Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

1986. május 1., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Egy munkásnál, a sok közül Az asztalon vázában piros és sárga tulipánok. Mellette, bordó kötésben okmány, raj­ta szintén bordó színű do­bozkában a Munka Érdem­rend bronz fokozata. Aki kapta. Szabó Károly. 43 éves. a Budapesti Kismotor- és Gépgyár Mezőkövesden üze­melő 3. gyáregység dolgozó­ja, egy hátorsós automata Kép kezelője. Csendes, de kissé még hű­vös áprilisi vasárnap délelőtt. Az egyik szobából kihaHat- szik a három gyerek beszél­getése, két leány, egy fiú. A nagyobbik leány az egri gim­názium másodéves tanulója, a fiú a Mezőkövesdi Aszta­los Ktsz. első éves ipari ta­nulója. a legkisebb a bor- sodivánkai általános iskola ötödik osztályába jár. A fe­leség. az édesanya a vasár­napi ebédet főzi. kellemes illatok áramlanak a konyha felöl. Szabó Károly nem bő be­szédű, valahogy nehezen in­dul a riport, talán túl sze­rény, mégis: — Hogy jutott el a kitün­tetésig? Némi szünet, majd: — Talán azzal kezdeném, hogy 1970. február 9-étől dolgozom a Kismotor- és Gépgyár Mezőkövesdi 3. Gyáregységében. Úgynevezett alapító tag vagyok. — Ez volt a kezdet? — Igen. és nem is volt könnyű. Ugyanis a budapesti anyagyárban kellett először egy hathónapos tanfolyamat elvégezni, természetesen gép­kezelőit, azon a bizonyos hatorsós automatán. Talán a legnehezebb az volt, hogy tá­vol voltam a családomtól, úgy jött ki a lépés, hogy az első kislányom születése Pes­ten ért. De hál letelt a hat hónap is. a gépet alaposan megismertem és mi. a tanfo­lyam résztvevői a gépekkel együtt jöttünk vissza Mező­kövesdre. A gépemmel meg­barátkoztam, annál kevésbé azzal, hogy mindennap ke­rékpárral kellett innen Éger- lövőről. ahol lakunk, beka­rikázni Kövesdre. a gyárba. Ez napi 18—20 kilométeres pedálüaposást jelentett. Tud­ja, akikor még nem volt ilyen sűrű a buszjárat, mint ma és saját busza sem volt a gyár­egységünknek. S ez a kerék­pározás télen-nyáron jó há­rom évig tartott. — Végül is kitartott! — Igen. megszoktam, meg­szerettem a gyári kollektí­vát. hiszen olyan rendes, megbízható váltótársam lett. mint Birinyi István, aki saj­nos nemsokára nyugdíjas lesz Azután itt van Sipeki János munkahelyi műveze­tő, aki igyekszik segíteni a munkánkat, nem tűri a laza­ságot. igazságos ember. — Úgy tudom, a gyárban elismerik a jó, lelkiismere­tes. selejlmentes munkáját! — Távol áll tőlem a di­csekvés. de a valóság — ki­váló dolgozó vagyok, meg­kaptam a kiváló munkáért miniszteri kitüntetést és most ezt. Az asztalra mutat Szabó Károly, a piros, sárga tuli­pánok melletti bordó színű okmánytartóra, s a kis do­bozkára. — Gondolom nagyon örül! — Mi tagadás, kissé vá­ratlanul ért, éppen ezért an­nál nagyobb az örömöm. De őszinte szívvel gratuláltak bent a gyárban a munkatár­saim. feletteseim is. no meg a jó ismerőseim, barátok. — Elégedett ember Szabó Károly? — Azt hiszem igen. Elége­dett vagyok a munkahelyem­mel. jó érzés tudni, hogy megbecsülnek. A nemrég, március 28-án kapott Munka Érdemrend szintén az elége­dettségem egyik forrása. S ami talán a legfontosabb, szeret a családom és én is nagyon szeretem őket. értük dolgozom. Szabó Károly 1975-től a mezőkövesdi. Farkas Márton nevét viselő munkásőregység tagja, a kiváló munkásőr jel­vény tulajdonosa. (Holdi) Picasso: Békegalamb Álmainkat és vágyainkat csak így tartjuk megvaló­síthatónak. Szocialista de­mokráciánk kiteljesedése és érdemibbé válása csak ak­kor képzelhető el, ha erő­inket a fenyegetettség, a jövőtől való félelem nem bénítja meg. Mert béké­sebb, biztonságosabb vilá­got akarunk hátrahagyni gyerekeinknek. Egy olyan világot, amelyben minden energiánk, állampolgáraink