Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-17 / 141. szám

1986. június 17. kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Az OTP új szolgáltatása Nyugdíj-előtakarékossági betét Egyszer .mindenki számára elérkezik a megérdemelt pi­henés ideje: a nyugdíj. Erre az időre nem, árt már fiata­lon gondolni és kihasználni azokat a lehetőségeket, ame­lyek a gondtalan öregség feltételeinek kibővítését je­lentik. Egy ilyen lehetőség az Országos Takarékpénztár újszerű kezdeményezése, a nyugdíj-előtakarékossági be­tét. Az OTP törekvése min­denképpen figyelemre méltó, ahol hagyomány a szolgálta­tások körének a bővítése. Az idevonatkozó rendelkezések értelmében az új betétfor­ma 1986. július 1-től vehető igénybe kedvező feltételek­kel. Ezzel kapcsolatban Kis­házi Gézáné, a takarékpénz­tár Borsod Megyei Igazgató­ságának betét- és értékosz- tály-vezetője részletes felvi­lágosítással szolgált. Mindenekelőtt azt mond­ta el, hogy az OTP 35 éve áll a lakosság szolgálatában. Ez idő alatt egy sor új szolgáltatást vezetett már be, amelyek mindegyike csak­hamar népszerűvé vált. (If­júsági betét, átutalási betét, takaréklevél stb.) Bizonyára a nyugdíj-előtakarékossági betét is kedvező fogadtatás­ra talál a lakosság körében megyénkben is. — Az új betétforma — hangsúlyozza az osztály ve­zetője —, a jövőről való gondoskodás korszerű for­mája. — Kik vehetik igénybe? — Mindazok, akik betöl­tötték 35. életévüket és 50 évnél nem idősebbek. E ta­karékossági forma lényege: ak.i igénybe veszi ezt a le­hetőséget, - viszonylag kis részletekben összegyűjtött kö­veteléséből — természetesen tízéves takarékossági időszak teljesítése után — nagy ösz- szegű pénzt vehet fel, vagy ha úgy intézkedik, tetszés szerinti ideig járadékot kap­hat, ami egyenértékű a nyug­díj, illetve a jövedelem ki­egészítésével. A takarékpénz­tár az elhelyezett összeg után évi 10 .százalékos ka­matot fizet. Ebből tíz éven át 9 .százalékot kamatos ka­matként az ügyfél részére ír jóvá a takarékpénztár, a fennmaradó 1 százalék pe­dig az életbiztosítási díj fe­dezetét képezi. Az ügyfél te­hát a biztosítási szolgálta­tásért külön díjat nem fi­zet. E betétforma iránt érdek­lődők a szerződést bárme­lyik OTP-fiókban megköt­hetik. Tetszés szerinti, de legalább 10 ezer forint indu­ló alapösszeget kell elhelyez­ni. ugyanakkor 10 éven át rendszeresen azonos, de mi­nimum 300 forint összegű ha­vi 'befizetést .kell teljesíteni. — Vannak-e kötöttségei, egyéb előírásai ennék a be- tétfor mának? — Igen. Az a helyzet, hogy a szerződésben vállalt összeget módosítani, csök­kenteni, kiegészíteni nem le­het. mint ahogy a betétből részösszeget felvenni sem le­hetséges. Viszont a szerző­dés halmikor megszüntethe­tő, és 30 napi felmondási idő után a befizetett összeg a tényleges takarékossági időtartamtól függően kama­tokkal együtt felvehető. Fon­tos azt is tudni, hogy azo­nos időben egy ügyfélnek több betétszerződésé is le­het. — Nem árt tudni azt is, hogy a takarékossági idő­szak lejárta előtt felbontott szerződéseknél egy éven be­lül kamatot nem térít a ta­karékpénztár. Aki a szerző­désikötést követő második évben szünteti meg a beté­tet, az évi 4, a harmadik évben évi 6,5, a negyedik és ötödik évben