Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-16 / 140. szám
1986. június 16., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Nem kölcsön, hanem működő tőke M eglehetős bizonytalanság lett úrrá a szállodavállalatokon az utóbbi években: a 300 millió dolláros osztrák idegenforgalmi célhitel sikeres felhasználása után kérdésessé vált minden további fejlesztési lehetőség. A vállalatok képződő alapjait hosszú időre előre lekötötte a hitel visszafizetése, nincs hát miből újabb szállodákat építeni, sőt, a régiek halaszthatatlan felújítására sem igen jut pénz. Ez nem csupán a vállalatok gondja, hiszen a turizmus az elmúlt évtizedben számottevő devizaszerző ágazattá nőtt. A hagyományos áruexporttal szerűben sajátságos előnyei is vannak. Ilyen például az, hogy ex- portálhatatlan terméket — szolgáltatásokat — tud értékesíteni vagy az, hogy nem terheli csomagolási, szállítási költség, hiszen a vevő — a vendég — házhoz jön. és helyben fogyasztja el a magyar terméket. Hp ehhez hozzátesszük, hogy a turisták érdeklődése Magyar- ország iránt növekszik, s hogy még mindig keyesebb a szálloda, mint amennyit a vendégek megtöltenének, akkor nyilvánvaló: újabb forrásokat kell keresni, amelyekből a fogadókapacitás , bővíthető. Új forma: a klubüdülés A jelek szerint a turisztikai ipar meg is találja az új forrást, ami nem más, mint külföldi működő tőke bevonása a magyarországi fejlesztésekbe. Ezúttal tehát nem külföldi hitelről van szó, amely' növelné az ország adósságállományát, hanem működő tőke bevonásáról. Ennek legegyszerűbb módja külföldi—magyar vegyesvállalatok alapítása, aminek révén a beruházásokat részben a külföldi cégek finanszírozzák annak reményében, hogy a közös vállalkozás sikeres lesz; annak hasznából — a beadott tőke arányában — ők is részesülnek. Ilyen érdekegyezés alapján jött létre például a Club Tihany Részvénytársaság, amely három osztrák, egy dán és három magyar vállalat közös tulajdona. Ez a vegyesvállalal azért is érdemel figyelmet, mert új színt hoz a magyarországi turizmus palettájára, amennyiben a klubüdülés meghonosítására vállalkozik. Ilyen üdülési formát valósíi meg a már működő Club Tihany Rt., 1 amelynek több mint 70 százaléka magyar tulajdonban van, tehát a majdan fizetendő osztalék java is a hazai vállalatokat illeti. Viszont a magyar vállalatok készpénzkiadása csekély volt: az ő tárgyi betétjüket nagyrészt az a 13 hektáros, értékes földterület képezte, amelyen az 1500 vendég fogadására alkalmas üdülőfálu felépült. Vagyis a beruházás költségeit főként a külföldi közreműködők fedezték: ők szállították a bungalóként szolgáló dán faházakat, illetve építették újjá az elavult Tihany Szállót, és hozták létre a sportcentrumot a fedett uszodával, a teniszcsarnokkal, a tekepályával, a szépségszalonnal, és sok más szolgáltató létesítménnyel egyetemben. Osztrák és más cégekkel Egészen másfajta turisztikai vegyesvállalat a Budapest Játékkaszinó Kft., amely 51 százalékban a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat, 49 százalékban a Casino Austria tulajdona. A törzstőkéhez a magyar fél itt is természetbeni betéttel — a Hilton Szálló legfelső Szintjén lévő helyiséggel — járult hozzá, míg a Casino Austria készpénzt és know hovv-t hozott, illetve a játékveszteségre garanciát vállalt. A Játékkaszinó bevétele évi 5,5 millió NSZK-márka körül mozog, amiből előbb a költségeket fedezik, majd’adót fizetnek, és csak a nettó nyereségből képezik az .osztalékot, aminek 49 százaléka illeti a külföldi céget. A játékbevétel többsége tehát itthon marad. A vegyesvállalatokban rejlő lehetőségek sokféleségének érzékeltetésére harmadjára lássuk a Pannónia Hotels GmbH München nevű, az .idén májusban alapított cég célját