Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
N I Bodrogközi aratás. Nincs belviz, nem süllyd el a gép, s ez a kettő az, ami itt szokatlan. Bodrogköz a Tisza mentén fii Három gyerek. Az aratásra csak ők voltak kíváncsiak... meg a korsó tartalmát. Ka- cagásnyi pillanatok az embert gyötrő munkában. A szövetkezet vezetői sokáig fürkészik a képeket. Ki van rajta? Mikor is készült? Vágó Béla műhelyvezető- helyettes is nézi a képeket — Én vagyok? Tényleg! Ez a harmadik meg a bátyám, ez itt a sógor. Jaj, már eszembe jutott! Akkor még cséplőgéppel arattunk. Bütykös H offer traktor rángatta a szalagszíjat, és néha úgy kezdett ugrálni, mint a légyért kapkodó béka. Életveszélyes szerkezet volt. Már nevetségesen hangzik, de a több tucat ember munkáját igénybe vevő csé- pelés mindössze 150 mázsa búza zsákolását jelentette akkor naponta. Ma pedig egy kombájn 400—500 mázsa búzát vág és csépel el, a baleset veszélye nélkül. — (Hogy mikor arattunk utoljára kézzel? A nyolcvanas évek elején, amikor gumicsizmával mentünk a kenyérgabona közé. Suhintani könnyebb volt, mint lépni. A kedvünk ment el akkor a munkától, mert tudtuk, a belvízzel nem bírunk. Nos, ez az utolsó kézi kaszálás története. * — Édesanyám! Kimegyek, megnézem apát — kiált a ház felé fiatalabb Sárosi János, s felül a kerékpárra. Már messziről látja, a búzatáblán a műhelykocsi munkásai serényen dolgoznak. Idős Sárosi János, az apa, is gyorsan tesz-vesz közöttük. Egy pillanatváltás a gyerekkel: most ne zavarj, fiam, s ő tovább kerekezik néhány métert. A Bombaleszi csatorna feljá- róhídjánál áll meg, Vágó Zsuzsika mellett, aki a tsz- ben az aratási időre a szállítóleveles. A szőke fiatalember biciklijét a hídnak támasztja, s a két tizenéves elmereng az aratók felett. Zsuzsi édesapja több aratást átdolgozott már kaszával a kezében, de ezekről az évekről otthon ritkán beszél. „Nemigen érdekelnek bennünket ezek a régi dolgok. Patakra járok a gimnáziumba. A húgom most lesz elsős, én meg harmadikos. A város engem már megigézett. így aztán most úgy gondolom, hogy Tiszakarád és a szövetkezet hiába is hívna vissza, az életemet én ide nem tervezem” — mondja Zsuzsika, s egyetértése jeléül nagyokat bólint hozzá a Sárosi fiú, aki a vízvezeték-szerelés mesterséget tanulja, ugyancsak Patakon. A teherautó megáll. Vágó Zsuzsa abbahagyja a beszélgetést, kitölti a szállítólevelet, majd azt a gépkocsivezetőnek adja. Ezért a munkáért tavaly 1700 forintot kapott, s farmernad■ Aratási párhuzamok - Bölcsöt a kényé A sívó homok birodalma — Végre, porzik A volánnál az országgyűlési képviselő Botos Gyula nevet. Az aratás könnyebbnek tűnik, mint otthonról elszabadulni. Archiv fotók, évtizeddel ezelőtti aratásokról.. Ma talán annyian sem részt a legnagyobb nyári munkában, ahányon a képeken szerepelnek. rág lett belőle. Reméli, ez az idén sem lesz másként. Az osztálytársak közül többen töltik így el a nyár egy darabját. — Szeptemberben biztos az lesz az első, hogy majd kitárgyaljuk, milyen is volt az idei aratás — mondja Zsuzsa, miközben szeme megakad a három gyereken. A csatorna másik feljá- róhídján három kisfiú dönti hátát a betonnak. Naponta kijönnek a határba az aratók után, újabb és újabb csodát élve meg. — Már majdnem mindent tudunk, — néz rám ezernyi szeplői közül Csóka Csaba. A kombájn ott még a búzát vágja, ez meg itt már a szemet üríti. Amott a másik táblán pedig a gép a szalmát szedi fel. Csak még azt nem tudjuk, hogy miként lesz a szalmából a kockabála. Pedig már megnéztük közelebbről is, és láttuk, hogy nem ragasztva, hanem kötve van, de mégis, hogy miként lesz így, azt elképzelni sem lehet. Persze, nekem ezt nem is kell tudni, mert én úgyis kombáj- nos leszek, ha nagy leszek. — Én meg gépkocsivezető — húzza ki mellét a szemüveges, tízéves Tóth Pisti. — Én pedig szerelő, és a testvérem gépeit mindig én fogom megcsinálni — mondja Tóth Misi, miközben szemével az aratókat követi. * Tóth László ennek a kerületnek az országgyűlési képviselője. Munkaruhában van. Nem érdeklődik, csak mérgelődik, délután öt órakor még nem tudja, holnap hová megy. Ugyanis egy merevplatós IFA tehergépkocsit vezet. — Pillanatnyilag azt szeretném tudni, hogy holnap hová, honnan, s milyen teherrel induljak. Egy telexre várunk a fővárosból. Ha megjön, Budapestre megyek, ha nem, akkor a tarlóra bálát rakodni, fuvarozni. * A tiszakarádi Űj Élet Termelőszövetkezetben július 13-án kezdődött meg az aratás. — Tizenharmadikán, de nem pénteken, hanem vasárnap, s közülünk egyébként is senki sem babonás — mondja Koleszár Dénes, a szövetkezet elnöke —, a mostani aratás egyébként kedvező kilátásokkal indult, Az 1100 hektáron termesztett búzánk majd 4 tonnás átlagtermést ígér. Az induláskori 15 százalékos nedvességtartalom kedvező, mert így a július eleji eső ellenére sem kell szárítani a magokat. Elég csak megtisztítani a terményt, amelynek minősége egyébként jó. Tizenkét kombájn és kombájnos várta az idei aratást. A két legidősebb gépünk 12 éves. Ha már a tizenkettes számnál tartunk, a határból 12 szállítójármű hordja be a búzát a szárítóba tisztítani. — Ebéd? — Kisvendéglőből hozatjuk az aratók részére, s természetesen — mint ilyenkor szokás — emelt porciókat. — Aratópálinka? — Van. Mostanra a legjobban szervezett és gépesített munka az aratás. A búza aratása mégis többet, mást jelent az egyszerű betakarításnál. A búza aratása kenyeret ígér. Hozzátartozik tehát a paraszti köszöntő: a pálinka. Tisza- karádon már nem annyira köszöntő, mint köszönő. A napi munka végén, amikor a kombájnosok fáradtan lekászálódnak a gépről, kijár egy kupicányi hazaindulás előtt. * A Tisza-gát mentén most minden szövetkezet arat. Zemplénagárd, a sívó homok birodalma is, ahol a Szőke Tisza Termelőszövetkezet elnöke, Farkas Szilárd így tájékoztat : — Az őszi árpát, a repcét már learatták a kombájnok. Vágjuk a búzát, aztán a zabot, a rozst. Ezek a növények itt nálunk a futóhomokon „futó- ak”. Ahol termesztjük őket, mást nem szabad vetni. Példaként a búza 3,3 tonnát ad idén, amit nem tartunk rossz eredménynek. De ha növelnénk területét, csak homokra kerülhetne. ahol a hozama a felére esik, s költségei sem csökkennének. A rozs, igaz hogy csak 1,6 tonnával fizet, viszont vetjük, s egyszer boronáljuk, vagyis hatékonyan termeszthető. A mai napig is ez határunk sajátossága, s bár tíznél több milliót öltünk a belvízmentesítésbe, a meliorációba, ez sem segített ott, ahol a rozson kívül más növény nem terem meg. * Szabó János magába ros- kadtan ül a zemplénagár- di termelőszövetkezet gépműhelyében. Egyszerűen nem érti, miként és miért pont vele történhetett ilyen ... ... a vasárnapi delelő napsugara alig-alig érte a kombájnost. „Ez jó, nincs hőség, kellemes aratóidő” — gondolta, s halad gépével mind beljebb és beljebb a búzatáblán. S egyszer csak meghallotta a lcoppanást. Szabó János azonnal leállította a motort, s míg lekecmergett a fülkéből, teste hideg verítékben úszott. Tudta: baj van, nagy baj van. Szólt a szemszállítósnak, az meg hívta a szerelőket, s még hallotta az intézkedést: a kombájnt be kell vontatni a műhelybe, de az agya zakatolt, s szinte azonnal erős fejfájással küszködött. Belül pedig az a fojtogató szorongás: „csak nem csináltam valami bajt?” A szerelők vasárnap egy órakor elkezdték kibontani a motort, és délután, ötkor már azt is tudták, mi a gond. Az olajfurat elzáródott, s egy henger csapágya besült. Máté Árpád, gépjavítási ágazatvezető: — Nem aratási időben ilyen hiba kijavítása tán’ egy hétbe is beletelne. Most tudtuk, erről szó sem lehet. Hiányzik a kombájn a határból. Vasárnap éjjel még úgy aludtunk, alkatrészünk nincs, és ha törik, ha szakad, szerezni kell. A következő nap reggelén elindult az anyagbeszerző Nádudvarra, és szerencséje volt. Nem vagyunk ugyan KITE-tagok, de a nádudvariak megsegítettek bennünket. A hiányzó kisebb alkatrészeket pedig a szomszédos karcsai és tiszakarádi termelőszövetkezetek adták. Most pedig teljes erőbedobással javítunk. Talán szerdán délben beüzemelhetjük a kombájnt, amelynek járnia kell még másfél napot, de most minden reményünk megvan arra, hogy Szabó János pénteken újra búzát kombájnok Szabó Jánosban a munka előrehaladtával oldódik a görcs. Már két éjszaka nem aludt, kínozta a gondolat, hogy lesz-e alkatrész, aztán meg, hogy az öt nap kiesés neki azt is jelenti, hogy az aratásért járó boríték majd három és fél ezer forinttal lesz szerényebb. * A gabona itt fog születni. A hajdan volt zemp- lénagárdi kenderáztató mellett, az ősgyepen, ami a falu emlékezete szerint a legeltetésen kívül mással nem hasznosítható. Most gyepet törnek fel. — Pihent föld ez. — Nagy János, a Rába Steiger vezetője biztos az ítéletében. — Két év múlva lesz tehát mit betakarítani innen is. Lippai István, elnökhelyettes: — A gyeptörés nem egyéves munka. De már a második évben műtrágyázás nélkül is jó hozammal teremhet a gabona ezen a talajon. * Aratási koszorú leng Zemplénagárdon az elnök szolgálati lakásának bejáratánál. A múlt emléke, a hajdani aratások jelképe. Már épül a határban az új gabonaszárító, a jövő acélból font aratási szimbóluma. Irta: Balogh Andrea és Kármán István Fotó: Balogh Imre Az a bizonyos búzakoszorú. Ma már senki nem tudja fonni, viszont az igaz, hogy a gazdaember már nem kalászokkal, hanem szemekkel arat.
