Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-08 / 107. szám
1986. május 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Válasz olvasói levelekre Lapunk március 19-1 számában jelent meg az „Állástalanul — tanácstalanul” című írás, amelyre néhány ugyancsak meglepő véleményt tartalmazó levél érkezett. Olvasóink emlékezetébe idézve: a riport Nagy Mária tarcali tanárnő, s családja esetéről szólt. A fiúról, akinek nem tetszett a többször megváltoztatott bérleti szerződés, s ezért visszaadta a termelőszövetkezetnek a tehergépkocsit, s aki pár hét múlva megkapta felmondását. A menyről, aki nem tud a közös gazdaságban adminisztrátorként elhelyezkedni, mert más vesznek fel helyette. Végül a tanárnőről, akit személyes okokra hivatkozva a tanácselnök nem jelölt a művelődési ház igazgatói (másodállásban betölthető) állására. Egyszóval, a kétgyermekes, nehéz helyzetbe került családról. Gondoltuk, hogy ellentétes érzelmeket vált majd ki az írás, de olyan levelekre nem számítottunk, amilyeneket kaptunk. De talán kezdjük el... * Akár az „inkognitóban" jeligét 4s adhatnánk annak a levelezőlapnak, amelynek kezdőmondata meglehetősen éles stílusban kér a családnak jogorvoslást. Idézünk belőle: „Ilyen kegyetlenül csak Hitler tudott bánni az emberekkel. Minden intézkedésükkel (a tsz, falu vezetői — szerk. megjegyzése) a családot akarják megaláztatok A két gyerek megutálja ezt a nagyon jó rendszert, mert az aljas emberek mindent elkövetnek, hogy a nemzetet meggyalázzák. (A fogalmazás eredetisége ellenére hadd kérdezzük meg, mindezeket komolyan gondolja?) Levélírónk még kitér arra, hogy a múltbeli és jelenlegi vezetőknek milyen beosztást adna, de inkább ne soroljuk fel. Indokai csak arról győznek meg, hogy utolsó mondata alá, nem véletlenül felejtette odaírni a nevét... * Március 20-án keltezte levelét a Hernádnémetiben élő «íiss Tivadar. „A cikke bevezetőjében azt írta, hogy egyedülálló esettel kerültek szembe. Az biztos, hasonlót csak az idősebb emberektől hallottam, akik elmondták, hogy ilyet csak a nagyságos úr tehetett meg cselédjével.” A továbbiakban beszámolt, hogy ők is szorult helyzetben vannak, állásukból immáron hetedik hónapja felfüggesztették őket — minden indoklás nélkül — egyetlen gyermekük 2800 forintos fizetéséből élnek. Panaszával kapcsolatban a közeli napokban felkeressük Önöket, s a termelő- szövetkezet vezetőit, és reménykedünk, hogy megnyugtatóan zárul tényleg furcsának tűnő ügyük. * Lenrnvárosból Orbán László (Kilián köz 3.) írta meg az újságíróra egyáltalán nem hízelgő véleményét. Idézzünk ebből a levélből is: „A cikk nagy olvasótábor elé tárt hiánya, hogy Magyarországon, a szocializmus építésének 41. esztendejében nincs és nem is lehet olyan felfogás, hogy íoglalkozásnélküliség. Aki lantot penget (köszönjük! — a szerk.), köteles az alapvető emberi jogokra hivatkozni. Külön kéne választani a személyeskedést a munkához való hozzáértéstől. A gyermeket nevelő anyát azonkívül, hogy családi áldozatot vállal, még munkahelyéről is kiebru- dalják. Mindenkinek joga van a végzettségének megfelelő munkához. Önkény és büntető kényszerítés az alulfoglalkoztatás. Becsületesen dolgozó emberekről van szó, akik valami folytán, talán önhibájukon kívül, nézeteltérésbe keveredtek, ezért a HATALOM BETART! Van a családnak elég baja, minek őket hibáztatni? Megkockáztatom: a cikk dolgozóellenes. Kevés ember bír gumiderékkal, a dolgozók többsége gerinces. Szerintem elég egész nap dolgozni, s nem még azt is nyilvántartani, hogy a FŐNŐK melyik oldaláról kíván levegőt venni. Annyit elért a cikk, hogy igazságérzetemet sújtja. Mérgemben el is dobtam." * Március 23-án adta postára levelét Tudja Béla nyugdíjas tanár. Fájlalja, hogy az utóbbi években a községből eltávoztak — nyugdíjba mentek — a hajtómotort jelentő emberek, akik Tárcái életét különböző programokkal, rendezvényekkel, társadalmi akciókkal színesíteni tudták. „Utánpótlás pedig nem álcád — írja, majd így folytatja: — Vagy ha akadt volna, akkor eltanácsolják, enyhén szólva furcsa, hogy egy tanári oklevéllel rendelkező pedagógusnak nincs meg a kellő végzettsége egy művelődési ház vezetéséhez, ugyanakkor égy érettségivel rendelkező leánykának viszont van!!!" Minden baj okának azt tartja, hogy nincs bennszülött ember a vezető poszton. A tsz az állami kölcsönökből ugyan fellendült, de ez a látszólagos fejlődés kinek volt jó? Nem a tarcali népnek, s nem azoknak a fiatal szakembereknek, akik ideköltöztek, házat . építettek, majd egy napon hoppon maradtak, amikor kézbe vehették a felmondó levelet. Az idegenből jött vezetők pár éves munkájának legalább negyven-öt- ven évig fogja inni a levét a község lakossága, s több tucat milliós mérleghiány után csak reménykedni lehet abban, hogy a nagyüzem egyszer, valamikor helyre jön. * Nem hiszem, hogy kellene különösebben magyarázni ezeket a leveleket. Olvasóink bizonyos fokig érthető elfogultsággal a család mellé álltak. A munkanélküliség, ráadásul, ha két gyerek nyögi az átkát, nemcsak fájó, hanem bántó, szívet szorító tudat. Amikor a tanárnő fia annak idején állást cserélt, a család erejét meghaladó anyagi áldozatot is vállalt —, fizetnie kellett a bérelhető járműért —, mert bízott az akkori vezetők A Lenin Kohászati Művek energia-gyárrészlegének KISZ-bizottsága április 1-jé- vel Energia napok ’86 címmel hirdette meg közel másfél hónapos rendezvénysorozatát. A rendkívül eseménydús és színes programokkal tarkított rendezvények sorában úgynevezett ötletnapokra is sor kerül. A gyár dolgozói április 14. és 18. között pályázhattak energiamegtakarítás és energiafelhasználás csökkentése témakörökben. A döntőre, melyen szakmai zsűri bírálta el a beérkezett ötleteket, április 29-én került sor. Fodor Zoltán, a szervezőbizottság vezetője a napokban arról számolt be, hogy a felhívást örömmel fogadták a dolgozók, a kihelyezett gyűjtőládákba őszígéretében. Nos, csalódnia kellett. A többszöri szerződésmódosítások megcsap- pantották jövedelmét, úgy érezte, bérleti formában tovább nem tudja üzemeltetni gépkocsiját. Felelős ezért a szövetkezet új vezetése? Ezt a kérdést is fel kell tenni, hogy egyértelmű megvilágításba helyezzük az ügyet. A válasz pedig az, hogy nem. A szövetkezet nehéz helyzetbe került, ami annyit jelent, hogy sok megbízást visszavontak tőlük. A jelenlegi gépkocsiállomány a lecsökkent feladatokhoz nagy. De mégsem azokat a teherautókat adták el, amelyeket bérleti szerződésben üzemeltetnek, hanem a szövetkezet járműveit. Az is igaz, hogy többször, s elsősorban az üzemeltető kárára módosították a bérleteket. Ezt elsősorban a szövetkezet érdeke diktálta, másodsorban az adórendszer is kedvezőtlenül változott. A gépkocsivezetők többsége ezt megértette, s ha nem is szívesen, de aláírta az új szerződést. Szikora János nem! Tehát szó sincs arról, hogy kényszerítették volna gépkocsijának leadására, önszántából határozott így. De a munkát nem vonta meg sem tőle, sem feleségétől a szövetkezet. Mindketten kaphattak volna megfelelő fizetségű állást, ha azt elvállalják. Válaszul leninvárosi olvasónknak: itt szó sincs alulfog- lalkoztatottságról. A férfinak a gazdaság más ágazatában, végzettségének megfelelő szakmát, munkát ajánlottak fel. A feleség esetében pedig nem hisszük, hogy az érettségi, s pár hónapos iskola csak adminisztrátori állás betöltéséhez ad kellő alapot, ezen „alul” már nem lehet adni... A szövetkezet varrodájában, s más részlegeiben igen