és pénzügyi konstrukcióját. Ezt a vegyesvállalatot azért hozták létre, hogy szállodákat béreljen és üzemeltessen külföldön. Tulajdonosai a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat mellett nyugatnémet cégek: egy ingatlanügynökség, egy utazási iroda és egy szállodai vállalkozó. Az alaptőke egyelőre szerény, mindössze 700 000 NSZK- márka, aminek mintegy, felét tette le a magyar' vállalat. A Pannónia mégis arra számít, hogy ha a közös tevékenység majd megindul, akkor abból a magyar vállalat nyeresége jelentősen megemelkedik. A Pannónia ugyanis kettős bevételre tesz szert. Egyrészt mint tulajdonos, a bevitt tőke arányában részesedik a haszonból, másrészt mint a külföldi szállodák üzemeltetője, úgynevezett menedzsment díjat kap. Az utóbbi nem csekély: a szállodák bevételének 4 százaléka. Ezúttal tehát nem magyarországi, hanem külföldi szállodák építésére szövetkeztek a partnerek, ám az így szerezhető devizabevétel szintén forrásul szolgálhat a hazai turisztikai fogadókapacitás bővítéséhez. Húzó hatás Kezdetben, amikor jogszabályokban lehetővé tették a vegyesvállalatok alapítását, ettől a lépéstől elsősorban azt várták, hogy az ország devizabevételei növekedjenek. Ma a pénzügyi szakemberek ezt inkább csak másodlagos célként jelölik meg, részben azért, mert kitűnt: egyelőre csak szerény összegeket vonz a külföldiek számára ismeretlen, és nehezen átlátható magyar le- rep. Mérsékli a külföldi működő töke bejövetelét a magyarországi. gazdasági szabályozás gyakori változása, bizonyos elemi technikai feltételek hiánya (a külföldi vállalkozó nem érti, hogy pénzéért miért nem juthat azonnal telefonhoz, telexhez, lakáshoz), és néhány kezdeti anomália is. Viszont fellehető, hogy ha a külföldi tőke látja: a kisebb vállalkozások biztonsággal működnek a magyar terepen, akkor előbb-utóbb jelentősebb ösz- szegek is beszivárognak az országba. D e a magyar pénzügyi szakemberek másodlagosnak tartják a devi- zaszedést azért is, mert kitűnt, hogy a vegyesvállalatok közvetett hatása a vártnál nagyobb. A közös érdekeltség révén ugyanis olyan know how technika, technológia is érkezik az országba, amelynek kisugárzó hatása van szinte minden ága- “zalra, így az iparra, a kereskedelemre, a szolgáltatásokra. Ez a húzó hatás segíthet a magyar gazdaságnak abban. hogy megkezdje a felzárkózást a fejlett ipari országok sorába. Gál Zsuzsa Fóliát az oroszlánra! — No, gyerünk, cica! Innen is szedhetjük a sátorfánkat. A félmeztelen, csupa ín, csupa izom ember felsóhajtott. Lenyúlt macskájához, amely nem értvén gazdája rosszkedvét, hozzádörgölözött, majdnem dorombolt. Aztán egy lépéssel fölkapaszkodott a Trabant tetejére. És ott nagyot nyögve elnyúlt. Ha az olvasó túlzott fantáziával vádolná az újságírót, különösebben nem csodálkoznék. Elvégre milyen ma- csek az. amely egy lépéssel feljut a személygépkocsi csomagtartójába? Nos, szemre határozottan sárga, elöl sörénye, hátul ai farkán bojt van, s még így is, hogy bordái kiállnak, nyomhat, százhetven kilót. Ha ásít, akkor az is kiderül róla, hogy szemfoga kihúzásához orvos helyett talán jobb hívni egy kovácsot. Amikor pedig elordítja magát, farkukat behúzva, remegve húzódnak a legsötétebb sarkokba a falu szájhős kutyái. Igen, ő Leó, a hím oroszlán. A motor -j.elberreg, s útjára indul ez a különös menet. Itt, Galvácson már megszokott ez a látvány, az emberek, amikor rápillantanak, nem gyullad a szemükben érdeklődő fény. Legfeljebb a káröröm: ilyen szavakkal fűszerezve: — ennek a cirkusznak is vége van! Pedig talán azt vesztették el, ami ezt a völgybe dugott falut kirántotta volna a szürkeségből. Kása József költözködik. Néhány, megmaradt állatával, ócska, szakadt bútoraival, elvetélt reményeivel. — Elsősorban idomár vagyok. Szigeti Kálmán, a leghíresebb magyar természet- filmek operatőre, vitt be a filmszakmába, úgy látszik, ő tudta, hogy mennyire vonzódom az állatokhoz, s menynyi mindent tudok belőlük kihozni. Nos, ott sikerült is karriert befutnom. Gyakran hívtak, s egyre inkább úgy éreztem, ideje saját lábamra állni, magamnak nevelni az állatokat, és telephelyet szerezni. (A Zrínyi Miklósról készült film felvételén történt, amikor azt a jelenetet forgatták, hogy a híres hadvezért megtámadja vadászat közben a feldühödött vadkan. Természetesen a színész dublőré Kosa József volt. — Egészen jól sikerült a jelenet — mondja. A vaddisznóm kétségkívül bego- rombult. Meg is támadott, és ... Nos, szóval nem sikerült elpucolni előle. Jól meg- dögönyözött, de legjobban azért voltam mérges, mert kiderült, hogy az operatőr az ijedtségtől nem tudta felvenni a jelenetet. Meg kellett ismételni, amikor kijöttem a kórházból.) — Ahhoz, hog.y zavartalanul idomíthassak állatokat, csend kell. megfelelő épület, s annyi tőke. hogy ezt a vállalkozást el tudjam indítani. A filmipar jól fizet, de csak időszakosan. Az állatoknak pedig folyamatosan enniük kell. Érthetően örültem, amikor a főváros közelségében megkaptam a fenyőharaszti kastélyt. Azután érkezett egy levél a HÉT szerkesztőségének, megjelentek a riporterek. a megijedt tanács pedig gyorsan kipaterolt a műemlék jellegű kastélyból. Azt az érvet soha nem vették figyelembe, hogy mi rosszat tehettem volna én a kaslély- lyal, ha állandóan szépítésén járt az eszem. Ezért jöttem ide, mert a Törley-kúriát nem védik a törvények, s kezdetben a tanács örült annak, hogy valaki beköltözik az egyre jobban rogyadozó épületbe. Jött az idomár az állataival. Tátott szájjal bámulta a falu az oroszlánkölyköt, a több mint hárommázsás medvét, a szelíd szarvasbikát, az emberek zajongásával nem törődő rókát, a nem riadó őzeket, kutyákat, madarakat. — Életem legboldogabb napjai voltak ezek. Ügy tűnt, minden sikerül. Letelepedhetek. s megvalósíthatom régi álmomat. elképzeléseimet. Hogy mit is akartam? Nehéz röviden elmondani. Egy kastélyt, amelynek egyik termében bemutathattam volna szerzett, örökölt trófeagyűjteményemet. A másikban azokat a vadászbútorokat, amelyek legtöbbjét még a múlt században faragták az asztalosok. A harmadikban filmeket vetítettem volna, azokat a nagyszerű Homokifilmeket, amelyek Európát is meglepték. És még kint lett volna a kert, a park. A park, amelyet heteken, hónapokon keresztül tisztítottak meg. Eltűnt az em- bern.vi gyom, az összefonódó bozót, s megkapta azt a képét. amelyre jelenleg büszke lettet a község. Épültek karámok, kialakultak ösvények. De minek? — Valami egészen újat akartam, ami ötvözte volna az állatkertek, s a vadasparkok legjobb hagyományait. Baglyokat, sólymokat telepítettem volna a fákra, fácánokat, foglyokat a fűre, ragadozókat ketrecek mögé. Űz, szarvas legelt volna a tisztáson. A kirándulók saját világukban láthatták volna ezeket az állatokat, s ha pár méterrel arrébb mennek, ott van az egzotikum: a nagymacskák, farkasok, majmok, medvék ketrece. Nagyon belelkesültem. Már megegyeztem, hogy egy leo-, párdkölyköt is kapok, amit össze akartam hozni lóval, majommal, vagyis a természetes ellenségeivel. Az ide látogató ijedezhetett volna, hiszen amit láthat, azzal legfeljebb cirkuszban találkozhat. Ez lett volna a harmadik szám. munka közben látni az idomárt. — És? A vállát vonja. — Sokan támogattak. Megígértek mindent, amiből semmi nem lett. Ők mondták ki. amit nem mertem: a környék egyetlen idegenforgalmi vonzáskörzete mellett — Aggtelek, Jós- vafő —, egy ilyen vállalkozásnak jövője lehet. Egy asztalfiók kerül elő, tele levelezéssel. Summa summárum, a biztató szavakat nem követte dotáció, tett. Kosa József magára maradt. — Abban a pillanatban, amikor a remélt támogatás elmaradt, a helyiek megérezték ezt. Az oroszlán addig csak szép volt, utána veszélyes. A medve nemcsak mézet evett, hanem „gyerekeket”. A tanáccsal nem tudtam szerződést kötni, pedig csak azt akartam, hogy amit beépítek, az elköltözésem után is az enyém maradjon. Így innen is repülök. A legmeggyőzőbb érv az lehetett, amikor Gyuri elszabadult. Most a koponyáját nézzük, a hústól megfosztott, lefőzött ágas-bogas agancsot, amire Kosa József rábólint. — Már-már ezüstérmes. Később talán arany is. Nagy bika volt. Gyuri agancsa először a combját szúrta át. Utána porban hengergetle gazdáját, taposva, döfködve. Orvosi diagnózis: szakított, szúrt, mély seb, májrepedés, bordatörések. — Jöttem hazafelé. Már a falu szélén — Szendrőn — megállítottak, hogy a pokol- fajzat szarvasbikám négy embert nyársalt'fel, s ha nem akarok nagy verést, akkor menjek és lőjem agyon. (A borotvát majd utána is megkapom.) Kimentem a cigánysorra. Gyuri, á bika tényleg ott tombolt. Beléptem eléje, hátha még hallgat a szóra. Elkaptam az agancsát, de ő volt az erősebb. A mai napig nem tudom. hogy kerültem fel a villanyoszlopra, onnan ordítottam, hogy most már lőjétek le. Hogy miért lépett elé? Nehéz megmagyarázni, hiszen segédje akkor már megsérült. — Arra gondoltam, ha a bika négy embert megnyomorított, akkor én legyek az ötödik. Az intenzív osztályon feküdtem, amikor minden kiderült. A bizonyos házsor. bizonyos emberei ablakból, ajtóból dobálták az állatot, sárral, rohadt krumplival, festékesvödrökkel, amíg az be nem pörgött. Azután bölcsen kirohantak elém, hogy mindenkit felnyársalt. Végül is én, -meg a barátom sérült csak meg ... — És csodálkozott azon, hogy megkapta a határozatot. hogy minél gyorsabban hagyja el a kastélyt? — Azon nem. Annál jobban azon, hogy ki engedte ki az állatot, ki nyitotta ki neki a kaput, hogy csavarogni tudjon? Éreztem, hogy kezd ellenem fordulni a környék. Talán én is hibás vagyok, nehezen kezelhető emberként tartanak számon, s talán kritikusaimnak van igaza. Az igazságomért összeveszek mindenkivel. Az eredmény : egyetlen szövetkezettől sem kapok elhullott állatot. én kapaszkodók le a dögkútba, hogy illegálisan szerezzem be az élelmet. Általában későn érkézem. Most már nemcsak én éhezem, hanem az állataim is. A méregdrága bútorait potom áron eladogatta, hiszen már az is pénzbe kerül, hogy a bizományi vállalat telepére el kell szállítani. Az állatok közül csak a kedvencek maradtak meg, az oroszlán, a medve, s néhány fajkutya. Most költöznek fóliasátor alá. hiszen a tanácsnak a kastéllyal más elképzelései vannak. Természetesen sem a tanácsot. sem a (talán túlságosan irányított) közvéleményt nem lehet elítélni. Minek változtassanak a megszokotton, s ha változtatnak is, hol lenne abból anyagi előny? Kialakult a patthelyzet. Az idomár a falu melletti patakban megmosva medvéjét. fóliasátor alá költözik. A tanács visszakapta a kastélyt, s bátran nekikezdhet tervei megvalósításába. A közvélemény megnyugodhat, nem lesz több kóborló szarvasbika, „emberevö” oroszlán és medve. Az álmok szépek voltak, az ébredés annál gyöt- relmesebb. Nagy ragadozók már nem fognak ordítani a szendrői várhegy alatt, pedig hangjpk talán vonzaná a turistákat. * Sokan szemére vethetnék e sorok írójának, hogy egyoldalúan csak egy ember érveit ismertetve adtunk helyet a történetnek. Éppen ezért várnánk leveleiket... Utóirat: A szendrői szövetkezet miután kiderítette,! hogy ez a mini állatkert az ő területére települt, levélben szólította fel Kosa Józsefet, hogy a lehető legsürgősebben költözzön el. Hová? Kármán István Fotó: Laczó József Gyuri, amikor még élt