anyagi, szellemi és morá­lis jólétének emelését szol­gálja. Ez szocialista társa­dalmunk építésének prog­ramja, amely folyamatos harcot jelent annak védel- mezéséért, amit elértünk, -és amit el kívánunk érni. És nem szégyelljük, hogy­ha másoktól tanulunk olyat, ami a szocializmus, mindannyiunk hasznára vá­lik. A magyar közvélemény ezért is követte élénk fi­gyelemmel azSZKP XXVII. kongresszusának munkáját. Bizakodással töltenek el bennünket azok az elkép­zelések, amelyeket a világ­ban felhalmozódott prob­lémák megoldására dolgo­zott ki az SZKP. A fegy­verkezési verseny megfé­kezését célzó javaslatok, és a szocializmus építésében jelentkező óriási feladatok megoldására irányuló ha­tározatok egyaránt élvezik támogatásunkat. Ezerki lencszáznyolcvan- hat nemzetközi békeév ... Az önzetlen ember saját biztonságát a másik ember helyzetének megértése, problémáival való szolida­ritás alapján megteremtett együttműködés keretei kö­zött képzeli el. Ez a szá­lak ezreinek tudatos ki­alakítását feltételezi. Olyan kapcsolatrendszert, amely­ben az együttműködés ki­terjed a politikára, a gaz­daságra, a kultúrára, a tu­dományra, és a humanitá­rius kapcsolatok legszéle­sebb körére. Amelyeknek garanciáit az államok kö­zötti együttműködés ás az emberek, az egyes embe­rek közötti egyre szélesedő és mélyülő kapcsolatok egyaránt jelentik. Olyan szálak ezek, amelyek a helyzet rosszabbodása ide­jén feszülnek, pattognak, néha el-el szakadnak, de amelyeket egyre nehezebb szétszaggatni. Ez tehát az önzetlen, humanista ember elképzelése saját, partne­rei és barátai biztonságá­ról. És így látja ellensége biztonságának megvalósít­hatóságát, mert az a véle­ménye, hogy a másik bi­zonytalansága saját hely­zetét is rontja. Közhelyszámba megy, hogy a tömegkommuniká­ciós eszközök összezsugo- rílollák világunkat. Egykor oly távoli földrészek szom­szédainkká váltak. Része­sei vagyunk messzi orszá­gok szenvedéseinek és örö­meinek egyaránt. Helyi há­. Mi magyarok is így lát­juk a világot! Ügy alakult, hogy dolgaink az utóbbi időben nem mennek job­ban. Sokasodnak gondja­ink, az országé, az egyéné egyaránt. Segít az okok megtalálásában, a megol­dások felkutatásában az. hogy tudjuk: boldogulá­sunk elsősorban tőlünk függ. Ám azt is tudjuk: bárhogyan is álljon össze a ..nagy megoldás", az nem a világtól elszigetelve, hanem azzal együttműköd­ve lehetséges. Ez a nemzet és az egyén programja. Mert életpártiak vagyunk. borúk az egész világ bé­kéjét, biztonságát veszé­lyeztetik. Kölcsönösen füg­günk egymástól, senki nem gondolhatja, hogy elzár­kózhat a világ bajaitól, kö­zömbösen szemlélheti má­sok szerencsétlenségéi. Nem mehet el szó nélkül a mind esztelenebb mérete­ket öltő fegyverkezés, az éhínség, a környezetszeny- nveződés mellett. Á holló fiainak eredményei Posta - hivatali jelleg nélhiil Kociko Antal: A posta jól szolgáltató ágazattá kiván válni. Fotó: Kurucz János A Miskolci Postaigazgató­ságon az idén ismét ünne­peltek. A holló fiai — tava­lyi eredményeik alapján — ebben az évben újra elnyer­ték a „Kiváló Igazgatóság" címet, ugyanúgy, mint 1982- ben. 1984-ben és 1985-ben. Ezenkívül — mint tudósítot­tunk róla — a VI. ötéves tervben nyújtott kiemelkedő teljesítményükért kiérdemel­ték a Magyar Posta elnöke és a Postások Szakszerveze­te által adományozott Kong­resszusi oklevelet. Hasonló eredményeket bármelyik me­gyei vállalat szívesen mon­dana magáénak... A sike­rek hátteréről 1986.. vala­mint a VII. ötéves terv el­képzeléseiről kértünk inter­jút Koczka Antaltól, az igaz­gatóság vezetőjétől. — öt év. öt elismerés. Tá­vol All tölünk az ünnepron­tás szándéka, amikor meg­kérdezzük: mennyire szigo­rúak a Magyar Postánál a munkaverseny