Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 6 1986. június 7., szombat Precízen, mint az óramű Zsigrai János kertészkedését millió „napszámos” segiti Száz éve született Bajcsy-Zsilinszky Endre Az istenhegyi kertészekre igazán illik a közösség elnevezés. Néhány éve együtt tették rendbe (járhatóvá) az utat, újabban pedig a villanyt is bevezettették a birtokra. Ez utóbbinak különösen örülnek, hiszen nem csupán a takaros kis házikókat teszik komfortosabbá, de mód nyílik különböző gépek üzemeltetésére is. Zsigrai János órásmester —akihez az Istenhegyen betértünk — például villanymeghajtású motorospermetezőt tervez, s árammal kívánja üzemeltetni a pergetőberendezést is, mivelhogy ő nem csupán kertbarát, hanem méhész is egy személyben. Húsz család méhe nemcsak a saját kertje, de az egész környék gyümölcsfáinak beporzásába segít. E felbecsülhetetlen értékű munka közben — mert ez sem mellékes — mintegy 4 mázsa mézet is összegyűjtenek ezek a szorgalmas rovarok. — Mit jelent nekem ez a kert? — ismételte a kérdésünket nevetve. — Mindent. Az összes szabad időmet itt töltöm, munkával. Ünnepnap, vasárnap egyre megy. A Hungarhotels Szálloda és Étterem Vállalat a Magyar Nemzeti Bankkal szerződést írt alá, amelynek értelmében a bank 200 millió forint összegű hitelt nyújt a ■Duna Intercontinental Szálloda felújítására. A tizenhét évvel ezelőtt megnyílt hotel rekonstrukciójának első szakasza már befejeződött: néhány évvel ezelőtt felépült a sportcentrum, s a gépészeti berendezések egy Nem érek rá meghalni sem ... Az uralkodó növény, mint annyi edelényi kertben, nála is a szőlő. 160 tőkét nevel. magas kordon művelési móddal. De nála is megtalálható az összes zöldségféle, s gyümölcsfából sincs hiány ezen a 400 négyszögölön. Kísérőm, Slezsák Imre elmondta, hogy a könyvtár kertbarát körén keresztül a szakmai tanácsok mellett minden évben különböző anyagok, facsemeték oltványok beszerzésével is segítik a kiskerttulajdonosok munkáját. Idén közösen szerezték be a burgonya v»+ő- gumót, s ezen a tavaszon 18 tonna zeoliitot használtak fel talajjavításra. Részt vállalnak tudományos megfigyelésben is, mégpedig két új paradicsomfajta, a Delta és a Príma fajta viselkedését vizsgálják, hogyan alkalmazkodik az itteni tájhoz. E tevékenységekben, az újításokban az egyik élenjáró közösség éppen az istenhegyiek csapata, kiknek igyekezete Zsigrai János méheinek szorgalmával vetekszik. részét is kicserélték. A mostani hitelből teljes egészében renoválják a szállodához tartozó bevásárlóközpontot, átalakítják a hotel főbejáratát, korszerűsítik a közlekedést és a parkolást. Klub-stílusban rendezik be a hallt, felújítják és új gépi berendezésekkel szerelik fel a Csárda étterem konyháját, a vendégszobákba új világítótesteket helyeznek el. E napokban népünk a nagy hazafi, Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékét idézi századik születésnapján. Bajcsy- Zsilinszky Endre 1886. június 6-án született Szarvason. Jogi tanulmányai során már nagy figyelmet szentelt a társadalmi problémáknak. Az egész éleiét legjobban beárnyékoló esemény volt, hogy 1911. május 14-én fivérével részt vett a nagy parasztvezér, Achim L. András meggyilkolásában. Bajcsy-Zsilinszky Endre huszártisztként — különböző frontokon — harcolja végig az első világháborút. Odesz- szából az „összeomlás” után tér haza. Elutasítja az 1918- as polgári demokratikus forradalmat, s még inkább a magyarországi Tanácsköztársaságot. A forradalmakat teszi felelőssé Trianonért. 1919 tavaszától nemcsak passzív szemlélője az ellen- forradalmi szervezkedésnek, hanem aktív szervezője is annak. Ott találjuk Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor és mások társaságában. A hírhedt kommunistaellenes soviniszta, nacionalista lap, a Szózat alapítója, majd a fasiszta típusú fajvédő párt egyik létrehozója. Bajcsy- Zsilinszkyt még a politikai reakció szélsőségesei között találjuk, de szociális igazságérzete már mindinkább felülkerekedik addigi politikai felfogásán. Így amikor 1922-ben Derecskén, majd 1931-ben, illetve 1939-ben Tarpán országgyűlési képviselővé választják, legfőbb feladatának a parasztság sorsának megjavítását, „egészséges” földreform megvalósítását, és a dolgozó tömegek alacsony kultúrszintjé- nek felemelését tartja. Publicisztikai és nagyobb lélegzetű írásaiban, így az 1938-ban megjelent Egyetlen út a magyar paraszt című munkájában, valamint parlamenti felszólalásaiban újból és újból visszatért a szociális igazságtalanság problémáira. Éppen szociális igazságérzete az, amely fokozatosan elfordítja fajvédő barátaitól, és másutt kezdi keresni a társadalmi problémákra a megoldást. 1930-ban megalakítja a Nemzeti Radikális Pártot és megjelenteti laniát, az Előőrsöt, majd a Szabadságot. Ezekben a lapokban egymás után kapnak fórumot olyan baloldali, sőt szocialista írók, mint Féja Géza, Kovács Imre, Szabó Pál, Veres Péter, Illyés Gyula, sőt József Attila. Életében igazi fordulópontot Hitler hatalomra kerülése után, volt elvbarátja. Gömbös Gyula miniszterelnök. és a náci kancellár találkozása jelentette. Bajcsy- Zsilinszky Endre 1933 nyarán a parlamentben, nemcsak tiltakozik Gömbös berlini útja és a szerveződő szövetség miatt, hanem ki is jelentette: „Vegye tudomásul a mi- niszterelnöK úr, hogy itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy ezt megakadályozzuk, elmegyünk a golyóig és az akasztófáig!” A háború előestéjén, a területvisszacsatolás idején még abban reménykedik, hogy a sokak által remélt Szent István-i „állameszme’' valóra váltható: s a magyar nemzet visszaszerzi a Duna- medencében vezető szerepét. A növekvő náci nyomás és a hitleristák belső támaszainak erősödése, majd a második világháború kitörése nyomán ismét, látnia kell, hogy az ország függetlenségét fenyegető veszély nem csökkent, hanem nőtt. A háború kitörése után ezért is támogatja Teleki Pál. és a mögötte felsorakozók, többek között újonnan választott pártja, a független kisgazda- párt „önállóságra”, a fasiszta Németországhoz kötődő lazítására törekvő, Nyugat felé „kiskaput” kereső politikáját. 1941 áprilisában Teleki öngyilkossága e politikába vetett reményét isszer- tefoszlatta. A Szovjetuniót ért náci agresszió után a Hitler-barát magyar kormány is hadat üzent a világ első szocialista országának. Bajcsy-Zsilinszky az elsők között tiltakozott a hadüzenet ellen. Attól tartott, hogy ezt a háborút nemcsak elveszítjük a németek oldalán, hanem 1918—19-hez hasonlóan, a belső forradalmi változás lehetősége is újraéled. Ezt pedig mindenképpen szerette volna elkerülni. Ezért tartja fontosnak a németekkel való szakítást, és a szociális igazságtalanságok kiküszöbölését, valamint a baloldal fokozatos bevonását az ország politikai tevékenységébe. A háború elején a kommunisták, a szociáldemokraták és más demokratikus erők összefogására irányuló erőfeszítéseket, és az általuk szervezett antifasiszta akciókat Bajcsy-Zsilinszky mind nagyobb rokonszenvvel figyelte. Ezért is vállalta, hogy a baloldal felkérésére cikket ír 1941 karácsonyán a Népszava, azóta híressé vált, népfrontos számába. Ekkor írta le az azóta már sokszor idézett szavakat: „Bármenynyire is bizonytalan a (németekkel szembeni) harc kimenetele, de nem hozhat végleges bukást egy nagylelkű és bátor nemzet számára, ha minden erejével kiáll nála sokszorta hatalmasabb erőkkel szemben is”. Bajcsy-Zsilinszky 1942 tavaszán részt vállal a Magyar Történelmi Emlékbizottság munkájában, és ott van a háború alatti legnagyobb antifasiszta megmozduláson 1942. március 15-én a Petőfi-szobornál, ahol éppen ő helyezi el az emlék- bizottság koszorúját. Az elsők között tiltakozott a parlamentben a sok ezer ember halálát előidéző bácskai vérengzési ellen, követelve a szégyenletes ügy kivizsgálását, a felelősök megbüntetését. Keményen szót emelt a 2. magyar hadsereg frontra küldése és a velük munkaszázadokba hurcolt zsidók és más politikai megbélyegzettek elleni kegyetlen bánásmód miatt. Ekkor írja Bár- dossy miniszterelnöknek: „Nem köthetjük magunkat, a mi nemzetünk sorsát ehhez a (német) hullához, hogy vele rothadjunk”. Amikor pedig 1942 tavaszán bekövetkezett az ellenállást kezdeményező kommunisták tömeges letartóztatása, levélben tiltakozott az új miniszterelnöknél, Kállay Miklósnál. „Semmi esetre sem bölcs dolog az ún. baloldalon gyöngíteni a magyar szellemi erőket, melyeknek egykor még igen jelentős szerepe lehet nemzetünk jó irányban tartása... és; esetleg megmentése körül”. Tanúként jelent meg a Schön- herz-perben és tiltakozott a kommunista vezető halálra ítélése, majd kivégzése ellen. Sztálingrád és a voronyezsi vereség után „a nemzet legjobbjainak”, mindenekelőtt a magyar parasztságnak és a munkásságnak az összefogását szorgalmazta. 1943 nyarán, az olasz fasizmus bukása után Kállay miniszterelnökhöz küldött emlékiratában határozott cselekvést, „egész elhibázott külpolitikánk áthangszerelé- sét”, a belpolitikában pedig a baloldal szabad kibontakozását, a katonapolitikában a nácibarát tisztek félreállítá- sát, és a háborúból való kilépést vállalók aktivizálását sürgeti. Tudja, hogy ez kockázattal jár, német beavatkozást jelenthet, de mint írja, ezt is vállalni kell annak. aki „Magyarország kivezetését az özönvízből tűzi ki céljául”. 1943—44 fordulóján már azt sürgeti, hogy a kormány Nyugat mellett, vagy helyett keresse a szovjet kormánnyal a kapcsolat megteremtését, de javaslata süket fülekre talál. Amikor pedig tudomására jut a német megszállás veszélye, határozott ellenintézkedéseket sürget. Ekkor írja: „A német megszállást nem az ellene való felkészülés, hanem éppen a, teljes felkészületlenség provokálja”. Figyelmeztetéseire leveleire ismét teljes passzivitás a válasz az uralkodó körök részéről. 1944. március 19-én a németek megszállják az országot. Bajcsy-Zsilinszky szinte az országban egyedül fegyverrel fogadja a náci betolakodókat. A németek elhurcolják, és 1944. október 15-ig fogva, tartják. Horthy sikertelen kiugrása napján szabadul. Szálasi hatalomátvétele után bujkálni kénytelen. Az ellenállást szervező Magyar Front pártjainak felkérésére azonban a fővárosba jön és vállalja a magyar ellenállás, a háborúból való fegyveres kiválás utolsó kísérletének irányítását. 1944 november elején, vezetője lesz a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának. Kommunistákkal, kisgazdákkal, más Hitler-ellenes politikai pártok, csoportok vezetőivel, antifasiszta érzelmű tisztekkel együtt szeretnék elérni, hogy legalább a főváros felszabadítását meggyorsítsák, és a szovjet csapatokkal együttműködve s nácik és támogatóik kiűzését elősegítsék. A szovjet kormányhoz intézett levelében ehhez kéri a Vörös Hadsereg segítségét. Ennek szervezésén fáradozik, amikor árulás folytán a mozgalomban részt vevők nagy részét, köztük Bajcsy-Zsi- linszky Endrét is a nyilasok letartóztatják. Bajcsyt hazaárulással vádolják, de ő bátran „bírái” szemébe vágja: „Amit elkövettem, politikai és katonai meggyőződésből tettem, ez volt az egyetlen lehetőség, amely az országot és. a magyar nemzetet a jelenlegi súlyos helyzetből kimenthette volna”. A nagy hazafit a katonai vérbíróság Sopronkőhidán halálra ítélte és 1944. december 24-én reggel a börtön udvarán kivégezték. Földi maradványait — végakaratának megfelelően — a szabadságát ismét visz- szanyert. nemzet 1945 májusában Tarpán helyezte örök nyugalomba. Méltatói között a Szovjetuniót képviselő Puskin követ így beszólt: „Olyan férfiút, amilyen Bajcsy-Zsilinszky Endre volt, csak olyan nép adhatott, amelynek joga van a függetlenségre, önállóságra, nemzeti kultúrájának felvirágoztatására”. Pintér István történész Rekonstrukció Nyugdíjban, nem nyugdíjasként „Nem csupán ipar a nyomdászat. a kultúrnépek foglalkozásának egyike, hanem művészet és tudomány egyúttal. Mert ha a könyv minden tradíció hordozója, az emberiség nagy tanítómestere, a modern kultúra alapja, akkor joggal nevezhetjük a nyomdászatot, mely a könyvet készíti; a kultúra bölcsőjének.” Ázt, akitől a fenti sorokat idéztem, immár tizenhat éve ismerem és becsülöm. Be- lányi István, a Borsodi Nyomda korrektora — írnám, csakhogy ez így nem pontos; nyugdíjasa — javítanám magam, de így se jó, hiszen a budapesti Akadémiai Nyomda nyugdíjasa ő több. mint húsz éve. Mégis itt dolgozik Miskolcon már tizenhét éve — a családja köti városunkhoz —, s már innen vonul nyugalomba a „nyugdíjas” évek után egyszer. valamikor, de erről korai beszélni, hiszen még be sem töltötte nyolcvanegyedik életévét. Hozzánk, az Észak-Ma- gyarország szerkesztőségének kollektívájához azért is közel áll, mert munkája a mi kézirataink szedésének javítása, korrigálása. S jó nyomdászhoz illően nemcsak a nyomdahibákat, helyesírási hibákat javítja, hanem szóvá teszi azt is, ha a kéziraton talál pontatlanságot, netán értelemzavaró hibát. Kalandos életút az övé — mondaná az idegen, bár, aki megélte, nem kalandot, inkább nehéz életet, szenvedést mondana helyette. Apja tizenhét évig Amerikában volt lapszerkesztő, így a magára maradt fiút áldott emlékű nevelőszülei indítják útjára. Debrecenben tanulja a nyomdászmesterséget, majd Budapesten az akkori Székesfővárosi Házinyomdában, s a szakma rejtelmei mellett hűségre is oktatják mesterei — több mint negyven évig, nyugdíjazásáig ennél a vállalatnál dolgozik. Volt kéziszedő, korrektor, revizor, csoportvezető, monószedő, kalkulátor és statisztikus, szóval haladt csengésen előre pályáján, s lett szakmájának megbecsült mestere. Aztán a nyugdíj után a miskolci évek. Hatvanöt éve nyomdász, rabja a betűknek, a szép szónak, a nyomtatott írásnak. Hogyan lehet ezt fizikai, szellemi, idegi frissességgel bírni? — A nehéz élet, a sok hányattatás sok emberi és szakmai tapasztalatot adott. Jó tanítómestereim voltak, akik nemcsak a szakma rejtelmeibe avattak be, hanem megtanítottak dolgozni is. De nemcsak jó szakemberek, jel- lemes, nagyszerű emberek is voltak. Innen a múltból táplálkoznak az idős ember gyökerei, s ebben a múltban volt sok szép dolog, szép emlék. Nem jó az, ha azt hiszik az emberek, hogy minden, ami régi, szemétre való. Azt is megtanultam, hogy legyen az ember meggyőződése tiszta és erős, s ahhoz minden külső erőhatás ellenére ragaszkodjon. E nélkül nincs ember, nincs nyomdász. Amiben hisz. amellett tartson ki minden körülmények között. Aki így él, az tud dolgozni, bírja idegekkel, erővel. — Még egy fontos dolog: a nyomdász tudjon jól magyarul, szociális érzésű, közösségi szellemű ember legyen. A régi nyomdász kollektívák ilyen embereket neveltek. Magyarul, emberül... Főnökei ígérték, ameddig akar, dolgozhat. Dolgozik. mert szeret valahová tartozni, dolgozik, mert így telt egész élete. Szatmári Lajos
