Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-29 / 177. szám

1986. július 29., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 sport Zempléni túra Augusztus 15-én, pénteken a Zemplénben túráznak majd a pedagógusok és a nyugdíjasok. A csoport reg­gel 6 órakor indul a miskol­ci görög katolikus templom mellől, majd a Szerencs— Monok—Sárospatak—Sátor­aljaújhely—Széphalom—Hol­lóháza—Vizsoly útvonalon ismerkednek a nevezetessé­gekkel és a természettel. A befizetendő 280 forint ma­gában foglalja az ebéd árát is. (Az összeget a Borsod Tourist irodájában lehet be­fizetni.) Érdeklődőket szíve­sen látnak, s amennyiben lesz hely, jelentkezésüket elfogadják. Diósgyőri kajak-kenus helyzeti® A DV.TK szebb időket is megért kajak-kenu szakosz­tályának életében alapvető fordulatot hozott az 1983-as esztendő. Ekkorra „holtpont” alakult ki, s csak néhány sportolója maradt a szakosz­tálynak. Gyakorlatilag min­dent újra kellett kezdeni, csaknem a nulláról indultak. A technikai, szakmai veze­tésben egyaránt váltás kö­vetkezett be. Arról, hogy ez a megújult vezetői gárda ed­dig milyen mértékben tett eleget az előlegezett biza­lomnak, Puy Attila vezető edzővel beszélgettünk: — Három évvel ezelőtt dr. Tolnai Lajos lett szakosztá­lyunk elnöke, s nagyszerű munkatársának bizonyult Ir­mai István szakosztályvezető is. Mindkettőjüktől messze­menő támogatást kaptunk és kapunk, ténykedésüknek je­lentős szerepe van újjászüle­tésünkben. Ronyecz Richárd • technikai vezető pedig a gazdasági munkától a léte- i sítménygondozáson át a ver­senyeztetésig, mindent nagy odaadással és eredményesen végez. A női szakággal min­den korosztályban Kolozsvá­ri István mesteredző foglal­kozik. Az ifjúsági és serdülő férfi kajakozok munkáját Ignácz Tibor irányítja, e ha­jónemben az úttörőkkel Rajnai Sándor dolgozik. Ma- 'katura Erzsébet az úttörő tkenusok edzője, míg jóma- :'gam a kenusok edzéseit ve­zetem, s néhány ifjúsági le- j ányversenyző munkáját irá- ' nyitom. Szakvezetésünk és az öttagú edzői gárda na­gyon jó munkaközösséget al­kot, mindnyájunk vágya szakosztályunk fellendítése. Ügy gondolom, ehhez a sze­mélyi feltételek tehát bizto­sítottak. — S a tárgyi feltételek? A Csorba-tó ideális, már nemzeközi szintű vízi pálya, s ezt a lehetőséget jobban ki kellene használni több minősítő verseny rendezésé­vel. Hajóparkunk a jelenle­gi igényeket kielégíti — per­sze csak folyamatos felújí­tás mellett. Nélkülözhetetlen az Augusztus 20. strandfür­dőn lévő tanmedencénk, no­vembertől márciusig ez az objektum biztosítja munkánk folyamatosságát. Sajnos, a Csorba-tavi kondicionáló termünk lassan teljesen használhatatlanná válik és felújítására egyhamar nem számíthatunk. Ettől is ag­gasztóbb azonban, hogy ille­tékesek a strandon lévő tan­medence megszüntetését ter­vezik. Pedig a megmaradása a szakosztály számára lét­kérdés! Gondot jelent a szükséges eszközök szállítá­sa és a versenyzők utaztatá­sa, bár e téren biztató, hogy a Távhőtől már több alka­lommal kaptunk buszt. Va­lamennyi edzőnk motorcsó­nakkal rendelkezik, s ez nemcsak biztonságtechnikai okokból jelentős, de közvet­lenebb kontaktust is bizto­sít a fiatalokkal a munka so­rán. — Eredmények? — Amint említettem, 1983-foan gyakorlatilag a semmiről indultunk, s azóta mindent újrakezdtünk. Ta­valyelőtt a versenyeken 40 pontot szereztünk, míg a múlt esztendőben 71 pontos összteljesítménnyel 5-ek let­tünk a B kategóriások rang­listáján. Az olimpiai pontok is a fejlődést dokumentálják, hiszen a megújulás rajtját jelentő ’83-as évben ilyennel még nem rendelkeztünk, ta­valy viszont már négyet szereztek versenyzőink. Biz­tató, hogy két versenyzőnk, Bogdanovics Beáta és Dósa Gyöngyvér a serdülő korosz­tályban válogatott lett és a közeljövőben 3 napos nem­zetközi versenyen képviselik a magyar színeket. Szakosz­tályunknak jelenleg több mint 150 tagja van, zömé­ben serdülők és ifjúságiak. Számottevő felnőtt verseny­zőnk egyelőre nincs, de biz­tató az utánpótlás helyzete, s így minden bizonnyal elő­relépésre számíthatok. — Tervek, feladatok? — Következetesen akarunk dolgozni! Tovább kívánjuk szélesíteni az eddig is gyü­mölcsöző kapcsolatainkat, az országos és megyei szövet­séggel, valamint az egyesüle­tekkel. A különböző korosz­tályokban szeretnénk egyre több válogatottat adni. s fel­tétlenül növelni akarjuk a felnőtt versenyzők számát. Ezért arra törekszünk, hogy a jövőben fiataljainkat nem csupán felneveljük, de meg is tartsuk. Kossárik Nándor Totónyeremények A totó 30. heti szelvényén szereplő mérkőzések közül több vasárnap este, lapunk zárta után fejeződött be, így a teljes listát hétfői lapunk­ban nem tudtuk ismertetni. Az eredménysor: 1, x, 2, 1, 1, 1, x, x, x, 1, 1, x, 2 és a +l-es 2. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a nyeremények az illeték levonása után a kö­vetkezők: 13-j-l találatos szelvény 15 darab volt, nye­reményük egyenként 223833 forint. 13 találatos szelvény 26 akadt, nyereményük egyenként 117 122 forint. 12 találatos szelvényt 1765-öt találtak, nyereményük egyen­ként 1814 forint. A 11 talá­latos szelvények száma 21 632, nyereményük egyen­ként 148 forint. A 10 talá­latos szelvények száma 135 003, nyereményük egyen­ként 36 forint. Csak röviden... LABDARÚGÁS. Borsodi Bányász—FK Zorka (jugo­szláv II. ligás) 2-0 (1-0). Sa- jószentpéter, 500 néző. Ve­zette: Luterán. G.: Buko- vics, Palásthy. SPORTLÖVÉSZET. Me­gyei nyílt futóvadlövő-baj- nokság, Miskolc Csanyik- völgyi lőtér. Eredmények, nők: 1. Bodnár 403, 2. Dombrovszki 388, 3. Tomcsik (valamennyi MHSZ Miskol­ci Erdész LK) 375. Férfiak, 20 + 20 lövés, ifjúsági I. kcs.: 1. Karuczka 354. Ifjú­sági II. kcs.: 1. Szopkó (mindkettő Miskolci Erdész LK) 382. Felnőttek: 1. Má- dai (D. Dózsa) 367. 30 + 30 lövés, ifjúsági I. kcs.: 1. Lu­kács 524. Ifjúsági II. kcs.: 1. Szopkó (mindkettő Miskolci Erdész LK) 542. Felnőtt: Mádai (D. Dózsa) 559. ÖKÖLVÍVÁS. Ifjúsági Ba­rátság Verseny — Szolnok. Dubszki (Borsodi Bányász) az 51 kg-osok között 3. lett. KAJAK-KENU. Kaposvá­rott rendezték meg a vidé­ki OB-t. Eredmények, fel­nőttek, K I. 500 m: 2. Erdő- di (Olefin SC). K II. 500 m: 3. Rusz, Makatura (DVTK). KÉZILABDA. Fesztivál Kupa — Szeged. A férfiak mezőnyében az Ózdi Kohász a döntőben 25-20-ra kikapott a Békéscsabai Előre Spar- tacustól. NEMZETKÖZI labdarúgó­mérkőzést rendeznek