Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1986. május 10., szombat A bereki vízpart Az egyik legszebb és leg­eredményesebb bodrogközi horgászvíz a Sárospataktól néhány percnyi járásra le­vő, 31 hektár kiterjedésű, úgynevezett bereki holtág. Ezt a zárt, tiszta vizet a helyi horgászegyesület rendszeresen telepíti, en­nek /köszönhető, hogy mos­tanság szépen kerül ki be­lőle ponty és süllő. Mint minden jó víz mel­lett, a Berekben is soka­sodnak a vízparti horgász­tanyák. Az egyik ilyen, a másik olyan, kinek-kinek pénze, szépérzéke szerint. Ottjártunkkor láttuk, hogy a tulajdonosok többsége igyekszik kívül-belül csi­nosítani tanyáját, beleil­lesztve ily módon a szép­séges vízparti környezet­be; amelyből jelenleg bi­zony kirí néhány kimust­rált vasúti kocsi. Bizonyá­ra nem sokáig, mert ta­pasztaltuk, hogy ezekkel a vasúti kocsikkal is lehet kezdeni valamit, széppé, hangulatossá lehet vará­zsolni, csupáncsak valami­lyen alkalmatos anyaggal, például fával be kell bur­kolni azokat. Persze nem árt, ha tetőszerkezet is ke­rül a kocsira, mert így az­tán pontosan olyan lesz, mint amilyennek egy ba­rátságos horgásztanyának lennie kell. Majher László és felesé­ge is a tanya csinosításá­val foglalkozott. Mint mondták, nem kerül sok pénzbe a kocsi átalakítá­sa, és mindenképpen meg­éri, mert ahogy alakul, szépül a házikó, mindjob­ban érzi magát benne az ember. örvendetesen sokan kö­vetik Majherék példáját. Egynémely látvány ugyan­akkor egyáltalán nem nyer­te meg tetszésünket. Bi­zony, nem tudtunk örülni a néhol látható szemétha­lomnak, az eldobált mű­anyag flakonoknak, tejes­zacskók sokaságának. Mást érdemelne ez a szépséges víz — mondogattuk. És az sem vidított fel, amikor egy horgász megjegyezte: Ugyan, kérem! Nézzenek csak körül más vízparton! Egyáltalán nem vigaszta­ló, hogy a horgásznak iga­za van, mert horgászvize­ink partjáról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy tiszták. Pedig, de elkeserítő látvány az elhagyott, szemetes hor­gászhely, s de jó is lenne, ha a horgászok, a horgász­egyesületek egy kicsit job­ban odafigyelnének a kör­nyezetre, a környezetvéde­lemre. Más. Fákra szögezett, névvel ellátott táblákat is láttunk a Berekben. Eme táblák azt hivatottak je­lezni, hogy a horgászhely foglalt, és annak a horgász­nak, aki a fára szögezte névjegyét, előjoga van, egy másik horgásszal szemben. Ez bizonyára valamiféle helyi specialitás, mert tu­domásunk szerint hazánk­ban szerencsére nincsenek foglalt horgászhelyek. Ez a dolog egyik oldala, a má­sik pedig az, hogy nagyon szomorú látvány a meg­csonkított, megsértett, táb­lákkal ellátott fák sokasá­ga a Berekben. Ez is kör­nyezetvédelem, és érdemes lenne erre is egy kicsit jobban odafigyelni a hor­gászoknak is, és az egye­sület vezetőinek is. íme, egy „foglalt” Horgászhely Csinosodik Majherék tanyája Baliiprádé Bár a balin horgászata rendkívül élvezetes és sportszerű, nálunk nem sok horgász hódol e szenve­délynek. Pedig, aki egyszer megkóstolta a pergető ha­lmozást, többször visszatér az ilyen „balinos” helyek­re. A gyakran ismétlődő rablások egész napos do- bálásra serkentik a hor­gászt, a balinok nem en­gednek szünetet. Bár a bálin élő kishal­lal is megfogható, legered­ményesebb, egyben leg­sportszerűbb horgászata a végólmos-műlegyes per- getés. Minthogy nálunk műlegyes horgászatra — pisztrángozásra — alig van lehetőség, helyes, ha a bá­lin műlégy iránti érdeklő­dését használjuk ki. A na­gyobb példányok viszont a parttól meglehetősen távol vadásznak, s egy piciny súlyú műléggyel alig érhe­tők el, ezért módosítani kell műlegyes módszerün­kön is. Balinra végólmos szerszámmal célszerű hor­gászni, amikor az élőké vé­gére egy 15—20 g-os hal­formájú ólmot kötünk, raj­ta közepes méretű hármas­horoggal. majd feljebb, egymástól mintegy 40 cm- re két nagyobb — világos színű — műlegyet szere­lünk. Ezt az élőkét forgó­kapoccsal csatlakoztatjuk a főzsinórhoz. Közepesen ke­mény, de könnyű bottal, 0,30-as zsinórral ezzel a szerszámmal akár 50—60 métert is tudunk dobni, növelve ezzel fogási esé­lyünket. A balin felszíni ragado­zó, rablásaival, csapkodá­saival elárulja magát. Ha­zánkban a balin 5—7 kilo­grammra is megnő, de az ilyen rekordpéldányok rit­kák, leggyakrabban 1—3 kilós példányokkal találko­zunk a kifolyások közelé­ben, ám ezek is kemény harcosok, fárasztásuk rend­kívül élvezetes. Szezonkez­detkor, amikor sok más nemes halra, de főleg pontyra elég hosszú tila­lom van, érdemes fölke­resni az árterületek kifo- lyócsatorná'it, megismer­kedni ezzel a méltatlanul elfelejtett, kitartóan harco­ló rablóhallal is. Régen elmúlt már az az idő, amikor a horgász, ha bement egy sportboltba, elé tettek két-három botot, vagy orsót és „eszi — nem eszi” alapon abból választ­hatta ki, amit a szegényes kínálatból még tűrhetőnek tartott. Ma inkább a bő­ség zavarával küzdünk, szakboltjaink telve vannak szebbnél szebb, és valljuk be, drágábbnál drágább felszerelésekkel. Horgász legyen a talpán, aki eliga­zodik a rafinált márkane­veken, dönteni tudjon, mi­kor csinál jó vásárt, mi­kor vásárol olyan szerszá­mot, amiben legtöbb örö­me lesz, s várhatóan a leg­tovább szolgálja. Szezonkezdés előtt gyűj­tögetjük zsebpénzünket, hogy kiegészítsük felszere­lésünket. Nemcsak a kez­dő zavarodik meg, amikor azt latolgatja, megvásárol­ja-e az olcsóbb botot, or­sót, de még a veterán hor­gász számára is problémát jelent a nagy választékból a legalkalmasabb kiválasz­tása. Mit tanácsolhatunk? Hor­gászlapban olvassuk, tele­vízióban látjuk, hogy a magyar h orgászcikkgyártó vállalat, a HOKÉV ered­ményesen bővíti külföldi kapcsolatait, s legnagyobb ilyen partnere a Silstar cég, mely nemcsak kész felszereléseket szállít ha­Ez aztán a busa! Az ázsiai vizekben # őshonos növényevő halak szaporításával hazánkban az 1960-as évek­ben kezdett a százhalom­battai Temperáltvizű Hal­gazdaság foglalkozni. Az első 5—6 cm hosszú iva­dékokat 1965 körül helyez­ték ki a magyar vizekbe, s hogy ezek a halak jó életteret találtak tavaink­ban, bizonyítja az alábbi fogás is. Harcsára horgászott ne­héz támolygóvillantóval a Bánhidai Erőmű hűtő ta­ván Juhász Attila buda­pesti horgász. Mint el­mondta, csak ki akarta próbálni új Silstar felsze­relését. A próbp igazán jól sikerült. Félórás dobálás után egyszer csak meg­akadt villantója, s fárasz­tani kezdte a nagy erejű zsákmányt. A hal szokatla­nul harcolt, és csak a part közelében látta meg, hogy nem harcsával, hanem ha­talmas fehér busával van dolga. Barátai segítségével vonszolták partra a 146 centiméter hosszú, 43 kiló 20 dekás busát. A villan­tó hármashorga a hal hát­úszója alá, a hátába akadt. A halászati szakirodalom a növényevők növekedését mintegy 50 kg-os súlyha­tárban határozza meg, ez a zsákmány már erősen kö­zelíti ezt az értéket, és tu­domásunk szerint nem csu­pán hazánkban, de Euró­pában sem fogtak még ilyen, vagy ennél nagyobb növényevő halat. Mint a horgász mondja, ezen a napon fogott még egy csaknem hasonló mé­retű busát, de azt vissza­dobta, minthogy a horgász­rend szerint naponta csak 5 kilogramm vegyeshal fogható, a busa pedig a vegyeshalak kategóriájába tartozik. Mindenesetre az új Sil- star-bot és a 0,40-es zsinór jól vizsgázott. Megyénk horgászvizeiben is szép számban jár a busa. Ér­demes próbálkozni horgá­szatával. ÉL botot válasszunk? A Silstar-orsókat már ha­zánkban szerelik össze. zánkba, hanem egyes or­sóit, botjait már nálunk szerelik össze. Ennek kö­vetkezménye, hogy a Sil­star áruk lényegesen ol­csóbban vásárolhatók, mint a teljesen azonos —, de más márkanéven kínált ter­mékek. Tovább csökkenti ezeknek a felszereléseknek árát az is, hogy a jó koope­ráció eredményeként, azo­kért nem valutával fize­tünk, hanem a nálunk nagy sorozatban gyártott hor­gászcikkekkel — elsősor­ban úszókkal — egyenlít­jük ki a behozatalt. De a Az oldalt összeállította: Szarvas Dezső és Bodó István Silstar-oknak van másik előnye is. Minthogy össze­szerelésük hazánkban tör­ténik, szervizelésük vagy alkatrész-utánpótlásuk is megoldott. Ki nem bosszankodott már amiatt, hogy egy orsórugó törése, egy fék csavar el­vesztése, elpattanása miatt a felszerelést ki kellett vonnia a forgalomból, mert nem kapott a javításhoz alkatrészt. Ügy járt, mint a méregdrágán vásárolt ja­pán vagy amerikai kép­magnóval vagy televízió­val, hiába futkosott egy parányi alkatrész után, a berendezés csak üzemkép­telen maradt. Minthogy a Silstar-áruk nagy tömeg­ben kaphatók boltjainkban, néhány forintért beszerez­hetjük a szükséges pótal­katrészeket. A nagyobb ja­vításokat — sajnos, egye­lőre csak a fővárosban —• a HOKÉV szervizszolgála­ta végzi el. A Silstar áruk ma a vi­lágszínvonalat képviselik hazánkban, így tehát vi­szonylagos olcsóságuk mel­lett az előbb felsorolt elő­nyök is mellette szólnak, nyugodtan vihetjük ki a vizek partjára, sokáig szol­gálják szép kedvtelésün­ket. ,Fotó: Laczo József

Next

/
Oldalképek
Tartalom