Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-12 / 110. szám
1986. május 12., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Csernobil. Nem ismertük ezt a nevet. Nem jegyezték a történelemkönyvek, sem az utazási irodák katalógusai. Mégis most erről a településről beszél a világ, ennek a szovjet városkának a neve áll a világsajtó élén. Sajnos. Az ember félti az egészségét, félti az életét. A legősibb ösztöneink mozdulnak meg, amikor olyan elemek, folyamatok közelségét érezzük, melyek titkairól vajmi keveset tudunk, melyek hatásairól csak a legszörnyűbb képzeteink lehetnek. Hirosima óta nincs ember a glóbuszon, akiben ne suhanna végig a féle- lemérzét, ha kimondja: atomsugárzás. Az elmúlt napokban az utcákon, munkahelyeken, villamoson, óvodákban, üzletekben erről lehetett hallani a legtöbbet, erről beszéltek az emberek. Mondták, cserélték a híréket és álhírekel, a megnyugtató és az izgalmat fokozó véleményeket. Az sem mondható, hogy indokolatlanul, érthetetlenül fokozódott a hangulat, hiszen az élet féltése diktálta a kérdéseket, a tétova véleményeket. Keveset tudtunk a dolgok lényegéről, s még most sem mondható el, hogy atomerőmű-szakértővé vált volna az ország, Európa. De hagyjuk is a szakértelmet a tudósokra, a felkészült mérnökökre, orvosokra, akik tudásuk, felelősségük, erkölcsi érzékük, humanitásuk teljes birtokában igyekeztek és igyekeznek nullára csökkenteni a vészhelyzetet. Az átlagember mégis aggódik, hiszen gyermekeket nevel, tervezi a kirándulást, a vasárnapi ebédet, a fürdést a tavakban, a nyári szabadságot. Tervezi és közben ott motoszkál a fejében: ha a saláta, akkor a fű is, ha a tej, akkor a víz is, ha a levegő, akkor a föld is. Nos, mint megtudhattuk a világ különböző országaiban tevékenykedő tudósok nyilatkozataiból, a radioaktivitás mértéke meg sem közelítette az emberi szervezetre káros értéket. Ezt erősítette meg az ENSZ egészség- ügyi szervezetének Koppenhágában lezajlott tanácskozása is. Ám, a veszély múltával is marad egy régóta ismételgetett kérdés: és az atombomba ... a rakéták? Igen, - a nukleáris töltetű fegyverek . . Vajon az azok indilógombján nyugvó kezekben nem keletkezik egyszer „üzemzavar"? Vajon mindig megmarad a fenyegetés, a másik fél stresszben, félelemben tartásának eszközéül ez a rettenetes nukleáris arzenál? Egyáltalán, meddig és főleg miért van szüksége a világnak erre a stronciumos íenyegetősdire? Miért kellenek a rakéták, a szárnyakkal felszerelt halálgépek? Kérdés volt ez már a ’60-as években is, amikor ezeket a modern gyi- lok-madarakat még a levegőben próbálták ki, és a belőlük keletkezett nukleáris felhő nagyobb mértékben fertőzte a világ légburkát, mint a Csernobilben elszabadult radioaktivitás. Az átlagember ezeket a kérdéseket is felteszi. Az emberek tiltakoznak, kordont fonnak a rakétatele- pek körül, ezrével, tízezrével adják nevüket a petíciók alá. Mert szólni kell, tenni kell! Mert most már különösen nem lehet elbagatellizálni, lekicsinyelni, legyinteni. mondván, hogy a rakéták csak a politika madárijesztői. Valamikor a karddal szemben vértet öltöttek, leeresztették sisakrostélyukat eleink, aztán bunkerokba, pincékbe bújtak a szőnyegbombázások elől... de hol van az a vért, hol van az a bunker, ami az elektronizált nukleáris fegyverek ellen megvéd? És hol van az a határ, ameddig az ember biztonsággal ura marad a szolgálatára, de ellenére is mozgósítható elemeknek? A szovjet politikai vezetés a közelmúltban javasolta: semmisítsék meg a világ teljes nukleáris fegyverkészletét. Csernobil után talán még erősebben hangzik ez a javaslat. Nem lehet eléggé gyakran ismételni. Jó lenne, ha meghallanák, meghallgatnák a világ minden pontján, hiszen ismerjük Hirosima és Nagaszaki sorsát. Reméljük, ránk köszön az a nap, amikor elmondhatjuk, leírhatjuk, hírül adhatjuk: ma semmisítették meg a világ utolsó atombombáját, és akkor sokkal közelebb érezzük majd magunkat a hőn áhított, teljes biztonsághoz, ahhoz a biztonsághoz, ami az atom békés felhasználásának is elengedhetetlen követelménye. Szcndrei Lőrinc Eddig kézzel kellett vágni a táblákhoz a papírszalagot. Ezután már automata vezérli a vágókést. Páricsi Imre és Regecz János szerelők beállítják a pneumatikus szelepeket. Az országban már csak Borsodszirákon Dekoritlemez. Vajon van olyan ember, aki otthon, bútorai között, gépkocsijában, villamoson, autóbuszon ne találkozott volna vele? Aligha. De azt biztos kevesen tudják, hogy hazánkban csak a Borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezetben gyártják ezt a manapság már nélkülözhetetlen burkolólapot. A szövetkezet a több mint harmincéves gyártósort az Északmagyarországi Vegyiművektől vette át, s az első években meglepően jó hatékonysággal gyártotta a különböző színű termékeket. Ám, az igények fokozódnak, mind a jármű-, mind a bútoripar más méretet, s jobb minőséget követelt, így a szövetkezet vezetése sem határozhatott másképpen, mint hogy megpróbálja a lehető leggyorsabban a várakozásoknak megfelelően korszerűsíteni üzemét. A legjárhatóbb útnak, mint ahogy Botya Péter, a szövetkezet elnöke annak idején mondotta, az látszott, hogy egyből, a legmodernebb gyártógépsor megvásárlásával, világszínvonalú terméket kezdjenek gyártani. Sajnos, ezeket a berendezéseket csak Olaszországból lehet beszerezni, s a devizális problémák mellett nagy akadálynak bizonyult, hogy a gépeket nem adták olcsón. Mintegy kileneven- millió forintba kerülne az üzem korszerűsítése, s bizony ennyi pénzzel, hitellel a szövetkezet nem rendelkezik. Mégsem torpantak meg, ennél a már-már leküzdhetetlen nek tűnő akadálynál. Nagy kockázatot vállalva, saját erőikre támaszkodva megkezdték az üzem átépítését, új, nagy teljesítményű gépek tervezését, gyártását. Hogy mekkora feladat ez. azt legjobban azzal lehet érzékeltetni: az itt készülő termékek minőségének exportképesnek kell lenni, de ugyanakkor ára sem lehet sokkal magasabb, mert egyébként a gyárak akkor nem vásárolnák meg. Hudák Attila, a gazdaság ipari főüzemvezetője több társával együtt szerkesztette meg ezeket a célgépeket, amelyek a megrendelő igénye szerint fényes, selyem, matt kivitelben, huszonötféle színű lemezt gyárthatnak. Az okos pneumatikákra alapozott anyagmozgatás növeli a termelékenységet, hiszen szinte teljesen kiküszöböli a fizikai munkát. Kilencvenmillió forint helyett mindössze 15 millióért készül el több szakaszban, a hazai viszonyok között korszerűnek mondható üzem —, hiszen a berendezéseket automatizálták — amely ezután, akár l',5 millió négyzetméter dekoritle- mezt is gyárthat. (A jelenlegi mennyiségnek háromszorosát!) De mivel az alapanyagok egy részét még mindig csak tőkés piacról lehet beszerezni, sajnos áruk még mindig magasabb lesz, mint az ugyancsak exportból érkező késztermék. Hogyan lehetne ezen segíteni? Megrendelésekkel. A hazai ipar támogatásával. Ha a behozott terméket olyan vámokkal sújtanák, amely biztosíthatná, hogy a borsodsziráki dekorit is versenyképes legyen. Mert, ha alacsonyabb áron lehetne eladni, akkor vállalataink sem ragaszkodnának a külföldihez, hiszen a gazdaságosság náluk is kényszer. Az alacsonyabb ár viszont a termelés felfutásának függvénye. Ha elérnének egy bizonyos mennyiséget, akkor jelentősen csökkenthetők lennének a ma még magasnak tűnő termelési költségek. Mindenesetre azzal, hogy korszerűsítették üzemüket, a tőkés deviza kiváltására lehetőség nyílik. De ehhez az is szükségeltetik: a dekorit ne maradjon csak a szí rákiak ügye. — kármán — Fotó: Csákó Gyula Nyolcezer bányászlakás A már korábban megkezdett bányászlakás-építési akció folytatásaként a hetedik ötéves tervben újabb 8000 otthon készül el állami támogatással. öt év alatt 2,6 milliárd forintot kapnak erre a célra a bányavállalatok. A jelentős összeg lehetővé teszi, hogy a bányászok az eddiginél előnyösebb feltételek között jussanak lakáshoz. Az állami támogatás lakásonként a korábbi 100 000-ről 200 000 forintra emelkedett, s ezt az összeget a vállalatok saját erőforrásaikból még kiegészíthetik. Az állami támogatás feltétele, hogy az arra igényt tartó dolgozó 10 évre szóló munkaszerződést kössön a vállalattal. A pénzt ugyanis tíz évre felfüggesztett kölcsön formájában kapják a bányászok, amit a tizedik év után — amennyiben továbbra is a vállalatnál dolgoznak — nem kell visszafizetniük. A napokban ülést tartott Miskolc Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A napirendi pontok között szerepelt többek között a májusi tanácsülés előkészítése, melynek fő témája lesz a középtávú terv teljesítése, s ezen belül a tavalyi költségvetési és fejlesztési feladatok megvalósítása, a tanácsi vállalatok gazdálkodása. A tanácsülés elé terjesztendő anyaggal a vb-iilés kevés kiegészítéssel egyetértett. Szintén elfogadták és testület elé javasolták az építményadóról szóló tanácsrendelet javaslatát. A pénzügyi osztály részéről jelentés hangzott el az elmúlt évi költségvetési és felügyeleti ellenőrzések tapasztalatairól, és tájékoztatták a jelenlévőket az idei tanácsi fejlesztési tervben -előirányzott beruházások áprilisi helyzetéről is. Ezen az ülésén tárgyalta meg továbbá a városi tanács végrehajtó bizottsága a fiatalok lakáshoz jutásának pénzügyi támogatását. Minderről csak annyit, hogy a legutóbbi elbírálás óta 246 pályázat érkezett be, melyből négy pályázónál a helyszíni vizsgálatot még nem végezték el, tizenöt pályázatot pedig különböző hiányosságok miatt el sem az Északterv által legutóbb készített tervkoncepciója megegyezik a város általános rendezési tervével. Lényeges szempont továbbá, hogy az eddigi garázstanulmányok a kisgarázsok melbíráltak. Végül is 134 jelentkezőt 4 millió 285 ezer forint támogatósban részesítenek, 93 kérelmet viszont elutasítanak. Nem kevésbé fontos témaként szerepelt a miskolci garázsok építésének legfrissebb tanulmányterve, a terv felülvizsgálatának jóváhagyása. Mint ismeretes, az utóbbi két évtizedben Miskolcon felfokozódtak a gépjármű-elhelyezési igények. A kezdetben spontán garázstelepítési akciókat időközben felváltották a tanulmánytervek, s lett csak a többszintes parkolóházakat javasolták. Márpedig egy ilyen komplexum létrehozása egy személy- gépkocsi órát is meghaladja. Többszintes nagygarázs tehát csak olyan területen indokolt, ahol más módon már valóban nem lehet az igényeket kielégíteni. (Például a belváros térsége, egyes lakótelepek stb.) Árban sokkal inkább megvalósíthatók az ún. kétszintes parkológarázsok, amelyeken a félig földbe süllyesztett alsó szinten garázsokat, a felsőn parkolókat lehet kialakítani. Ezek városképi hatása előnyös, és jól illeszthetők a környezetbe. A parkológarázs előre gyártott váz- szerkezetből is építhető, kivitelezése pedig gyors és egyszerű. Az NDK-ban már jók az ezzel kapcsolatos tapasztalatok, hazai példaként pedig Debrecent lehet megemlíteni. A tanulmányterv során ismét szó esett a bontásra ítélt garázsok indokairól, valamint arról, hogy a felülvizsgálat során alapelvként szerepelt; a meglévő garózstelepek további terjeszkedését meg kell akadályozni, mert a megnövekedett igényeket a távlatban, ilyenformán összvárosi szinten nem lehet kielégíteni. Pontosan emiatt a telepeken új garázsok építése csak kivételes esetben javasolható, főként a meglévő sorok kiegészítéseként, lezárásaként, s a lakosságot régóta irritáló foghíjak, „szemétgyűjtő és búvóhelyek” rendezéseként. Az Autóklub idei tervei Több mint 20 ezer tagja van a Magyar Autóklub Borsod Megyei Szervezetének, akik igénylik a különféle szolgáltatásokat. Különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg a műszaki szolgáltatások iránt, ezért a klub vezetői ennek bővítésén fáradoznak. Ennek hatására jött létre Mezőcsáton, a korábban megszüntetett műszaki állomás helyettesítésére egy két szerelővel dolgozó miniállomás, amely április elsejétől fogadja az autósokat. A miniállomások egyébként behálózzák megyénk egész területét, és május 1-től fiatal városunkban, Tokajban, valamint Forrón is működik egy. Sátoraljaújhely korábban ellátatlan terület volt az autójavítás szempontjából, ám amióta a régi tűzoltószertárat műhellyé alakították, a környék autótulajdonosai szívesen hozzák ide járművüket. Most már ketten dolgoznak itt, és az Autóklub júliustól a műszaki vizsgáztatás bevezetését tervezi. A közlekedés biztonságának fokozása érdekében Miskolcon az idén is megrendezik a hagyományos fény- szóró-beállító akciót, június 9. és 15. között. Köztudott, hogy a megye- székhelyen kevés helyen vállalják a gépkocsik mosását, tisztítását, közterületen pedig ez tiltott tevékenység. A jövőben a klub miskolci műszaki állomásán a tulajdonos díjmentesen lemoshatja járművéről a rárakódott port, piszkot. A nagy nyomású víz rendelkezésre áll, de szivacsot, sampont és vödröt is adnak a klubtagoknak Már előzetesen is nagy érdeklődés nyilvánul meg az augusztusi Forma—I. autóverseny iránt. A Magyar Autóklub szervezési osztálya több száz jegyet tartott fenn a klubtagok számára. Azt, hogy kik kapják e jegyeket, sorsolással döntik el, amelyet július 25-én rendeznek. Ezen részt vesznek mindazok a klubtagok, akik 1986-ra érvényes tagsági igazolvánnyal rendelkeznek, és azok is, akik június 30-ig belépnek a Magyar Autóklubba. P. Zs. Négyszázezer varrógép az NDK-ból Pénteken, az NDK budapesti kereskedelmi képviseletén ünnepélyesen átadták a hazánkba szállított 400 ezredik NDK gyártmányú háztartási varrógépet. Ezeket a készülékeket a Texima Kombinát wittenbergi gyárában készítik, s a Ferunion Külkereskedelmi Vállalat importálja. Az ünnepélyes átadásnál jelen volt Karl- Heinz Lugenheim, az NDK budapesti nagykövete is. Az NDK-ban készülő háztartási varrógépek egyik legnagyobb vásárlója hazánk. A Ferunion az idén is mintegy 20 ezrét rendel nyolcféle változatban, köztük a gyár legújabb és legkorszerűbb Columba 4500 MP varrógépeit. Magyarországon nem gyártanak háztartási varrógépeket, így a kereskedelemben továbbra is elsősorban az NDK termékei kaphatók.