ma Mezőkövesden. Az Eger SE NB I-es csapatának ellenfe­le a csehszlovák II. ligás Bytca gárdája lesz. Kezdés: 17 órakor. Előmérkőzést az egri juniorok és a mezőkö­vesdi felnőttek 15 órától vívnak. Jól szurkolt a kicsi Tarrné Dusek Ilona, a Miskol- labdatornán. Az egyik mérkő- ci Spartacus „portása” a leg- zés szünetében anyai hivatá- jobb kapusnak felajánlott sát gyakorolta - frissítővel kí- tiszteletdijat kapta a XII. Spar- nálta csemetéjét, tacus Kupa nemzetközi kézi- Fotó: Juhász Emese Pillanatképek az ifjúsági tornáról >*> % A múlt héten rendezték meg Borsodban a III. Tokaj-Hegyalja Kupa nemzetközi ifjúsági labdarúgó- tornát, melyen a magyar együttes az ötödik helyet szerezte meg. Bal oldali képünkön Báder (sötét mezben) csatázik a labdáért a finnek elleni mérkőzésen. Jobbról: Kómán elől tisztáz az északiak kapusa. Laczó József felvételei Négy edző százhúsz gyerekkel A hajók lent vannak a vízen, itt fent. az Olefin SC csónakháza előtt csak egy apró termetű legényke pü- föli a „körtét”. — Elek Attila vagyok — mutatkozik be. — Kilenc­éves múltam. — Miért nem vagy a ví­zen a többiekkel? — Mert tegnap elrontot­tam a gyomromat, s helye­sebb, ha pihenek. Otthon azért nem maradtam, merk jobb a megszokott arcok kö­zött. A kapun bekanyaradó mikrobuszból Farkas Zoltán és Ughy Imre edzők lépnek ki. Elnézést kérnek, de még be kell szaladniuk a város­ba, fél óra múlva ígérik visszatérésüket. Sebaj, miközben ballagok lefelé a lépcsőkön, Jancsár László edző már gyújtja is be a motort, beülünk a csó­nakba, s megyünk lefelé a- Tiszán. * Ez a mostani nyári sport­napközi a hatodik az Olefin SC kajak-kenu szakosztályá­nak történetében. Eleinte persze nehézkesen ment a dolog, sok gondot okozott a szervezés, az anyagi eszkö­zök előteremtése. Most már egyszerű minden, jelentősen besegít a városi tanács, az érdeklődés pedig minden év­ben nő. Jancsár Lászlón és Ughy Imrén kívül Erdős Attila, valamint Gályász La­jos foglalkoznak a gyerekek­kel. akik lehetnek körülbe­lül 120-an. Közülük harmin­cán lányok, s ez mindenkép­pen jó aránynak minősíthető — tudom meg mindezt Jan­csár Lászlótól, aki egyet- egyet fordít a csónak kor­mányán. Szeljük a habokat, jólesik a hűs, vízi levegő. Egyébként reggel 3-kor gyülekeznek a résztvevők a csónakház előtt. Van, aki kerékpárra száll Leninváros- ban, másokat busz szállít ki. Tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak, a vízre fél tíz táj­ban mennek, s egészen délig „hajókáznak”. A délután sem tétlenséggel telik, de megoldották, hogy aki pi­henni akar, azt semmi se zavarja. Szivacsokat és mat­racokat fektettek le, egy-két órára kitűnően megteszi. Akikben buzog az energia, azok tévézhetnek, focizhat­nak. ütögethetik a fehér kaucsuklabdát, s a napokban Jancsár videót is visz ki a telepre. — Június 16-án nyitottuk meg a tábor kapuját, s egé­szen augusztus 10-ig mara­dunk együtt — igyekszik túlharsogni Jancsár László a dübörgő motor hangját. — Eredetileg úgy terveztük, hogy délután 5 órakor érnek véget a foglalkozások, de annyira megszerették menet közben a gyerekek, hogy olykor este 7-kor érnek ha­za. — Eddig csak a kajak­kenu szakosztály tagjai ve­hettek részt a sportnapközi­ben. Az idén is ez az elv érvényesült? — Nem. Változtattunk, s úgy tűnik, hogy helyesen tet­tük. Mindenki jöhet, élfogad­tuk a kívülállók jelentkezé­sét is. Egyetlen feltételt szabtunk: aki idejön, tudjon úszni. Egyébként van köz­tünk egy Bécsből érkezett gyerek is, akinek az egyik rokona az erőműben dolgo­zik, s ő hozta magával. — Mennyit kell fizetniük a szülőknek egy napért? — A napközisek a tanév­ben megszabott térítési dí­jat fizetik, a többiek 26 fo­rintot. Közeledünk a mólóhoz, amikor megjegyzi, hogy a táborzárás előtt elmennek Tokajba, ahol 2—3 napot töltenek el. Az utazást ke­rékpárral oldják meg. s a táv megtétele felér egy ki­adós gyakorlással, lévén szó 60 kilométerről. Alig kászálódunk ki a csó­nakból, jönnek utánunk a vízen levők is. Helyére te­szik a hajókat, aztán men­nek a tejeszacskókért. Élve­zettel fogyasztják a fehér folyadékot. Skobrák Katalin, aki ha­todik osztályba megy, s leg­utóbb 4,6 volt a bizonyítvá­nya, azt mondja, hogy úszni csak a télen tanult meg, ko­rábban azonban részt vett egy tiszalöki táborozáson, ahol meglátta a Tiszán csó­nakázó gyerekeket. Akkor kapott kedvet az egészhez. Jelentkezett, itt ragadt, s már túl van az első vízre- szálláson. Az iskolában egyébként remek tornász­ként tartják számon, öccse, Alfréd is résztvevője a sport­napközinek, ő egyelőre az úszókhoz jár, de otthon gyakran mondogatja, hogy legközelebb átpártol... Makó Mónika 11 eszten­dős, egyelőre még nem ver­senyez. de ő is csak fél éve ismerkedett meg az úszás alapjaival. .//.h — Hogy érzed, itt magad? — Jól. Akkor pedig min­den remek, ha az edzők is jókedvűek. — Általában ilyenek.?. — Igen. de néha előfordul, hogy túl szigorúak. — Szerinted milyen az ideális szakvezető? — Legyen határozott, eré­lyes, szeresse a gyerekeket, és azt, amit csinál. Ehhez nincs mit hozzá­tenni. Váltok még néhány szót Szonda Szilviával. (Tízéves, tanulmányi eredménye 4,9.) Azt mondja, hog/ nincs gondja az úszással, s csep­pet sem bánta meg a jú­niusi jelentkezést a sport­napközibe. „— Nagyon ér­dekes itt minden” — foglal­ja össze tömören a vélemé­nyét. Persze, vannak itt élspor­tolók is. Mint például Rá­látsz Éva, aki néhány perc­cel ezelőtt „söpört ki” a ka­pun Trabantjával. Dagmar Kopaceket, a Leninvárosban gyakorló ausztrál kajakos­lányt vitte a városba. * Visszaér Farkas és Ughy, nem tűnnek túlságosan vi­dámnak. A kérdésre csak annyit felelnek, hogy talán sikerrel jártak ... Aztán Far­kas arról kezd beszélni, hogy a vízitelep szomszédságában van az egykori laktanya. Mostanság az épület fele munkásszállóként üzemel. Azt mondja, hogy Borsodban terveznek egy sportkollégiu­mot. íme, itt a nagyszerű alkalom, minimális ráfordí­tással megoldhatnák ezt az évtizedes problémát. A vízi­telep egyfajta pszichikai centrum, hozzá szervesen il­leszkedhetne a kollégium. Ughy az ÁISH-ról kezd be­szélni, azt mondja, sokat várnak a sport és az ifjú­ság „házasságától”. Lassan eléri a 12 órát a mutató, ideje ebédelni. Nem szükséges senkit biztatni, mennek rendezett sorokban. A Tisza partján így tel­nek a napok egészen augusz­tus 10-ig. (doros)

Next

/
Oldalképek
Tartalom