Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-14 / 139. szám

1986. június 14., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13

Miskolc. Fonoda út vége, a 8-as busz végállomása. Innen az út már nem vezet sehová, abba nem torkollik másik utca. A megállóban két felszálló. Az ajtók záródnak, s a jármű megindul befelé. A város szelén-végén vagyunk. A megálló másik oldalán felirat: iBorsod-Abaúj-Zemplén Megyei Állatiforgalmi és Húsipari Vállalat. Gyalogos porta. Mögötte a hatalmas park és középen a nyolcemeletes irodaház, kékben. Oldalt a panelszürke ,,hús- gyár”, s közöttük köldökzsinórként kél emelet magasVali nénit a faluban mindenki szorgalmas gazdasz- szonynak tartja. A fejkendős, takaros asszony ripsz- ropsz fordul az udvaron. Takarmányt darál, vizet mer. Ha itt végez, felteszi az ebédet.. Aztán a mosás várja esővízzel, itt az udvaron, no* és hátul a kert. A kukorica, a mák, a krumpli, a lucerna. Sora van a munkának, mint az emberi erőnek. Csak míg az előbbi nem, az utóbbi napról napra fogy.

■A porta félreeső részén egy elnyűtt, üres nyúlket- rec, oldalára ejtve a földön. Sár és idő martaléka lett. Néhány méterrel arrébb azonban már rendben, sorban, emeletnyi magasságban az újak, állattal lelik.

— Anyák és bakok. Főleg csak leadásra. Én magam nem szeretem a nyúl- ih.úst, de kell a pénz. Sokáig nem volt igazán jó ára a nyúlnak. Most úgy hal- ük, megpendült valami, akárcsak a sertésnél. Valamikor sok disznót hizlaltam, sokat ki is árultam belőlük. De tavaly már olyan gvenModern tudomány azt tartja, a mezőgazdasági kisüzemi viszonyok sajátos jelensége a sertésciklus, ami általában háromévenként, tetőzik. A tartási költségekhez viszonyítva kedvező állatárak hatására növekszik a süldő és a malac ára, ami viszont növeli a kocatartási kedvel. A keresletet idővel meghaladó kínálat azonban megfordítja a költség- és jövedelemviszonyokat, így

Ságban üvegfolyosó. Az udvaron fehér köpenyes-sapkás férfiak csoportja. Hátukat a szürke épület falának vetik. Néhány méterrel a fejük felett a büfében akár tábla is jelezhetné: ..telt ház". Elérkezett a tízórai ideje, avagy nincs munkájuk? Ez utóbbiról szó sincs. Ámbátor lény: a húskombinát fennállása óla. ki tudja hányadszor. alapanyaghiánnyal küszködik, nincs elég sertés és marha. Megszűnt a három, majd két műszak, és most nyújtott, egy műszakban ' dolgoznak az emberek.

gén csordogált be a pénz, hogy úg.v gondoltam, ebből elég. A pihenés is rámfér, így aztán még a kocát is levágtuk a télen.

— Most mégis itt röfög négy hízónak való — nézek az ól végébe.

— Röfög, röfög, de csak négy! Pedig tíznek lenne helye itt. Ennek a négynek is megvan a maga története. Már régóta hívogatott a szomszédasszonyom, menjünk már együtt a tavaszon a vásárra. „Nem megyek, nincs nékem ott látnivaló", feleltem rá. De addig-addig a sok beszéd, míg aztán rászántam magam. Tudja, mifelénk az a mondás járja, ha drága a malac, ára lesz a hízónak. Ezért vettem meg ezt a négyet egyszerre. Mostanság pedig sokat tanakodom magamban. Az a szóbeszéd járja ugyanis, hogy érdemes lesz disznóval foglalatoskodni. A szomszéd- asszonyommal most akképpen beszélünk, hozunk mi is ki egy, vagy két anyakocát a húsipartól. A jövőt meg majd meglátjuk . . .

aztán csökken a süldő- és malacár. A hizlalási alapanyag árcsökkenése viszont a kocaállomány csökkenését váltja ki. Ekkor fordul visz- sza a bumeráng, azaz a kínálat túlzottan csökken, és alacsonyabbá válik, mint a kereslet, így aztán újra növekedik a süldő és malac ára. A húsipari tröszt felismerte, a betegség elleni legjobb védekezési módszer

Barna bácsi a korra hivatkoiott, amikor a régi kocáját tavaly a böllérkés alá szánta. Az idei tavasz mégis az új kocával érkezett.

a megelőzés. Meghirdette tehát a Löbbéves felár szerződési formál, s mert ennek időtartama minimum három évre szól. automatikusan kihúzta a ciklikusság három évet jósló méregfogát. Persze. ez a rendelkezés még nem szabályozná a piacot, de! A húsipari vállalatok képviselői ott voltak az állatvásárokon, s a meghirdetett védőáron vették a túlkínálat süldőit és malacait. A megújulási törekvés, a reformnézetek azonban nem bizonyos, hogy megújulási hoznak, sőt! A több éves felár évenként emelkedő

jellegének megszüntetésével a kistermelőt ma már semmi nem ösztönzi a több évi tartásra. A védőár alacsony volta pedig nem kompenzálja a túlkínálat malacárcsökkenését. A háztáji gazdálkodásba is begyűrűző áremelések a tartási költségek olyan mérvű növekedését

okozták, amely mellett már több „nagybani" kistermelő

A húsipari vállalat harmadik emeletén található meg a kereskedelmi igazgatóhelyettes szobája. Iczko- vits László, a megbízott igazgatóhelyettes a nagy gondról, a serléshiányról végtelen egyszerűséggel szól.

— A kombinál kapacitása évente 400—450 ezer sertés és 40 ezer marha vágását, feldolgozását tenné lehetővé. Majd félmillió sertésből 1988—84-ben. a csúcsévekben is csupán 160 ezret termeltek meg a megye kistermelői és nagyüzemei. A hiányzó többit, nagy erőfeszítések árán, a szomszédos megyékből, sőt az ország távolabbi tájairól vásároltuk meg. Aztán eljött az az ominózus '85-ös év a maga minden bajával és gondjával. A vállalatunknak hirtelen kél nagy problémával kellett szembenéznie. Az egyik, a súlyosabb, hogy a kedvezőtlen jövedelmezőség miatt szinte egyik napról a másikra csökkent a sertéstartási kedv. Persze, ennek negatív hatását mi nem azonnal éreztük, hiszen akkor még volt vágnivaló hízó, még több is. mint amire számítottunk, ugyanis a tenyésztésből kiűzött kocák jó részét is mi vágtuk le. Aztán elérkezett az a nap is. amikor félárbocra került a zászló, azaz már csak esurrant-cseppent valamicsHáztájiban turkáló sertések. Igaz. mostanság egyre kevesebb turkálási lehetőséggel. merthogy a legtöbb disznóól ma már betonos. Sok helyen még automata tápadagolóval is felszerelt. Nég.v-öt évvel ezelőtti háztájiban a divatos fajta az öves sertés volt, mondván, ez aztán igazán jól bírja a gyakran még extenzív viszonyokat. De hiába, az időt megállítani nem lehet! A szomszéd már az egyszínű, a lógófülű lapályt, kakiból, vagy az. élénk fülű nagyie- hért tartja, s egyre többen fordulnak az új fajták leié, meg különben is — mondja a szomszéd, meg a tévé, meg a rádió —. ezért többet ad a húsipar. Sőt, ma már úgy is járja, ha vágás utáni minősítést kér az ember, nem csalatkozik.

— Való igaz, az utóbbi években nagyot változott a háztáji — mondja Krózser János, a húsipari vállalat termeltetési osztályának vesertéshizlaló kedvét megingatták. Mind többen hangoztatták, ilyen jövedelmezőség, pontosabban nem jövedelmezőség mellett ezt a tevékenységet már nem csinálják. - És nem csinálták. Egy év alatt mélypontjára esett a kocalétszám megyénkben is. Persze, mint mondják, minden rosszban van valami jó. Így e téren is igaz a mondás, hiszen a gondokra felfigyelt a közvélemény. A többféle új intézkedés hatására pedig a mélypontból megindultunk a kilábalás felé, mint a ser- lésciklus törvényszerű mozgásában. Csak nehogy a kilábalást újabb ciklus kövesse. Arra, hogy a ciklus csúcsán fenn tudunk maradni, volt már példa. S arra, hogy majd most is fennmaradjunk, hogy a sertéstartási kedv növekedése folyamatos legyen, vagy tartós maradjon, reméljük, lesz lehetőség.

*

ke sertés az átvételi helyen. Azóta kapacitásunk alig több mint a felét tudjuk csak kihasználni. A másik dolog, amivel szembe kellett nézni, hogy a megyében is több nagyüzem saját vágóhidat épített, vagy a meglevő kis teljesítményű vágóüzemét fejlesztette tovább. Nekünk tudomásul kellett vennünk, hogy a vágásra felkínált nagyüzemi hízók száma tovább csökken, és csökkenni fog. Ebben a helyzetben mit tehetünk? Azt, hogy kedvezőtlen helyzetünk felett keseregjünk, sem az ország gazdasági helyzete, sem pedig a vállalatunk csökkenő pénztárcája nem tette lehetővé. Szét kellett néznünk a piacon, új forrás után kutatva, és azonnali megoldást kelleti találnunk. Szerencsére a kialakult gondot a trösztben sem látták, értékelték másként. Nos, nálunk annak a bizonyos megyei termelésnek egy harmada háztájiból származott. Ma pedig közel 60 százaléka. Feladataink megvalósításában tehát tőlük várunk a jövőben több segítséget, ám ahhoz, hogy az elkövetkezendő években bízvást számíthassunk a kistermelőkre, tudtuk, nekünk kell most megteremtenünk a feltételeket.

zetője. — Országosan nagy gond volt, hogy a vállala- -tok jelentős mennyiségű háztáji sertést vásároltak meg, ugyanakkor ezek a .hízók a tartási - Laka r ma ny ozás i és főként fajtajellegénél fogva zsírosabbak és pigmenlállab- bak voltak, azaz exportra alkalmatlanak. Kétségtelen, a húsipar vállalatai évek óla foglalkoznak jó minőségű vemhes tenv ész ko cas ü ld ők

kihelyezésével. De kérdem én, mit ér az egész, ha a második vehem okozója az ellenőrizhetetlen genetikai hátterű zugkan. Nos, hadat üzentünk a bujkáló, ismeretlen apaállatoknak. Megyénkben például úgy, hogy a Debreceni Állattenyésztő Vállalattal karöltve, pedigrés törzskanokat adtunk cserébe a zugokért. A tavaly meghirdetett akciónak egyébként nagy sikere volt, hiszen ki lenne ellensége a saját pénztárcájának, ha a sertésutódok jobb árúértékesítéséről van szó.

Az oldalt irta: A felvételeket készítette

Balogh Andrea Fojtán László

és Csákó Gyűlő

Barna bácsi háza táját sem kerülte el a tavalyi nagy tartási kedv csökkenése. Igaz, ő a korra hivatkozott, mikor a régi és megbízható kocáját a böllérkés

lyezendö vemhes kocasüldöit mi állítsuk elő, itt helyben.

— Az ötlet nem rossz — mondja Iczkovits László, mikor elsorolom a fent említett történetet és kívánsáA közelmúlt divatos fajtái. Akkor a szólás úgy tartotta, jobb i színes hízó a háztájiban. Háztájiban? Nos, ez a kisgazdaság eg borsodi szociális otthoné.

A jó gazda gondosságához tartozik a takarmány beszerzése is. Ma már egyre többen, korszerű tápokkal hizlalnak.

alá tuszkolta. De aztán eljött az idei tavasz, és ugyebár, az új év, új reménységgel köszönt. Mi sem természetesebb tehát, ha az ólat ez évben már új koca és malackái lakják. A nyárelőt idéző napsütésben Barna gazda huncutul kacsint. „Ilyen a falusi ember” — mondja, s ahogy beszédében mind mélyebbre hatol a disznótartás rejtelmeiben, egyre inkább szóba kerülnek a társak is, a kazincbarcikai áfész sertéstartó szakcsoportjának tagjai. No, ez végül is nem csoda, Barna bácsi ugyanis e szakcsoport agilis elnöke.

— Ha hármat lehetne kívánni ez ügyben —mondja —, az úgy hangzana: legyen jó takarmány, magas malac- és hízóár, s a húsipar kihegokat. — Ami pedig az utolsó pontot illeti, nos, mi is gondoltunk rá. Vemhes kocasüldőt háztájiból háztájiba? Miért ne?! Sőt! A foglalatoskodást meg is fizethetnénk! így aztán már készen állnak a tervek is, ami azt jelenti, ha vállalkozó akad, úgy szívesen helyezünk ki törzsállományból szűz kocasüidőt. A háztáji gazdának egy ilyen süldő 4700 forintjába kerülne. Ha bevemhesíti, úgy mi visszavásároljuk tőle az állatot 6000 forintért. De a haszon nemcsak a különbözöségbV adódó 1300 forint, hanem több, hiszen a kistermelő megkaphatná azt az 1500 forint állami támogatást is, amelyet jelenleg csak a vemhes kocasüldőt előállító nagyüzem kap.

Érvek és érvek. Vállalati és kistermelői. Csakhogy a vállalati érdek úgy szól: minél több sertést megtermeltetni, mert akkor tudjuk jól kihasználni a gépeket, s a munkát megszervezni, biztos jövedelmet juttatván a dolgozóknak. így lesz a vállalatnak is magasabb nyeresége. A kistermelői érdek: ilyen áron, ilyen takarmányozási, tartási költségeknél, ilyen OTP-terhek mellett legfeljebb egyet-kettőt tartani, azt is inkább saját fel- használásra, s lám, máris ütköznek az érdekek.

Megoldás. A megyei húsipari vállalat úgymond a bukszájába nyúlt. A termeltetési alap legalább 5 millió forinttal rövidebb lesz. Igaz, hogy ez az ötmillió sok-e vagy kevés, annak megítélése nem a mi dolgunk. Egy azonban tény, a

kistermelői lehetőségek széles skálán mozognak. Hogy mást ne említsünk, a húsipar átvállalja például a 150 ezer forintos állattenyésztés fejlesztésére szóló OTP kistermelői hitelének 8 százalékos kamatát, vagy azt a szerződést, amely a megye: gabonaforgalmi és malomipari vállalattal megköttetett a jobb takarmányellátás érdekében. Az ajándékba átadott 5 millió forint mégsem azt jelenti, hogy < megyei húsipari vállalat i kistermelés „amerikai nagybácsija” lenne. Nem tes: mást ugyanis, csupán érdeket egyeztet. A vállalatét < háztáji gazdákéval, mert hogy a jövőjéről, üzemeltetésének eredményességérő van szó.

A vásári jelentések szerin a kistermelők sertéstartás kedve élénkült.