Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-05 / 80. szám

1986. április 6., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Borsó-bomba, tavaszi talajra

• •

Kísérlet helikopterrel

A pilóta élesen bedűlölte gépét a kanyarban, többen legszívesebben megtapsolták volna. Mór a felszállás elárulta a profit. Aztán, ahogy egyenesbe, támadó állásba hozta a gépét... A földfelszíntől pór méterre suhant, hogy elérje a barna földet. És nem gondolkozott, amikor megjelent a cél. Egy finom kormánymozdulattal ráhúzta a sávra a ,.vezérsíkot’', s támadott. A sokéves gyakorlat már-már automatikusan indította el a pilóta kezét, hogy kioldja a kivető terhét. A légben sörétként, mint. egy kiszámított szőnyegbombázás jelentek meg az apró tárgyak a rotorok nyomán, és sokak szerint úgy is csapódtak a földbe, mintha számítógép vezérelte volna, hiszen négyzetméterenként 120 becsapódást számoltak.

Hogy mi ez? Nem a ..Kék villám" — hogy a legutóbbi slágerfilmre utaljunk. A mi helikopterünk sárga, a megszokott! régi. ki tudja hány éven keresztül szolgálta a legbékésebb harcászatot. a növényvédelmei. Ma, új támadó fegyvert kapott. És erre a bemutatóra nem véletlenül jöttek el sokan. Az országban ugyanis itt próbálták ki azt. ami esetleg a jövő „zenéje" lehet: a levegőből vetettek. A nyíregyházi mezőgazdasági főiskola tanárai már a bevezető előadásokon is hangsúlyozták. hogy a borsó légi vetése, bál' újszerű és hatékony. sok gondot is leivel.

Ezekből ragadjunk ki néhányat. Kezdjük talán azzal. ami laikusnak, szakembernek talán a legfontosabb: minek ahhoz helikopter, amit jól tudunk hagyományos szántóföldi gépekkel elvetni?

A válását a Prügyi Tisza- mente Termelőszövetkezet adja. Hogy miért? Mert itt már több éve felrúgták a hagyományokat, s utat nyitottak az újnak, illetve az ősinek. Ebben a mezőgazdasági nagyüzemben elevenítették fel ugyanis elődeink hagyatékát, a már avultnak mondott szórva vetést. Hegedűs Károly elnökhelyettes igy érvel:

— A Taklaköz szivében vagyunk. Itt a belvíz, a meghatározó. Későn vonul le talajainkról. s egyszerűen nincs annyi gépünk, hogy időben el tudjuk vetni a búzát. (A tavasziaknál is hasonló a helyzet.) Nem akartuk, hogy parlagon maradjanak területeink, de azzal is tisztában voltunk, a méregdrága íoto- cellás, vagy kapcsolt korszerű vetőgépekkel sem tudjuk a tervezett területet bevetni. Ki kellet találni valami újat. amit a nyíregyházi főiskola segítségével meg is valósítottunk. A számítások alapján ezt csak olyan géppel lehetett megvalósítani, amelynek munkaműveleli termelékenysége ötször na- gyob a jelenleg alkalmazottaknál. s ami a kézi munkaerő-szükségletet, mint idénymunkái meghatározói az ötödére csökkenti, ugyanakkor garantálja a vetőgépek beszerzési órának megtakarítását. s a vetőmag optimális. időbeli földbe juttatását.

Ekkor jött a Tornádó. A nagy teljesítményű műtrágyaszóró, ami vetőmaggal is képes volt eleget tenni ezeknek a feltételeknek. Az illetékesek közül sokan a mai napig nem fogadják el ezt a prügyi receptet, sőt megkérdőjelezik hasznosságát. Az üzem vezetőit ez nem nagyon zavarja, mert több mint 1500 hektár átlagában -1.1 tonnás termést mutathatnak lel. amelynek tonnánkénti önköltsége nem éri el a háromezer forintot. Nem véletlen tehát, hogy a szórva vetést, mint leggyorsabbat, a leehatékonyabbat alkalmazzák, sőt ajánlják. (Vannak is követőik.)

— Tehát ebből az ötletből származott a borsóvetés?

Dr. Kertész János, főiskolai docens:

— Az elv ugyanaz, csak a gyakorlat más. Ez a módszer nem csoda. Kis átalakításokkal minden helikopter kész erre a vetésre, s az. egy rotoros gép hét-nyolc hagyományos vetögépet helyettesíthet. Miért kellene sorba vetni a magvakat, amikor a szórt térállás ugyanannyi, ha nem jobb termést eredményezhet? De a gazdaságosság sajnos itt már nem olyan egyértelmű, mint ,a szántóföldi gépek esetében.