követelmé­nyei? „Sorozatuk" ugyanis azt a benyomást keltheti, hogy egykönnyen teljesithe- tők a kiváló cím feltételei. — A szocialista munkaver­seny címeiért összesen húsz postai szervezet versenyez az országban. A verseny érté­kelése, elbírálása többszörö­sen ellenőrzött gazdasági mu­tatókon. számokon alapul. Biztos vagyok benne, hogy az Észak-Magyarország olva­sói elhiszik nekem: a Ma­gyar Posta nincs abban a helyzetben, hogy konkrét teljesítmény és eredmény nélkül jutalmazza dolgozóit, vagy alacsony nívón hatá­rozza meg a mércét. Ered­ményeink álláspontom sze­rint a miskolci igazgatóság majdnem hétezer dolgozójá­nak jól szervezett, átgondolt, következetes és fegyelmezett munkája alapján születtek meg. — Mindezek ellenére vi­szonylag gyakran hallhatunk ingerült szóváltást különösen a nagyobb városi postahiva­talokban. s ugyancsak sokat vitatkoznak a postával a ma­gas. vagy annak tartott te­lefonszámlák miatt. — Nekem van egy régi vesszőparipám. Nagyon sze­retném. ha a posta mellől lekopna, vagy eltűnne a „hi­vatal" szó. Szívesebben ven­ném. ha egységeinket posta- forgalmi üzemnek, vagy pos­taüzemnek neveznénk. A Magyar Posta több éves tö­rekvése már. hogy a hiva­tali jelleget, a hivatuloskodó magatartást, ügyintézői .stí­lust elfelejtesse. Minden dolgozónknak meg kell érte­nie és azonosulnia kell az­zal. hogy a posta elsősorban szolgáltató, jól szolgáltató ágazattá kíván válni, erre akarja átformálni arculatát. El akarjuk érni, hogy min­den ügyfelünk szívesen ve­gye igénybe munkánkat, érezze otthon magát, ha va­lamelyik helyiségünkbe lép. Ezt a célt szolgálta a közön­ségszolgálati tanfolyam, ame­lyet a közelmúltban szerve­zett meg a Magyar Posta központja. A „mosolytanfo­lyamon" az egyik legfonto­sabb tantárgy a viselkedési kultúra elsajátítása volt. Ér­tük dolgozunk, s ha valami­lyen probléma akad, mi se­gíteni akarunk. — Senki sem vonja két­ségbe a kedvező változáso­kat. de úgy érezzük, hogy az ön által lein magatartásfor­ma nem minden postásra jellemző. — Ma még valóban nem mindenkire jellemző. Előfor­dulhat és sajnos, elő is for­dul még figyelmetlenség, tü­relmetlenség, alkalmanként durvaság. De erélyesen tö­rekedünk megszüntetésükre, és úgy érzem — eredménye­sen. Ma már nincsenek a postaforgalmi területen mun­kaerőgondjaink. s a jól dol­gozó munkatársainkat meg­felelően fizethetjük. Tudom, sztereotip fordulat, ám igaz­ságtalan lennék, ha az. eddig elhangzottakhoz, nem tenném hozz.á: postásaink döntő többségével kapcsolatban nincsenek fegyelmi problé­máink. Rengeteg pénzzel fog­lalkozunk. mégis elenyésző a bűncselekmények száma. A jogos panaszok aránya szin­tén csökkenő tendenciát mu­tat. Dolgozóink túlnyomó ré­sze tisztességgel, becsülettel végzi munkáját, ügyfeleink érdekében. — Csak értünk? — Aki jól dolgozik, az. ter­mészetesen a saját és a pos­ta érdekeire is gondol. Ha nagyobb a forgalmunk, ak­kor növekedik a nyeresé­günk. javulnak gazdasági po­zícióink. Engedje meg. hogy néhány adatot elmondjak VI. ötéves tervi eredményeink­ből. Az 5,5 milliárd forintot elérő bevételi tervünket tel­jesítettük. A folyamatosan növekvő árak ellenére sike­rült csökkenteni önköltsé­günket. Az öt év alatt ösz- szesen 916 millió forint nye­reséget értünk el. A beveze­tett új szolgáltatások kedve­ző fogadtatásra találtak. A készpénzgyűjtés, az egység- doboz, a hirdetési levelező­lap árusításának bevezetése, a telephelyi csomagfelvétel, s még sorolhatnám tovább, eredményes, új szolgáltatás­nak bizonyultak. — Imponáló adatok. Vajon hasonlóan szép számokról le­hetne beszélni, ha a posta item emeli meg szolgáltatá­sainak diját? — A munka termelékeny­ségének növekedése mellett a tarifák emelkedése is sze­repet játszott eredményes 'gazdálkodásunkban. Ha nem emeljük az. árakat, akkor — a „begyűrűző" költségek mi­att — veszteségesek leltünk volna. Ami nem használt volna a népgazdaságnak sem. — Ha már megemlítette, maradjunk a telefonnál. Táv­beszélő-hálózatunk minősége különösen a falvakban kri­tikán aluli, az úgynevezett telefonsűrűséget tekintve pe­dig Európában majdnem az utolsók vagyunk. Tudjuk, hogy a korszerűtlen hálózat fejlesztése nem a területi iga zgatóságok elható rozá sá n múlt. Mégis, nem lehetett volna egy kicsit erőszakosab­ban kopogtatni ez ügyben a kormány ná l ? M eglehetöscv ellentmondó sosna k érezzük például, hogy amíg Miskolc­iól közvetlenül tárcsázhatunk egy New York-i számot, ad­dig egy sárospataki hívásra órákat kell várnunk. — Ha csak rajtunk mú­lott volna, mi fejlesztettük volna a legnagyobb odaadás­sal a telefonhálózatot. Igaz­gatóságunk egyébként két kézzel megragadta a legki­sebb lehetőséget is. ha a táv­beszélő-hálózat korszerűsíté­séről volt szó. Egyebek kö­zött ennek is köszönhetjük az elismeréseket. A VI. öt­éves terv kezdetén például nem egészen félmilliárdos beruházási költséggel indul­tunk. amelyet végül 1 milli­árd 352 millió forintra tel­jesítettünk. Mindenre vállal­koztunk. csakhogy korszerű­síthessük, bővíthessük a táv­beszélő-hálózatot. — Például? — Miskolcon, a kőporosi részen terven felül került tető alá egy ezer állomás ka­pacitású konténerközpont. 1984 novemberében lehető­ség nyílt egy másik konté­ner telepítésére. Szigorú tel­tételt szabtak meg számunk­ra : csak akkor kaphatjuk meg, ha még abban az évben üzembe helyezzük. A mun­kát nem egészen egy hónap. 28 nap alatt sikerült befe­jeznünk. Ez országos rekord volt. Budapesten, a ICriszti- na-telcfonközpont építkezé­sén 30 ezer órát dolgoztak igazgatóságunk műszerészei. Munkájuk révén tettünk szert — 30' millió forint ér­tékben — két újabb konté­nerközpontra, amelyeket Sá­toraljaújhelyen várhatóan május elején üzembe állí­tunk. Sikeres tárgyalások után a tanácsokkal közösen korszerűsítettük Nyékládhá- za; Mályi és még kilenc. Miskolc környéki község te­lefonközpontját. s bekapcsol­tuk őket az országos távhí­vószolgálatba. Miskolcon 1984-ben 2000 helyett 5000 új telefont szereltünk fel. A megyei városban épül meg az új regionális távbeszélő- központ. Az új létesítmény a Magyar Posta VII. ötéves tervi legnagyobb beruházá­sa lesz — jellemző adatairól már többször írt a sajtó. — Valóban, s a jelenlegi számok ismeretében úgy tű­nik. hogy a regionális köz­pont üzembe helyezése után a miskolciak telefonigényeit szinte teljes mértékben ki lehet majd elégíteni. Ám ez csak a megyei városra vo­natkozik. Mi lesz a többi te­lepüléssel? — A telefonhálózat fejlesz­tése a Magyar Posta mostani ötéves tervében végre priori­tást, elsődlegességet kap. A régióközpont megépítése nemcsak a miskolciakat, ha­nem a megye többi telepü­léseinek lakóit is szolgálja majd. Az új központon ke­resztül kapcsolódhatnak be ugyanis az országos lávh ívó­hálózatba. Mezőkövesden most folyik a helyi telefon- központ automatizálása, s a VII. ötéves terv idején auto­matizáljuk az edelényi és a szerencsi központot, bővítjük ózdi létesítményünket. Sze­rencsen és Mezőcsáton új pos­tái építünk. Tisztában va­gyok azzal, hogy a megye problémáit a felsorolt fej­lesztésekkel nem oldjuk meg teljes egészében, de úgy ér­zem. hogy a VTI. ötéves terv­ben a távbeszélő-hálózatfej­lesztésében olyan léptekkel haladunk majd. amelyre igazgatóságunk történetében még nem volt példa. Ehhez a különböző vállalatok és a lakosság közreműködésére is szükség lesz. s megragadom az alkalmat, hogy ezen az úton újra a segítségüket kér­jem. Udvardy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom