe­tünk vele. Ami meglepő, hogy a pénzügyi eredmény ennél jobb. Ugyanis a fűszernö­vény egy mázsájáért hétezer forintot ad a kereskedelem, s így e viszonylag gyenge termés is megfelel ötton-nás hektáronkénti búzatermés jövedelmiének. A 140 hektá­ron termett repce pedig ki­mondottan jól fizetett, -két tonnát takarítottak -be .hek­táronként, -ebből az értékes olajnövényből. Sajnos a bú­zát szintén „meglepte” az időjárás. A 3,7 tonnás ter­mést közepesnek lehet mon­dani, mint ahogy a rozs, az árpa, sőt a zab is elmaradt a rekordoktól. Az év meg­erősítette azt a tudatot, -hogy bár a növénytermesztés jö­vedelmező ágazat maradt, jövedelme kevés ahhoz, hogy a szövetkezet fejlődését, — Az energiahordozókkal va­ló takarékosabb gazdálkodás­sal, a veszteségforrások fel­tárásával biztosítani kell, hogy 1 százalék nemzeti jö­vedelem-növekedéshez a nép­gazdaság energiafelhasználá­sának legfeljebb 0,4 százalé­kos növekedése járuljon — hangzott el az Ipari Minisz­tériumban tartott sajtótájé­koztatón. Ez azt jelenti, hogy a teljes energiafelhasználás legfeljebb évi 1 százalékkal, ezen belül a villamosenergia­felhasználás legfeljebb évi 3 százalékkal emelkedhet. Czipper Gyula ipari mi­niszterhelyettes azt is el­mondta, hogy az energiara­cionalizálási program fő irá­nyai a mostani tervidőszak­ban nagyjából azonosak a VI. ötéves terv irányaival, ám a program szerkezetében van némi eltérés. Az előző ötéves tervben például a program jelentős része a fűtőolaj föld­avagy közgazdasági zsargon­nal élve, bővített újraterme­lésiét — szolgálni tudná. ISTÁLLÓBÓL ISTÁLLÓ LETT Gondolom, ezt a címet ol­vasván sokján mosolyognak. Elvégre mi . más lehetne? Példáull raktár, mint Szirma- besanyőn, ipari üzem, mint megyénk termelőszövetkeze­teinek tucatjában, de gom­batermelő központ, vagy ve­szélyes hulladékok gyűjtő­helye is. Az elmúlt tíz év­ben közös gazdaságaink nagy leleménnyel alakították át ezeket a szarvasmairhatele- peket, kétségkívül nagyobb hasznot ihozó célokra. A te­henészetre pedig egy kézle­gyintéssel ráfogták; vesztesé­ges! És ha az, akkor minek foglalkozni vele. — Nálunk is közel két évig üresen álltak ezek az istállók. A régi állománynál egészségügyi problémák lép­tek fel, s ráadásul a tehenek annyi tejet adtak, amit arc- pirulés nélkül nem tudtunk a szánkon kimondani, örül­tünk annak, hogy végre meg tudunk szabadulni ezektől az állatoktól, de attól a perc­től kezdve mindenkit nyo­masztott az üres istállók lát­ványa. Végül is .a tejipari vállal aittal közösen sikerült megoldást találni. Ez a tőkeerősnek nem mondható szövetkezet meré­szen vállalta a kockázatot. „Előteremtett” 12 imilllió fo­rintot, hogy a telep feltöl­téséhez 380 vemhes üszőt tudjon vásárolni. A tejipar, mivel a környéken egymás után szűntek meg a tehené­szeti telepek, ugyancsak tá­mogatja a tejtermelés fellen­dítését. Így például magára vállalta, hogy a felvett hi­tel kamatait ő téríti meg, így milliós kiadástól mente­síti a szövetkezet ágazatát. Az elnök még hozzátette: — Igyekeztünk jó vásárt kötni. A .most kiOil aikílott ál­lomány szakembereink sze­rint. az első termelő évében négyezer liter tejet tud ter­melni. (Több mint ezer li­terrel többet, mint az eladott állomány.) Vagyis nem lesz veszteség a tejtermelésen. gázzal való helyettesítése volt. Ez ma már nem indo­kolt. A miniszterhelyettes kifejtette, hogy az olajim­port a VII. ötéves terv so­rán szinten marad, még esetleg terven felüli import­ra is lehetőség nyílik. Foko­zott prioritást kap a villa- mosenergia-takarékosság. A hangsúly továbbra is a meg­újuló energiaforrások kiak­názásán van, így nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a bio­massza, a napenergia és a geotermikus energia felhasz­nálásának. Az energiaracionalizálás­ban az eddiginél nagyobb szerepet szánnak az automa­tizálásnak, a folyamatszabá­lyozásnak és a mikroelek­tronika bevitelének, illetve a mikroelektronika nagyobb mértékű elterjesztésének. Eredményt várnak az előtét­gázturbinák beépítésétől a széntüzelésű erőmüvekben. MIKOR FÁZIK A BAROMFI? Akii erre a kérdésre vála­szolni tud, az két és félmil­lió forinttal olcsóbban ter­melhet. Természetesen Íveli hozzá egy olyan telep, ahol negyven-negyvenötezer tyú­kot tartanak. Kelil azután még egy jó hibrid, amelynek tojására (hiszen ezt még kel­tetik) .nagy az igény. Üjhe- lyen megvannak ennek a fel­tételei, amelyeket igyekeznek is kihasználni. Az elnök; — Mintegy 160 ezer te- nyésztojást állítunk elő éven­te.'A .fehér színű hyibro „81”- es holland hús'hibnid kiváló tulajdonságai miatt nagy és kis üzemben egyaránt kere­sett. Mint a Hunniacoop tagja, minden időben el tud­tuk adni a tojásokat, jelen­leg például öt forintért. Az árbevétel nem jelentene so­kat, ha drágán termelnénk. De még a jelenlegi techno­lógiai szintünkön is töb' mint egy forint haszon van egy tojáson. Ennek ellenére úgy érzik, a tenyészitojás-előállításon többet is meg lehetne fog­ni. Ha gázolaj helyett ma­guk .a tyúkok fütenék be az istállót, akkor két és fél mil­lió forinttal csökkenhetnének a költségek. És éhhez nem kell .más, mint álmemnyezet­től. rácspadiówal csökkenteni a légteret, így .a kazánokat ki lehetne iktatni. * Talán az Üj Erő Termelő- szövetkezet He.gy.alj ám az egyetlen, amelynek nincs szőlőültetvénye. A tőkék ki­öregedtek, már annyit sem teremtek, hogy érdemes lett volna puttonyt venni .a vál­takra. A borko.mbináttail kö­zösen, saját dolgozóik vállal­kozó kedvére alapozva, is­mét telepíteni kezdenék a meredélyéken. De nagy pénzt ez sem hoz .a szövetkezet­nek. Tény és való, hogy évről évre a megélhetésért küzde­nek. Csalit a mezőgazdasági termelésre alapozott tevé­kenységről mindenki tudja, hogy nem elég hatékony. Kétségtelen, hogy ipari rész­legeket nehéz itt a határszé­len kiépíteni, de a nagyobb nyereség, a hitel nélküli gaz­dálkodás, a fejlesztés érde­kében talán érdemes volna ezzel is próbálkozni. — kármán — Több timföld külföldre Az Almásfüzitői Timföld- gyárból az év eleje óta 161 000 tonna timföldet — a tervezettnél 3000 tonnával többet — szállítottak kohó- sításra a külföldi megrende­lőknek; a teljes mennyiség felét a Szovjetunióba. Az exportkötelezettség telje­sítése nagy erőfeszítési kívánt, az év első hónapjai­ban ugyanis a vasúti kocsik hiánya miatt lassult a szál­lítás üteme. Március óta vi­szont menetrend szerinti pontossággal érkeznek az üres szerelvények, s így si­került — sok túlmunka vál­lalásával — túlteljesíteni az időarányos exporttervet. Az Almásfüzitői Timföld­gyár dolgozóinak az év má­sodik felében is a megszo­kottnál nagyobb teljesít­ményt kell nyújtaniok, hogy teljesíthessék éves exportkö­telezettségüket. A nemrégi­ben kibővített és 1990-ig meghosszabbított magyar— szovjet timföld—alumíni­um egyezmény alapján ugyanis az eddiginél jóval több timföldet exportálnak a magyar üzemekből a Szov­jetunióba, s a többlet jelen­tős részét az aimásfüzitői gyár szállítja. A gesztus több volt a szokásos figyelmességnél. A barátság, az együvé tarto­zás, a közös sors átélésének újszerű megközelítését is példázza, ahogy, amilyen céllal a közelmúltban a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége a testvérszerve­zetek delegációit hívta tájé­kozódó, tapasztalatokat cse­rélő beszélgetésekre, uta­zásra. Hazánkban a Hazafi­as Népfront címére is érke­zett meghívás. Az ország különböző részeiből verbu­válódott tíztagú küldöttsé­get Ződi Imre, a Hazafias Népfront Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottságá­nak titkára vezette. Vele beszélgettünk a meghívás céljáról és a tapasztaltak­ról. — Összesen 198-an voltunk Moszkvában a szocialista országok baráti társaságai szervezeteinek képviseleté­ben. Magyarország és Bul­gária esetében mi, a nép­frontmozgalom képviselői is jelen lehettünk. Szovjet ba­rátainkat az a szándék ve­zette, hogy behatóbban meg­ismertessenek bennünket az SZKP XXVII. kongresszusa előkészületeivel, magával a kongresszus dokumentumai­val, valamint azzal, hogy miként kezdődött meg a ha­tározatok végrehajtása. Mon­danom sem kell: mennyire megtisztelő volt a meghí­vás, és mennyire tanulságo­sak azok a tájékoztató elő­adások és beszélgetések, melyeknek részesei lehet­tünk, nemkülönben a gya­korlati tapasztalatcserék. A kéthetes programot két rész­re osztották a vendéglátók. Az első napokban előadá­sok. beszélgetések részesei lehettünk, majd az egves országok küldöttségei a Szovjetunió különböző terü­leteire látogathattak. Mi, magyarok Moldáviába kap­tunk meghívást. A kongresszust és annak hatását a Szovjetunióban, a világ nagy figyelemmel kísérte és azzal kíséri a magyar közvélemény is — erről nem kívánok szólni, hiszen közismert. Eddigi is­mereteink alapján termé­szetes volt számunkra, hogy a legtöbb szó a gazdaságról esett. Több náció emberei voltunk együtt. ígv markán­san megmutatkozott, meny­nyire közös érdek a megúj­hodás. munkánk eredmé­nyességének fokozása, a manapság gyakran használt szóval élve: a gyorsulás. Az eszmecserékből, a kérdések­ből azonban az is kitűnt, hogy az alapvető érdekek azonossága mellett sok a kü­lönbség a megoldásokban, a nemzeti sajátosságok függ­vényében. Érdekes volt ta­pasztalnunk, hogy más szo­cialista országokban élő emberekben is — hasonló­képpen, mint nálunk — na­gyon mélyen él az igény egymás tapasztalatainak jobb megismerésére, haszno­sítására. Ennek lehetőségei az SZKP XXVII. kongresz- szusa után a Szovjetunió vonatkozásában mindeneset­re nagymértékben szélesed­tek. Visszatérve a gazdaság­ra... Az egyes fogalmak és értelmezésük között lénye­ges különbségek vannak a szocialista országok között. Ez minden bizonnyal termé­szetes következménye kü­lönbözőségeinknek, a nemze­ti sajátosságoknak. Benyo­másaink szerint a gazdasági élet reformján a Szovjet­unióban elsősorban az irá­nyítási metodika változtatá­sát értik. Moldáviában pél­dául jól érzékeltük, mennyi­re nő a helyi döntések sze­repe. E szovjet köztársaság­ban egyébként örömmel ta­pasztaltuk, hogy nagy az érdeklődés a magyar mező- gazdaság iránt és jól együtt­működnek a magyar part­nerekkel. A mezőgazdaságot tanulmányozva érzékeltük a racionalizálásban, a hatéko­nyabb gazdálkodásban tett és teendő lépéseket. Figye­lemre méltónak találtuk, hogy az agráripari komp­lexumok egy kézben tartják a termelést, a feldolgozó- ipart és a kereskedelem egy részét. Mindez össze­függ azzal a célkitűzéssel, hogy emelkedjen a lakosság életszínvonala és csökken­jenek az egyes területek kö­zött még meglévő különbsé­gek. A kongresszus iránymuta­tásának szellemében nagy hangsúllyal foglalkoznak a társadalompolitikai kérdé­sekkel is. A mi fogalmaink szerint ők ebben a téma­csoportban leginkább szoci­álpolitikai intézkedéseket értenek. így náluk is ten­dencia az idősekről, az egyedülállókról, valamint a pályakezdő fiatalokról való megkülönböztetett gondos­kodás. A tájékoztató előadások, de a kötetlenebb beszélge­tések is azt sugallták, hogy bármilyen nagyok az eddig elért eredmények, még nagy munka van hátra. A létező szocialista társadalmi forrná2- ciót nem lehet lezártnak te-, kinteni. A megújulás az egészséges embernek, így az egészséges társadalomnak íti örök adottsága — fejezte ftej a tanulmányút tapasztalatai.^ nak összegzését Ződi Imit£, megyei népfronttitkár. :)n (n— z—) A VII. ötéves tervben Energiagazdálkodási célok

Next

/
Oldalképek
Tartalom