Többeknek nem tetszett, hogy a repülőgépes szolgálat díja emelkedett. A helikopter mindösze — még a legkorszerűbb, gyors rakodás esetén is — egy felszállásra 5.7 mázsa vetőmagot vihet fel, ami legfeljebb 1,5 hektárra elegendő. Ezt az új módszerű vetést nem mondják olcsónak még a legbátrabb. a jövőbe tekintő szakemberek sem. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a bemutató résztvevői a helikopteres' vetéstől különösebben nem ájultak el. Vélemények:

— Mutatós, de minek . . .

— Drága és fölösleges .. .

— Minek ehhez helikopter?

— Ha a talaj diktál, akkor nincs más megoldás ., .

Négy egymásnak ellentmondó vélemény. Mivel e bemutatón élénk vita volt, könnyű valamiféle összegzést készíteni: túl korai még a jelenlegi költségek miatt a légi vetést meghonosítani. Ám ha nincs más megoldás, ez a napi 150 hektón borsóval „bombázó", s utána a szántóföldi gépekkel elmunkáló technológia sokkal hatásosabbnak bizonyulhat, mint a hagyományos módszer, de csak olyan környezetben, mint amilyenben a orüevi szövetkezet gazdálkodik. Máshol, ragaszkodjunk az olcsóbb, a bevált technológiához, mert a haszon nem az égből jön. És fogadjuk el, hogy ez a prü- evi módszer ma még kísérleti bemutató.

Kármán István

Szép reményű melléküzem- ágnak számított hajdanán a szőrmeüzem az alsóvadászi termelőszövetkezetben, és szép reményű volt még akkor is, amikor az alsóvadásziak egyesültek az aszalói, valamint a szikszói közös gazdaságokkal. A remények mégis majdnem szertefoszlottak 1984-ben, amikor a bérmunkát biztosító budapesti kalapgyár csődbe jutott és szanálták.

Tirpák Ferenc, a Szikszói Béke Termelőszövetkezet elnöke most újra átéli az akkori nehéz napokat:

— Az új „gazda", az Orion vette át a gyárat, s mindenféle korábbi tevékenységet, igy a szőrme- és kon- íekciókészítést is megszüntette. A mi melléküzem- águnknak pedig a bérmunkát éppen az utóbbi jelentette, ezért azt sem tudtuk, mi lesz velünk. Fontolgattunk, mérlegeltük a dolgokat. Ez egy jó melléküzemág volt, most meg számoljuk fel mi is? — mondogattuk. Osztottunk, szoroztunk, végül úgy döntöttünk, hogy függetlenítjük magunkat. Gépeket vettünk, s ezzel egy időben itt Szikszón is kialakítottunk egy műhelynek alkalmas helyiséget. Helyben mindig akad — gondoltuk — munkára jelentkező. De ekkor már a

hajdani kalapgyár budapesti dolgozói is kopogtattak a szövetkezet irodájának ajtaján. Vegyük át őket is — kérték — a kibővült szőrme- ágazatunkba. Az immár százfős ágazat újabb bonyodalmakat okozott. Hiszen a kérdés továbbra is kérdés maradt: honnan szerezzünk a dolgozóinknak munkát? Tudtuk, hogy számunkra a legkedvezőbb megoldás a teljes önállóság lett volna, de a szőr- meárű drága. Az üzem éves termelése legalább 30—35 milliós forgóeszközt igényelne, a szövetkezetünk viszont nem tartozik a gazdag közös gazdaságok közé. Ebiért aztán le kellett mondanunk a nagyobb nyereséget jelentő saját tulajdonú termelésről, s maradt a bérmunka. Vagyis: 1984-ben ott tartottunk, ahol 78-ban. Kezdhettünk mindent elölről. Ojra keresnünk kellett egy olyan vállalatot, amely bérmunkát tud biztosítani. Igen ám, de mivel sokan voltunk, olyan vállalatot kellett találnunk, amelyik száz ember számára is tud munkát adni.

Baracsi Béla, a szőrmeágazat vezetője: — Ez persze nem volt egyszerű. Annál már jobb és magasabb szintű munkát végeztünk. hogy csakis egyszerű bérmunkára szegődjünk. Ügy gondoltuk, vállalkozunk bérmunkára, de

csak akkor, ha jobban megfizetik a pontos és megbízható tevékenységünket. Most egy angol cégnek varrunk szőrmesapkákat. Ezenkívül kooperációs szerződést kötöttünk a Pannónia Szőrmekészítő Vállalattal. E szerződésnek az a lényege, hogy a vállalat adja a szőrme alapanyagot, mi pedig saját mo- delleink szerint végezzük el a szabás-varrást, és keressük készáruinkra a piacot. Ha szerényen is, de megjelenünk a piacon saját termékeinkkel. Sajnos, ez utóbbi lehetőség folyamatosan szűkül, hiszen a szikszói szövetkezet forgóeszköze erre a célra évről évre csökken ...

Ma már lecsillapodtak a két évvel ezelőtt felborzoló- dott kedélyek. Baracsi Béla is nyugodtan összegzi a jövőt meghatározó gondolatait:

— Mi itt, a nagy iparváros árnyékában a mezőgazdasági dolgozóinknak ipart teremtettünk, s elmondhatjuk, a szőrmekonfekció-ké- szítésnek itt Szikszón és Alsóvadászon már hagyománya van. A szőrmepiacon ismernek és elismernek bennünket. Ezért is meggyőződésem, hogy tevékenységünknek jövője van.

(bea) Fotó: Fojtán

Hasképp, s egy kicsit jobban

Újító bányászok

■'í- ■ " \ ' ' ', 1

: í-á::::

A Borsodi Szénbányák Vállalatnál is azokkal a gondokkal küszködnek, mint a többi gazdálkodó egységnél, ha az újitómozgalomról esik szó. Csökkent az újítók száma; még mindig hosszú az ötlettől a megvalósulásig eltelt idő; nem minden esetben Sikerül megtalálni a mozgósító ösztönzési formákat.

nya és hasznosíthatósága? A bányavállalatnál is látható, hogy mindössze 370 javaslatot nem hasznosítottak, ami jó aranynak felel meg különösen akkor, ha hozzátesszük, hogy az 1210 ötlet közel 30 millió forintos hasznot jelentett a vállalatnak. Az, újítók sem jártak rosz- szul. hiszen 2 899 000 forinttal ismerték el munkájukat.

A több mint tizenhulez- res vállalati kollektívából tavaly 2859-en vettek részt az újítási versenyben és összesen 1586 javaslatot nyújtottak be. Az ötletek közül 1216-ot hasznosítottak, ami azért nagyon lényeges, mert fölveti ugyanazt a kérdést, amit más vállalatoknál is: mi határozza meg az újító- mozgalom sikerét, az abban résztvevők száma, vagy az elfogadott újítások aráA mozgalom segítésére, az újítók munkájának irányítására és megkönnyítésére ebben az esztendőben is több megoldásra váró témát ajánl a vállalkozó kedvű dolgozóknak a vállalat vezetése. Az általános feladatok mellett ismertetik az egyes üzemekben és munkahelyeken megoldandó feladatokat, és ami nem mellékes, az ezért járó újítási díj összegét is.

Több diszperzit-falfesték

Ezer tonnával növeli idei diszperzitf esték-gyártását a Budalakk szegedi gyára. Egy közeli mezőgazdasági üzem melléküzemágában a festék csomagolására megkezdték a műanyag vödrök gyártását. Ezekből a 4—16 literes vödrökből évente több százezret készítenek, a Budalakknál pedig automatikusan töltik

és címkézik a diszperzittel töltött edényeket. A bálába rakott festékesvödröket azután zsugonfóliázó berendezéssel rakodólapokra rögzítik. A korszerű csomagolás és szállítás is segíti, hogy idén többet adhassanak a barkácsolók által is könnyen kezelhető diszpérzitböl.

Növelik

erdőterületüket a tsz-ek

Megyénkben megközelítőleg 44 000 hektárnyi erdőterület van a termelőszövetkezetek kezelésében. Ez Borsod erdőségeinek mintegy 23 százaléka. Ám szerte a domb- és a síkvidéken jelentős kiterjedésben találhatók olyan területek, amelyek mezőgazdasági kultúrával nem hasznosíthatók. A racionális földhasznosításról szóló rendelkezések megkövetelik, hogy ezt erdősítsék, így tegyék jövedelmet hozó, hasznos területté.

A felmérések szerint többek között Ózd, Hangony térségében, továbbá a zempléni részeken a Felső-Hegyközben. Pálháza környékén. Füzérkomlós halárában találhatók erdősítésre alkalmas részek, az alföldi jellegű belvizes. szittvós területek mellett.

A megyei tanács mezőgazdasági osztálya az erdősítés serkentésére körlevélben hívta fel az érdekelt tsz-ek figyelmét az erdősítéssel járó kedvezményekre Arra, hogy például 100 százalékos állami támogatást kapnak ehhez, továbbá, hogy megfelelő telepítésre alkalmas anyag áll rendelkezésükre.

A felhívás nyomán eddig már számos termelőszövetkezet jelezte, hogy az ötéves terv során jelentősen növeli erdőállományát.

Az ökölvívó, ha már megakadályozni nem tudta, s bekapta a nagy ütést: igyekszik talpon maradni, s ha bizonytalan lábakon állva is, arra törekszik, hogy a pofon hatását túlélve a maga javára fordítsa a mérkőzést. . . Mint minden hasonlat, természetesen ez is sántít. Hogyan is lehetne összehasonlítani egy bokszmeccset azzal a küzdelemmel, amely ebben az országnyi ringben a gazdálkodás megújulásáért folyik? Vagy mégis? Próbáljuk meg!

Másképp, s kicsit talán jobban is csináljuk, mint korábban. Sokasodnak azok a hírek, amelyek a mi nyitott gazdaságunknak jobban megfelelő piacorientáltságról számolnak be. Ikarus autóbuszok futnak az amerikai földrészen, a Skála-Coop külföldi vállalatot alapít, s bombát, illetve paradicsomot robbantott a hazai, még mindig kényelmeskedő zöldségpiacon. Példát persze a

szőkébb környezet is kínál. A Miskolci Üveggyár, némi szerencsével megúszta az elmúlt, apályos évet, s abban a biztos tudatban tehetik dolgukat az üveggyáriak, hogy ha a hagyományos építészeti üveg kereslete vissza is esett a piacon, az üveggyöngyből (amely az útburkolati jelek adalékanyagául szolgál) jól pénzelhetnek majd. A nagy hírű Diósgyőri Papírgyár nyomdászkodásra vállalkozott, s a korábban is csodát csodára, kitüntetést kitüntetésre halmozó December 4. Drótművek a kínai piacra kacsingat. Néhány borsodi termelőszövetkezet az idegenforgalmi üzletág kiépítésére adta a fejét, abban a reményben, hogy az alaptevékenységből származó szerény bevételt kiegészítse. Az ÉÁÉV, a hajdan gyárépítésre szervezett, s ennek megfelelőien felszerszá- mozott vállalat Miskolcon járdát, utcát épít. s a milliomos kazincbarcikai Borsodi

Balogh Imre felvétele

Vegyi Kombinát saját eszközeiből ad hitelt annak, aki a gyár által készített ajtókat, ablakokat megveszi. A hiány- pszichózis által sokkolt valós anyagi hiányban az ötletembereket dicséri az új források feltárása. Azaz: ha rövid a kardod, toldd meg társadalmi összefogással. Ilyetén való gazdagodásunkat jelzi a csanyiki Herman Ottó Emlékpark, a kazincbarcikai műjégpálya, a leninvárosi szabadidőközpont, vagy a ti- száladúnyi öregek napközi otthona. . Máshol mással próbálkoznak. A miskolci Marx téri áruház két vállalat összefogásával, lakossági hitelből (kötvény) épül meg A Chinoin megvette a ki- szuperált kryptöngyárat. s ampullagyártó üzemet létesít a Csanyikban. Sátoraljaújhelyen nemrég — a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság városi csoportja és a Telefongyár zempléni gyáregysége jóvoltából — számítógépes bemutatót és vásárt rendeztek, s csak találgatni lehet, hogy az üzleti haszon volt-e nagyobb, vagy az erkölcsi, szakmai diadal.

A példák talán meggyőzőek, bár ezek a gazdasági információk a valóságnak egy olyan szeletét illusztrálják, amelyet a közvélemény nemi eléggé ismer, vagy nem eléggé méltányol. Nem szenzációs hírek ezek, a rendőrségi,; bírósági, sporttudósítások-ü hoz képest. De jelzik, hogy» elmozdultunk a holtpontról,i s némileg nagyobb kockázatot vállalva is kiállunk a következő menetre s — visz- szatéi ve a bevezetőben idézett bokszmeccshez — nem, dobjuk be a törülközőt.

(braekó)

Ampullagyár épül a Csanyikban