Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-24 / 147. szám
1986. június 24., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Pvc-ablakon szebb a kilátás? Piacérzékenyebbnek kell lenniük a vállalatoknak. Ez régóta hangoztatott követelmény, ám sem a szabályozók, sem a piaci helyzet, de legfőképpen néhány nagy- vállalat monopolhelyzete nem ösztönözte arra a hazai cégeket, hogy az említett követelményt, elvet belföldön is megvalósítsák. A termelő vállalatok közül elsőként a Borsodi Vegyi Kombinát újított: új vásárlóerő gyarapítása érdekében rövid lejáratú hitelt ad azoknak, akik 40 ezer forintnál magasabb összegért pvc-ablakokat vásárolnák. Mivel a kezdeményezés újszerű — és tegyük hozzá, végre vásárlócentrikus —. megkerestük a vállalat illetékeseit, hogy megtudakoljuk az ötlet eredetét. — Milyen indítékok vezették a kombinát vezetését, amikor saját erőből hitelt nyújtottak a vásárlóknak? — kérdeztük Nagy Lajost, a műanyag-marketing osztály vezetőjét. — Kettős célunk volt. Mindenekelőtt olyan formát kellett találnunk, amelynek révén jobban és gyorsabban leköthető a vállalat kapacitása. A keresletcsökkenést az állami építkezések lelassult üteme okozta. Ebből következett, hogy a lakossági piacot kellett megcéloznunk. Tudtuk azt, hogy a magánépítkezők anyagi forrásai éppen akkorra merülnek ki, amikor már be kellene fejezni az építkezést, tehát nem, vagy alig marad pénzük a nyílászárók megvételére. A legjobb formája az volt a vállalati .és a lakossági érdek összekapcsolásának, ha rövid lejáratú hitelt nyújtunk a vásárlóknak. — Ez bizonyos rizikót jelentett a vállalatnak, mert ha jól tudom, akkor a BVK saját nyereségéből teremtette meg az akció hitelfedezetét. .. — Minden piaci manőver kockázattal jár — kapcsolódott a beszélgetésbe Verebé- lyi Anna marketing-előadó. — Vállalnunk kellett, bár ezt nem felelőtlenül tettük, mert felmérést végeztettünk az Országos Piackutató Intézettel azzal kapcsolatban, hogy az akció milyen fogadtatásra talál a vevők körében. A vizsgálat eredménye igazolta a számításainkat, így a pénzügyi lehetőségek felmérése után egyeztettük elképzeléseinket az OTP-vel. Az OTP-nek is tetszett az ötlet, és vállalta, hogy országos fiókhálózatán keresztül lebonyolítja ezt az akciót. — Mennyi időt vett igénybe az akció megszervezése? — Példás gyorsasággal zajlottak az események — mondta Nagy Lajos. — Ez év februárjában volt a döntés és már május elejétől az első kedvezményeket is megadhattuk a vásárlóknak. — iMi a kedvezmény lényege? — Áruvásárlási kedvezményt nyújtunk mindenkinek, aki 40 ezer forint feletti értékben vásárol nyílászárókat. Aki 100 ezer forintig terjedő értékben vásárol, az a vételár legfeljebb 00 százalékáig, aki pedig 100 ezer forint fölött vesz ajtót, ablakot, az a vételár legfeljebb 50 százalékáig kap kölcsönt, amit 36 hónap alatt kell visszafizetnie. — Milyen volt a fogadtatása? — Az idő rövidsége ellenére már most sikeresnek mondható, hiszen az elmúlt év hasonló időszakához képest több mint duplájára nőtt a megrendelések száma. Ehhez hozzájárul, hogy mi az egyedi igényeket is kielégítjük, s termékeink minősége megfelel a fejlett építőipari technológiák követelményeinek és — az elvégzett vizsgálatok alapján mondhatom —, az érvénybe lépett, szigorúbb hőtechnikai előírásoknak is. Természetesen a siker igazi alapja mégiscsak az volt, hogy a pénzszűkében lévő építkezők minden segítségeb szívesen vesznek és kihasználnak. Fónagy István Laprugók, zúzókések Sátoraljaújhelyről Eldugott helyen, de annál kellemesebb környezetben, kisebbfajta erdő kellős közepén terül el a Miskolci Mezőgép Vállalat sátoraljaújhelyi 4. számú gyáregysége. A városból, Hollóháza irányába vezető műút bal oldalán elhelyezkedő üzem talán a legkisebb a vállalat gyáregységei közül. Persze, ez még korántsem jelenti azt. hogy tevékenységét tekintve is az utolsó a termelőegységek sorában. Annyi bizonyos, termékei nem tartoznak a technika csodái közé. Roppant egyszerű, de annál hasznosabb termékeket állítanak elő Sátoraljaújhelyen. Mindjárt megemlíthetjük az úgynevezett laprugókat, amelyeket tehergépkocsik, mikrobuszok, pótkocsik gyártásához, illetve javításához használnak. A legnagyobb megrendelő az Autóker, 500—1000 darabos szériák készülnek belőle. Baranyi Ferenc főmérnök készségesen elsorolja, mi minden készül még gyáregységükben. így például nagy szériában gyártják a szolnoki Mezőgép Vállalat törökszentmiklósi gyárának a különböző zúzókéseket, amelyeket a megrendelő által kért kivitelben és minőségben, melegsajtolással állítanak elő. Jelentős megrendelők a megyei Agroker Vállalatok is az úgynevezett rendsodró rugókból. A korábbi években milliós tételben gyártották a motoros kapakéseket Űjhelyben. Ma is készítenek ilyen alkatrészeket, elsősorban a ROBI—50-es típusú alapképhez. Csupán az igények estek vissza, erre az évre „csupán” 100 ezer darabos megrendelés érkezett erre a termékre. Nem mindegyik gyáregység mondhatja el, hogy kapacitását egész évre sikerült lekötnie, a sátoraljaújhelyiek viszont abban a kedvező helyzetben vannak, hogy van elegendő munkájuk. Bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy az idei termelési előirányzatot maradéktalanul teljesítik. Tavaly 62 millió forint értékű terméket állítottak elő, melynek nyereségtartalma elérte a 9,3 millió forintot. Ezt az idén túlszárnyalják, ugyanis a gyáregység termelési értékterve kereken 65 millió forint, míg az elérendő eredményt 10 millióban határozták meg. Mint azt a gyáregység főmérnöke újságolta, a mintegy 80 fős fizikai dolgozókból álló kollektíva ezúttal is eleget tesz az első félévi időarányos termelési, gazdálkodási kötelezettségének. L. L. Magyarok a pozsonyi Incheba Vásáron Június 21—27. között rendezik meg Szlovákia fővárosában, Pozsonyban, az immár hagyományos Incheba Nemzetközi Vegyipari Vásárt. Magyarország mindig az egyik legjelentősebb résztvevője volt ennek a nagyszabású kiállításnak. Az idén azonban — a Hungexpo szervezésében — még a szokásosnál is nagyobb arányú lesz a magyarok részvétele, hiszen a szokásos 600 négyzetméternyi alapterülel helyett. ezúttal 900 négyzetméteren mutatják be termékeiket a magyar kiállítók. A területnövekedés egyrészt az ez évi kiállítás központi témájának tulajdonítható — amely az INTER ANTIKOR nevet viseli —, mivel ezen az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szervezésében 13 vállalat vesz részt, egy önálló bemutató formájában. A kiállítás másik — évről évre egy téma köré csoportosult — bemutatója a „KGST közös háztartásvegyipari kiállítása”. szintén egy külön pavilonban, ahol ezúttal öt magyar vállalat képviselteti magát. A felsoroltakon kívül még 21 magyar vállalat mutatja be termékeit, a vásár egész területén. Az általános vegyipari bemutató legnagyobb magyar kiállítója a Magyar Viscosa- gyár, amely netlon hálók és rácsok mellett műszálat ajánl az érdeklődők és a szakemberek figyelmébe. Rendszeres kiállítója a vásárnak a kozmetikumok gyártói közül a Kőbányai Gyógyszerárugyár. a CAOLA Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat, amelyek termékei eddig minden évben vásári díjakat kaptak. Az elmúlt évben a CAOLA Hemovit R krémé érdemelt ki elismerő címet, valamint a Biogál Gyógyszerárugyár HÉLIA díszdoboza, amely testápolót, arctejet és -krémet tartalmazott. A kiállítás slágercikkeiként ismert magyar kozmetikumok közül először találkozik az idén a csehszlovák nagyközönség és a szakma a HÉLIA—D márkájú propoliszos készítményekkel, az elektrokozmetikai termékekkel és a Fabulissi- mo termékcsalád legújabb tagjaival is, hogy csak né-, hányat említsünk a 27 újdonságból. A műanyagipart ezúttal a Borsodi Vegyi Kombinát Ongrolit-, -föl és Ongrodul pvc-termékeivel, a Finom- vegyszer Szövetkezet szili- konfajtákkal, az Egyesült Vegyiművek lágyítókkal és ha- bosítókkal képviseli. A Nit- rokémia Ipartelepek növényvédő szerek egész sorát, műgyantát és intermediereket állít ki közszemlére. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 13 vállalata számára szakmai napot rendez. ahol a korrózióvédelemmel és felületkezeléssel kapcsolatos kérdésekben szakemberek adnak felvilágosítást. Hőkezelés Huial hőkezelése a December 4. Drótmüvekben Fotó: Balogh Aratásra készülnek a határ két oldalán Évek óta megindulnak a kombájnosok és a tehergépkocsi-vezetők, hogy — útlevéllel a zsebükben — nekilássanak az ináncsi, majd néhány héttel később a sze- pességi letanovcei gabonatáblák learatásának. Simaházi György, az Ináncsi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet elnöke és lgnácz Imre elnökhelyettes ezt a közös munkát foglalta abba a szerződésbe amivel útra kerekedtek, hogy kézjegyükkel lássák el az Igló közelében található szlovák gazdaság vezetőivel közösen. A kétnyelvű megállapodás kimondja, hogy az „együttműködés az érdekek kölcsönösségén alapszik és a két nemzet közötti megállapodásokkal nem lehet ellentétes. Az egymás részére végzett munka, illetve szolgáltatás kiegyenlítése munkával, illetve szolgáltatással történik.” De mit is ad egymásnak a két gazdaság? Billenőplatós teherautók érkeznek a S'zepességből és kombájnok indulnak majd el Abaújból. Józef Petrik, a letanovcei földművesszövetkezet alelnöke nagyon dicsérő hangon szólt az együttműködésről : — A magyarokkal mindig meg voltunk elégedve. Kiváló és pontos munkát végeztek, úgy forogtak a mi hegyoldalainkon, mintha ideszülettek volna. Soha nem jelentett problémát, ha aratás közben hátráltatott minket az eső, mert addig maradtak a kombájnosok, amíg szükség volt rájuk. Amikor arról kérdeztük a szlovák gazdászokat, hogy mennyit ér ez a kölcsönös segítség, Michal Keseiák fő- agronómus válaszolt: — Ezt nem lehet átszámítani pénzre. Az együttműködés révén mindkét helyen sokkal jobb az eszközkihasználás, lerövidül az aratás ideje, ami újabb költségmegtakarítást jelent. Az ináncsi elnök, Simaházi György megpróbálta az összeget is körvonalazni: — Ha ezeket a gépeket bérelnénk, közel egymillió forintot kifizetnénk értük. Ugyanakkor hasonló összegbe kerülne a szlovák partnereknek is, ha nem tőlünk indulnának él a kombájnok. Tehát, nagy vonalakban számolva, így kiegyenlítődik köztünk a költség. Az együttműködési szerződés aláírására megérkezett Jan Samol, az iglói járás főagronómusa is. — Járásunkból még Sze- pescsütörtöknek van ehhez hasonló szerződése, de oda Békéscsabáról érkeznek a kombájnok. A kelet-szlovákiai területre viszont minden nyáron több száz kombájn érkezik Magyarországról, amit természetesen mi is viszonzunk. Nagyon jó az együttműködés és látunk fantáziát a bővítésére is. Nálunk vannak bizonyos termékféleségek, mint a búza, a burgonya, melyekre előírják a terveket, de ezen belül számos lehetőségünk van a technológia bővítésére. Üj fajtákat, új módszereket ismerhetünk meg, melyek alkalmazása itt is, ott is még nagyobb hasznot hozhat. És, hogy ne maradjon ki a sorból a munkában részt vevő gépjárművezető sem, megkerestük F rancisek Motykát. aki már többször részt vett az ináncsi aratásban. — Mit szól a felesége ezekhez a külföldi munkákhoz? — örül neki, mert így többet keresek — válaszolta a fiatal szlovák gépkocsi- vezető. — Mennyire ismeri már az ináncsi határt? — Most már könnyedén eligazodom benne. — Hol könnyebb aratni? — Magyarországon. Sík a terep, jobban bírja a gép, több a kombájn, gyorsabban kell kiszolgálni azokat. — Milyen tapasztalata van még? — Szigorúbbak a vezetők. A fegyelmet jobban betartják, de mi is érezzük, hogy kirakatban vagyunk, hiszen külföldön dolgozni nagyobb felelősség, mint itthon. — A magyar kollégákkal hogyan tud szót érteni? — Megy az könnyen ... eleinte csak mutogattunk, magyaráztunk, a szakkifejezések segítettek, aztán már elboldogultunk jól. Ugyancsak jól megértették egymást a szlovák és a magyar szakemberek is, ami kiderült a két főagronómus;; lgnácz Imre és Michal Keseiák beszélgetéséből is. A gazdászok vetőmagokról, gépekről. művelési módszerekről beszélgettek, többször beleszólt az eszmecserébe Józef Lengvarsky főgépész is, és annak ellenére, hogy nem beszélik egymás nyelvét, .ritkán kellett tolmácsolnia a hernádcsányi Tözséf Sándornak. Elhagyva a Szepességet. sorra jöttek szembe az országúton az erőgépek, munkagépek, traktorok. Többen ismerősként integettek a magyar gépkocsiban ülő mezőgazdászoknak. Az ináncsi- ak mindenkit név szerint ismertek, és mindenkiről volt néhány szavuk, mindenkiről tudták, hogy mire lehet majd számítani tőlük, ha beindul az aratás a határ két oldalán. Szendrei Lőrinc