évi 8, a hato­dik évben történő megszün­tetés esetén a kamat évi 8,5 százalék. Hat év után ez a kamat évi 9 százalék. Azt is el kell mondani, hogy e be­tét-konstrukció olyan új tí­pusú szolgáltatás, amelynek keretében — a kiegészítő életbiztosítás mellett az ügy­fél (halála esetén a kedvez­ményezett), — az áltála be­fizetett tőke és annak ka­matos kamatai felett bármi­kor tetszés szerint rendel­kezhet. Bárkinek, akit az új be­tétforma érdekel, bármely OTP-fióknúl készségesen áll­nak rendelkezésére részletes felvilágosítással, útbaigazí­tással. (t—f) Felvételünkön még üres a Fészek, de az előzetes jelentkezések alapján várható, hogy júliustól sátrak sokasága tarkállik itt. A tulajdonos hol föld-, hol pedig vasmunkás, attól függően, mi­kor, mi a teendő. Felvételünkön a főzőhelyiség állványzatát he- gesztik. Fent gólyáék, lent Kótáék A bogácsi Fészek A kémény — mint óriási felkiáltójel — messziről lát­szik. A falu szinte minden pontjáról. Látszik, de elérhe­tetlen. A kémény, mert na­gyon magas; — voltaképpen gyárkémény —, biztos vé­delmet nyújt a fészeknek, s a fészek lakóinak. Kóta Csaba tenyerével napellenzőt formálva hosz- szan bámulja a méltóságtel­jesen köröző gólyamamát. — Ők adták az ötletet — mutat lakhelyük felé —, hogy a kemping neve Fé­szek legyen. Fészek kemping. Sőt, ez a kémény — mely egykoron a Bori-féle malom kéménye volt —. szinte kí­nálja a reklám lehetőségét is. Ha már minden munká­val elkészültünk, akkor majd felfestetem az oldalára a kemping nevét. Lássa min­denki, aki Bogácsra téved, hogy tavalyhoz képest is­mét gazdagodott a falu . .. A gazdagodás első észre­vehető jele, Mezőkövesd fe­lől jövet egy újonnan épülő élelmiszeribolt képében öt- lik az idegen szemébe; de ta­valyhoz képest a gazdagodás jele a rövidesen elkészülő pártház, illetve a hőfürdő előrehaladott állapotban le­vő szociális építménye, nem is beszélve az itt is divattá vált butikokról. És> épp a minap kaptunk hírt róla mi is. hogy a napokban elkez­dődik egy új medence éoíté- se. amit a jövő évi fürdősze­zon kezdetére át is adnak az egyre nagyobb számban Bogácsra érkező vendégek­nek ... ... akiknek nemcsak a meglevő fürdőmedencék szűk befogadóképessége jelentett gondot, hanem az olcsó szál­láslehetőség hiánya is. Bo­gácson az idei nyárig példá­ul kempingezésre nem volt lehetőség. Legalábbis hivata­losan; nem. ugyanis vadkem­pingezők akár a megye több frekventált pontján, itt is gombamód szaporodtak. Ter­vek születtek ennek a rende­zésére is, ám a jó szándék valahol mindig megbukott. Míg csak nem jelentkezett Kóta Csaba! A pedagógusdiplomával rendelkező Kóta házaspárról, pontosabban a vállalkozá­sukról az elmúlt évben már beszámoltunk. A házaspár a nyári szünidőben bogácsi nyaraló-lakásukban az or­szág minden részéből érkező általános iskolás korú gye­rekeket üdültet (teljes ellá­tás biztosítva) a szülők köz- megelégedésére. A falusi tu­rizmus egy sajátos formáját valósították meg, egyebek között úszásoktatás, turiszti­ka. lovaglás, számítógépes oktatás szerepelt a turnu­sokban üdülő gyermekek programjában. — A kemping azt jelenti, hogy felhagynak ezzel az üdültetési móddal? Szakállas házigazdánk nemcsak a fejével int taga- dólag, a kezével is jelzi, hogy szó sincs erről. — A gyermeküdültetést a jövőben is a legfontosabb vállalkozásunknak tekintjük. S itt nehogy azt gondolja, hogy elsősorban anyagiakról van szó! Arról is, de a pe­dagógus nyáron sem bújik ki a bőréből. A gyermekszere­tet. az oktatás-nevelés „kény­szer” nyáron, is ott munkál bennünk. A kemping az pe­dig új és pluszvállalkozás. — Honnan jött az ötlet? — Onnan, hogy kereslet volt. kínálat viszont nem. Bogács még több turistát, pi­henni vágyót tudna magához kötni, ha nemcsak vállalati és magánüdülők lennének, hanem lenne mód a kevés­bé tehetős vendég, vagy a ki­mondottan sátorozást kedvelő turista megfelelő színvonalú fogadására is... Volt itt mellettünk két öreg kert, gyümölcsös. Megvettük. Az­óta túrjuk, ássuk, füvesít­jük, a jó ég tudja, hogy még mi mindent csinálunk. De végül is úgy néz ki, hogy legkésőbb július 1-én kinyit a Fészek kemping. — Könnyen, ment a létre­hozása ? — Az engedélyeztetés, az a nehéz. Én már öt évvel ezelőtt is akartam, de az akkori tanácsi vezetés ódz­kodott az ilyen magánjelle­gű vállalkozástól. Szerencsé­re mára változott ez a szemlélet. Azt hiszem, a ta­nács is a lényeget látja: hogy kell ez a kemping, mert igény van rá. ugyan­akkor e pénzszűke világban jobb. ha nem neki kell be­ruháznia, hanem akad he­lyette vállalkozó. A Fészek kemping — amelynek ottjártunk kor ter­mészetesen még nem voltak lakói, s Kóta Csabáék még javában szerelték a vizes blokk berendezéseit — ideá­lis helyen fekszik. Közel a hőfürdőhöz, ám mégis egy kis utca csendes zugában, ahol egyik oldalról a már említett malomkémény és a csendesen folydogáló Hór patak határolja a teret. Sát­rak nélkül is mutatós az újonnan telepített üdezöld pázsit, a sárga sóderral bo­rított közlekedőutak. — Tulajdonképpen két­csillagos kemping a miénk, ennek ellenére meleg vízzel is ellátjuk. A vizes blokk kétszáz vendég kiszolgálásá­ra épült, zuhanyzókkal, vé­cékkel. S külön létesítünk főzőhelyiséget. A területen a lakókocsik részére elektro­mos leállások-csatlakozások találhatók, szóval minden, ami előírás. — Említette, hogy most a kempingépítés során napi 16 órát dolgoznak. Ügy gondo­lom, később sem lesz keve­sebb munka. Hogyan bír­ják majd energiával a gyer­meküdültetést, s a kemping üzemeltetését? Nem megy esetleg egyik a másik ro­vására? — Jogos a kérdés, de meg kell nyugtatnom: fogjuk bír­ni, illetve nem megy a sok teendő a minőség rovására. Én ugyanis a most záródó tanév második felétől már nem tanitok, vagyis mindezt a „mikor föld-, mikor vas­munkát” főállásban csinálom. De még így sem bírnánk a feleségemmel ketten. Éppen ezért a szüléink segítségével, közreműködésével üzemel majd a kemping, s a mi fő figyelmünk továbbra is a gyermekeken, a gyermek- üdültetésen lesz. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Országszei'v„ nagy érdek­lődés kísérte a Szegényle­gények című filmet, amely a betyárvilágnak Ráday Ge­deon királyi biztos által tör­tént felszámolásából vette tárgyát. A tévénézők ve­gyes érzelmekkel fogadták a mesékben, történetekben olykor rokonszenvesnek fel­tüntetett szegénylegények el­leni fellépést. Volt, aki még sajnálta is a társadalommal szembehelyezkedő betyáro­kat, gondolván; azok a sze­génységet pártfogolták, a gazdagok pénztárcáját ki­ürítették, és a rab.lott pénz­ből a rászorulóknak juttat­tak. A valóság azonban nem volt ilyen egyszerű, egyér­telmű. Erről a kor posta­kocsisai, postavezetői más­ként vélekedtek. A betyárvilág hazánkban az 1867. évi kiegyezés után élte virágkorát. Háttérben a kor gazdasági, társadalmi ne­hézségeit kell látnunk. A ki­egyezés után a cseh, német nemzetiségű zsandárok el­hagyták az országot. Ezek még a legbecsületesebb em­berben is rebellist, gonosz­tevőt láttak. Az őket felvál­tó rendfenntartó szervezet, a megyei, járási csendbiztos­ság a pandúrokkal nem volt képes feladatát maradékta­lanul ellátni sem létszámuk, sem rátermett személyek hiánya miatt. Érdekes pos­tai vonatkozás: 1876. május 21-én, Zemplén megye főis­pánja Homonna postames­terét, Durcsinszky Gyulát nevezte ki a megüresedett homonnai csendbiztosi állo­másra, postai állásának fel­hagyása mellett. Az osztrák abszolút ural­mat felváltó I liberális—de­mokrata rendszer kénytelen volt lazábbra engedni a bűnüldözést. Ezt a lazulást használták fel egyesek — gazdasági szükségtől is halott postakocsissal. A vö­rösvári postalegényt 1870. januárjában ölték meg út­közben háromezer forintért. Nem volt biztonságos a ke­recsenéi erdő sem, amely­hajtva — bűncselekmények elkövetésére. Működésük színtere az Alföld déli ré­sze, a Mátra, a Bükk erdő­sége volt. Cselekményük a pénzesleveleket, csomagokat szállító postakocsik ellen irányult. 1870 és 1880 kö­zött évenként átlag 8—10 nagy összegű postarablást, útonállást követtek el, mely sokszor emberi életet is kö­vetelt. Mindez Ráday kor­mánybiztos 1869. január 4- ével kezdődő tisztogató te­vékenységének ellenére tör­tént. Ezek közül néhány. 1868-ban Kalocsa, Izsák, majd Kerekegyháza és Kun- szentmiklós közt fegyveres kísérettel közlekedő posta­kocsi megtámadása és a raj­ta tartózkodók megölése oly riadalmat okozott a posta­kocsisok körében, hogy azok az éjjeli szállítást megta­gadták. 1869. tavaszán a Kiszomborból Szőreg felé közlekedő posta kocsisa megtámadása során a kar­ján, nyakán, és a hátán több helyen lövéstől megsé­rült. Lovai a lövésektől meg­ijedve vágtába fogtak; en­nek köszönhető, hogy a nyolcezer forintnyi érték hiány nélkül megérkezett a ben Eger—Füzesabony közt közlekedő postakocsi átha­ladt. 1870. november 14-én három fegyveres útonálló a kocsisra lőtt, az nem volt bátortalan, a rablók közé lőtt, majd a szállított száz­ezer forinttal elvágtatott. A szegénylegények példáját olykor megtévedt postakeze­lő „haramia” is követte. A zentai Radákovich elfelej­tette a 16 400 forint értékű pénzeszacskót továbbítani. A gyanú rá terelődött, de mindaddig tagadott, míg Szegeden Ráday egyik vizs­gálóbírója, Lauschek vallo­másra nem bírta. Így az el­ásott pénz húsz forint híjá­val megtérült. Miben látta a közvélemény a postarablás okait? A meglazult erköl­csökben, a rossz utakban, a bűnüldöző szervek hanyag­ságában. A rosszul fizetett postakocsisok — tilalom el­lenére — borravalóért bár­kit felvettek. A hatóság az utak karbantartására nem fordított gondot, a rossz utak miatt tönkrementek a lovak. Az elcsigázott lovak­kal a járati rendet betarta­ni nem lehetett. Gyakori volt az 5—6 órás késés, a járatérkezés az éjjeli órákig elhúzódott, az éjszakai pos­taszállítás csábította az útonállókat. A nagyszámú osztrák zsandár nyüzsgését nem pótolták a szórványo­san megjelenő pandúrok, amit az elszaporodó betyá­rok a maguk hasznára for­dítottak. A helyzeten a pos­taigazgatás rendeleti úton is igyekezett segíteni; meg­szüntették az éjjeli járato­kat, általánossá tették az őr- kíséretet. Szigorúan megtil­tották pénznek levelekben való küldését, helyette az U'talványforgalmat országo­san kiszélesítették. A betyár világot célszerű állami rendelkezések és Rá­day hatásos működése szün­tette meg. A betyárvilág el­múlt, a betyárkodási hajlam nem veszett ki, társadal­munkban is megtalálható, csupán a módszer változott. Nem kis része van ebben a krimik hatásának is. Napja­ink hazai amatőr postarab­lói falusi kispostákat kísér­lik meg éjnek idején kifosz­tani, változó szerencsével, mert legtöbbször az asztal­fiók aprópénz maradványá­val kénytelenek beérni. Az is megtörtént, hogy a kis­méretű pénzesládát cipelték ki a mezőre, és mikor nagy kínnal felnyitották, pénzt nem találtak. Nemrégen pos­taautóból próbálták nagy pénzt szerezni, előfordult a posták nappali kifosztása is, de mindkettőn rajtavesztet­tek. A bűnüldöző szervék korszerű módszerei párosul­va a társadalom aktív köz­reműködésével a könnyű pénzt áhítókat hamar rács mögé helyezi. Ezért hát kár betyárkodni. 1 mond a paragrafus? Jogászunk válaszol Mennyi forintot lehet engedély nélkül kivinni külföldre? — kérdezi F. I.-né, lenin- városi olvasónk. A pénzügyminiszter 1986. április 15-ével ' módosította a tervszerű devizagazdálko­dásról szóló jogszabályokat. Eszerint az utasoknak devi-v zahatósági engedély nélkül szabad kivinniük: belföldi­eknek személyenként legfel­jebb 400 forintot, a külföldi­eknek személyenként legfel­jebb 100 forintot. A határ­széli forgalomban belföldi­eknek és külföldieknek lee- feljebb 50 forintot lehet ki­vinni. de a határszéli for­galomban kivihető belföldi pénz azonban havonta, sze­mélyenként a 200 forintot nem haladhatja meg. A 100 forintnál nagyobb címletű belföldi pénzt az együttutazók sem vihetnek ki -a devizahatóság engedé­lye nélkül. A jogszabály mó­dosítja a kivihető szokásos mennyiségű ajándék, a ne­mesfémek, muzeális tárgyak és a bélyegek értékét is. A belföldiek személyenként 1500 forint (a határszéli for­galomban -— ha nemzetközi megállapodás eltérő rendel­kezést nem tartalmaz — ha­vonként egy ízben 200 fo­rint) belföldi fogyasztói árat meg nem haladó összértékű szokásos mennyiségű aján­déktárgyat, arany, platina és ezüst, valamint ezekből ké­szült tárgyak, muzeális tár­gyak, bélyegek és az MNB által a Magyar Közlönyben közzétett közleményben fel­sorolt árucikkek kivételével vihetnek devizahatósági en­gedély nélkül. A behozatali összegek ugyanazok, mint a kiviteli értékek. Nem kell a deviza- hatóság engedélye az aján­dék vagy az utas vámtarifa rendelkezései szerinti vám­kezeléshez. ha a vámáru személyenkénti, vagy egyedi értéke a 25 000 forintot nem haladja meg. Ezt az érték­keretet ugyanazzal az áru­val kapcsolatban összevon­tan alkalmazni még család­tagok esetében sem szabad. Dr. Sass Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom