Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-14 / 139. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1986. június 14., szombat Találkozó a szerkesztőségben ií-sziak-Magyarország fóruma Ebben az évben harmadízben rendezte meg lapunk szerkesztősége korábban meghirdetett fórumát. Felhívásban fordultunk olvasóinkhoz, kérdéseikkel segítsék munkánkat, s ígértük, hogy a közérdeklődésre leginkább számot tartó problémák megfogalmazóit meghívjuk szerkesztőségünkbe, tegyék fel személyesen kérdésüket vendégeinknek. A téma ezúttal a közlekedés és a szállítás helyzete, gondjai, ezen belül a MÁV és a Sorsod Volán mun­kája, tevékenységének elemzése az olvasók, azaz az utazóközönség szemszögéből nézve, örömmel vettük tudomásul, hogy felhívásunk nagy érdeklődést keltett, sok levelet, ezekben számtalan kérdést kaptunk. A fórumot június 9-én, hétfőn délelőtt rendeztük meg, s erre meghívtuk Hernádi Istvánt, a MÁV Miskolci igazgatóságának vezetőjét, Küblik Ferencet, a Borsod Volán Vállalat személyforgalmi és kereskedelmi osztályvezetőjét és Kárpáti An­dort, a Borsod Volán menetrendi csoportve­zetőjét. A néhány perc híján háromórás be­szélgetés az olvasók és a közlekedési szak­emberek között természetesen nem adható vissza teljes egészében, a legfontosabb kér­déseket és válaszokat az alábbiakban kö­zöljük. (Itt kell megjegyezni, hogy bár fel­hívásunkban közöltük, miszerint a fórumon a helyi közlekedésről ezúttal nem lesz szó, mégis érkeztek kérdések az MKV illetékesei­hez is. Ezeket továbbítjuk majd, s egy külön cikkben, illetve levélben olvasóink kérdéseik­re választ kapnak.) A könnyebb áttekinthe­tőség érdekében úgy csoportosítottuk a kér­déseket, hogy a MÁV-igazgatóság vezetőjé­től, illetve a Sorsod Volán vezetőitől kapott válaszokat egymás után közöljük. Azoknak az olvasóknak a kérdéseit, okik személyesen nem tudtak megjelenni a fórumon, munka­társunk ismertette a vendégekkel. MÁV: Kihasználtság, kedvezmények, közlekedésbiztonság Még egyszer a bodrogközi és hegyközi vasútról Gyimesi István (Miskolc) egész kérdéscsokrot nyúj­tott át Hernádi Istvánnak. Néhezményezte, hogy egyet­len |Miskolcról induló gyorsvonat sem áll meg Gödöllőn. Az új menet­rendből hiányolta a <Buda­pestről a késő esti órák­ban induló vonatokat, kér­dezte. miért nincs belföldi forgalomban hálókocsi köz­lekedtetve, mint régen. Fö­lösleges pénzkidobásként értékelte a nosztalgiavona­tok indítását, árukapcso­lásnak vélte a kötelező helyjegy váltását az ex- presszvonatokra (miután a reggel 6 órai gyorsvonatot megszüntettékj. és szóvá Gyimesi István tette a vonatok és állomá­sok nem megfelelő tiszta­ságát. Hernádi István: Miskolc­ról olyan kevesen utaznak Gödöllőre, hogy emiatt nincs értelme gyorsvonatot megállítani a városban. Különben is olyan jó a köz­lekedés Budapest és Gö­döllő között, hogy egysze­rűbb bemenni a fővárosba, s onnan visszajönni, mint mondjuk Hatvanban le- szállni, s innen tovább utazni Gödöllőre személy- vonattal._ A MÁV örül annak, hogy megszűntek a késő esti, éjszakai személyszál­lító vonatok,' a nemzetközi járatok kivételével. Ezek kihasználtsága nagyon ala­csony volt. S mert meg­szűntek, ezért nincs értel­me a hálókocsik közleked­tetésének sem. Különben nem is lehet vásárolni a KGST-n