Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
1986. május 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Triatlon A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ma rendezi meg sportnapját, amely úszásból (1500 méter), kerékpározásból (45 kilométer) és futásból (15 kilométer) áll. Nevezni a versenyirodán lehet ma 8.15 és 9.30 óra között. Az úszás Miskolc-Tapolcán, a futás pedig Hejőcsabán és Miskolcon kerül megrendezésre, a kerékpározás legtávolabbi pontja Hollóstető lesz. Egyéves kitérő után 9 „Újra itt van, újra itt van M TAVALY ILYENKOR lehangoltság, szomorkás hangulat uralkodott a Borsodi Építők Volán női asztaliteniszezőinek háza táján. A gárda kiesett az NB I-ből, a patinás múltú szakosztály szegényebb lett. A sportág berkeiben járatosak azonnal vigasztalni kezdték a klub és a szakosztály irányítóit, mondván: nincs ok a Canos- sa-járásra, mert a kényszerű távoliét ideje mindössze egy röpke esztendőt tesz ki. Arra a kérdésre, hogy ezt a mezőny erejének (erőtlenségének?) ismerete, vagy csupán a megérzés sugallta, aligha szükséges csalhatatlan választ keresni. Nézzük inkább a tényeket! A BÉVSC együttese valamennyi tálálkozóját megnyerte, s fölényesen végzett a többiek előtt. (A Statisztika II.-tői elszenvedett két vereség versenyen kívülinek számít, ugyanis a fővárosiak eredménye nem befolyásolja a sorrendet. Dr. Ormai Lászlóék második garnitúrája ebben az osztályban szerepel, de csak a játéklehetőség miatt.) A miskolciak csak elvétve léptek asztalhoz legerősebb összeállításukban, azon egyszerű oknál fogva, hogy erre nem volt szükség ... Ez természetesen minősíti is a bajnoki színvonalat, amelyre a legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk, hogy kitűnő előiskolája az élvonalnak ... Bizony, gyengécskék a csapatok, kevés az olyan játékos, aki azonnal megállná a helyét a legjobbak között, a legtöbb helyen csak kedvtelésből „ütöget- nek” a lányok, így a szakmai munkában is akadnak hiányosságok. Persze, ez ösz- szefügg azzal: a mindenkori NB I-es kieső biztos feljutónak számít, mások csak akkor tűzhetnek maguk elé magas célt, ha képesek az erősítésre. Ez mostanság jelentős befektetést igényel, ezért érthető tőle az idegenkedés. A BÉVSC bajnoki elsősége ezek után joggal veti fel azt a kérdést, hogy mit ér valójában az aranyérem? Be- leznay Mátyás szakvezető „nem esett hasra” a sorozatos győzelmek közben, s a feljutás ellenére sem csettin- tett nagyot. A sokat próbált, játékosként komoly hírnevet szerzett edző úgy tartja, s ebben alighanem azonosulni lehet vele, hogy az NB II- ben töltött esztendő alkalmat teremtett számukra a fiatalok bevetésére. Arra nem volt jó az elmúlt év, hogy a játékos-edzőként tevékenykedő Molnár Anna fejlődjön, vagy nívós szinten tartsa önmagát, mert ha valamennyi összecsapáson az asztalhoz áll, akkor talán még „felejt” is. A jobbak ellen játszott, de könnyedén „kirázta” a győzelmeket. Akadnak viszont olyan tehetséges, szép jövőt sejtető asztaliteniszezők is a szakosztályban, akiknek az NB II femek játéklehetőséget kínált. Gondolunk Masasonra és Simonra, de ide sorolhatjuk Kertészt, aki annak idején már belekóstolt az élvonal légkörébe is, igazából csak most épült be a csapatba. Rajtuk kívül a már említett Molnár, valamint Kris- ton és Badarász szerepeltek az együttesben. Hat játékos, közülük négyen az igencsak fiatal évjárathoz tartoznak. Az utánpótlás tehát megoldottnak, vagy legalábbis megnyugtatónak tűnik. Erre mondja Beleznay és Molnár szinte egyszerre: komoly szakmai munkát csak ott lehet végezni, ahol van választék, ahol lehet miből meríteni. A Statisztikánál nem gond egy-két sportoló pótlása, mert mögöttük tucatszámra tolonganak a trón- követelők. A BÉVSC-nél más az alap- helyzet. Vannak ugyan hatan, de az NB I-es helytállás mindenképpen szükségessé teszi egy húzó ember leigazolását (mint a férfiaknál Bénák). Ebben az ügyben már léptek, s valószínűleg sikerül megállapodásra jutniuk. A nagyobb gondot a saját gyerekek megtartása jelenti. Ha például Masasont felhozzák egy bizonyos szintre, azonnal megjelennek a csábítók, megkezdődik az egyenlőtlen harc, s nem biztos, hogy a miskolci illetőségű kislány az elkövetkezendő időben is annak a klubnak szerez dicsőséget, amelyik nem keveset „invesztált” fejlődésének meggyorsításába. Ezért gondol- koztat el az a felvetés, amelyik Beleznaytól származik: vajon érdemes-e egyáltalán a kezük alatt lévő tehetségeket felvinni? Gondolom, ezt a megjegyzést a bosszan- kodás -rotiválta, mert egy edző felelősséggel ilyesmit aligha jelenthet ki. Neki ugyanis az a dolga, hogy a lehetőségekhez képest igyekezzen jól sáfárkodni a kezére bízott értékekkel. így is tesz, szerencsére van mit átadnia tanítványainak a felhalmozott tapasztalatokból és tudásból. Alighanem értelmezésbeli gond támadt köztünk, mert abban igazat kell adni a szakembernek: a fiatalok megtartása sokkal többet érne a BÉVSC-nek! Mostanság a szakosztály rendezett körülmények között dolgozhat, semmiben nem szenvednek hiányt, a bázisvállalat valóban patrónus szerepet tölt be. Az aligha a BÁEV ve- i zetőin múlik, hogy sikerül-e háromévente egy lakást biztosítani a családot alapítóknak ... Mint ahogy arról sem a vállalat tehet, hogy a Borsod Megyei Asztalitenisz Szövetség jó ideje elnök nélkül végzi tevékenységét. Való igaz, alapvetően ez nem érinti, nem befolyásolja a BÉVSC-nél folyó munkát. Attól ugyanis nem lesz jobb vagy rosszabb egy-egy csapat, ha a szövetségben megoldódik az ilyen-olyan tisztség betöltésének kérdése. A kettő mégis összefügg valahol, mert a szakosztály képviselői alighanem joggal panaszolják: mostohagyereknek érzik magukat, mert nincsenek megfelelő súllyal, eréllyel képviselve a különböző testületekben, s egyikmásik „kényes” ügyben eleve vereségre kárhoztatva ülnek a tárgyalóasztalhoz. Mindez pedig felveti a sportdiplomácia erősítésének szükségességét is. A CÍMBEN említett népszerű sportinduló folytatását bizonyára sokan ismerik. Fordítsuk egy kicsit ki az egészet, s ne NAGY CSAPATOT, hanem BIZONYÍTÁSI LEHETŐSÉGET képzeljünk a helyébe. Azt úgyis csak remélni lehet, hogy a miskolci lányok élnek majd vele. Doros László A borsodiak revansra várnak. Tavalyelőtti győztes hőléggömbjükkel kívánnak ismét az élre törni. Fotó: Ökrös I. Tíz klub, tizenkét csapat HölégBömliverseny Leninvárosban A sportág legjobbjai mérik össze tehetségüket és tudásukat május 21. és 25. között a Tisza-parti városban. Hatodik alkalommal rendezik meg a hagyomár nyos Olefin Kupa hőlég- gömbversenyt, amelyre tíz klub 12 csapatát nevezte be. Félszáz versenyző bizonyíthatja jártasságát a távrepülésben, a rókavadászatban és a célleszállásban, négy napon keresztül. A házigazda, az MHSZ leninvárosi vezetősége jó lehetőséget biztosított, a azt reméli, hogy sikerül visszahódítania a vándorserleget, amelyet egy éve a szolnokiak őriznek. A visszatérők között ismét ott lesz Polgár László, aki a hazai „rókák” között a legravaszabb és szinte minden alkalommal kemény próba elé tudta állítani versenytársait. A Ganz-MÁVAG és a Borsod megyei klub „biztosra” akar menni, ezért is neveztek be 2—2 csapattal, s az előbbiek egyik kapitánya természetesen Polgár László lesz. A meteorológiai távprognózis ideális időt jósolt a hőléggömbösöknek, nem kell tartani szeszélyes széljárástól, esőtől és hózáportól, mint az előző évben. A nemes versengésen túl az érdeklődők, kíváncsiak szép látványban is részesülnek.-- f — Vasárnap pályán az NB ll-esek §| 1 llf l| || |fp| ||Í 11 Remegnek-e a szegedi lábak? A labdarúgás második vonalában folytatódik az „erőltetett menetelés”, holnap ismét pályára lépnek az együttesek. A sorsolás szeszélye folytán a diósgyőriek újból idegenben, a kazincbarcikaiak pedig ismét otthon mérkőznek. A Gál Béla által vezérelt pirosfehér társaság a kiesés ellen küzdő Debreceni Kinizsihez látogat, Kaszás Gábor legénysége pedig a feljutásért nagy versenyben lévő SZEOL-DÉLÉP SE-t fogadja. A DVTK jó esélyekkel indul Debrecenbe, ugyanis a hazaiaknak egyre kevesebb esélyük marad, ez nyilván idegessé teszi őket, görcsösen próbálkoznak, s a nyugodt vasgyáriak kihasználhatják ezeket a lélektani tényezőket. A vendégek legutóbb jó benyomást keltettek Szegeden, csak a hajrában engedték át az egyik pontot a hazaiaknak. Veréb, parádésan védett, fő részt vállalt a helytállásból. Gál Béla nem tervez változtatást, s a legrosszabb esetben is pontszerzést remél. Kazincbarcikán legutóbb gólzáporos győzelemnek tapsolhattak a szurkolók. Sajnos, ezzel sem tudta magát kedvezőbb helyzetbe hozni az együttes, mert az előtte lévők is szorgalmasnak bizonyultak. Ráadásul a Szekszárd sem állította túlságosan nehéz feladat elé a vegyészeket. Az igazi erőpróba holnap következik! A szegediek természetesen győzelmi tervekkel lépnek a barcikai pályára, de hogy ezekből mi valósul meg, az erősen kérdéses. Az esélyesek a vendégek, ám ez nyomhatja őket idegileg. Az abszolút „biztos tipp” ugyanis ritkán jön be! Kaszás Gábort egyébként is fűti a bizonyítani akarás volt csapatával szemben, egész héten lelkesítette labdarúgóit, s pergő ritmusú, taktikai elemeket sulykoló gyakorlásokat vezényelt részükre. A rangos nevű együttesekkel szemben a múltban általában felnőtt a KVSE a feladatokhoz. a szurkolók abban bizakodnak, hogy így történik ez most is. Változás a sárga-kékek összeállításában sem igen várható, marad a szerdai kezdőcsapat. Kazincbarcikán Lázin, Debrecenben Nagy Béla vezeti a vasárnap 5 órakor kezdődő találkozókat. Az NB II. további mérkőzései: Szekszárd—Váci Izzó. Sopron—Nagykanizsa, Veszprémi SE—SBTC, Eger SE— H. Szabó L. SE. Szolnok— Ganz-MÁVAG, Nyíregyháza —Komló, Metripond SE—Dunaújváros, Keszthely—Bajai SK, Mezey VB-kerete Mezey György szövetségi kapitány kihirdette világbajnoki keretét, amely így fest: Disztl Péter, Szendrei József, Andrusch József, Sallai Sándor, Róth Antal, Garaba Imre, Kardos József, Péter Zoltán, Varga József, Disztl László, Csuhay József, Nagy Antal, Hannieh Péter, Dé- tári Lajos, Bognár György, Burcsa Győző, Nagy József, Kip- rich József, Esterházy Márton, Hajszán Gyula, Dajka László, Kovács Kálmán. Miért „ültek" le a Medicor sakkozói? FÉL ESZTENDŐVEL ezelőtt még az volt a kérdés, hogy a Miskolci Medicor sakkozói bekerülnek-e az OB I-be? Mint ismeretes, nagy küzdelmet vívtak a Postás SE-vel, végül holtverseny alakult ki. Egy partin múlott minden, a szövetségben hetekig elemeztek, majd újabb heteket vett igénybe egy „kacskaringós” óvásügy. Aztán megszületett a döntés, a fővárosiak léphettek feljebb, a miskolciak pedig csendesen beletörődtek a sorsukba. Fájlalták ugyan, hogy a bajnoki cím nem az asztal mellett, hanem egy sportszerűtlen „okoskodás” után dőlt el, de semmit nem tehettek. Amikor arra kértem dr. Krusniczky Tibor szakosztályvezetőt, hogy tegye mérlegre az 1986-os pontvadászat első felvonását, a múlt megemlítésével kezdte: — A tavaly történteket máig sem tudtuk megemészteni! A Magyar Sakk Szövetség határozatát az országos sportlápból ismertük meg. Indoklást, hivatalos levelet nem küldtek. így vélt igazunkért a fellebbezéssel sem harcolhattunk. Hosszas vívódást követően zártuk be a '85-ös dossziét. — Térjünk rá az elmúlt hetek eseményeire! Hét mérkőzésből ötöt elvesztettek, s a tabella aljára kerültek. — A puszta tények valóban ezt közlik. A bajnokság megkezdése előtt szerény célokat szövögettünk. Kimondtuk: már akkor is elégedettek leszünk, ha „státushoz” jutunk a középmezőnyben. — Miért értékelték le önmagukat? — Ilyenről szó sem volt! Láttuk, hogy rossz a sorsolásunk, és éreztük: a csapat még nem heverte ki azt a bizonyos sokkot. Aki valaha sakkozott, tudja: ebben a sportban sok múlik a lelki tényezőkön. Mi pedig képtelenek voltunk feloldódni, újra hinni, bízni önmagunkban. Aztán alaposan meggyengültünk. Az éltáblás Szurovszky a Honvéd Mereszjev SE-be igazolt, Vanczák kiöregedett az ifikorcsoportból, Tóth Csaba pedig — aki 1985-ben a legjobb pontszerzőnknek bizonyult — a 14.-ről a 13. táblára került. Úgy is fogalmazhatunk, hogy valamennyi sakkozónk eggyel feljebb lépett, s ennek következtében nagyobb tudású — magasabb értékszámú — ellenféllel találta magát szemben. Tetézte a bajt, hogy Eigler mestert a nyitómon nélkülöznünk kellett !is is Kovács Lajos az első táblán kitűnő teljesítményt nyújtott, hét partiból 4,5 pontot gyűjtött. métlem: a kedvetlenseg. az alkotókedv hiánya szembetűnő volt. A felsoroltak együtt eredményezték a „leértékelést”. AHOGY MEGKEZDŐDÖTT a bajnokság, a Medicort egy- re-másra „verték”. A győzelmekhez szokott gárda alapjai meginogtak. Alulmaradtak a Kőbányai Lombikkal (6,5—;7,5), a Debreceni Universitasszal (5-9), a kecskeméti Széchenyi SE-vel (6-8), és a MÉM-mel (6-8) szemben. Már-már attól tartottak, hogy a kiesők közé jutnak. Az ötödik fordulóban aztán végre megrázták magukat. Megverték a Gyöngyösi SE-t (8,5-5,5-re), majd jobbnak bizonyultak Makó együttesétől (7,5-6.5-re). A zárómeccsen a tavaly még az OB I-ben szereplő Vasútépítők ellen ültek asztalhoz. Az értékelés előtt a fővárosiak vezetnek 6,5-5,5-re, két parti függőben maradt. A bajnokság pillanatnyi állása így fest: 1. DÚSÉ 54,5, 2. Vasútépítők 53, 3. MÉM SK 46. ... 11. M. Medicor 39,5, 12. Gyöngyös 36,5, 13. Széchenyi SE 34,5. 14. SÜM- SE 27,5. — A sajószentpéteriek kivételével kiegyensúlyozott volt a mezőny — folytatta a szakosztályvezető. —- Azonos képességű együttesek csaptak össze, rendszeresen a pillanatnyi forma döntött. — Kérem, ismertesse az egyéni teljesítményeket! — Az 1—11. táblán szerepeltek mérlege a következő: Kovács L. 7 mérkőzésen vezette a bábukat. — 4,5 pontot gyűjtött; Eigler 6 — 3; Kral 7 — 2,5; Czina 7 — 2,5; lsépy 7 — 3; dr. Gergely 7 — 2,5; Lőrincz 7 — 3; Lóbermayer 7 — 5; Jánoska 7 — 5,5; dr. Nagy 6 — 3,5; Szabó 6 — 2,5. Szóhoz jutott még Vanczák (3 — 1), Ács (4 — 2), File (1 — 0,5), Landenberger (2 — 0,5), Tóth Cs. (ifi 13. tábla, 7 — 3) és Gujbán (ifi 14. tábla, 7 — 1,5). Az adatokból kitűnik, hogy sokan nem érték el az 50 százalékos produktumot sem, pz pedig több, mint sajnálatos. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük: a játékosok zöme megjárta már az első osztályt. — Mit ígér az őszi szezonra? — Szeptember 21-től a Csepellel, a Salgótarjánnal, a Hajdúszoboszlóval, a SÜM- SE-vel, az Eger SE-vel és a BHG SE-vel találkozunk, ötször kell nyernünk! Csak a hevesi gárda ígérkezik kemény diónak. — Sakkozóik is így vélekednek? — Igen. Vissza akarják szerezni a mundér becsületét. Ha érvényesül a papírforma, az őszi szezont követően a harmadik-negyedik helyen kötünk ki. ' MEG HOSSZAN beszélgettem dr. Krusniczky Tiborral, s közben azért kiderült: a dolog nem ilyen egyszerű ! Elképzeléseik csak akkor válhatnak valóra, ha ütőképes ifjúsági játékost igazolnak és rendeződnek a szakosztály belső (anyagi, versenyeztetési, menedzselési) gondjai. Remélhetőleg így lesz, mert az teljesen egyértelmű, hogy Borsod minőségi sakkélete a Medicor „vállán” nyugszik. És ha egyszer ismét magukra találnak, talán visz- szatér dr. Perecz, Mufics, Szurovszky (és társaik) ... Most azonban — ki tudja hányadszor — h kibontakozás útját keresik. Kolodzey Tamás
