Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
1986. július 1., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Ha összefognak kicsik és nagyok Termékváltás Novajidrány és Vizsoly között épült meg a Hernád legújabb hídja, melyet eddigi létének néhány éve alatt is csak kevesen ismernek. Pedig a két község között jó minőségű út vezet most már át, sok kilométerrel lerövidítve az erre járók útját. (pt) A ráfizetés is megvásárolható! Ha maid a szerfák összedőlnek Annak ellenére, hogy állandóan foglalkozunk vele, a különböző ráfizetéses tevékenységek aránya növekszik és nem csökken. Sokféle oka van ennek. Előfordul átmeneti, vagy tartós visszaesés a munkában. De sokkal inkább .jellemző, hogy a növekvő követelményekkel nem tartanak lépést az üzemek. A tempót diktálja a szigorodó gazdasági szabályozás, a dotációk és a közvetett támogatások elapadása, a külpiaci verseny fokozódása. A korszerű, a jól szervezett üzem is lépésváltásra, megújulásra kényszerül. Ha a terméke mégis veszteségessé válik, nem lehet azt egyszerűen „kidobni a hajóból”. Az úgynevezett termékváltást megnehezíti, hogy a régi ráfizetéses árura, szolgáltatásra is szükség van a hazai ellátásban vagy a devizaszerzésben. Szerencsés esetben az adott helyen veszteséges tevékenység másutt nyereséges lehet. A jól működő kisvállalkozások több területen a nagyüzemek versenytársaivá, esetenként pedig segítőtársaivá váltak. A háztájinak, a vállalati és a nem vállalati gazdasági munkaközösségeknek, szerződéses üzleteknek, a kisiparosoknak, kiskereskedőknek hasznát láthatják a fogyasztók, a felhasználók, de hasznát láthatják a szocialista üzemek is, ameny- nyiben e kisszervezetek kiegészítik, rugalmasabbá, hatékonyabbá teszik működésüket. Az együttműködés, az ésszerű munkamegosztás sokszínű, kölcsönösen hasznos formái kialakultak. Közülük az egyik a veszteséges tevékenység átcsoportosítása és jövedelmezővé tétele. Nem elszigetelt egyedi esetekkel van dolgunk. A szerződéses üzletek, vendéglátó egységek az üzemeltetési forma módosításával a veszteségből nyereséget varázsoltak. Némely üzlet persze így is csődbe kerül, de annak árát nem a bérbe adó vállalat, hanepa a vállalkozó fizeti meg. Megemlíthetjük továbbá, hogy a zöldséggyümölcs termelés jórészt kiszorult a nagyüzemekből. A kertészeti áru mintegy hatvan százalékát, a kézi munkaigényes, nehezen gépesíthető zöldség- és gyümölcs- félék csaknem teljes egészét a háztáji gazdaságokban, a zártkertekben, a hétvégi telkeken termelik meg. A különféle javító szolgáltatásokat pedig a szövetkezetek, a tanácsi vállalatok helyett mindinkább a kisiparosok (szép számmal másodállásban), no meg persze a fu- sizók, a kontárok végzik. A veszteséges munkák átcsoportosítása, jövedelmezővé tétele gyakran spontán folyamat eredménye, s így az ellátás nem mindig elég biztonságos és kielégítő színvonalú. Az egyik évben például jó a termés és akadozik valamelyik zöldség- vagy gyümölcsféle felvásárlása, a következő esztendőben csaknem biztosra vehető a hiány. A szolgáltatások piacát — különösen a falvakban — a kielégítetlen igények széles köre jellemzi. Mindez óhatatlanul felerősíti az idegenkedést a termékváltással és a kistermeléssel szemben. „Baj van a szabályozással! Miért nem teszik a szocialista üzemeket érdekeltté az alapvető szükségletek kielégítésében?” Napjainkban is találkozhatunk ilyen megjegyzéssel és kérdéssel. Ám ezek a régi beidegződések, kialakult x'eflexek a mai körülmények között nem megalapozottak. Az érdekeltség fokozása anyagi eszközöket igényel. Vagy az államkasz- sza terhére támogatják, kedvezményezik az üzemet, vagy a lakosság rovására emelik az árakat. Egyik út sem járható. A termelés spontán átrendezéseinek káros hatásait más módon kell felszámolni, vagy legalább korlátozni. Úgy, hogy a hatékonyság ne csupán a vállalat szintjén, hanem a népgazdaság egészében javuljon. Az inflációs folyamat mérséklése is csak ezáltal lehetséges. A kézi munkaigényes kertészeti kultúrák esetében például célszerű a kistermelést — a háztáji állattenyésztéshez hasonlóan — a szocialista nagyüzemekben integrálni. Az ellátás kiegyensúlyozottsága, biztonsága egyebek közt az áruátvétel és felvásárlási ár garantálásával megoldható. (De tartósan nem mondhatunk le a tömegesen fogyasztott zöldségfélék — paradicsom, paprika, uborka — gépesített, olcsó nagyüzemi tömegtermeléséről.) Más módszereket kíván a lakossági szolgáltatások fejlesztése. Elsősorban a kisiparosok számára szükséges vonzóvá tennünk ezt a tevékenységet, főként az első esztendőkben kölcsönökkel és adókedvezményekkel. De ösztönözni lehet és kell valamennyi kisvállalkozást —a kisszövetkezeteket, a (vállalati) gazdasági munkaközösségeket — a lakossági szolgáltatások végzésére. A tanácsok feladata a szakemberek utánpótlásáról való gondoskodás. Főleg a hiányszakmákban — a ruha- és cipőjavításban — fontos a kellő létszám beiskolázása. Az átrendeződési folyamatban, az ésszerű munka- megosztásban döntő szerepe van a kisszervezeteknek, köztük az egyéni, a családi vállalkozásoknak. Az egyszerű, rugalmas munkaszervezetek alacsony ráfordításokkal dolgoznak, s más módon nem hasznosítható erőforrásokat mozgósítanak, s kapcsolnak be a gazdaság vérkeringésébe. Aligha lehet' politikai aggoda- lomal nézni és visszalépésnek tekinteni egy-egy meghatározott társadalmi szükséglet rugalmasabb, olcsóbb kielégítését csak azért, mert a termelő vagy a szolgáltató nem állami vállalat vagy szövetkezet. A szocializmus ügyének egyértelműen használ a hatékonyan működő háztáji, vgmk vagy kisiparos és árt a fegyelmezetlen, a hanyag, illetve egyszerűen csak ráfizetéses munka, akármilyen szektorban is végezzék. A kisvállalkozások kiegészítő, besegítő szerepe bármilyen hasznos, hatóköre mégis korlátozott. A különböző kisszervezetek hozzájárulhatnak a szocialista gazdaság rugalmasabb, jövedelmezőbb működéséhez, de nem pótolhatják a nagy- és középüzemek határozott korszerűsítési, megújulási, termékváltási lépéseit. Elsősorban a változatlanul uralkodó és meghatározó súlyú szocialista szektor eredményes munkája révén válhat versenyképessé a magyar gazdaság, s számolható fel a nem gazdaságos tevékenységek garmada. Van tennivaló a kisszervezetek háza táján is. Az egyéni és a szűk csoportérdek túlhajtott érvényesülésének olykor a vállalat, a népgazdaság látja kárát. Gondoljunk azokra a vg- mk-kra, amelyek kizárólag csak a túlórák eltüntetését, s a bérszabályozás fellazítását szolgálják. A legnagyobb kárt azzal okozzák, hogy a különmunka indokolatlan felértékelésével leminősítik a főmunkaidő teljesítményét, fellazítják fegyelmét. Gazdasági és erkölcsi kárt okoz minden ügyeskedés, visszaélés, Haszonbérbe adnak például tsz-földet, mondván, hogy nagyüzemileg nem hasznosítható, mégis a szövetkezet szánt, vet és arat, a hasznot pedig a bérlő zsebeli be. Újabban előfordul, hogy veszteségesnek minősítenek egy-egy állattartó részleget, szerződésbe adják az istállót, a jószágot magánszemélynek, aki meggazdagodik rajta. A vadhajtások lenyesésével, az ügyeskedések megszüntetésével felszámolhatók a kisszervezetekkel szembeni előítéletek. Csak etikus, a közösség javát szolgáló módszerek lehetnek gazdaságilag is hasznosak. K. J. Hogyan függhet össze egymással a sertéstartás és a cukorrépa termesztése? Látszólag sehogyan, mert szakmailag ez két olyan ellentétes terület, hogy alapjaiban különbözik egymástól. Ennek ellenére Orosz József, a tak- taszadai Új Barázda Termelőszövetkezet elnöke mindvégig erről a két. ágazatról beszélt. Nem véletlenül, mert ezek sorsának irányítása — úgy tűnik — kikerült a közös gazdaság kezéből, fennmaradásuk olyan tényezőktől függ, amit nem tud garantálni a szövetkezet. Kezdjük talán a sertéssel. — Van egy ósdi telepünk. Megyénkben ebből a típusból kettő maradt fenn, a többi gazdaságban már tégláira bontották szét az ólakat. Lényegében a szerfás épületek már annyira elavultak, hogy nálunk is fel kellene hagyni a sertéstartással, Nem tettük, s mi jártunk jól. Minimális költséggel korszerűsítettük a belső technológiát, tápsort változtattunk, hús jellegű hibrideket tartunk, s a becsületesen dolgozó brigádunk segítségével jó nyereséggel hizlalunk. Szinte minden termelési mutatónk jobb, mint az országos átlag. Példaként: egy kilogram húsgyarapodáson 4 forint az ágazati haszon! Ezt az eredményt megyénk legtöbb telepén elfogadnák. De most már ott tartunk, hogy összedőlnek az épületek, s nem lesz hol termelnünk. Egy kicsit értelmetlennek tűnik az a fejtegetés, hiszen az elnöknek jól kellene tudnia, hogy a telepek bővítésére, építésére jelentős támogatást ad ismét (!) az állam. És ennek a támogatásnak a célja éppen a sertés- tartás fellendítése! Orosz József megvonta a vállát: — Horgásznyelven szólva, szép ez a csali, de számoljunk egy kicsit. A gazdaságos termelés megvalósításához szükséges telepet ötszáz kocára, 18—19 ezer sertés kibocsátására kell tervezni. Takarékosan ezt mintegy harmincmillió forintból lehetne megvalósítani. Tehát még ötvenszázalékos állami dotáció mellett is 15 millió forintot kellene előteremtenünk. Honnan? A szövetkezetünk, ha jó évet zár, jó ha ötmiliós jövedelemről számolhat be a tagságnak. Ebből fejlesztésre, 1,5 millió jut. Ez a jelenlegi, rózsásnak aligha nevezhető helyzetünk, hiszen csak a növény- termesztés feladatainak zavartalan ellátásához, évi két, két és fél millió forint kellene. Igazat kell adni az elnöknek, hiszen egy meghatározó erőgépnek sem számító Ze- tor-Oristal traktor is 900 000 forintba kerül manapság. Ha abból vesznek kettőt, egyetlen fillér nem jut a betakarítás, a vegyszerezés, talajművelés korszerűsítésére. A pénztárcája alján kutatga- tó szövetkezeti vezetés ahhoz, hogy növényt tudjon termelni, bérbe vesz gépeket. Vissza a horgásznyelvhez, ez igazán a trükkös csali. A termelési rendszerek, s az AGROKER „szívességből” ad is korszerű gépeket, csekély ötven-hatvan százalékot kér a traktorokért, kombájnokért. Vagyis egy kétmilliós arató-cséplőgép hárommilliójába kerül a szövetkezetnek, de mivel nincs pénze, nem tehet mást, aláírja a szerződést, vásárol, hogy öt évig nyugta legyen. Következésképpen az állami elvonáson túl, belépett egy újabb jövedelemcsökkentő rendszer, amely kihasználja a termelő üzemek tőkehiányát. s ami egyben azt is jelenti, hogy a gépeket igénybe vevő szövetkezetek a gazdaságossági verseny vert mezőnyébe sorolódnak. De egyáltalán minek írnak alá ilyen szerződést? Az állat- tenyésztésben — erről már beszéltünk — jóval nagyobb az állami dotáció. — Azért, mert a növény- termesztés gépeinek ára gyorsabban térül vissza, mint az állattenyésztési telepekre fordított összeg. Ezek a gépek öt éven belül a miénk lesznek, s még további három-négy évig használhatók. Addig egy sertéstartó ágazat nyeresége legjobb esetben is három-négy százalék! Ez annyira kevés, hogy a felvett kölcsönök kamatait nem tudjuk fedezni belőle. Az érvek előtt meg kell hajolni. De tényleg nincs más választás, mint felszámolni ezt a kimagaslóan jó hatékonyságú telepet? Az elnök kérdéssel válaszol: — Hagynánk fel talán a növénytermesztéssel? Mert, ha megvalósítanánk ezt a te- lepet, sem gépvásárlásra, sem az ipari ágazataink fejlesztéséi-e nem maradna pénz, pedig jelenleg — de még az előrejelzések alapján is — ezek hozzák majd a szövetkezeti nyereséget. Persze, ha nem az egekbe tornázták volna fel a mezőgazdasági gépek árát, akkor gondolhatnánk az ólak rendbehozatalára is. — Az egekbe? — Igen. Csak egy példa rá. Szinte a szánkban van a szerencsi cukorgyár. Indokolt lenne a répaterület növelése, legalább 250 hektárra. És ehhez lenne egy megfelelő típusú gép is, a hatsoros Kleine, amelynek ára adapterrel együtt 2,2 millió forint. De sajnos a munkagép önmagában kevés. Vásárolni kell teljesítményéhez megfelelő traktort, mondjuk egy FIAT-ot, ami több mint 1,8 milliót von el a szövetkezet bankszámlájáról. (És ezt az évi 1,5 millió forintos fejlesztési alapból kellene megoldani.) Közepes, tehát átlagos négytonnás termés esetén, 16 feletti cukorfok mellett 110 forintot kapunk egy mázsa terményért. A gép- amortálódás, a termelési költség viszont száz forintot visz el belőle. Így könnyű kiszámolni, hogy mikor térül vissza a Kleine ára. Szinte soha. Az adottságok, természeti feltételek, a hagyományok szinte sürgetnék ennek a két ágazatnak a fejlesztését. És mégis várható, hogy a szövetkezet vezetése egyetlen lépést sem tesz az ehhez vezető úton. A miértre már válaszoltunk. Vagy, ha nem eléggé meggyőzően, akkor még egy adat: a fejlesztésekre adott kölcsön kamata 11 százalék. Egy, közepestől jobb üzem, kedvező évben öt-hat százalék jövedelmet tud felmutatni termelésén. Akkor miből fejlesszen? — kármán — "t' v* -as: Készül a rugós foci A Fővárosi Kéxmüipari Vállalat Vegyesipari Gyáregységében, Abaújszóntón egy mustokban 300 db rugós asztali foci késiül el. A gyerekek körében kedvelt játékból oi obaújszántói ütem nemcsak belföldre, de az orsxág határain túlra is teljesíti a megrendeléseket. (Fojtán László felvétele)
