Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám
1986. április 26., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tanácskozás után — reménysugarakkal fl gyógyítandó borsodi mezőgazdaság M agának a mezőgazda- sági és élelmezésügy i miniszternek, Váncsa Jenőnek szájából hangzott el e héten Miskolcon, a megyénk párt- és állami vezetőivel folytatott feladategyeztető tanácskozás afféle zárókonkluzió jaként: a szabályozás jelenleg kialakult, érvényben levő rendszerével nem vagyunk képesek levezetni Borsod- Abaú j-Zemplén megye mezőgazdaságában az utóbbi két évben felhalmozódott feszültségeket, nem vagyunk képesek sem a gazdálkodás akut pénzügyi gondjait megnyugtatóan megoldani, sem az egészséges, e táj adottságainak megfelelő termelési szerkezetet kialakítani. E kritikus ténymegállapítás — úgymond az ágazat kemény, de pontos diagnózisának summázata — után a magyar mezőgazdaság első számú vezetője korántsem igyekezett köny- nyebb területekre áttérni, kevésbé népszerűtlen témákkal foglalkozni, hanem folytatva az előbbi gondolatsort, tettekre, cselekvésre biztatott. Persze, nemcsak úgy általában, s nemcsak másokat sarkallva, másokat buzdítva. A tettekre, á cselekvésre serkentés éppúgy szólt a mezőgazdasági üzemekben dolgozó beosztottaknak, vezetőknek, mint a megye irányításában e területen dolgozóknak, de legesleginkább önmaguknak, a mezőgazdasági tárca, illetve az agrárágazattal „érintkező” tárcák (például PM) vezetőinek. Konkrétan azt mondván: ezeknek az évről évre ismétlődő veszteségeknek, pénzügyi gondoknak végre valaHáro elejét kell venni. Nem elég csak az utólagos diagnózis, a bajok utólagos kezelgetése, a fájó testrész vizes borogatása, végre szükség van a gyógyító, mi több, megelőző terápiára. Részleteire bontva, ez egyebek között azt jelenti, hogy mielőbb pontosítandó megyénk azon mezőgazda- sági üzemeinek köre, ahol a jelenlegi szabályozással, annak eszközrendszerével nem lehet a folyamatosan zavartalan termelés feltételeit megteremteni. Ezeknél az üzemeknél megkülönböztetett elbírálásra, s a krónikus gondok egyedi rendezésére kell, hogy sor kerüljön. Mégpedig megfelelő ütemterv szerint belátható időn belül, tehát lí)87-ben, legkésőbb 1988- ban. * E tanácskozás hallgatójaként örömmel nyugtáztam a miniszter cselekvést inspiráló, megoldást kereső — s minden bizonnyal találó —, konkrét tettekre sarkalló kijelentéseit, amelyek a tanácskozásról készült emlékeztetőbe is bekerültek. S úgy vélem, még inkább örülnek ennek azok az üzemi vezetők, akik saját bőrükön érezték a már-már lehetetlenné vált gazdálkodás tornyosuló terheit. Mert bizony az utóbbi két évben — és ezt Fejti György, a megyei pártbizottság első titkára is kihangsúlyozta a szóban forgó tanácskozáson — nyomott hangulat alakult ki megyénk mezőgazdasági berkeiben. És miközben a helyzetelemzésben, a bajok feltárásában, az ok-okozati tényezők csoportosításában már-már világszínvonalra jutottunk, a kibontakozás programja nehezen fogalmazódott meg, a kiút iránya nem, vagy alig rajzolódott ki. A hosszú távú perspektíva szilárd alapozása helyett nem kevés üzemünkben bizony csak napi tűzoltó munkára nyílt lehetőség. Márpedig ez az út tovább nem járható. Jó, hogy ezt az ország mezőgazdaságának sok-sok teendője közepette is látják, pontosan látják a MÉM vezetői. Sőt... az e heti tanácskozás bizonyság rá, nem csupán érzékelik, hanem óhajtják, igénylik a kedvező fordulatot. Ennek érdekében a rájuk eső feladatok elől nem akarnak kitérni, e tennivalókat nem akarják elodázni. Ám tennivaló korántsem csak a mezőgazdaság felsőbb szintű vezetésére vár. Amikor az üzemi vezetőink örülnek a miniszter változásokat, segítséget ígérő nyilatkozatának, akkor arra is kell gondolniuk, hogy ez a segítség részükről nem párosulhat „sült- galamb-várással”. Mert a valóban szükséges egyedi elbírálás, segítségnyújtás mellett ott lent, az üzemben is szükség lesz ezt-azt megtenni, netán megváltoztatni. Ez pedig munkából részben többet kíván mennyiségileg, részben mást kíván minőségileg. Olyannyira többet és mást, hogy ha ez a követelmény- növekedés nem találkozijc az üzemi vezetők belső igényével, a számonkérés, az ellenőrzés szigorúbb módszereivel, a direkt beavatkozás sem kizárt. Rövid és hosszú távú prognózis szükségeltetik minden üzemben, beleértve a termelési szerkezet — mindenekelőtt a kiegészítő tevékenység szerkezetének sürgős és alapos — felülvizsgálata. E kérdések — miként más részkérdések — megoldásában, a veszteségeket termelő tevékenységek felderítésében, felszámolásában ugyancsak várható megyei, minisztériumi segítség. A tavalyi évet kedvezőtlen pénzügyi pozícióval záró üzemeink — kettő kivételével (ezek sorsa még nem rendezett) — napjainkra lélegzethez juthattak, de összességében valamennyi üzem esetében elmondható, hogy az idei évet némileg kedvezőbb közgazdasági helyzetben kezdhette. Minden bizonynyal ez is lépés a stabilizáció felé. Természetesen ehhez egy esztendő, egykét intézkedés nem elégséges. Ugyanakkor hosszúra sem nyújtható ez a stabilizációs folyamat! A MÉM és a megye vezetői azon óhajuknak adtak hangot: két, legkésőbb három év múlva, múlt időben beszélhessünk a borsodi mezőgazdaság gondjairól. Az idei feladategyeztető tanácskozás — mely gyakorlatilag mindkét fél teljes egyetértésével zajlott — történelmi távlatban — reméljük — mérföldkő lesz a megye agrártörténetében. Elindítója annak a folyamatnak, amelynek első lépéseként Budapesten, az országban — dr. Misi Sándor, MÉM főosztályezetőt idézve — „nem lesz hír borsodi téeszekről, mert az már jó jel, ha nincs hír róluk”. Később pedig, remélhetőleg, újra megérjük azt is. hogy Vizsoly neve hallatán mindenkiben újra a Károlyi-biblia, s nem a veszteséges téesz, Tomort említve, a bőven termő napraforgó és nem a rossz hírnevet szerzett Topszolg, Tárcáit szóba hozva pedig ismét a hegyaljai bor, s nem a Tokaj-hegyaljai Tsz „kalandkudarcai” asszociálnak. Hajdú Imre Németh Károly a Pártoktatók Házában válaszolt a párttitkárok kérdéseire (Folytatás az 1. oldalról) átnyújtotta Németh Károly- nak az RDH tízéves jubileumára készített emlékplakettet. A rúd- és dróthengerműben tett látogatás után Németh Károly az ózdi Pártoktatók Házában találkozott Ózd város és vonzáskörzete pártszervezeteinek képviselőivel, párttiitkárokkal, aktivistákkal. Itt elöljáróban dr. Molnár László, a városi pártbizottság első titkára adott tájékoztatást Ózd város és vonzáskörzete életéről. Az első titkár vázlatosan szólt a pártélet alakulásáról.-. A testületek munkáját érintve, kiemelte, hogy erősíteni kívánják a végrehajtást és az ellenőrzést éppen annak érdekében. hogy mindenki a maga tenrületén jól és hatékonyan végezze munkáját. E törekvés során gyakrabban alkalmazzák a beszámoltatás módszerét. A gazdasági feladatokra fordított megkülönböztetett figyelemmel egy időben foglalkoznak a pártdemokrácia, valamint az ideológiai munka időszerű kérdéseivel. Például elemezték a tizenéves fiatalok világnézeti nevelésének helyzetét. A közelmúltban értékelték a kádermunkát. Az életkörülménvek. élet- színvonal alakulására térve dr. Molnár László úgy fogalmazott, hogy az a térségben többnyire megegyezik a megyei és az országos. képpel. Vannak azonban sajátosságok is. Az élet- körülményekkel kapcsolatosan egyértelműen megállapítható a javulás, melyet jelez. hogy a VI. ötéves terv során számos objektum valósult meg. 1200 lakás épült, javultak az oktatás feltételei és jelentős lépéseket tettek az idős kordákról való gondoskodás terén is. Teljesült az ózdiak régi vágya, megépült a strandfürdő. Az életszínvonal alakulásával összefüggésben kitért arra, hogy egyes rétegeknek csökkent a jövedelme. Ez Ózd térségében leginkább abból adódik, hogy az ipari munkások többsége nem tud többletmunkát vállalni, viszonylag sok a nyugdíjas, ezen belül is a kisnyugdíjas. A nők munka- vállalási lehetőségei fokozatosan bővültek, de mégnem megoldottak. Sajátosság az is. hogy a város lakosságának 18 százaléka cigány, s körükben is érzékelhető az életszínvonal csökkenésének negatív hatása. \A VII. ötéves tervről szólva az első titkár elmondotta, hogy szeretnék növelni az itt előállított termékek feldolgozottsági szintjét. Szeretnének olyan új munkahelyeket létesíteni, amelyek ellensúlyozzák a kohászatban jelentkező gondokat. A város- és községfejlesztésben az infrastruktúrábdn meglevő hátrányok csökkentésén munkálkodnak. Ózdon 100 lakásra^ 102 család jut, ami első hallásra jó mutató, de rontja, hogy sok a leromlott, régi kolonizált lakás. A tervciklusban 1100 lakás megépítésével számolnak. Tovább javítják az oktatás feltételeit, amit az is jelez, hogy Ózdon nevelési központ létesült. Az idős kordákról való további gondoskodást mutatja, hogy 150 férőhelyes szociális otthon létesítését .tervezik. Dr. Molnár László tájékoztatója után a jelenlevők közül Simon Géza, a kohászati pártvezetőség titkára szólt a kádermunka új vonásairól. a vállalati tanácsok és a pályázati rendszer megjelenésével összefüggésben, Elmondotta többek között, hogy az ózdi kohászok egészében eredményesen dolgoznak az időszerű célkitűzések megoldásán. A térségben a kohászat a legnagyobb gazdasági erő. Az évtizedek során kohászdinasztiák alakultak ki. Ma viszont sokan aggódnak a vaskohászat jövőjéért. Reményét fejezte ki. hogy a vonzáskörzet gyermekeiknek, unokáiknak is tud majd munkalehetőséget biztosítani. Szorgalmazta a főmunka becsületét, mivel az itt élő '•embereknek kevés lehetőségük van jövedelmük kiegészítésére. Mészáros János, a hango- nyi termelőszövetkezet párt- titkára arról szólt, hogy az 1985-ös év fekete krónika a borsodi tsz-ek életében. Mégis a nehéz körülmények, a rossz termőhelyi adottságok között gazdálkodó tsz-ek sorában is akad kiváló. Ez azt bizonyítja, hogy a jó szubjektív adottságok sok objektív gondot képesék hárítani. Kitért arra, hogy az ÓKÜ minden áldásával és negatívumával meghatározó a térségben. így a környezet szennyezése tekintetében is. Sajnálattal szólt arról, hogy a kopár dombok erdősítése várat magára, mivel az erdőtelepítés nem gazdaságos tevékenység. Elek József, az RDH párttitkára, országgyűlési képviselő a lakáshelyzettel, a kereskedelmi ellátottsággal és a szolgáltatásokkal foglalkozott, rámutatván az eredmények mellett a hiányokra is. Fónagy Istvánná, putnoki pedagógus, a megyei pártbizottság tagja a humán értelmiség helyzetével foglalkozott, és szorgalmazta az iskolák és üzemek jobb összefogását az ifjúság eredményesebb nevelése érdekében. Jó példaként, ígéretes fejleményként említette a megyei szervek új kezdeményezését, amelynek az a lényege, hogy az ötéves terv során az üzemi kollektívák három kommunista műszak „bevételét” az iskolai számítógépprogram céljaira ajánlják fel. Németh Károly főtitkárhelyettes meleg szavakkal köszönte meg az ózdi látogatást és az élénk eszmecsere lehetőségét. Tolmácsolta a párt főtitkárának, Kádár Jánosnak üdvözletét, aki a fel- szabadulást követően többször megfordult Ózdon. Elmondotta, hogy az ózdiak nemcsak akkor érdemeltek figyelmet, amikor a gazdasági csaták idején ott voltak az élvonalban, hanem akkor is, ma is, amikor több nehézséggel birkózva, kevesebb eredményt tudnak felmutatni. Elismeréssel szólt azokról az erőfeszítésekről, amelyek azt célozzák, hogy következetesebb, fegyelmezettebb munkával érjenek el nagyobb eredményeket. Arra buzdította a jelenlevőket, hogy amit helyben meg lehet oldani, azt helyben oldják meg. Ez a magatartás ad erkölcsi alapot ahhoz, hogy indokolt esetben kérjék a megyei, vagy a központi segítséget. A kádermunkát érintve, megjegyezte, hogy demokratikusan kicsit talán nehezebb vezetni, de a többletmunka, a jobb döntésben kamatozik. Hangsúlyozta: egyetért azzal, hogy vissza kell állítani a főmunka becsületét. Ahol nincs meg a főmunkaidő becsülete, ahol szervezetlenség van. nincs helye a mellékmunkának. A mellékmunkának ott van helye, ahol a nemzeti jövedelem növelését szolgálja. A kérdésekre adott válaszok után Németh Károly kitért belpolitikai életünk néhány fontos kérdésére. Kiemelte: a XIII. kongresszus egy évvel ezelőtt felelősség- teljes munkát végzett. Az előkészítésbe bevontuk a párttagságot és sok-sok pár- tonkívülit. Széles népi tapasztalatokon nyugszik tehát a határozat, mely ma is teljes mértékben érvényes. Meg tudjuk-e valósítani? Csak rajtunk múlik. A VI. ötéves terv éveiben megerősítettük az ország nemzetközi-gazdasági pozícióit. Az első négy év során tartalékot is tudtunk képezni. Az is igaz, hogy közben nem sikerült az életszínvonal társadalmi méretű megőrzése. A nyugdíjasok. a nagycsaládosok, a családalapítók körében csökkent az életszínvonal. Az eredményesebb első négy év után azonban, 1985-ben nehezebben alakultak dolgaink. A nemzeti jövedelem 1 százalékos csökkenését — a tervezett növekedés helyett — nem lehet csupán a kemény téllel magyarázni. 1985 elején volt egy jó kongresz- szus, amelyet pozitívan fogadott a közvélemény. Bizakodás volt a jellemző, és azonosulás azzal a célkitűzéssel, hogy gyorsítsuk a nemzeti jövedelem növelését. Ügy tűnik, hogy a jó hangulatiban kevesebbet foglalkoztunk a munka valós problémáival. Az 1986-ra megfogalmazott célok jól szervezett munkával megvalósíthatók. Terveink nem irreálisak. Ennek lényege, az ipar termelésének 3 százalékos növelése, a mezőgazdaságban pedig plusz 7 százalék az előirányzat. (Ez 84-hez viszonyítva csak 1 százalékos növekedés.) Feltétlen aktívumot kell elérnünk a tőkés országokba irányuló kereskedelmünkben. A főtitkárhelyettes befejezésül hangsúlyozta, hogy a gazdaság minden láncszemében mindenkinek azt kell tennie, ami az ő felelőssége, az ő feladata. Nemcsak a vezetők, a társadalom minden tagjának aktivitását szükséges fokozni. Meg kell szűnnie az egymásra mutogatásnak, és erősödnie kell a társadalmi fegyelemnek. Az ózdi program kora délután a budapesti Kontakta Alkatrészgyár helyi gyáregységében folytatódott. A főtitkárhelyettest és kíséretét Baji László gyáregységvezető és Kovács László párttitkár köszöntötték. A gyáregységvezető adott tájékoztatást az idén egyéves múltra visz- szatekántő üzem munkájáról. Egyebek között szólt arról, hogy a korszerű elektromechanikai és elektronikai termékeket gyártó és szerelő üzem segít a helyi foglalkoztatási gondok megoldásában. Alapításuk után egy évvel mintegy 200 — többségében nődolgozót — foglalkoztatnak. Tavalyi termelési értékük 54 millió forint volt, s minden reményük megvan arra, hogy az idei esztendő is sikeres lesz. Nincsenek gondok nélkül: időnként, programmódosítások nehezítik a folyamatos munkát. Általában kis szériákat gyártanak, de jó terveik vannak a termékskála szélesítésére. Az üzem esetleges bővítésére is van helyük, s ebben az esetben munkaerőgondjaik sem lennének. A tájékoztatón természetesen szóba kerültek a gyáregység mozgalmi életének jellemzőbb kérdései is. A rövid múltú gyáregységben 26 tagú pártalapszerve- zet mellett 70 KISZ-fiatal eredményes politikai munkával segíti a termelési feladatok megoldását. A gyárlátogatáson a párt főtitkárhelyettese nagy érdeklődéssel ismerkedett az üzem egyik korszerű termékével: a Kodex—2000 irodai szövegszerkesztő géppel, amelyet működés közben mutattak be a gyáregység szak-; emberei. Németh Károly megtekintett több üzemrészt és szíves sorokat írt be a Hámán Kató szocialista brigád naplójába. Németh Károly, a párt főtitkárhelyettese kétnapos borsodi látogatása után tegnap a kora esti órákban visszautazott Budapestre. A Kontakta gyáregység egyik szerelőüzemében Alapvető érdekünk: a hatékonyabb gazdálkodás
