Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-17 / 141. szám
1986. június 17. kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Júniusi határ (Folytatás az 1. oldalról) feladatait” — ezekkel a szavakkal kezdte beszédét Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, majd így folytatta: „Az SZKP XXVII. kongresszusa ultán, minden szférában mozgásba jött a szoviet társadalom — politikai, gazdasági, szellemi területen egyaránt. A társadalmi feilő- dés hatalmas, dinamikus töltést kapott, amely a tömegek politikai tudatosságának gyors növekedéséhez vezetett. Az igényességnek, a szigornak, az igazságosságnak az a légköre, amely a kongresz- szuson uralkodott, mozgósító hatással van az egész gyakorlati munkára. Mindez arról tanúskodik, hogy a kongresszusi eszmék szilárdan részeivé válnak a társadalmi tudatnak, objektívon meghatározzák a végbemenő folyamatok visszafordíthatatlanságát.” Mihail Gorbacsov rámutatott, hogy külföldön sem gyengül az érdeklődés a kongresszus iránt, különösen a szocialista országokban. „A realistán gondolkozó emberek a világ nem szocialista részén ismét meggyőződhettek arról — mondotta az SZKP KB főtitkára —, hogy nagy formátumú gazdasági és társadalmi fejlesztési terveink szervesen kapcsolódnak egy olyan külpolitikához, amely a békés, építésre, a minden területre kiterjedő nemzetközi együttműködésre irányul.” „Másként fogadták terveinket a militarizrrms és az agresszió erői, élükön az Amerikai Egyesült Államok reakciós köreivel. A korábbinál nagyobb ellenséges töltettel folytatják harcukat most a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételét és az olyan nemzetközi kapcsolatrendszer kialakítását célzó szovjet kezdeményezésekkel szemben, amelyek megfelelnének a nukleáris-kozmikus, kor jellegének.” Az átépítés első tanulságaira kitérve az előadó szólt azok aktivitásáról, akik szilárdan a XXVII. pártkongresszus álláspontjára helyezkedve, energikusan kapcsolódtak be a munkába, s időt és erőt nem kímélve keresik és megtalálják méltó helyüket az átépítés folyamatában. Utalva a tömegek alkotó tevékenységének fejlődésére, mint a meggyorsítás alap. tényezőjére, Mihail Gorbacsov kiemelte, hogy a szovjet emberek' szervezettségi és hazafisága páratlan erővel mutatkozott meg olyan rendkívüli körülmények között, amilyenek Csernobilban következtek be. A szerencsétlenség kemény próbatétel volt. „Engedjék meg —■ mondotta Gorbacsov —, hogy ülésünk nevében mély részvétünket nyilvánítsuk az elhunytak hozzátartozóinak, őszinte köszönetét mondjunk mindazoknak, akik életük kockáztatásával harcba szálltak a szerencsétlenséggel, akik ma is önfeláldo- zóan dolgoznak következményei nek felszámolásán.” Áttérve a gazdasági és társadalmi fejlesztés problémáira a szónok kijelentette: naiv dolog volna azt várni, hogy néhány hónap alatt megszűnik az az elmaradás és megszűnnek azok a fogyatékosságok. amelyek éveken keresztül halmozódtak fel. A népgazdaság fejlődési üteme gyorsulásának irányzata azonban kézzelfogható. Az idei év első öt hónapja alatt az ipari termelés 5,7 százalékkal emelkedett a múlt év megfelelő időszakához képest. A kongresszus óta eltelt hónapok eredményeit méltatva megjegyezte, hogy a párt, a nép aktívan támogatja a kongresszus politikai vonalát, s miközben szervezi és tömöríti a dolgozókat, maga a párt is átépül. Fontos következtetés, hogy a tömegek alkotó tevékenységét nem lehet irányelvekkel, utasításokkal felváltani, bármilyen jók legyenek is azok. „A jelenlegi körülmények között megengedhetetlen dolog minden kérdést a központból megoldani, és erre gyakorlatilag nincs is lehetőség. Ezt az igazságot mindenkinek magáévá kell tenni.” Az új ötéves terv sajátosságaira áttérve az SZKP KB főtitkára mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a terv egészben véve megfelel a XXVII. pártkongresszus útmutatásainak. A gyorsított ütemű gazdaságfejlesztés alapján nagyszabású szociális programot kívánunk megvalósítani — folytatta a szónok. -A terv mellőzi azt a sok tervidőszakon keresztül érvényesített elvet, hogy csak a megmaradó erőforrásokat fordítjuk ezekre a célokra. A népjólét fokozására szándékozzuk fordítani a nemzeti jövedelem hozzávetőleg négyötödét. Az SZKP KB 'Politikai Bizottsága úgy véli, minden . alap megvan arra, hogy a Központi Bizottság ülése jóváhagyja ezt a tervet — jelentette ki Gorbacsov. Az előadó ezután a múlt hibái megismétlődésének elkerüléséről beszélt. „Világosan kell látni a lemaradás okait — mondotta. — Ezek lényege mindenekelőtt a beruházási politikában elkövetett komoly számítási hibákban keresendő.” Mihail Gorbacsov az állóalapok extenzív újratermelésének káros következményei között említette a javítás szférájának aránytalan felduzzadását. Külön szólt a „mesterséges munkaerőhiányról”. „Egyesek — mutatott rá — még ma is ezt a mentőövet szorongatják, amikor meg akarják magyarázni az alacsony növekedési ütemnek, a szállítási szerződésék, a tervek nem teljesítésének okait. Legyen szabad feltenni a kérdést: ha nem elég a munkaerő, miért kell mind újabb és újabb vállalatokat építeni, méghozzá elavult technika alapján, és gyakorta a tegnapi szinteken álló termékeket kibocsá tan i ?” Mihail Gorbacsov hozzátette, jelenleg csupán az iparban mintegy hétszázezer munkahely betöltetlen. Az SZKP K© főtitkára beszéde következő részét a tudományos-műszaki haladásnak, ezen belül a rekonstrukciónak, a gépipar fejlesztése meggyorsításának szentelte. Kitért olyan kérdésre, mint a kétműszakos munka fokozott bevezetése. Rámutatott, hogy sok országban régóta rendszeres az ilyen munkaszervezés. Ebben a modern berendezés maximális kihasználására irányuló törekvés testesül meg. A tizenkettedik ötéves tervidőszakban — folytatta az előadó —, sikereink attól fognak függeni végezetül, hogyan munkálkodunk tovább az irányítás, az egész gazdasági mechanizmus tökéletesítésén. Ténylegesen bővíteni keli a dolgozó kollektívák jogkörét. E célból mihamarabb be kell fejezni a szocialista vállalatról szóló törvény kidolgozását. A pártmunka átépítésének témakörére áttérve a szónok megerősítette, hogy az átépítés gondolatát megértéssel fogadta a pártmunkások többsége és ez immár a gyakorlatban is megmutatkozik. „Ülésünkön teljes; elviség- gel ki kell mondani: a párt- bizottságok a párt becsületét és ne a mundér becsületét őrizzék. Továbbra is állhatatosan és fáradhatatlanul kell munkálkodnunk azon, hogy társadalmunkban erősödjék, tartóssá váljék az i egészséges légkör. Ezzel ösz- szeíüggés-ben azt mondhatnám, h< ,y a halaszthatatlan feladatok között marad továbbra is az alkoholizmus elleni harc. Az egész nép előtt kötelezettséget vállaltunk az alkoholizmus ellen határozott harcra, és pártos kötelességünk teljesíteni a szovjet emberek elvárását” — hangoztatta Mihail Gorbacsov. Mihail Gorbacsov ezt követően részletesen szólt a Varsói Szerződéshez tartozó országok Politikai Tanácskozó Testületének nemrég Budapesten tartott üléséről. Hangsúlyozta, hogy a tanácskozáson megvitatták a legutóbbi, szófiai PTT-ülés és a legfelső szintű szovjet— amerikai genfi csúcstalálkozó óta Európában és a nemzetközi színtéren történt eseményeket. Mihail Gorbacsov kijelentette: ismeretesek azok a kezdeményezések, amelyeket annak érdekében tettünk, hogy a Géniből kiinduló pozitív szellem ne tűnjék el nyomtalanul. A nemzetközi feszültség csökkentésének távlatát azonban Nyugaton, mindenekelőtt az Egyesült Államok vezető, reakciós köreiben úgy értelmezik, mint fenyegetést érdekeik ellen. A legutóbbi hónapokban és hetekben a mai kor létérdekeit érintő szovjet kezdeményezések egész sorát utasították el. A Szovjetunió — folytatta Mihail Gorbacsov — a jövőben is mindent megtesz azért, hogy valósággá váljanak azok a kezdeményezései, amelyek a világ valamennyi népének érdekeit tekintetbe veszik. Ugyanakkor a Szovjetunió sohasem engedi meg, hogy az Egyesült Államok nukleáris rakéta fölénybe kerüljön, Nem szabad megengedni, hogy a világ sorsáról az imperializmus dönthessen, nem szabad megengedni, hogy az imperialista reakció az emberiségre a katonai-politikai konfrontáció elmélyülését kényszerítse rá. Ez ugyanis csak egyet jelenthetne — a nukleáris háború felé való sodródást. A budapesti tanácskozáson — folytatta Mihail Gorbacsov — megvitattuk az Egyesült Államokkal Géniben folytatott tárgyalásokon kialakult helyzetet is. Ragaszkodva ahhoz a törekvésünkhöz. hogy Genfben kölcsönösen elfogadható megállapodásokat érjünk el. az amerikaiaknak a következő közbülső változatot javasoltuk: a) Jöjjön létre megállapodás arról, hogy a következő 15 év során tiszteletben tartják a rakéta-elhárító rendszerre vonatkozó szerződést, és a Hadászati Védelmi Kezdeményezés (SDI) keretében folyó munkákat laboratóriumi szintre korlátozzák, tehát az Egyesült Államok nem lépi át azt a küszöböt, amelyhez már el is érkezett; b) A hadászati támadó fegyverzeteket azonos szintre kell korlátozni — 1600 egy- ségre. A nukleáris töltetek száma nem haladhatja meg a 8000 egységet. Áz egymás területét elérő közép-hatótávolságú fegyverzetek kérdését, beleértve a nagyhatótávolságú és földi állo- másoztatású szárnyasrakétákat, ebben az esetben külön lehetne megoldani. Ez a változat a Szovjetuniónak azt a törekvését támasztja alá, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodások jöjjenek létre. Az SZKP KB főtitkára kitért a legfelső szinten tartandó új szovjet—amerikai csúcstalálkozó kérdésére. Ezzel kapcsolatban leszögezte: Mi a Washingtonnal folytatandó párbeszéd .mellett vagyunk. Mihail Gorbacsov végezetül kiemelte, hogy a budapesti PTT ülésén a résztvevők a konkrét kedéseket a szövetséges szocialista államok közös külpolitikai stratégiájának prizmáján, át vizsgálták. Egyszóval, a budapesti tanácskozás olyan egységről, alkotó együttműködésről tett bizonyságot, amely gazdagítja a szocializmus nemzetközi politikáját, még nagyobb súlyt kölcsönöz a nemzetközi színtéren teendő kezdeményezéseinek — hangsúlyozta befejezésül az SZKP KB főtitkára. Fojtón L. felvétele Vállalkozói haszon, A kizsákmányolás szót hallva, az a régi képlet jut eszembe, hogy a munkás dolgozik naponta 8 órát, de csak 5 órai munkáját fizetik meg. A többi a tőkésé. Nincs más feladat, mint kivonni a tőkést a gazdaságból, és a munkás máris megkaphatja mind a 8 órájának ellenértékét. Megkaphatja részben bér. részben társadalmi juttatások formájában. De ha ez így van, akkor miből fizetik mindazt, amit azelőtt a tőkés, a tulajdonos által magának visszatartott rész fedezett. Miből lehet kapacitásokat bővíteni, technológiát fejleszteni, adót fizetni? Egyértelmű, hogy a munkásnak ki nem fizetett értéktöbblet szolgált mindennek a fedezetéül. Ahol a munkaerő áru, ott ezt az árut nagyjából értékén kell megfizetni: akkora bért kell adni,' amiből a munkás és családja képes magát eltartani, sőt a munkaerőt „bővítve újratermelni”. Akkor kaphatná meg az általa létrehozott új érték egészének megfelelő bért, ha azután any- nyi adót fizetne, amiből el lehet tartani az oktatási, egészségügyi, közigazgatási, honvédelmi intézményeket, és amiből végre lehetne hajtani a szükséges bővítő beruházásokat. Még saját vállalatának is fizethetne adót, hogy a vállalat fenn tudja tartani irodáit, kisegítő üzemeit, tudjon gondoskodni öltözőről, mosdóról, üzemi étkeztetésről, munkásszállásról. Ily módon a munkást túlfizetnék, majd, ami nem az övé, azt adóval elvonnák. Erre már ma is sok példa van. Számos országban a társadalmi közös költségek fedezetét úgy teremtik meg, hogy a fogyasztási cikkek árába jelentős forgalmi adót tesznek, és a személyi jövedelmet még ezen felül közvetlenül is megadóztatják. Hazánkban is a munkabért terheli 40 százalékos társadalombiztosítási járulék, 10 százalékos béradó (a vállalat fizeti), átlagosan körülbelül 6 százalékos forgalmi adó (benne van a fogyasztási cikkek árában), és nagyjából 8— 10 százalékos nyugdíjjárulék (levonják a fizetésünkből). Még azt is megérhetjük, hogy egy napon megnövelik a fizetésünket, majd személyi jövedelemadóval terhelik, és ugyanott leszünk, mint ahol voltunk. Csak évek múltával derül ki, hogy----------1—-----------------------------r osszul járunk: ahogy emelkednek a bérek az árszínvonal-emelkedéshez igazodva, úgy megyünk bele a magasabb adósávokba, tehát a jelenleginél is jobban nő a rés a bruttó és a nettó jövedelmünk között. Sajnálatos dolog, hogy akkoriban, amikor nekünk a kizsákmányolást tanították, az adót mindig kifelejtették. Ha pedig a tőkés az értéktöbbletből beruházott, azt mondtuk, hogy a kizsákmányolás tárgyi feltételeit bővíti. Túl szépnek és túl félrevezetőnek tartottuk a polgári közgazdák magyarázatát, amely szerint a tőkés a beruházás révén a kizsákmányolással szerzett pénz nagyobb részét visszaadja a társadalomnak; a tőkés osztály luxusfogyasztása a nemzeti jövedelemnek legfeljebb 2 százalékát teszi ki. Az állami költségvetés bevételeinek egy része is tőlük származik. iA tény tény marad: mind kifinomultabb eszközökkel tovább folyik a tőkés világban a bérből és fizetésből élők kizsákmányolása. Most már nincs gyermekmunka, napi 14 órás munkaidő, mint Marx és Engels korában, Angliában. De a munkásember a gépek, a technológiák. a bérrendszerek rabja, a tőke kiszolgáltatottja, a munkanélküliség megfélemlítettje. Bérharcaival sokat elért, az inflációval és az adórendszerrel sokat elvesztett. Harca eredményeként azonban élet- és munkakörülményei a legtöbb országban javultak. A ma embere már nem azt tartja kizsákmányolásnak, hogy az általa előállított értéket neki nem fizetik ki. (A kizsákmányolásról az jut eszébe, hogy hová lett a 3x8 óra elve. Ki tud ma nyolc órát pihenni? Ez csak úgy volt valaha is elképzelhető, hogy az asz- szony nem dolgozott, a család a gyár tövében lakott. Hazasétált (volna) a munkás, megebédelt, kezébe vette az újságot, szájába nyomta a pipát és pihent. Azt hiszem, ilyen — minden időben és minden helyen — csak egyesek álmában élt. Most meg aki- zsákmányolás helyébe az ön ki zsákmány olás lép ett. Aki tud, különmunkát vállal — nemcsak nálunk. Kell a pénz iskoláztatásra, lakberendezésre, saját lakásra, a felnövő gyermek lakására, autóra, televízióra. Kizsákmányolás „magasabb szinten”. A felfokozódott igények és a korlátozott gazdasági lehetőségek versenyfutása. Közben utat nyitottunk itthon is a kisvállalkozásoknak, megengedünk bizonyos tőkejövedelmeket is. Bérbe lehet adni lakást, garázst, üdülőt; lehet tartani alkalmazottakat. Az állam igyekszik a „kis- tőkések” által .kisajátított értéktöbbletet adóval elvonni, de ezt óvatosan teszi, nehogy a tőke visszahúzódjon. Elismerjük a vállalkozói hasznot nemcsak a nagyüzemeknél, hanem a kisvállalkozásokban is. Most hazánkban nagy léptekben haladunk arra, hogy a vállalkozói nyereség legyen az igazi nyereség, amely elsősorban nem a tőkéhez, hanem a vállalkozói tevékenységhez kapcsolódik, forrása pedig az eredményes értéklétrehozás és értékrealizálás, nem pedig a bérrel való spórolás. Ezen az elvi alapon engedjük be a külföldi működő tőkét, nyitunk utat vegyes vállalatok alapításának, egész üzemek importjának. Nemcsak tőkét hozunk be, hanem jó haszonnal kecsegtető vállalkozást, kezdeményezni kész vállalkozót is. Mert a tőke mit sem ér vállalkozó nélkül. Az. hogy a tőkés vállalkozó a profit egy részét kiviszi, kizsákmányolás a fogalom hagyományos értelmében. Csakhogy olyan érték egy részét viszi ki, ami közreműködés nélkül nem lenne, A haszon nagy része itthon marad. Kaptunk és kapunk hiteleket a Világbanktól, a Valutaalaptól. Ez még nem „kizsákmányolás”, de az, hogy kamatot kell fizetni, már igen — legalábbis a hagyományos értelemben. -Ennek is tekintik mindazok az országok, amelyek jobb időkben hiteleket vettek fel üzleti alapon, és most kizsákmányolásról beszélnek politikai alapon. Akkor jól jött a pénz — most -rosszul jön a törlesztés, a kamatfizetés. Ez a logika tőlünk távol áll. Tudtuík,' mit vállalunk, és hogy honnan, mire veszünk fel pénzt. Tudjuk, hogy a törlesztés és a kamatfizetés kötelezettségének teljesítése a tisztességes gazdasági tevékenység alapeleme, a kölcsönös előnyöket biztosító szerződés szerves része. Ha akkor nem neveztük ezt kizsákmányolásnak, amikor felvettük a pénzt, most se nevezzük annak, amikor esedékessé válik a visszafizetése. A klasszikus kizsákmányolási elmélet megszületése óta 1120 év telt el. -És ez -nem hagyta érintetlenül sem az elméletet, sem a gyakorlatot, P. O.