sok asszony dolgozik hasonló végzettséggel. Törvényeink nemcsak a munkást védik, hanem a munkát is. És a család két felnőtt tagja a környéken bármikor elhelyezkedhetne, hiszen nem egy munkahely van, ahol állást hirdetnek. Ha vállalják, hogy akár ideiglenesen is elhelyezkednek, nem kerültek volna ilyen nehéz helyzetbe. Természetesen egészen más ügy a tanárnő esete, mert a személyes indok alapján történt elutasítás meglehetősen furcsa dolog egy tanácselnök szájából. Talán érdemesebb azt vizsgálni, hogy a művelődési ház igazgatói állásának betöltésére egy érettségizett leány, avagy évtizedes tanári tapasztalattal rendelkező, diplomás tanárnő alkalmasabb-e? Ennek eldöntéséhez talán elég arra a két ember közötti kapcsolatra utalnunk, amely sajnos, oda vezetett, hogy a tanácselnök, s a tanárnő még az utcán is nagy ívben kikerülik egymást. Visszatérve az olvasói állásfoglalásokra : egyértelműen le kell szögezni: Szikora János és felesége nem a szövetkezeti, avagy tanácsi vezetők „önkényes- kedése” miatt került ebbe a helyzetbe. Éppen a családért érzett felelősség indokolta volna, hogy a felajánlott állásokat, ha ideiglenesen is, de elfogadják. Megfelelő munkahelyet akkor is lehet keresni, sőt találni is, ha az ember nem várja a sült galambot, hanem álláskeresés közben is ténylegesen dolgozik. Kármán István szesen 77 pályázat érkezett, melyből a zsűri 45 újítási ötletet tartott érdemesnek a döntőben való részvételre. Ebből a szóbeli meghallgatás után 24 pályamunkát díjaztak, öt javaslatot pedig a jövőben újításként is bevezetnek a kohászatban. Az új üzemcsarnok az év végére már benépesül Fotó: Csákó Gyula Az elmúlt öt esztendőben átlagon felüli eredményeket ért el az Autóvillamossági Felszerelések Gyára, amelynek egyetlen gyáregysége Mezőkövesden működik. A budapesti törzsgyáron kívül természetesen a mezőkövesdi üzemnek is döntő érdeme van abban, hogy a termelés dinamikusan fejlődött a tervidőszakban. A több terméken s az export erőteljes növekedésén kívül sokat mond a jövedelmezőség jó irányú alakulása is. amely az 1980. évi 23 százalékról a VI. ötéves terv végére 53 százalékra emelkedett. A vállalat, s benne a kövesd i gyáregység termelési sikerei átgondolt, következetes, a népgazdasági célkitűzésekkel összhangban álló, a piac igényeihez alkalmazkodó, hatékony munka eredménye. A különböző licenc- és know-how-vásárlással, s természetesen saját fejlesztéssel, továbbá az élvonalba tartozó technikát megtestesítő rekonstrukciókkal a VI. ötéves terv elejére a vállalatnál és a gyáregységben létrejöttek a korszerű termékek korszerű módon való gyártásának feltételei. A gazdaságos és nagy sorozatban történő gyártás mellett a hagyományos termékeket egyre növekvő mértékben váltották fel az újabbnál újabb gyártmánytípusok, míg az elavult, korszerűtlen termékek előállítását évről évre csökkentették. Az így létrehozott termékszerkezet révén a tervidőszak végére az Autóvill stratégiai termékeinek részaránya a korábbi 49 százalékról 82 százalékra emelkedett, fgy a termelés döntő hányadát jelentő két fő gyártmánycsaládnál, az indítómotoroknál és a váltakozó áramú generátoroknál az új típusok aránya jelentősen megnőtt és a következő években ifiár teljesen helyettesítik a régieket. Külön fejezetet érdemel az Autóvill exporttevékenysége is. A dollár elszámolású kivitelnek a zömét a Bosch-licenc alapján gyártott termékek teszik ki, jóllehet, időnként lehetőség nyílik egyes hagyományos termékek eladására is, főként a fejlődő országokban. Az e téren elért eredmény súlyát növeli, hogy viszonylag kis értékű kapcsolókat, motorokat kell értékesíteni igen sok piacon, ennek ellenére az eladás arányát éppen a fejlett országokban tudta fokozni a vállalat. Tavaly például, mintegy 100 millió forint értékű tőkés exportból 75 millió forintot érő áru a fejlett országokba irányult. A vállalat szocialista exportját az államközi szerződésekben meghatározott kötelezettségek szerint teljesíti. Ennek keretében az NDK- val több mint 20 éve megkötött gyártmány- és gyártásszakosítás alapján a haszonjármű- és mezőgazdasági gépgyártás autóvillamossági termékigényét szakosodott gyártmányokkal elégítik ki. A szocialista export jelentős hányada, a járműexport pótalkatrész-ellátását biztosítja az Autóvill a különböző KGST-piacokon. A belföldi szállítmányok csaknem 70 százalékát a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár kapja, míg a belföldi haszonjármű és mezőgazda- sági gépek pótalkatrész-igényét az Autókeren keresztül a mindenkori keresletnek megfelelően elégítik ki. A fentiekhez egy megjegyzést fűzünk csupán. Nevezetesen: a gondoktól mentes értékesítést tulajdonképpen az tette lehetővé, hogy idejében hozzáfogtak a gyártmányok fejlesztéséhez, s a termelésüket gazdaságosan és a kívánt minőségben oldották meg. A nagyarányú technológiai rekonstrukció, számos nagy termelékenységű, a mai technikai színvonalnak megfelelő gép, berendezés munkába állítása, a termelés- és a munkaszervezés állandó korszerűsítése azzal az eredménynyel járt, hogy a termelékenység évenként több mint tíz százalékkal növekedett, az egy dolgozóra jutó termelési érték meghaladja az 1,1 millió forintot, a vállalat jövedelemtermelő képessége is jóval felülmúlja a gépipari átlagot. A mezőkövesdi gyáregység számára nagy jelentőségű volt az a korábbi elhatározás, hogy a tervidőszakban fel kell számolni a két telephelyen történő termelést. Az új gyár építése, illetve a már folyamatban lévő beruházás több lépcsőben valósul meg. Ez tulajdonképpen magában foglalja az alap- anyagraktár bővítését, a szereidé üzemrész és a félkészraktár új helyre történő telepítését, a galvanizáló műhely kiköltöztetését, valamint a szociális-üzemviteli épület bővítését. Az építés, illetve szerelés alatt álló sok ezer négyzetméteres üzemcsarnokot a Mezőkövesdi Építőipari Szövetkezet a tervek szerint még ebben az évben átadja az üzemeltetőknek. S minden feltétel megvan arra, hogy a most még a régi telephelyen működő néhány termelőegység legkésőbb 1981-ben új épületbe költözzék és felszámolják a régi, korszerűtlen, zsúfolt üzemet. L. L. Kiváló a bükkábrányi termelőszövetkezet (Folytatás az 1. oldalról) hozták azt az árbevételt (70 millió forintot), amely a szövetkezet fejlődéséhez szükséges nyereséget előteremtette. Az elmúlt évben több mint 10 millió forintos jövedelmet mutathatott fel a bükkaljai termelőszövetkezet. Köszönhető mindez a vezetők és a tagok jó egymásra találásának, a munkafegyelem megszilárdulásának, s a hatékony módszerek alkalmazásának. Nem véletlenül gratulált Fejti György az elért eredményekhez, hiszen ahogy mondotta: — Mindenki tudja, megyénkben egyre problémá- sabbá váltak a mezőgazda- sági termelés lehetőségei. A körülmények kétségkívül nehezedtek, szigorodtak a feltételek, de a mai ünnepség is azt bizonyítja, hogy az ésszerűen gazdálkodó, jól számoló termelőszövetkezetben, ahol mindenki egyet akar, az eredmények sem maradnak el. Megyénk mezőgazdasága tavaly nem zárt könnyű évet. Éppen ezért öröm köszönteni egy olyan kollektívát, ahol a szerkezet optimális kialakításával, a piaci szabályozók figyelem- bevételével ilyen nyereséget értek el. A megyei pártbizottság első titkára az elismerő szavak után átadta a MÉM és a TOT kitüntető oklevelét Ku- rucz Miklósnak, a termelő- szövetkezet elnökének, majd a munkában élenjáró dolgozók vehettek ál megérdemelt kitüntetéseket. Bükkábrányiak az ünnepi közgyűlésen ...