belül hálókocsi­kat. Kísérletképp a Dunán­túlon néhány postavonat­hoz kapcsoltak ilyen ko­csit, de ezek is majdnem üresen járnak. Az kétség­telen, hogy csökkent a gyorsvonatok szama Mis­kolc és Budapest között, de még így is e két várost köti össze a legtöbb vonat az országban. A megszün­tetéseket az alacsony ki­használtság indokolta. Azt hiszem, az utasokat elké­nyeztettük. Volt olyan óra, amelyben két-három vonat is indult a fővárosba, il­letve Miskolcra. Véleményem szerint a kötelező helyjegyváltás nem nevezhető árukapcso­lásnak, hiszen az utasok kényelmét szolgálja, talán megér 42 forintot, hogy ké­nyelmesen, ülve utazhas­sanak. A nosztalgiavonatok elsősorban idegenforgalmi céllal indulnak. A régi vonatok felújítása műsza­kilag és anyagilag is sok gondot okoz a MÁV-nak, például az Erzsébet ki­rályné szalonkocsijának korhű helyreállítása mil­liós nagyságrendű. A vo­natok, állomások tisztasága nemcsak vasúti probléma. A tisztasággal a városok­ban is baj van. Ez fegye­lem kérdése. Lakonikusan ez a helyzet: a MÁV ta­karít, az utas szemetel. Je­lenleg évente 20—30 mil­lió forintot fordítunk csak takarításra. Ennél többet nem áll módunkban erre költeni. Dr. Kéri Gerzson (Mis­kolc). Az egyes állomáso­kon gyakran a pénztáros hangulatától függ, hogy személypoggyászként, vagy expresszáruként veszik-e fel az utas csomagjait. Ho­gyan léhetséges ez? Hernádi István: A díj­szabásban rögzítve van, hogy például gyermekko­csit és kerékpárt, személy­poggyászként kell felvenni azokra a vonatokra, ame­lyeken közlekedik pogy- gyászkocsi. Kár, hogy az olvasó nem közli esetének pontos dátumát, hogy a szabálytalanul eljárt dol­gozóinkat felelősségre von­hassuk. Tapolcai Károly (Kazinc- ' barcika): A darabáru-fel­adás rendje tíz éve meg­változott. Most 9—14 nap alatt gyűjtik be a darab­árut, s újabb 10—12 nap telik el, míg megérkezik a célállomásra, ötven évvel ezelőtt nem húsz, hanem négy-öt napra volt szükség ehhez. Hernádi István: Ezek az időadatok nem valósak. Ma is 4—5 nap alatt továbbít­juk a darabárut. A körze­tesítés miatt néhány he­lyen nőtt ez az idő, de ál­talában nem jellemző. Az olvasó panasza egyedi eset lehet. Az őszi szállítási csúcs idején egy-két nap­pal nőhet a szállítás ide­je, de újabb gépkocsik be­állításával a közeljövőben még gyorsulni is fog a da­rabáruk begyűjtése. Korányi Etelka (Mezőkö­vesd) : A mezőkövesdi nagyál lomé'.■mi nlyan ala­Korányi Etelim csony a peron, hogy a fel- és leszállás . ibalesetveszé­lyes, még férfiaknak és fia­taloknak is nehéz felka­paszkodni a vonatokra. Mi­ért közlekedtetnek olyan kocsikat, \amelyeknek kife­lé nyílik az ajtaja, s még kapaszkodójuk sincs? Hernádi István: Valóban sok állomáson nem megfe­lelő a peronmagasság. Egy magas peron építése 3—3,5 millió forintba kerül. NaJ gyobb állomáson, ahol több vágány van, ez az összeg szorzandó a vágányok szá­mával. Folyamatosan épí­tünk magas peronokat, így Mezőkövesden is elkészül majd a VII. ötéves tervben. Addig is a jegyvizsgálók kötelessége az utasok se­gítése a le- és felszállás­nál. A kifelé nviló ajtajú Murányi Teri XZF2E01 Akik a kérdésekre válaszoltak: Hernádi István, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezető­je, Küblik Ferenc, a Borsod Volán személyforgalmi és kereskedelmi osztályvezetője és Kárpáti Andor, a Borsod Volán menetrendi csoportvezetője. kocsikat azért vásároltuk meg, mert :a távlati .elkép­zelések szerint ezeket majd a mozdonyvezetők nyitják és zárják egy gombnyo­mással, mint a metrónál. Az utas nem tudja majd kinyitni az ajtót, lehetet­lenné válik a menet közbe­ni fel- és leugrálás, ami oly sok halálos balesetet okozott már. Murányi Teri (Mezőkö­vesd) : Miért nincs ivóvíz a vonatokon? Időseknek, gyermekeknek például gyógyszer szedéséhez na­gyon fontos lenne. Hernádi István:' Nyáron minden vonaton van víz, de nem ivóvíz. Ez a vilá­gon sehol sincs így. A szü­lő vigyen magával vizet, vagy teát, ha gyermekkel utazik, ez igazán nem a MÁV feladata. Gönczi Bálint (Miskolc): Érdemesebb volna Mályi- ban megállót létesíteni a kistokaji helyett, hiszen Mályiba sokkal többen utaznak. Hernádi István: A mályi és a kistokaji állomás kö­zött mindössze 600 méter a távolság. A mályi tanács felvetette egy feltételes megálló létesítésének gon­dolatát. Döntés még nincs, ehhez a megyei tanács ha­tározata szükséges. Min­denesetre egy egyszerű táblás megálló létesítése (peronépítés, kerítés, vilá­gítás, a sínek távolabb he­lyezése egymástól stb.) kö­rülbelül 20 millió forintba kerül. Az viszont biztos, hogy a kistokaji állomást nem szüntetjük meg. Barna László (Encs): örülünk, hogy a krakkói gyors megáll városunkban, s így átszállás nélkül utaz­hatunk Budapestre. De mi­ért nem áll meg ez a vo­nat visszafelé is? Hernádi István: Mert an­nak idején ezt nem kér­ték. Elvileg nincs akadá­lya, hogy a következő me­netrendi időszaktól megáll­jon, de ehhez a határőr­ség és a vámőrség hozzá­járulása is szükséges, mert gyakran már Miskolc után megkezdik ezen a vonaton az útlevélr és vámvizsgá­latot. Ha ezek a szervek beleegyeznek, nincs aka­dálya, hogy megálljon a vonat Encsen. Csajka István (Miskolc), kedves olvasónk több ol­dalas, valóságos tanul­mányt olvasott föl kérdé­sével kapcsolatban. Ezt bő­vebben ismertetni nem áll módunkban. Lényege a kö­vetkező: évek tapasztalatai bizonyították, hogy elhibá­zott döntés volt a bodrog­közi és a hegyközi vasút felszámolása. Az áru- és személyszállítás megszün­tetése óta a térségben a szállítási költségek jelentő­sen megemelkedtek, mely­nek kárát a lakosság, az üzemek, a termelőszövet­kezetek viselik. A témával már több ízben foglalko­zott a sátoraljaújhelyi Csajka István NEB is, s megállapításai hasonlóképpen kedvezőtle­nek. Hernádi István: Annak idején, amikor 1968-ban a gazdaságtalan vasútvona­lak megszüntetését tár­gyalta az Országgyűlés, egé­szen mások voltak a gaz­dasági körülmények az or­szágban, de a világon is. Akkor sok és olcsó volt az olaj, azt hihették, hogy a közúti forgalom olcsóbban megoldja a szállítást. A gazdasági számítások azt bizonyították, hogy jogos megszüntetni ezeket a vo­nalakat. A térség lakossá­ga ellenezte a vasútvonal felszámolását, bár Sátoral­jaújhelyen kétarcú volt a lakosság reagálása. Volt, aki azt akarta, hogy meg­maradjon, mások azt akar­ták, hogy tűnjön el a vá­ros főutcájáról a vasút. A megye is beleegyezett a döntés végrehajtásába. Vé­gül is 1980. december Sí­ével megszűnt a kisvasút. Annyira, hogy még a nyomvonalát is felszámol­ták. A megszüntetés mel­lett közutakat építettek, s beindultak az autóbuszjára­tok. Sátoraljaújhely és Sá­rospatak között pedig van rendes nyomtávú vonat. Kétségtelen, hogy a Hegyköz népe foggal-kö­römmel verekedett a kis­vasútért, még megszünte­tése után is. Az is igaz, hogy a többi ilyen kisvas­úihoz képest ez korszerű­nek volt mondható. Az egészen biztos, hogy a mai helyzetünkben mar más lenne a döntés, de ezt megváltoztatni, visszacsi­nálni nem lehet. De némi változásra azért lehet szá­mítani. A sátoraljaújhelyi tanács ülésén javasolták a pálháza—kőkapui vonal rendbehozatalát, főleg ide­genforgalmi céllal. Kon­cepcióterv is készül egy Sátoraljaújhely—Pálháza közötti normál nyomtávú vasút építésére. Ez 200 millió forintba kerülne, ha a-régi nyomvonalat lehet­ne használni, de ezt már beépítették. így még többe kerül majd. Ez az eset is bizonyítja, hogy az ilyen döntéseknél jobban figyelni kellene a távlatokra. Az kétségtelen, hogy Észak-Zemplén tele­püléseinek fennmaradása a közlekedési ellátottságtól függ. Van itt olyan falu, ahová naponta egy autó- buszjárat megy, vagy egy sem. Nemcsak a közleke­dés rossz, de az alapellá­tottság helyzete, az élelmi­szer beszerzése, az orvos­hoz jutás is nehéz. Az saj­nos, pedig biztos, hogy er­re nincs pénz, az ezred- , fordulóig ennek a terület­nek nem lesz jobb a köz­lekedése. Küblik Ferenc: Éhhez annyit kell hozzáfűznöm, hogy a Volán azon a te­rületen is biztosítja az alapellátást, nincs olyan te­lepülés, ahová naponta leg­alább egy járat ne men­ne. Észak-Magyarország: En­gedjék meg, hogy néhány kérdést mi is feltegyünk. A MÁV viteldíjai 1982. szeptember 1-től 100 szá­zalékosan emelkedtek. Az utazóközönség egy része nem ismeri, hogyan, mire használják fel ezt a bevé­teli többletet... Hernádi István: Csodál­kozom, hogy ez még eny- nyi idő után is téma. Nos, az talán köztudott, hogy az állam költségvetési hozzá­járulással segítette és segí­ti is a MÁV-ot. De miután a kiegészítést utaskilomé­terre kapjuk, s a kihasz­náltság jelentősen csökkent, így csökkent az árkiegészí­tés is. A tarifaemelés óta a korábbi 1,73 forinttal szemben egy utaskilomé­terre 73 fillér árkiegészí­tést kapunk. Jelenleg ott tartunk, hogy a szükséges pénzösszeg 40 százaléka áll rendelkezésünkre. Ebben a helyzetben a vasút műkö­dőképességének biztosítása is gondot jelent. Eszak-Magyarország: Az áremeléssel egy időben egy sor kedvezmény is meg­szűnt. Néhány azonban megmaradt, sőt azóta egy­két újabb kedvezményt is bevezettek. Terveznek-e a jövőben újabbakat? Hernádi István: A ked­vezmények megvonása nem vasúti, hanem állami dön­tés volt. Ez 25 müliárddal mentesítette a költségve­tést. Az azóta eltelt idő­ben üzletpolitikai megfon­tolások alapján vezettük be a kedvezményeket. A családi, nyugdíjas, nagy­csoportos, kiscsoportos, or­szágos rendezvények (pél­dául vásárok) kedvezmé­nyeitől a forgalom növe­kedését vártuk. Ez nem jött be. Így a továbbiak­ban nem lehet a kedvez­mények újabb formáit be­vezetni. Észak-Magyarország: Az ózdi vasútvonal villamosí­tása éveken át beszédtéma volt. Mostanában keveset hallunk róla. Mit ígérhet­nek, mikorra készül el a beruházás? Hernádi István: A villa­mosítás előtt jó, megbíz­ható pályára van szükség. Ezen a vonalon olyan ál-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom