Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

Részlet a Diabellinál megjelent Schubeit-átirat - Melodies hongroises - címlapjáról 1840-böl Liszt Weimarban, fénykép a mester kézjegyével (jobb oldali kép). Zichy Mihály grafikája a Bote and Bock kiadásának címlapjától 1883-ból (Liszt Ferenc hagyatéka) (bal oldali kép). Rangos zenei esemé­0 nyék színhelye ezek­ben a napokban ha­zánk fővárosa. Itt tartotta közgyűlését az ISCM, az Üj Zene Nemzetközi Tár­sasága (a társaság alapítói között volt Bartók és Ko­dály is). Modern zenei hangversenyekkel, bemuta­tókkal ünnepük a világ­zenei napokat. Ebből az alkalomból kiállítást is rendeztek a Budapest ki­állítóteremben Szép kották címmel. A nemzetközi kiállításra hatvan cég küldte el az utóbbi tíz évben megje­lent modern zenei kottái közül a legszebbeket, leg­érdekesebbeket. összesen 2500 kotta sorakozik a tár­lókban, állványokon úgy, hogy az érdeklődő látogató kézbe is veheti, forgathat­ja, lapozgathatja. Egyik­másik kiadó 20—50 kottát is küldött a bemutatóra, s szinte nincs a világon olyan jelentős zeneműki­adó, amely ne képviselné magát e rangos rendezvé­nyen. A magyar színeket 100 hazai kiadású modern zenei kotta képviseli, a Zeneműkiadó gondozásá­ban. Valamennyi kiállított mű részt vett a szép kották versenyében, amelyet nem­zetközi zsűri bírált el, s ítélte oda a három díjat és a dicsérő Oklevelet a legszebb kiadásoknak. (Olasz, osztrák és japán kiadók nyerték el a díja­kat.) Sok kiadó a kottákhoz hangzó anyagot is küldött, a kiállításra. A kazetták, lemezek fejhallgatóval egy különteremben meghall­gathatók, a hangzó anyag­hoz is mellékelik a mű kottáját. Aki időt szán rá, akár több napig is hall­gathat modern zenét. E modern nemzetközi kottakiállítással egy időben és helyen Liszt és a zene­műkiadók címmel egy má­sik tárlat is látható. Az egyes kiadók mai Liszt­kottái mellé archív anya­got is felvonultatnak. Régi leveleket, kéziratokat, első kiadású kottákat, a Zene- akadémia és a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből. Láthatja a közönség Liszt Ferenc kéziratát, leveleit, kortársak írásait Liszthez és Lisztről, fotókat, rajzo­kat. Figyelemre méltó az új kiadású Liszt-kották soka­sága, amelyek az NSZK- ból, az NDK-ból, Francia- országból, a Szovjetunió­ból és Ausztriából érkez­tek. kiegészítve a hazai Liszl-kiadvánvok sorát. Ili kiállítások Sárospatakon A Borsodi Múzeumi Szer­vezethez tartozó Sárospata­ki Képtárban a miskolci Herman Ottó Múzeum gon­dozásában két új kiállítást készítenek elő. A Bodrog-parti város nö­vekvő idegenforgalmára, az odalátogató, tanulmányi ki­ránduláson részt vevő diá­kok vizuális kultúrájának növelésére e hónap máso­dik felében nyílik meg Göcz János festőművész műveiből összeállított tár­lat. A fiatalon, 1971-ben, római tanulmányútja során elhunyt képzőművész szo­ros szálakkal kötődik e tájhoz, mert hercegkúti születésű. Tárlata mintegy kereszt- metszetét adja majd mun­kásságának, amely sajnos, csak rövid időt töltött ki. Kiállítása május végéig marad nyitva, majd pedig a miskolci Mini Galériában kerül bemutatásra. Ugyancsak nagy érdeklő­désre tarthat számot a képtár másik kiállítása, amelyet Medveczky művei­ből állítanak össze. A Med- veczky-emlékkiállítás anya­gát az özvegye által ado­mányozott képekből, vala­mint a budapesti Magyar Nemzeti Galéria által ren­delkezésre bocsátott alko­tásokból szervezik. A kiál­lításban a nyári hónapok­ban gyönyörködhetnek majd a híres iskolavárost felkeresők, amely a vár megtekintése mellett szá­mos más idegenforgalmi látványossággal várja a ha­zai és külföldi látogatókat. V“ ffjí'viíV m ¥ m w it napjara Ä líra nem halhat meg E ddig csak Itáliában termettek a költők, most Pannónia is ontja a szép dalokat — ír­ta még latin nyelven, de már reneszánsz magyar ön- . tudattal Janus Pannonius. " Jós volt-e, látnok? Majd fél évezred távlatából visz- szagondolva, hajlamosak vagyunk igent bólintani rá, hiszen a költészet a legra­gyogóbb lapjait jelentette mindig a magyar iroda­lomnak, s a költők a nem­zet lelkiismeretét. Janus Pannonius, Balassi. Petőfi, Arany, Vörösmarty, Ady, József Attila, Radnóti, s a halhatatlanságban már kö­zéjük sorakozó Illyés, Nagy László. Micsoda sora köl­tőknek, pedig nem említet­tük közöttük a Jónás imá- ját 'mormoló Babitsot. a fi­nom színek szerelmesét, Kosztolányit vagy Tóth Ár­pádot, s hol maradtak a szinte csak karnyújtásnyi­ra „elillantak". Szabó Lő­rinc, Vas István, Pilinszky? Költészet, költők — mondjuk, s mindenki tud egy nevet és egy verseimet (legalább), ami kedves ne­ki. Hosszú lenne soruk, ha egymás mellé sorjáztat- nánk, rakosgatnánk őkel. a makrokozmoszt. s mikro­kozmoszt járt Juhász Fe- rencét, a libbenő ritmusú Weöres Sándorét, a tündé­rekkel cicázó Kalász Lászlóét. Csak csipegetni lehet e gazdag tárházból, végére érni sohasem. Mondják, a magyar nyelv költészetre termett. Vagy a költészet által izmosodott? József Attila úgv mondta­írta ezt: „Szükséges, hogy vers írassák, mert nélküle meggörbülne a világ gyé­mánt! engelye." Csak költő fogalmazhat ilv egyszerű­en, mindenki számára ért­hetően, tömör logikusan és érzelemgazdagon. Mi csak dadogó szavakkal, hosszú kör monda tokkal tudnánk ugyanezt elmondani. Cseh Károly versei: Hiába Távoli dongó zúgása a léiben a monoton motorzaj Mintha nyárba álmodná vissza magát a vidék míg hóesés zizeg mint szélben a nyárfa Magukba zárt falvak mennek lefelé emlékeikbe mint kútba a vödör kerékként forgatva vissza az időt s csörren a remény befagyott víztükör legében a hínár vakfoltjai közt az látszik immár csak tisztán - ami van Szánnyom sínébe tett utak karjaiban hiába bontják füst-hajuk a házak félig eresztett ablakredőnyeik alól a szivárgó fény csak alázat Radnóti-rozsa Vérző feje leszakított rózsa Földre zuhan Mindig valaki mellé Szél mozdítja a szirmokat a sárban: vezényszavak De tarkóján könny-tiszta sebből nedvezik el az élet A rózsa szirma sosem oly tűzvörös ahogy a szeretők énekelnek Érte Között Ä? ■ :KI! S megint csak Attila, bi­zonyságul. hogy a magyar a költészetre termett. Már nem tudom olvastam-e vagy hallottam valahol, de nincs nyelv, melyre lefor­dítható lenne az a sora, amely számunkra olyan szemléletesen természetes, érthető: a Semmi ágán ül szívem, kis teste hangta­lan dobog... Mint a vers, az öntudat mélyéből előbukó sor, a nem tudom miért jutott eszembe dobbanása, értel­münk visszarímelő kutatá­sa. hangulatunk elillanó ködfátvola ... Versfaragók suta próbálkozása (tegye szívére kezét, aki sohasem próbált összeülni két ösz- szerímelő sort) sorsot, esz­mét. történelmet, s csak benső ént faggató költők önkitárulkozása messze esik egymástól és mégis, valahol egy tőből fakad Abból, az idézett József Attila-i sorból, hogy vers nélkül meggörbülne a vi­lág gyémánt tengelye, pó­tolhatatlanul. s felmérhe- tően szegényebbek len­nénk. A költészet lélekharang­ját kongatni lehet, de a költészet, a líra nem hal­hat meg sohasem. Csak ru­hát ölt mást, igazodva az emberhez. A költészet volt sodró ár. amikor magával ragadni volt hivatva egy nemzetet, s lett csöndes patak, mikor lélektől léle­kig, s lélekben kell utat találnia. Elidegenedéstől, magánytól rettegő vilá­gunkban a mécsláng. mely oldja a görcsöt, az egye­düllét béklyóit. A költészet napján — április 11-én, József At­tila születésnapján — a verset, s a vers íróját ün­nepeltük. S magunkat, kik­ben dobolón vagy zsongí- tón tovább él, mert meg nem halhat a vers. Csutorás Annamária Ha versmo akkoitulcsár Imre Imrét az elmúlt években. fmomaljúPadiós_jübbágykályhás kis. falusi szólva nem toglalkoztatja túl a^eihűvelődési házban, olyan helyen, nyeradó színhaza. Ezzel .szembe!ah0l behallatszott a tehénbőgés, jószerével csak Kulcsár Imre nevevagv gépek zaja, s a költészet itt vei találkozhatunk a megyeben. Wis gVQZbtt versről, irodalmi műsorról van szó Ez mind szép és elismerésre Jól van ez így ? • kérdezte a mi JViéltó. ám a színész mégis a szin- nap egy ismerősöm s el kell fí°n'házban érzi otthon igazán magát, dolkodnunk a kérdésén. No. nelWunnak-e (még) szerepálmaid ter- azert. mert Kulcsár Imre versmon'yejd? dúsával vagyunk elégedetlenek. Sőt __ Erre a kérdésre nem szívesen De a magamfajta bölcsész natva%álaszolok merl az én koromban úgy képzelt, hogy a színház es atnär az embernek nincsenek sze­rdalom tejtestverek. s a szmesWálmai Ezt fiatal szinésztól kell ugyanúgy szeret(het). a pódiumot, idézni. aki előtt ott a pálya. Ké- yersmondúst is mint „a világot .N*öbb amikor rájön a színész, hogy lento deszkákat . Az irodalom 00,1jt.ilyen nehéz ez a mesterség, már egyszerűen csak a műveltség resZ«Lm mer nevekkel. címekkel dobá- gondolom on hanem kenyejóZn; Azért vannak a hivatott em- re. mindennapi szellemi lap alekW* a rendezők, hogy felismer- ís a színésznek, hiszen (egyik) esíjék a színészben rejlő képességeket, köze a nyelv, amelyet mégiscsak lehetőségeket. s megbízzanak ben- szepirodalom mivel a legmagasabb Annak idején a szemüveges, ér- szinten, másrészt az olvasás halla telmiségi külsejű fiatalemberre ígv lanul tágítja (mindenkinek) az erflfcí?ták r& Józsa Mihály szerepét a bensmeretet. világszemleletet. Wfáklyaiángban. M(;.s Bessenyei Fe- vetkezeskepp az eszköztárát is. J'enc is kételkedett, hogy el tudom ls va" ef- ' ke7aUVk Játszani ezt a szerepet, igazi pa- bsezelgetest a „kuckóban . Kulcsa^^ át Én magam soha nem Imre lakásának hangulatosan vo]na kérni, hogy bízzák rendezett szobasarkúban, ahol a sz<Tarri ,.y siker a rendezőt igazolta, repeit és a verseket tanulja. &Qk rendező nem veszi a fáradsá­— Miért mondasz verset. fiút bogV megkeresse a színészben A valasz. ahogyan az mar lenflw,.,.. “• . , . _ szokott, profánul egyszerű. L 0 adottságokat. Tálán ezzel is — Válaszolhatnám azt is. hoíTbyarázható. hogy mostanában azért, mert ráérek. A szinházbfl'^Vre több színész maga is rendez, mostanában nincs sok dolgom. ví ‘^Vszer én is szeretném kipróbálni szont a munkatempómból: a naf^gam. A városban megismernek két. két és fél órás tanulásból nef.5** emberek, rámköszönnek, s ez na­engedek. Válaszolhatnám azt ik^°n jólesik, de úgv érzem, hogy hogy a szereplési vágy miatt váll; k(>R tartogat lehetőségeket az élet. lók irodalmi műsorokat, versössz1 Pálya. állításokat, de ez is csak a fele í 1 út már hagyomány, hogy a költé- igazságnak. Fiatal koromtól szerétéit napján, Lillafüreden, annál a az irodalmat. Balzackal kezdődé^'klafalnál. ahol az Oda született, a dolog, de ma már szívesebben u'csár Imre színművész hangján vasok esszéket, tanulmányokat, mií(S<?r|dül fel az ünnepi vers. így regényeket. Ami a verseket illeti. U|áént ez tegnap délután is. klasszikusokkal kezdtem. József A1 tila és Illyés Gyula a kedvenc ke (horpácsi) mellkasod zárt zsebében megváltott jegy a szív ­utazz tovább az időben az egymásba rohanó sorsok katasztrófa-hírei között szedd csokorba az állomások fényeit legyen virág — jel — a hétköznapok zörejeiből összeálló csattanás színhelyén Három hangon cimmel # Megyei Tanács és a Mag! gi csopoitja gondozásul»1 Cseh Károly és Furmann Imre főző Stmon mutatta be tegno megrendezett esten, Lapunk olvi hiszen útnak indulásuk itt (is) első kötetükből nyújtunk ót e vasul. treg a Borsod-Abaúj-Zemplén * Szövetsége észak-magyarotszá- |tt fiától költő, Csotba Piroska, .biológiája. A kötet szerzőit Ser- 71' a lillafüredi Palotaszállóban ,5*tte?ik őket verseiken keresztül, I A költészet napja alkalmából ''a valót. Szives figyelemfelhi­Furmann Imre versei: Uram Szerepálmokról csak1 fiatal színész beszél töm. ha rákérdezel, illetve nirnjs kizárólagos kedvenc költőm. Elő­ször nevesebb pályatársaim vers- hiondásál figyeltem, s kiváncsi vol­tam. hogy nekem hogy „szól" a fivers. Az igazán nagy vers minden plmondásnál mást „mond", mert újabb színeket mutat fel. Sok ver­het csak azért tanultam meg. mert öegtetszett. s mint ahogyan a zon­gorista a maga kedvtelésére játszik. Pn is magamnak mondtam. Később |ó kapcsolatba kerültem a Napja­ink költőivel: Kalász Lászlóval és perfőző Simonnal. Kötelességemnek pv.em. hogy a környezetemben élő. |ó költőket, irodalmat így is túmo- ’assam. a magam módján. Kalász László-műsoromat 25-ször. a Serfö- 8-összeállítást mintegy 15-ször Ittiondtam el. — Mi a különbség a színpadi és [a pódiumszereplés közt? I — A legnagyobb élmény az. ami- Jkor a színész megérzi a csendet. iazt. hogy a közönség vele tart. Mi­ttel hosszabb ez a pillanat, annál ttiélyebb. megbízhatóbb a hatás. A , ., ,s2inházban ezt több elemmel érjük Bárhogy is faj kimondani, de vae] de a pódiumon egyedül van a fosunkban nincs olyan .. ,’yJ’l80C!s2inész önmagára van utalva. Na- nyilvanos hely. ahol leulhetnenlgyübb a felelösség és a feszültség értelmesen beszélgetni. Ez motosziSi ezért nem szeret sok színész ver­halt a lejemben a minap, amikdset mondani. A versmondás köze- meglatogattam Kulcsár Imiét a lalebb van ., szuggesztióhoz. a gon- kásán. Úgy repült az este. hogy éfdolatátvileihez. Nagyon is számita- lel utan fejeztük be a jóízű beszelj a körülmények. a hely. az idő- getest. Mai régóta készültem e r*bont. a közönség felkészültsége, lel­mosl mór másképp tegyél próbára engem, félő, hogy nem bírom a jóbi sebeket. Próbáld meg uram hátha bírom, erővel, ideggel, emberséggel a jókedvet és a bőségei. Hátha nem leszek tőle, még többet hajszoló gép-állat, de maradok ember-éizékeny, ki megoldatott szív-rezgést jelző antennákkal. Hátha nem forgat ki lényemből a pénz — melyről azt mondják kielégíthetetlen céda — s maradok földközelben továbbra is, hisz te tudod legjobban, aki súlyosabb annak nagyobb a giavitációja. Próbálj ki uram jókedvűnek, próbálj ki bőséggel szenvedőnek, ha jó vagyok és felnőtt a rosszra, lehessek felnőtt a jóra is. Csendélet Nem az égett hús szagától Nem a szétfoszló hajkoronáktól Félek az ember utáni csendtől a magunkat túlélő magánytól JÓ ez a percnyi szabadság, mint szeretkezők teste úgy süt a Nyár, bőrömön hűvös víz sistereg. Levegő, Víz, Nap vagyok. Emelkedem — a forró homokban mint őstelet, kirajzolódik lábnyomom. Csorba Piroska versei: Korai ébredés Hajnalban felbőgnek a buszok mint a tankok, dübörögtelik alattam a szobát. Mocsárba süppedek, az álom édes, .fojtás foszlánya számon. Kicsim danolász — arra ébredek. Az óra megállt, tanácstalan a nagymutató. Szemét nyitja a lányom. Tanakodom: fútsek, öltözzem-e előbb, teát főzzek, reggelit adjak? Pelenkát cserélek, pisiszagú combokba suttogom az első szavakat: aludhattál volna még, de azért nagyon szeretlek. Döngölt utak A városok betonfogát, bezáró, őrlő fogsorát elhagytam én. Döngölt utakat kerestem ahol csak a gaz emeletnyi. Jöttem a földet megkeresni a zajok zöngés őskorába, jöttem tücsök dalára, kolompszóra ide, ahol örökké csöndet mutat az óra. Nemlétből fényre dobottak Ha már egyszer a sors-szeszély nemlétből a fényre dobott, legyünk elevenek, egyek, a fájdalomig boldogok. Talpunk alól a tiport fű zöldellve testünkre nevet, fiainknak — a létről válaszul itlhagyunk egy kérdőjelet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom