Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
1986. május 31., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A pártáiét minősége Miskolc és környéke gazdálkodása Gyorsabb és következetesebb munkával A leckét feladták: amennyiben gazdaságunk a következő években nem tudja szerkezetét korszerűsíteni, teljesítményét javítani, akkor reális veszély a cserearányok további romlása, tovább rosszabbodik világgazdasági pozíciónk. Könnyen visszacsúszhatunk a súlyos strukturális problémákkal küszködő, fejlődőnek minősülő országok közé. Persze ez együtt jár a belföldi jövedelmek szűkülésével és újabb társadalmi-politikai feszültségekkel. M indenki számára világos, hogy egy szolgáltatást lehet jól, kevésbé jól, avagy rosszul végezni, egy terméknek műszaki paraméterekkel is pontosan meghatározható minősége van. De lehet-e ezt a fogalmat a pártmunkára, a pártéletre is alkalmazni? Nem valamiféle divat, hogy a pártszervezetek tevékenységével kapcsolatban is egyre gyakrabban annak minőségét emlegetik? Távolról sem divatról, hanem élő, valóságos igényről, követelményről van szó. Ha valahol, akkor a politikai munkában van igazán értelme és értéke a minőség igénylésének, hiszen ez a legbonyolultabb társadalmi tevékenység. Olyan munkáról van szó, amelynek legjellemzőbb vonása, hogy emberi közösségekre irányul, azok társadalmi, gazdasági, politikai és tudati viszonyait érinti, azokat igyekszik befolyásolni. Ez a tevékenység legtöbbször nem direkt módon, hanem közvetve, bonyolult hatásmechanizmuson keresztül érvényesül, és értékelése sem mérhető tisztán a rendezvények, résztvevők, vagy felszólalók számával —, bár ezeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Közelebb jutunk az igazsághoz, ha minőségi oldalról, a végzett munka által kiváltott hatások politikai mérlegelése felől közelítve ítéljük meg a pártmunkát. Több évtizedes tapasztalatok igazolják, hogy a politikai tevékenységnek nemcsak szervezeti keretei, mennyiségi oldalai, hanem sajátos minősége is van. Ez a minőség nagyon sok tényezőtől függ. Hogy csak a legfontosabbakat emlitsük, nagyon szorosan összefügg politikai munkánk felfogásával, például hogyan értelmezzük a párt, benne a helyi pártszervezet szerepét, uralkodásnak vagy szolgálatnak tekintjük azt; összefügg a párttagok elvi- politikai felkészültségével, aktivitásával, kiállásával; elválaszthatatlan attól is, mennyire helyesen tudják kiválasztani azokat a kérdéseket, amelyekkel a párt- szervezet foglalkozik. Az elmúlt évtizedekben kialakult a politikai munkának az a felfogása, stílusa és eszközrendszere, amely eredményesen szolgálta feladataink megoldását. Az élet azonban arról is meggyőz, hogy nincsenek örök időkre adott, minden körülmények között helyes munkaformák. A feltételek változásával a politikai munka iránt is új követelmények alakulnak ki, amelyekhez annak igazodnia kell. Ha ez időben nem történik meg, a politikai munka hatásfoka, minősége egyre érzékelhetőbben romlik. Ezért állandóan vizsgálni kell a párt- szervezeteknek is saját munkájuk hatékonyságát, minőségét. Ez annál is inkább szükséges, mert számos tapasztalat figyelmeztet arra, hogy az alapszervezetek egy részének tevékenysége nincs Alaposan megváltozott a Komárom környéki tanyák és puszták képe, javultak az ott lakó csaknem kétszáz család életkörülményei. A Komáromi Mezőgazdasági Kombinát ugyanis az elmúlt öt évben folyamatosan rendbe tette 17 külső települését. A leromlott állapotú egykori cselédlakásokat lebontották, több mint százat pedig tetemes ráfordítással felújítottak, komfortosítottak. Így ma már egészséges, kényelmes lakásokban élnek azok a pusztai emberek, akiket odaköt a munkájuk. Kicsinosították a tanyák környezetét is. Ehhez a kombinát nagy mennyiségű facsemetét és virágpalántát vásárolt, dolgozói pedig 36 ezer órányi társadalmi munkát végeztek. A bontás miatt elköltözött családok több eléggé érdemi befolyással a helyileg zajló társadalmi folyamatokra. Ennek oka legtöbbször az, hogy munkájukban sok a formális elem, hogy ragaszkodnak korábban eredményes, de a feltételek megváltozása következtében megüresedett, értelmüket, hatásukat vesztett munkaformákhoz, munka- módszerekhez, hogy nem igazították tevékenységüket a megváltozott feltételekhez. Csak szavakban hangoztatták az elmúlt években végbement és jelenleg is zajló olyan folyamatok fontosságát, mint a szocialista demokrácia kibontakozása, ennek során az üzemi, munkahelyi demokrácia fórum- rendszerének, a tömegeknek és szervezeteiknek növekvő szerepe, vagy a vállalati önállóság magasabb foka, az új vállalatirányítási formák jelentősége —, de ezekből önmaguk politikai gyakorlata számára nem vonták le a szükséges következtetéseket. Ezért a pártszervezeteknek többet kell foglalkozniuk saját tevékenységük fejlesztésével, belső életükkel, a politikai, ideológiai és szervező munka kérdéseivel. A pártmunka minősége akkor válik jobbá, ha erősödik a pártszervezetek politikai befolyása, ha a párttagok cselekvő részvételével a párt politikáját helyileg érvényesítve, érdemibb hatással lesznek a társadalmi folyamatokra, ha belső életük demokratizmusával, szervezettségével is követendő és követhető példát adnak környezetüknek. A pártmunka hatékonyságának fejlesztése szükségessé teszi azt is, hogy a helyenként túlzottan rendezvénycentrikus gyakorlat —, a végrehajtásra összpontosító munkastílusnak adja át helyét. A pártmunka nem merülhet ki értekezletek szervezésében, a megoldásra váró kérdések vég nélküli vi- tatgatásában, álláspontok megfogalmazásában, hanem a talán kevésbé látványos, de a nélkülözhetetlen konkrétságot, és operativitást is magában foglaló cselekvésben kell jobban kifejlődnie. Arra törekedjünk, hogy amiben a pártszervezeteknek konkrét tennivalói vannak, ott ne sokszorosan megvitatott, hanem megoldott problémák jelezzék tevékenységüket. A pártélet és a pártmunka magasabb minősége elválaszthatalan attól, hogy mennyire tudjuk ennek legfőbb feltételeit megteremteni. A magasabb követelményeket helyileg a konkrét viszonyoknak megfelelően az egyes párttagok magatartásában, munkájában, pártmegbízatásában, személyre szólóan fogalmazzuk meg. Karoljuk fel a párttagok életre való ötleteit, kezdeményezéseit, vegyük komolyan véleményüket, és reális javaslataikat a mindennapok gyakorlatában lelkiismeretesen érvényesítsük. T. I. mint hárommillió forint lakásvásárlási, illetve -építési kölcsönben részesültek. Hasonló összeget fordítottak a dolgozók szervezett étkeztetésének megoldására. Négy pusztai településen, a komáromi áfésszel közösen ABC-boltot és presszót építettek. A nagyszabású felújitási program a Giczy-pusztai kastély helyreállításával fejeződött be. Itt alakították ki a kombinát szocialista brigádjainak oktatási és művelődési központját, több mint hétmillió forintért. A létesítményt a kollektívák a közelmúltban vették birtokukba. Tervezik a kastélyban, egy agrártörténeti múzeum létrehozását is, amelyhez máris nagyszámú régi mezőgazdasági szerszámot gyűjtöttek össze. Szocialista építőmunkán- kat, a társadalmi fejlődést alapjában véve a tudatosság jellemzi. Ez nagyjából azt (is) jelenti, hogy tudjuk, mit akarunk, és tud juk, hogy céljainkat hogyan, milyen módszerekkel érjük el. De a gazdasági feltételek és követelmények gyors változása szükségképpen hat a politikai intézmények tevékenységére, így a pártmunka tartalmára és módszereire is. Napjainkban már eldőlt a vita: a pártnak fontos szerepe van a gazdaságban. De manapság is nemegyszer vitát vált ki a kérdés: vajon a gazdasági élet fejlődésével lépést tartott-e a pártmun- ka színvonala? Erre a kérdésre nem lehet egyszerűen igennel, vagy nemmel válaszolni. Annyi azonban bizonyos, hogy a gazdasági hatékonyság növelésének szükségessége a pártszervezetektől is korszerűbb módszerek alkalmazását igényli, sőt, követeli. Mindenképpen másképpen, jobban és jó néhány területen többet kell dolgoznunk, de a megyei pártbizottság a közelmúltban tartott ülése azt is leszögezte: a pártszervezetek gazdaságirányító munkája is megújulást kíván. Gyakorta az események után kullognak, nem tudnak azokra érdemi befolyást gyakorolni. Pedig a politikai munka megítélése tartósan nem szakadhat el a gazdasági teljesítményektől. Ez azért is fontos, mivel a központi gazdaságirányítás céljai és a vállalatok magatartása között — úgy tűnik — nagy a szakadék. A Miskolc Városi Pártbizottság az elmúlt napokban vizsgálta a megyeszékhely és környéke vállalatai gazdálkodásának első negyedévi tapasztalatait. A testület tájékoztatójából kitűnik, hogy a vállalatok többsége visszafogott tervekkel, de bizakodó hangulatban kezdte az idei esztendőt. A tavalyinál kedvezőbb pozícióból indultak: több rendelés, kedvezőbb anyag- és energiaellátási feltételek, kiegyensúlyozottabb munkaerőhelyzet stb. volt jellemző. Többet és folyamatosabban termeltek, mint tavaly ilyenkor, emellett ütemesebben értékesítették az áruikat. Ebben a helyzetben meglepődtek, amikor megszaporodtak a híradások, a tájékoztatók az ország rosz- szabbodó gazdasági helyzetéről. Bizonyára olyasféle vélemények is lehetnek: — a meglepetéssel fogadott tények mögött — mi sokat dolgozunk, igyekszünk jobban dolgozni, mégis rossz a gazdasági helyzet? Ez hogyan lehet? Hiszen a tavalyi bázishoz képest ennyivel és eny- nyivel többet termeltünk, ezeket az árukat el is adtuk stb. A városi pártbizottság megállapította: a tünetek,az okok, a felelősök és a tennivalók szakszerű és konkrét elemzésének lassú, majd két hónapig tartó folyamata kezdetben a gazdasági kormányzattal szembeni bizalmatlanságot, helyenként ingerültséget is okozott. Az egyik tanulság nyilvánvaló: a nehézségek okait nagyobb perspektívában, tá- gabb összefüggésekbe helyezve és gyorsabban kell elemezni. A gazdasági vezetőknek és a pártszervezeteknek is. Az évindítás tapasztalatai természetesen megint a sokat emlegetett szabályozókra irányították a figyelmet. Tudjuk, hogy a népgazdasági és a vállalati érdekek összehangolása hosszabb ideje gondokkal terhes. Ez a helyzet a vállalatok többségének magatartását kedvezőtlen irányba befolyásolja, mivel a termelés, a gazdálkodás folyamataiba való nagyobb beavatkozás helyett a szabályozók keretei közötti lavírozás, a fennmaradáshoz szükséges források előteremtése köti le a nagyobb energiákat. iMindezék következménye, hogy a termelési folyamatokban eddig nem sikerült jelentősen változtatni a lényeges dolgokon és ez egyhamar nem is várható. A gazdálkodók — így a miskolci és környékbeli vállalatok — többsége nemcsak a termelés piaci versenyképességének felfutására, termék- szerkezetének gyors változására, gazdaságosságának, nyereségtermelő képességének növelésére nem lát módot. Miközben erőteljesen törekedtek a keresetek gyorsabb ütemű növelésére. A megyeszékhelyen és környékén az ipari üzemek termelése többségben meghaladja az elmúlt évit és szerény növekedéssel eléri, vagy megközelíti az ez évre tervezett időarányos részt. A kohászati vállalatok gondjai továbbra is súlyosak, a gépipari üzemek fejlődési üteme is mérséklődik. A köny- nyű ipari üzemek többségének kapacitása le van kötve, az építőipari vállalatok —a piac szerény fellendülése ellenére —, még mindig gyengélkednek. A mezőgazdasági üzemek kilátásai jobbak, mint az elmúlt évben. Az időjárás javította a növény- termesztés esélyeit, de helyzetüket nehezíti az elhasználódott gépállomány. A szolgáltató vállalatok helyzete kiegyensúlyozottabb, de ők sem elégedettek. Az év indulásának tapasztalatai tehát a gazdálkodás mennyiségi és minőségi mutatóit illetően Miskolcon is ellentmondásosak. A városi pártbizottság az okokat kutatva megállapította, hogy nyugtalanító a helyi változások lassúsága. Bár nem alap nélkül, de sokat bírálják a szabályozókat és burjánzik a mának élő szemlélet és gyakorlat. Ügy tűnik, ebben a nehéz helyzetben a pártszervezetek is elbizonytalanodtak. Időszerű célok, törekvések vezérlik a politikai munkát, de a végrehajtás ellenőrzését, a végzett munka értékelését nehezíti a vállalati és népgazdasági teljesítmények mérésére felhasznált eszközök ellentmondásos alkalmazása és működése. A helyzet nehéz és a párt- szervezetekben naponta felteszik a kérdést: hogyan tovább? A Miskolc Városi Pártbizottság ülése nem adhatott minden felmerült konkrét kérdésre választ, minden bajra receptet. De az •idei gazdaságpolitikai tennivalókra hozott határozatuk továbbra is érvényben van. A testület által elfogadott összegzés leszögezi: a párt- szervezetek politikai munkájának középpontjában a kedvező változások — akár átmenetileg fokozódó konfliktusok árán történő — gyorsításának kell állnia. Arra törekedve, hogy a közgondolkodást és helyenként a vezetői felfogást is, az elosztás kérdéseiről határozottabban irányítsák át a termelés megújítására. Követeljék meg és ellenőrizzék a kedvező változásokat szorgalmazó műszaki, szervezési és ösztönzési programok kidolgozását és végrehajtását. Petra József Felújított puszták Répáshután nincs vízhiány, ám inni a bölcs ember mégis a kocsmába fordul be (persze csak üdítőre gondoltunk), a gyerekeknek meg tudvalevő, hogy napi porciókban mérettetik ki a tasakos víz. A bükki falu kút- jai bizony javarészt szeny- nyezettek, bár ennek okán most ne töprengjünk, tervciklusokban gondolkodva töri rajta éppen elég okos ember a fejét. Horváth Mihálynénak is legfeljebb az okoz gondot, hogyan oszthatná be kevéske idejét, hogy jutna elég meszelésre is, másra is. Ha a nagy munkában megszomjazik — elvégre meleg van mór —, ott a szomszéd Málnás még romlatlan kútja, vagy éppen az ABC-ben vásárolt kóla. Mert az ő ásott kútjuk is legfeljebb arra jó, hogy beleessék az óvatosságát veszejtett macska (szidhatja aztán szegény a gazdát odalent, miért nem fedte be rendesen), de a meszelés fehérre vásott rongyait, foltos vödreit alaposan ki kell mosni, inkább a kapujukkal szemközti patakot választja. A pataknak ugyan nincs neve, de ez Horváth Mihály- nét a legkevésbé sem aggasztja. Az átlátszóan csobogó nevenincs vízben, míg megöblíti az öblítenivaló- kat, elgondolja magában szépen; a pincével már végzett, holnap jöhet a fürdőszoba. Az sem baj éppen, ha az arra tévedő idegennek, oda ballagó szomszédasszonynak mindezt el is lehet mondani. Mert könnyebben esik másnap a munka, ha az aznapit már (szóban is) letudtuk ... — keresztény — Fotó: Balogh Imre Határszemlék A földhivatalok, a tanácsok és a megyei növény- védelmi szakemberek összevont vizsgálatokat tartanak ezekben a napokban; a hagyományos májusi határszemléken azt ellenőrzik, hogy a földtulajdonosok, földhasználók eleget tesz- nek-e a művelési kötelezettségnek. Az első tapasztalatok kedvezőek, a MÉM-ben arra számítanak, hogy az elmúlt évhez képest akár 3—5 ezer hektárral is csökkenhet az idén a műveletlen terület. Tavaly, a májusi ellenőrzéseket követő országos ösz- szesítés szerint, húszezer hektáron maradt el a föld hasznosítása, ám az esetek döntő többségében nem az arra kötelezettek hibájából maradt a terület parlagon, vetetlenül. Sokfelé az országban, mindenekelőtt a kistelepüléseken, illetve a tanyavilágban, a tulajdonosak, földhasználók elöregedése miatt, nem tudnak vállalkozni a terület rendben tartására. Ilyen esetekben, a terület átadása, átengedése jöhet szóba. Évente mintegy 1000—1500 hektár kerül állami tulajdonba amiatt, hogy az elnéptelenedő vidékeken a ház körüli, zártkerti termelés hagyományos formáját már nem lehet fenntartani. Sokkal kedvezőbb a helyzet a főváros, illetve a nagyvárosok környékén, ahol igen könnyű bérlőt, vágj’ tartós földhasználót találni a huzamosabb időn át elhanyagolt területek művelésére. A Pest megyei Szadán például háromszáz parcellát mérnek ki, és négyszeres a túljelentkezés. A mezőgazdasági nagyüzemek fegyelmezetten tesznek eleget kötelezettségeiknek; az idei tavaszon ugyanis némi gondot okozott, hogy eléggé lassan száradt fel a talaj, emiatt sokfelé csak késve kezdhették meg az időszerű, munkákat. Az üzemeket mindenesetre a súlyos bírságok is visszatartják attól, hogy ne a legjobb tudásuk szerint hasznosítsák a földeket; a kiróható büntetés — az aranykorona-érték ezerszeres szorzatának forintösz- szege — tetemes kiadást jelent egy-egy üzem esetében. Ráadásul a gazdaság vezetőjét külön, személj’ileg is megbírságolhatják. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek gazdasági érdekből is évről évre sikeresen szorítják visz- sza a parlagot; ezt jelzi, hogy hazánkban az elmúlt három évben, ellentétben a nemzetközi folyamattal, növekvőben van a szántóterület. Az idei tapasztalatok szerint a kistermelők és a kerttulajdonosok szintén kellő gondot fordítanak a terület gondozására. Feltűnően nagy zöldségtermő felületet alakítottak ki a kertekben. Milan - meszelés ui...
